Ceglédi Hirmondó, 1928 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1928-09-09 / 37. szám

Cegléd, 1928 szept 9. Ára 16 fillér VI. évfolyam 37. szám CEGLÉDI HÍRMONDÓ POLITIKAI LAP • MEGJELENIK HETENKÉNT EGYSZER, SZOMBATON DÉLUTÁN Szerkesztőség és kiadóhivatal: I. kerület, Árpád-tér 5. szám, ág. evang. bazárépület Főszerkesztő: Felelős szerkesztő: Dr Fülöp László Simon János Előfizetési dij: negyedévre 1 , 60 fillér — Nyiktér garmond sora 40 fillér — Üzenet Ceglédre Irta: Csokonai Vitéz Mihály, győri ref. presbiter. A győri református gyülekezet tagjai szemszögében még ott rezeg az a könnycsepp, amelyet a volt nagy prédikátorunk , Czeglédy Sándorral való utolsó kézszorítás fájdalmas érzése sajtolt ki. És nagyot ütött a szíveinken az az invitálás, amellyel a ceglédi nagy református egyház érdemes presbitériuma atyafiságos szeretettel hívogat bennünket Ceglédre, ez esztendő szeptember havadik napjára, új lelkipásztoruk, Czeglédy Sándor ünnepélyes beiktatására. Czeglédy Sándor tehát már nem Győré. Czeglédy Sándor — Ceglédé ! Se tudója, se látója nem vagyok annak, hogy Cegléd Kálvin hitvalló népe tudatában van-e, hogy micsoda fölbecsülhetetlen értéket nyert Czeglédy Sándorban. De tudója, látója vagyok annak a pótolhatatlan veszteségnek, amely a győri kis református gyülekezetét érte Czeglédy Sándor távozásával. Nagy történelmi múltja van az egykor nagy, ma kicsiny győri kálvinista ecclesiának. Kálvin győri hitvallói négyszáz esztendő alatt hét templomot emeltek Isten dicsőségére. Öttől megfosztották őket, prédikátoraikat elüldözték, vagy a gályákra küldték. Hitökben azonban a legválságosabb időkben sem ingattattak meg. Új és új templomokat építtettek, amelyeknek katedráján újabb és újabb bátor apostolok jelentek meg, hogy a hitükben erős győri kálvinistákat kálvini hitükben még sziklaszilárdabban megerősítsék. A győri kálvinista anyaszentegyház paróchiáján 1745-ben az a Csokonai Vitéz László prédikátor védelmezte híveit, akinek a fia József, a későbbi debreceni kirurgus adta hazánknak az első igazi magyar lantos poétát , Csokonai Vitéz Mihályt ! Én, ennek a nagy történelmi névnek igenigen szerény viselője s a magyar kultúrának igénytelen, szürke kis napszámosa. Debrecenből másfélszáz esztendő után tértem vissza Győrbe, abba a szent gyülekezetbe, ahonnan a Csokonai Vitéz-nemzetség a kálvinista Genfbe , Debrecenbe elszármazott. Áhitatos lélekkel lapozgatom mindig az ecclesia azon protokoljait, amelynek lapjain Csokonai Vitéz László tiszteletes Ősöm gyöngysoraival találkozom s megismerem ezen ludlollas írásokból a győri kálvinista gyülekezet egykori nagy prédikátorait, akik nemcsak a szent bibliával, de szablyával is kezükben, védelmezték a magyar vallást, a kálvini hitet. Ezeknek a nagy győri prédikátoroknak a díszes galériájában — a maga nagy szerénysége dacára — ott van a helye a legelsők sorában a mi volt nagy prédikátorunknak, Czeglédy Sándornak ! És ez a mi Czeglédy Sándorunk, aki az Urnák győri szőlőjében csodás szüretet hozó munkát végzett. Isten házát sűrűn látogatottá varázsolta, a kálvinista szíveket összekovácsolta, a kálvinista lelkekbe őrtüzeket gyújtott a hitnek, a krisztusi szeretetnek, — mostantól kezdve az Urnák ceglédi szőlőjében fog csodás szüretet hozó ,munkát végezni. Ceglédi Atyámfiai ! Gyöngéd, meleg szeretettel övezzétek a mi finomlelkü, érzékeny szivü, volt nagy prédikátorunkat. Presbiterek és hívek egyaránt tudjátok és lássátok meg, hogy Czeglédy Sándorban olyan nagy érték birtokába jutottatok, akit a magyar kálvinizmus, a magyar protestantizmus a maga kiváló vezérének tekint abban a vezérkarban, ahol Ravasz Lászlók és Balthazár Dezsők védik a mai állandóan pergőtűz alatt álló frontunkat. Üzenet Ceglédre. Igen nagyon szeressétek Czeglédy Sándort ! „Meggyaláztak“ írta: Fülöp Lajos. Pár nappal ezelőtt levelet kaptam Erdélyből, a Sebes-Körös gyönyörű völgyének egyik magyar falujából. Mikor feltéptem a borítékot, egy sikoly röppent ki belőle és szívenvágott, mint egy kegyetlen ököl. „Meggyaláztak !“ Egy szó. És ebben a szóban egy magyar leány életének sírigtartó tragédiája van. Elolvastam a levelet. Minden szava a magyar vér egy-egy elhulló csöppje és minden szó után egy fiatal, megsebzett szív halk zokogása van : — „Meggyaláztak ! A templomba indultam az esküvőmre és az utcán egy oláh csendőr letépte rólam a menyasszonyi ruhát. Egy piros rózsabimbót tűztem keblemre a fehér menyasszonyi ruhámra egy kis zöld levéllel és ezért...“ Hát mi ez ? A huszadik század végén, amikor az ember napról-napra tárja fel a teremtés titkait, szellemi fejlettsége egyre közelebb hozza az Istenhez ; legyőzi a lehetetlent ; távoli szigetek vad népeit vezeték nélkül kapcsolja össze a modern emberi kultúra centrumaival: a magyar határtól 50—60 kilométernyire kannibálok vandalizmusától reszket egy fiatal leány, akineksemmi bűne nincs, csak az, hogy magyar. Én ezt nem bírom megérteni ! Hát azon az elszakított magyar területen, azon a néhány millió ártatlan magyar emberen minden gyalázatot el lehet követni ? ! Ez a szerencsétlen nép játékszerévé lesz teljesen a sorozatos, kegyetlen passzióknak ? ! Megfosztották iskoláitól, templomaitól, szinházaitól, elüldözték tűzhelyeitől, koldusbotra juttatták a tisztviselők ezreit s a gályarabok szomorú sorsát zúdították minden egyes magyarra s most már a hitét, erkölcsi érzéseit is bemocskolják, porba tiporják ? ! Miért van az, hogy akár tévedés, akár politikai retorzió okozta Erdély elszakítását, az egyes embeeknek külön-külön kell szenvedni ezt a sorsot ? Nem elég szenvedés az már magában véve, hogy pár millió magyar embert kizártak hazájából, porkoláb kézre juttatták és bebörtönözték egy kultúrálatlan állam keretei közé ? ! A trianoni zöldasztal mellett nem gondoltak arra Wilson executorai, hogy a leamputált Erdély véres konc lesz Románia szemében vagy pedig , hogy szebb hasonlattal f éljek — arénája lesz Romániának, hogy itt rendezze meg nérói játékait és saját vadait ráeressze egy csomó, ártatlan magyarra ? ! Érthetetlen, hogy akár Amerika, akár a többi európai civilizált államok szemet hunynak e barbár inkvizíciós játékok fölött s a román fórumok emelvényein kéjelgő Nérók hüvelykjeinek mozdulatára feltörő sikolyok, fájdalmas ordítások nem találnak utat az emberi szivekhez. A politikai célok teljesen elszigetelik a diplomaták szivét minden emberi szenvedés elől s vazuli vaksággal és süketséggel találkozik a szenvedő erdélyi magyarság tragédiája. A fővárosi lapok hiába küldik szét a világnak az erdélyi magyarság sorsán felszisszenő Csonka-Magyarország panaszait, a békeszerződés revízióját sürgető cikkek sorai között hiába húzódik meg a halk zokogás, még annyira sem figyelnek fel a népszövetség nagyképű bírái, hogy egy futópillantást vessenek Erdélyre, az erdélyi magyar életre. Párisban békepaktumot írnak alá a nagy civilizált államok, elkötelezik magukat ennek az áldásos békének fenntartására , ám elkerüli figyelmüket, hogy a Királyhágó alatt és a csíki fenyvesek között minduntalan fellobban a máglya tüze s egyre perzseli a béke ijedten röpködő galambjának szárnyait. Nyugodt lelkiismerettel, tudatos biztonsággal, hogy lehet megalkudni egy olyan békére, melynek égisze alatt lassan kint kipusztítanak néhány millió embert s korbácsütésekkel hajszolják őket a megaláztatások Kálváriáján. Azok, akik ezt a klasszikusan tökéletes békét ráerőszakolták Magyarországra s örökéletűvé akarják azt tenni: szemrebbenés nélkül tudnak végignézni vagy tudomást venni egy olyan jelenetet, amilyet annak a szegény magyar leánynak legszentebb s talán leg_ A drágaság körülbelül Szent-István napja után a gazdasági helyzet váratlanul megrendült s az élelmiszerárak gyors tempóban kezdtek emelkedni. A meglepetés nem volt pillanatnyi ideig tartó, mert hiszen a drágaság hőmérője azóta is állandóan emelkedik napról-napra s érthetetlen módon már 20—25 százalékos maximumot mutat az aratás előtti helyzethez viszonyítva. A drágasági hullám átfogta az egész országot s kétségbeejtően borítja el ezt a kis darab földet. Az ország lakossága megdöbbenéssel kezd ráeszmélni egy súlyos élettel fenyegető Holnapra, mely az összeroppanás képét veti előre. A kormány maga is ijedten eszmélt föl erre a beteges gazdasági tünetre s szükségét látja a gyors és helyes beavatkozásnak. Hogy ennek a hirtelenül fellépett drágasági hullámnak az oka miben gyökeredzik, ebben a pillanatban még senki sem tudja, legfeljebb feltevésekkel magyarázhatjuk ki annak keletkezését. Elsősorban — talán — a csapadékmentes, száraz időjárásra utalhatunk, melynek következtében az őszi kapásnövények teljesen tönkrementek. Az őszi kukoricaszüret igen silány lesz, előreláthatólag alig-alig fogják fedezni a tengeriföldek a beléjük helyezett vetőmagot. Hiába volt bőségesebb aratása a gazdának, a gabonaneműek hiába töltötték tele a hambárokat, a szokatlanul rossz kukoricatermés közepes eredményre üti le a nyári termés produktumát. Természetesen a tengeri hiány megdrágítja a sertéstermékeket, zsírt, húst stb., viszont a takarmányhiány talán még szélesebb keretek között borítja fel a piac békés nyugalmát. Mindenesetre úgy a drágaság, mint a gazdasági depresszió súlyos tünetei gyors és eredményes visszafejlesztést kívánnak függetlenül attól hogy ezek okait kutatnánk. Gimnáziumi, polgári fiú- és leányiskolái, valamint református elemi iskolai tankönyvek gimnáziumi. Mai evangélikus templom mellett levő új könyvesboltban kaphatók. Iskolatáskák, füzetek, rajz- és írószerek legolcsóbb beszerzési forrása. Könyvkötések.