Ceglédi Ujság, 1907 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1907-05-26 / 21. szám

ELŐFIZETÉSI ÁRAK : Egész évre .... 6 korona. Négy hóra .... 2 korona. Egyes szám ára 14 fillér. POLITIKAI HETILAP MEGJELEN MINDEN VASÁRNAP REGGEL Előfizetéseket és hirdetési díjakat, to­vábbá a lap hirdetéseit a kiadóhivatal , I. ker., Rákóci­ utca 100. sz. alatt veszi fel. Nyilt tér garraond sora­­ korona. Volt egyszer, hol nem volt, volt egy elátkozott ország, melynek lakosai pár­tokra szakadoztak és azon versengettek, hogy melyikük tudná a másikat jobban letiporni. Mikor látták, hogy saját ere­jéből egyik sem arathat állandó győzel­met a másik fölött, az ékesebb, vak­merőbb és lelketlenebb tábor idegen segítséghez folyamodott s az ország megosztott erején győzedelmeskedett saját erejével és idegen segítséggel. Az ország királyi székébe ültettek egy idegent. Azóta — négyszáz esztendő óta — ez országot fekete országnak nevezik, mert fekete, nehéz gyász borult rá. Mert a pártok versengése ezután sem szűnt meg. Hanem most már a körül folyt, hogy melyik jusson közelebb a hatalom fényéhez. A nemzet pedig tűrt és szenvedett, mert ha olykor talpra­­állott, hogy lerázza magáról az idegen uralmat, vérpad és bitófa törte meg erejét. De hitét megtörni nem lehetett. Ez a hit szülte Hamupipőkét, akiről azt tartják, hogy a nemzet szívének dobbanásától sárkányölő lovaggá válto­zik, aki megfékezi a pártküzdelmet, le­győzi az idegen uralmat, megmenti a nemzet alkotmányos szabadságát és akit az ország sajátos viszonyai közt elne­veztek Alkotmánybiztosítéknak . . . Senki sem látta színét, arculatát, gését, nem ismerjük lelkének gondolatát. Mégis mindnyájan benne bíztunk, tőle vártuk szabadulásunkat. Mert nélküle nincs nemzeti szabadság, nincs függet­lenség, nincs élet. Hiszen mit ér, hogy az országnak felelős kormánya van, ha ennek a fe­lelős kormánynak tagjait az uralkodó korlátlan tetszése szerint nevezi ki ? Mit ér, hogy parlamenti törvényhozása van, ha a hozott parlamenti határozat törvénnyé válása a király tetszésétől, vétó­jogától függ s különben is a vég­rehajtó hatalom az uralkodó kénye-kedve szerint kinevezett kormány kezében van ? S mit ér, hogy pénzt és vért ál­­­­doz a hadseregért, ha azt a hadsereget idegen nyelven, ellenséges indulatban nevelik s a legfőbb hadúr és az ő had­ügyminisztere rendelkezik vele ? Egyetlen alkotmánybiztositék a ki­rályi eskü volna, mely azonban nem a nemzetnek, hanem istennek kezében s a királynak szivében van s megszegé­sét istennek büntetése hiába sújtja, mert azzal a nemzet szabadságát meg nem oltalmazza. Kétségtelen tehát, hogy a nemzet al­kotmányát csak úgy lehet biztosítani az uralkodó abszolút­ akaratával szemben, ha az uralkodó minden cselekedete csak akkor lesz érvényes, törvényes és kötelező erejű,­­ha ahhoz a nemzet minden egyes esetben­­ kifejezetten hozzájárul. Az alkotmánybiztosításnak ezt a mód­ Hamupipőke, ha már régen megvalósította a nagy pecsét intézménye által. Náluk a koro­názás csak formaság, a nemzetnek egy emberben való személyesítése, de a hatalom magánál a nemzetnél marad a nagy pecsét által. „Minden király alatt új nagy pecsét készül.“ Ezt a felsőház elnöke őrzi s ő is „csak a parlament akaratával megegyező akarat esetén veszi elő. A parlament egybehivásához, feloszlatásához, valamennyi királyi pa­rancshoz és fontos állami okirathoz a nagy pecsét kell, ott tehát a két ház egyező akarata nélkül, még szuronnyal sem lehet a parlementet feloszlatni, sem hadiparancsokkal kormányozni, mert valamennyi királyi parancshoz nagy pe­csét kell, e nélkül az nem érvényes, nem kötelező, senki sem engedelmeskedik. Ilyesféle alkotmánybiztosítékot vár­tunk mi is. Ezért hittük, hogy a látha­tatlan Hamupipőke, nagy nemzeti küz­delem után megigért alkotmánybiztosi­ték meg fog jelenni s fekete országot megváltja négyszázesztendős gyászától. Úgy látszik hiába várunk. Már két ízben jelentették be, hogy az alkotmánybizto­­sitékot az uralkodó elfogadta s ekkor­ekkor beterjesztik a képviselőházban. Most újból azzal vigasztalnak, hogy a kabinetirodában késik valami formaság miatt. Szóval: Hamupipőke a bécsi burg­­ban rekedt s bizonyosan valamelyik fő­herceg cipőit tisztogatja. Hejh, de nagyon s de sokszor elfelejtettük azt a régi igazságot, hogy : termetét. Nem hallottuk szavának cson­­ját az alkotmányosság szülőhazája : Ang- T ÁRCA. vWWWWWVWWWWWWWWWWWWWWWWWW.WWWwwViWWVVV A traktus leánya. — Elbeszélés. — Irta : Forgács Emire. (3) Mindamellett nem porol az Úrral, hiszen sűrűn énekli a templomban, hogy : „Nagy gaz­dagság és rakott bolt nem fö jó , ritkán adja“ (Isten.) Tudja s hirdeti is a katedráról, hogy csak rögeszme a boldogság hajszolása, az igazi életcél a ránk bízott munka elvégzése. Sőt e világon nem is adatott más boldogság, mint amit a lélek a saját belsejéből merít: a szív békéje, összhangja ez a kincs. Faradékné tiszt, asszony azonban egészen másként gondolkozik s évenkint többször hat koronát dobál el negyedrész osztály sorsje­gyekre. Még sohase nyert. Benne már gyűlö­lettel itatott irigység tenyészik a gazdagok iránt. Vagy mivel érdemelte s hol vette ez a beszakadt idegen Truskovszky a gazdagságot. Igaz, hogy vagyona olyan, mint a Nílus folyam, senki sem ismeri a forrásait, de hát az övé, ki veheti el tőle. A Bán pataktól a Bajáig ter­jedő drága földek mind neki teremnek. Úgy hogy a vadasi iskolás gyerek arra a kérdésre : „mit látunk, ha szemeinkkel körül­tekintünk ?“ — e helyett: Legelsőben is meglátjuk az eget, s azon a napot, holdat stb. — bátran felelhetne igy: legelsőben is meglátjuk a Truskovszky uraság kastélyát, földjeit, rétjeit, erdeit. Hát a tisztelendő asszony szerint ez így nincs jól. Egyiknek nagyon is sok, másiknak meg szűköl­­ködés. Ha a férje mondja Pál apostollal: „Elé­gedjetek meg azzal, amitek van.“ (Lid. 13. 5.) Vagy ha citálja, hogy „akik meg akarnak gazdagodni, kisértetbe esnek bele és tőrbe és sok oly kívánságokba, melyek esztelenek és ártalmasok .... Mert gyökere minden rossz­nak a pénz szeretete, mely után sóvárogva némelyek eltévelyednek a hittől és magokat sok fájdalommal átszegezték.“ (I. Tim. 6. 9—-10.) Erre azt feleli a tiszt, asszony, hogy nekem beszélhetsz a bibliából amennyit akarsz, de pénz nélkül nyomorúság az élet s csak az bol­dog, aki gazdag. — Balga, igen balga felfogás. — No már én igy fogom fel s nem is adom szegény emberhez a lányomat feleségül, ha soha férjhez nem megy is. Mert eladó sorban van immár a traktus le­ánya. Szépségének a hite messze csordul. Olyan mint egy rózsaszínű gondolat. Fehér és piros mint a havasok hajnala. Szeme két kék virág, melynek a kelyhében Szentjános bogarak fény­lének, két karja két ölelő igézet. Szája ellen­ben piros és csöpp, mint a madárcseresznye. A segédtanfelügyelő Miskolcról majdnem ha­vonként kijár a vadasi iskolát vizsgálni. Annak­­előtte évtizedeken át sem láttak ott akkora tanfelügyelőt sem, mint a kis ujjam. De hát a Zsuzsánna igen erős mágnes. A Sajó völgyén valamelyik poétás káplán már verset is kom­ponált, amely szerint: Száraz ágon azt csicsergi a madár A vadasi pap leánya csapodár. Ki-ki áll az ámbitusra, neveti Hogy már ötöt minden káplán szoroti. Mert két év óta káplánt kell tartania Fara­dék András tisztelendőnek, mivelhogy maga elbetegeskedett, még a 70 esztendő is ráne­hezedett a vállára. Savanyu kedélyű, gyomor­bajos ember lett belőle. Minden ételnek ártal­mas alkatrészeit igyekszik kikutatni, csak akkor nem kutakodik, ha a felesége hangját hallja. Ezek aztán a nem szeretem napok és mi­csoda gyámoltalan ügyetlenség az a kálvinista státustól, hogy papjai mai napig sem kapnak nyugdíjat, mikor a legutolsó pennarágó írnok, vagy a vasúti bakter is elegendő nyugdíjat kap, ha egyszer munkaképtelen lesz. És mikor lehunyja a pap a szemeit, özvegye és gyere­kei egy kegyévet élveznek (?) t. i. az egy évi

Next