Ceglédi Kisgazda, 1921 (2. évfolyam, 2-52. szám)

1921-05-08 / 19. szám

Czegléd, 1921. 19-ik szám. Vasárnap, május*78 Megjelenik vasárnap ÁRA Kér. politikai és közgazdasági hetilap » A „Czeglédi Gazdasági Egyesület“ i .i -j és a „Kér. Kisgazda- és Földmivespárt“ hivatalos lapja­i ...jizziz] SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: A­­Czeglédi Gazdasági Egyesület“ (Evang. bazár), hova a lap szellemi részét illető minden közlemény, — nemkülönben az előfizetési díjak — beküldendők Mezőgazdasági kultúra. Magyarország elsősorban agrár, föld­­mivelő állam, népességének az 1910. évi statisztikai adatok szerint kereken 640/6-a foglalkozott földmiveléssel, me­zőgazdasággal és kertészettel. Ez a százalékszám most, amidőn az ország területének gazdálkodásra nem alkal­mas hegyes vidékei az ország terüle­téről lehasíttattak, még inkább emel­kedett úgy, hogy a mai Csonkamagyar­­országon elenyészően csekély azok­nak a száma, akik iparral, kereske­delemmel vagy szellemi munkával fog­lalkoznak. Dacára a mezőgazdasági népesség ez óriási számfölényének, maga a me­zőgazdasági kultúra mégis a lehető legsilányabb képet mutat országunk­ban. A föld termőerejének okszerű kihasználása, termőképességének mes­terséges fokozása, s a termésered­ménynek tudományos és gyakorlati irányelvek alkalmazásával való meg­sokszorozása — sajnos — országunk­ban még jórészt ismeretlen fogalmak. Hiányzik a gazdálkodásból — hogy úgy mondjuk — az iskolázottság. Az őstermelő, aki a föld megmunkálását apjától, nagyapjától eltanult ősrégi sémák szerint végezi, idegenkedik minden újtól, de különösen idegenke­dik attól, ha az könyvben van leírva. — Az apja meg a nagyapja se ta­nulta könyvből a gazdálkodást, mégis megélt! Ez a nemtörődömség, ez a rideg közömbösség azután úgy az egyénre, mint magára a nemzetre nézve igen káros irányban fajulhat el. Hiszen lá­tunk jómódú gazdákat — aki a gazda nevet ugyan nem igen érdemli meg — ütött-kopott a házatája, csurog, rongyos az istálló teteje, girhes a lova, a marhája, kiélt, sovány a földje, éhes, kedvetlen és rosszindulatú a cselédje, elégedetlen, káromkodik az aratója, mert a gazda ocsút vetett, s ő most gazt arat. Koplaltatásra van batírozva az egész gazdálkodás, s Pató Pál urnak egyedüli gyönyörűsége az, hogy este, reggel rongyos bankóit olvasgatja. Mi köze őneki a tudo­mányhoz, a többtermeléshez, a nem­zetgazdasági és szociális feladatokhoz­­ és hasonló, uraknak való bolond­ságokhoz ? De nem lehet minden hibát Pató Pál úrra kenni. Hol tanulná ő a ma­gasabb gazdasági ismereteket? Hol szerezhetne ő precíz gazdasági szak­­képzettséget? Hiszen nincs iskola, ahol ezeknek az ismereteknek birto­kába juthatna! Itt kezdődik azután az állam hibája, az állam bűne. Nem is város Magyarországon, ahol kereskedelmi iskola nincs. Lám, az a destruktív faj nagyon jól tudja, hogy a tudás az hatalom, és ennek a ha­talomnak a forrása az iskola. S da­cára annak, hogy az ország népes­ségében a kereskedelem oly csekély percentben van képviselve, mégis a kereskedelem legalább hússzor annyi iskolával rendelkezik, mint a 64°/'o-ban képviselt gazdaság. Nos, hát ha keressük mezőgazda­­sági hátramaradottságunk, gazdasági kultúránk alacsonyságának fő okát, az itt van. Abban található, hogy az állam nem gondoskodott a nemzeti élet ge­rincét, gazdasági és kulturális életünk alapját képező foglalkozási ágnak kellő kimiveléséről, megfelelő iskoláztatá­sáról. Ezért van a gazdasági hátramara­dottságunk és ezért nincs intenzív mezőgazdasági termelésünk. Iskolákat kérünk tehát éspedig min­den számottevő városba gazdasági iskolát! Csonkamagyarországnak nem ma­radt más, csak az áldott jó termő­földje. Legyen a termőföldnek józan eszű, szorgalmas művelője tanult, képzett gazdálkodó, mert az ő mun­kája jövőnk reménysége. — Hadifoglyok érkezése. 560 magyar hadifogoly érkezett május 2-án egy hajó­szállítmánnyal Trieszbe, ahonnét 7-én vagy 8-án magyar földre szállítják hosszú rabságban volt testvéreinket. Laptulajdonos : CZEGLÉDI GAZDASÁGI EGYESÜLET Főszerkesztő : Felelős szerkesztő : Dr. DOBOS SÁNDOR Dr. BORSOS LAJOS ELŐFIZETÉSI Dr.: Egész évre 120 K, egye­sületi tagoknak 100 K, egyes szám­ára 2 K Hirdetések felvételnek SIMON és GARAB könyv nyomdájában) Eötvös-tér — (régi járásbírósági épület) Iparos Otthon építését határozta el a czeglédi ipartestedet. A tervezet szerint egy 22 méter hosszú és 15 méter széles terem fog épülni az ipar­testület udvarán külön színpaddal, ruhatár­ral és más mellékhelyiségekkel. Az építési költség másfélmillió korona, mely összeget az ipartestület tagjaitól és pártolóitól köte­lezvény ellenében kölcsön kéri. Az így adott kölcsönök 4 százalékkal fognak kamatozni. Minden évben 100.000 korona névértékű kö­telezvény lesz visszafizetésre kisorsolva. A visszafizetés a pénz akkori vásárló ereje arányában fog történni. Aki csupán üzleti szempontból fogja mér­legelni a dolgot, annak nem is mondjuk, hogy jegyezzen egy kis összeget, mert úgy sem fog jegyezni. De az üzleti érdekeknél sokkalta fontosabb dolgok is vannak a mai világban, amelye­ket a polgári társadalom összes tagjai cél­tudatos, vállvetett együttmunkálással tudnak csak megoldani. A nemzeti kultúra felkaro­lása által a nemzetmentés, az országépítés munkáját értem, mely ha nem sikerül, az aztán rosszabb lesz a legrosszabb üzletnél is. — Igen is szüksége van Czeglédnek erre az épületre — mert hisz ez nem csupán az iparosok saját használatára épül. Itt bármi­féle műkedvelő vagy rendes szinielőadáso­­kat, hangversenyeket vagy gyűléseket, tudo­mányos vagy szakértekezleteket, mulatságo­kat stb. lehet majd tartani. Ilyen helyiségnek nagy hiányát érezzük. Ezen építési akció nemzetmentő jellegét ott találjuk, hogy abban az épületben tar­tandó tudományos, kultúr vagy művészeti előadások, összejövetelek csakis és tisztán a magyar nép művelődésének, a nemzeti érzés és öntudat fejlesztésének, fokozásá­nak jegyében fognak történni, hogy ne ér­vényesülhessenek többé a destruktív elemek és a demagógia. Szociális szempontból is helyes, hogy bármily nehézségek között is, már egyszer meginduljon, megkezdődjön va­lahol az építkezés, hogy az építőiparosok, akik ugyan önköltségi árban fogják végez­tetni a munkákat, de különösen az építő­ipari munkások munkához, keresethez jus­sanak. Mert különben ne csodálkozzunk az­tán, ha a szabadforgalmi árakat ezek nem tudják megfizetni. Felhívom ez után gazdatársaimat és má­sokat is, akiknek módjában áll, hogy ki-ki tehetségéhez mérten jegyezzen kisebb-na­­gyobb összeget erre a nemes célra, hogy az a kultúrotthon minél előbb felépülhessen. Gyűjtőivek vannak az Ipartestületnél, a Gazdasági Egyesületnél és e sorok írójá­nál is. Váróczi Mihály:­ ­“ Ketten a puszta szigeten ■ Cezarina -pj

Next