Ceglédi Kisgazda, 1931 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1931-01-03 / 1. szám
: XII. évfolyam, 1. szám.^ 1'l SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: aCeglédi Gazdasági Egyesület* irodahelyisége, evang. bazár, hova a lap szellemi részét illető minden közlemény— nemkülönben az előfizetési dijak, — küldendők Főszerkesztő : Dr. DOBOS SÁNDOR Ára 16 fillér .Cegléd, 1931. jan. 3. Laptulajdonos : CEGLÉDI GAZDASÁGI EGYESÜLET O.7 CEGLÉDI KISGAZDA Kér. politikai és közgazdasági hetilap . A „Ceglédi Gazdasági Egyesület“ □ és a „Kér. Kisgazda-, Földmives- és Polgári Párt“ hivatalos lapja □ Felelős szerkesztő : Dr. ANTAL ISTVÁN ELŐFIZETÉSI DÍj Negyedévre T60 P A Gazdasági Egyesületi tagok a lapot ingyen kapják Hirdetések felvétele SIMON és GARAS könyv nyomdájában Árpád-tér — evang. bazárépület Kámáni levelek 1930. december. Decemberi nap van, az ég ónszinü, szürke ködben takarózik. Noha az idő még kora délután, a napnak semmi nyoma nincs és e korai idő ellenére az erdő már rejtelmesen homályos, a fák közt az esti szürkület terjeng. Néha-néha csipog csak egy-egy madárka nyugovóra mutató álmosas hangon. Az őszi avar sűrűn takarta be az erdőnek itt is, ott is előfutó gyalogösvényeit, de a leszálló köd nedve zörejét elvette. Béke, nyugalom, csend mindenfelé. Azonban nem jelent ez élettelenséget, hanem az alvó természetnek békéjét, pihenését. És ebben a nagy, borongós csendességben, amikor már a délutáni négy órával beköszönt az este, mit tehetne most a szobába szorult ember, minthogy könyvet vesz elő és olvasgat. A könyv is hasonlatos az erdőhöz. Annak sincs hangja, ha azonban kinyitod, meglátod, hogy milyen eleven élet árad elő belőle. Régi könyvet forgatok most, amely nem más, mint a Politikai Újdonságok c. hetilapnak az 1856-iki évfolyama. Felelős szerkesztője volt Pákh Albert, kiadója Heckenast Gusztáv, nyomtatták pedig „Pesten, Länderer és Heckenastnál“. Micsoda régi nevek, mindegyikhez a múlt időkből egy-egy történelmi emlék tapad, amelyek elmúltak, róluk már csak a borongós emlékezet beszél. Milyen más idők voltak és a más időkben milyen mások az emberek, amikor még úgy írták, hogy „Pest“ és a Duna partján egymás mellett épült két testvérvárosnak az élete is milyen különböző volt. Hát még hogyha egybevetjük a fővárosi társadalom gondolkodását a vidéki kivel, hogy akkor a vidéki ember hogyan érzett, pl egy színdarab felől, arra érdekes bizonyságot nyújt e lapnak január 9-iki 2-iki száma, amint következik: „Kikindában egy színésztársulat megkezdé előadásainak sorát. Az első darab azonban úgy végződvén, hogy a hősnő elhagyott férjéhez nem akart visszatérni, a jelenvolt publikum annyira felháborodott, miszerint hangosan követelte, hogy a hősnő térjen vissza férjéhez tüstént e pillanatban és követelésétől el sem állott, míg az igazgató kilépett és megígérte, hogy a darab második adásakor vissza fog térni férjéhez. Ezen megnyugodva szétoszlott a nagyszámú hallgatóság.“ Önként vetődik fel a kérdés, hogy általában milyen volt ezidőtájt népünk műveltségi állapota ? Felvilágosítást nyújt eziránt ezen lap februárius 13-iki számának a következő közlése : „Hazánkban a földmivelő alsóbb osztály sokhelyütt rosszabb állapotban van jelen felszabadult állapotában is, mint volt ezelőtt. E baj oka főkép a restség, részegeskedés, lopás, a mindinkább terjedő alakomban űzött lelketlen uzsora, a termés folyton emelkedett ára, melynek megörülvén a gazda aratáskor azonnal eladja gabonáját, tavaszkor pedig sokkal drágábban, sőt uzsorára is kénytelen bevásárolni a mindennapi kenyérnek valót, idejárul még az emésztő fényűzés is, sőt némely balga szokások, milyen egybekeléseknél a költséges lakodalom, mely sokakra nézve valóságos ma és holnap dinom-bánomi holligvaló szánom-bánom. Mindezek fő fő oka pedig a tudatlanság, a gazdálkodni, takarékoskodni, számitni nem tudás, előre nem látás, mely hibák mind a nevelés hiányának róhatók fel A népnevelés tehát a legelső és legfőbb teendő éspedig nemcsak az alsóbb osztályokra nézve. Mindenekelőtt azért iskolát és csak iskolákat állítsunk fel — kerüljön az bár megerőltetésünkbe, kívánja az bár a legnagyobb áldozatot. Bizonyára és méltán érdekelhet kedves olvasóm, hogy milyen volt az időben itt nálunk, Cegléden a helyzet. Ezen egykorú hírlap figyelemreméltó adatokat szolgáltat, mert arra találunk bizonyságot, hogy Cegléd népe már akkor is a haladást megértő és haladni vágyó volt. A szeptember 3 án megjelent 36-ik szám ezeket írja : „Örömmel értesülünk, hogy a 200(!) lakossal bíró Ceglédnek a közlegelő elkülönzésre nézve, a közalapítványi uradalommal régtől folyt pere barátságos egyezkedéssel végződött és mégcsak felsőbb helybenhagyásra vár. Ez alkalommal — és itt figyelmet kérünk! — I ! ! ! Ujesztendőre Nem kivártunk vissza, nem fordulunk utánad, nem taktunk itt tovább, nem is sajnálunk — az idő rokkáján lepergetett 1930-as elmúlt év. Bár az igaz lehet, hogy a te égiszed alatt sokaknak volt életindulása, boldogság pirkadása, kis fészek rakása, avagy szenvedésteli élteknek boldogsággal egyenlő elmúlása , azonban a népek, a nemzetek, a társadalmak, a milliók élte keserű, szánalmas, sokszor vergődő folyáséban, ezek a kicsike tények csak apró csillogások, amiknek az összeség életében, az élet általános folyamatára jelentősége nincs. És a nagy összeség élete a Te időd alatt szenvedésteli, keserű, — olykor kétségbeejtő volt. Mert ha engedted is egy-egy kis fészek építését, ugyanakkor százat és százat összeromboltál, na mosolygott is egy-egy arcon a derű, ugyanakkor ezrek és ezrek aggodalommal telve görnyedtek munkában, azért, mert nem tudták : a nehéz munkának miik lesz-e a maga jogos ellenértéke ? Eredj tehát Ó esztendő, siess, távozz, viszsza se nézz, mi is sietve fordulunk tőled el az uj felé. Az uj év felé ... Mely szép, fehér, tiszta ruhában érkezett, erdőt, mezőt, várost, falut friss hólepel borítja, az enyhe, csendes, csupa barátságteli téli idő kedves derül, bizalmat kelt az ember lelkében. És mi, az óévből ide átlépett szomorú életundorral ballagunk, lassan ballagunk az új vpesgyén, fürkészve a most érkezett új esztendő friss arculatját: mit hozol nekünk, mi van számunkra a tarsolyodban ? A hit, a bizakodás, a jobb reménye, — a jobb várása, — az ember lelkének lényeges alkotó része. Szinte nem is lehet az életet enélkül elképzelni. Gondold és érezd csak át véges-végig, — mit jelent az : — ha az élet változásában, jobbrafordulásában, a rossz elmúlásában, örömök érkezésében, a boldogság születésében nem bíznánk, nem hinnénk ? ! Értelmetlenséggé sülyedne le az életnek minden tartalma, maga a lényege, a léte. Tehát mi a beköszöntött új esztendő iránt teljes bizalommal vagyunk, várjuk tőle, hiszünk benne, — hogy szomorú sorsunkat jobbra fordítja, — hogy a gonosz emberi lélek más egzisztenciákat kíméletlenül vágó érdekek alul összekuszálva: sorsokat megjavítja, népek, nemzetek útját egyenesbe hozza, vagy legalább az életnek szekerét effelé a jobb lét felé elindítja. A régi időkhöz képest mily nagyot változott az idők folyása ! — Régebben az volt a legfőbb kívánság egymás javára az ujesztendővel szemben, — hogy adjon bort, búzát, békességet, — minthogy a földi élet értékes főjavai ezek voltak. Ma ? — Adhat bort, búzát sokat az idő, azonban hiába adja, hogyha nem tudjuk eladni és mi meg az élet egyéb szükségleteit nem tudjuk beszerezni, kielégíteni. Ezeknek a mai új időknek egyik legsajátosabb jelensége, egyben a legnehezebb problémája az, hogy a túltermelés, a bőség mellett köszöntött reánk a legnagyobb szegénység. Soha nem termelt a világ még annyi gabonát, mint manapság, sem annyi ipari terméket elő nem állítottak, mint napjainkban, mégis a szegénység napról-napra nő, a legszörnyűbb társadalmi nyavalya, a munkanélküliség emelkedik. Amikor fájnak az idők által csak mirajtunk, magyarságon ejtett nehéz sebek, és amikor hivő, bízva-bízó lelkünk reménykedve tekint ebbe a beköszöntött, vidáman érkezett havas téli világba, lelkünk első kétségei és e kétségek nyomán fakadt első kérdések az új esztendő iránt ezek lesznek : Hozod-e tarsolyodban az élet terheinek kiegyenlítődését vagy legalább is megmutatod-e efelé a helyes, a biztos utat ? ! Mi hiszünk benne, hogy legalább ezt megteszed és akkor áldva lesz, akkor hozsánna ! Néked, új esztendő ! Hirdetések felvétetnek SIMON és GARAB könyvnyomdájában, Árpád-tér 5