Ceglédi Ujság, 1915 (25. évfolyam, 1-51. szám)
1915-01-03 / 1. szám
XXV-ik évfolyam, hogy rendőri engedély nélkül senki se érintkezhessék velük. Az internáltak élete nap-nap mellett annyira egyforma, hogy a legegyszerűbb polgárőr is egy napi szolgálat után teljesen tisztában van teendőivel. Saját kezdeményezésére semmit sem kell cselekednie, ha valami szokatlan dolgot észlel, módjában van azonnal utasítást kérni a helyszínen jelenlevő szakaszparancsnoktól, vagy őrsparancsnoktól. A fegyverhasználati utasítás ismeretén kívül ennél a szolgálatnál nincs másra szükég, csak lelkiismeretes pontosságra és éberségre, tehát oly tulajdonságokra, melyekkel minden jóravaló polgárember rendelkezik. A közbiztonsági szolgálat végzéséhez már több szakismeret szükséges. A bonyolultabb városi élet az őrjáratot elvégző polgárőrt már sokkal változatosabb feladatok megoldása elé állítja. Gyanús emberek megfigyelése, igazoltatása, esetleg letartóztatása és bekísérése, tűzveszedelem, vagy egyéb szerencsétlenség stb. alkalmával felmerülő intézkedések bizonyos önállóságot és megfelelő rendőri iskolázottságot tételeznek fel, amiket hamarosan nem minden polgárőr sajátíthat el. Aztán meg nem szabad felejtenünk, hogy ez a szolgálat sokkal kényesebb. Képzeljük el pl. csak magunkat abba a helyzetbe, hogy valakit le kellene tartóztatnunk, de ez csak hosszabb dulakodás után sikerülhet. De azt is figyelembe kell vennünk, hogy a polgárőri karszallag nemcsak hatósági jelleget kölcsönöz viselőjének, hanem hatósági felelősséget is. Olyan ember, aki nem ismeri eléggé a törvényeket, akinek nincs meg a kellő rendőri jártassága, mily könnyen kerülhet a hivatalos hatalommal való visszaélés vádja alá, esetleg akkor is, mikor valamely ügyben a legjobb akarattal minden hatalmaskodó szándék nélkül jár el. Azt hiszem, hogy a fent vázolt körülmények komoly mérlegelése után senki előtt sem lehet kétséges, hogy a polgárőrségnek inkább meg- felel a mostani alkalmaztatása, mint a közbiztonsági szolgálat. De amellett az internáltak őrzésével nagyobb haszna van a köznek is, mert jelenlegi szolgálata mellett — egészen illetékes vélemény szerint — körülbelül 2000 koronára tehető az az összeg, melyet a polgárőrség havonként a rendőrség háztartásában megtakarít s igy a lefolyt két és fél hónap alatt derék polgárőreink lelkes buzgalma mintegy 5000 koronát biztosított a köz javára. A közbiztonsági működés azonban nem jelentene ily nagy szolgálatot, mert míg a kaszárnyas felügyelet gyakorlásával a polgárőrség egyenesen pótolja a rendőrlegénységnek meglehetős nagy számát, a közbiztonsági szolgálatával csak támogatná a rendőrséget, de nem tenne fölöslegessé talán egy rendőrt sem, mert a rendőri ismeretek nélkül való polgárt rendőri szolgálatra csak igen szűk keretekben lehet alkalmazni. Tehát a polgárőrség nagyon is a helyén van abban a szolgálatban, melyre vállalkozott, működése iránt a legnagyobb elismeréssel vannak nemcsak helyi hatóságaink, hanem a vármegye és a belügyi kormány is. De valljuk meg őszintén, hogy ez a szép eredmény aránylag kevés polgár édeme. Alig tesz ki háromszázat azoknak a polgároknak a száma, akik lelkiismeretes pontossággal tesznek eleget önként vállalt kötelezettségüknek. De ezek azután eleget tesznek. Szélben, viharban, feláldozva éjjeli nyugalmukat, lemondva az ünnepek örömeiről, minden hatodik nap megjelennek a kaszárnya udvarán és férfias kitartással rójják le hazafias lelkesedésük adóját. Ezek derék polgárai a városnak, hű fiai a hazának, mert ezeket a nagy idők szelleme nemcsak lelkesedni, hanem áldozatokat hozni is megtanította. És érdemük annál nagyobb, mert van még a városnak ötször-hatszor annyi polgára, kik szintén együtt lehetnének velük ebben a munkában, akiknek résztvétele mellett összehasonlítatlanul kevesebb terhet róna egyesekre a polgári szolgálat. Sőt, ha kellő számban jelentkeznének új polgárőrök, életbe lehetne léptetni még a városi közbiztonsági szolgálatot is, melyet némelyek annyira óhajtanak, de amely mint fentebb láttuk, szintén nem gyerekjáték. Mily szép volna, mennyire méltó lenne Czegléd város régi hírnevéhez, ha ezt is megtehetnők. Dr. Bozák Imre, 8 m. között — az ellenség hajóinak járatához szabják. Néha az akna elszabadul és a nyílt tengerre sodródik. Az orosz-japán háborúban több ilyen eset fordult elő. Ezért újabban ezeket az aknákat külön szerkezettel látják el, hogy az elszabaduláskor egyúttal hatástalanok legyenek. Az úszó aknákat 100 m-nél mélyebb vízben használják, és a szabad tengeren.Szabadon úsznak, tehát a tengervíz áramlása könnyen elsodorja őket. A háború előtt, mikor a nemzetközi megegyezéseknek még értéket tulajdonítottak, abban állapodtak meg, hogy csak olyan úszó aknákat szabad használni, amelyek elbocsátásuk után legkésőbb egy óra múlva hatástalanok lesznek. Partok közelében megfigyelésre is használnak aknákat. Ezeket a partról lehet meggyújtani elektromos szikrával. Az utóbbi években olyan aknákat is készítenek, amelyekhez a parttól elektromos vezeték halad, de az áram nem robbant, hanem csak feloldja azt a szerkezetet, amely az aknát a robbanástól védi. Az akna csak akkor robban fel, ha az ellenséges hajó hozzáér. Nappal csak szükség esetén kapcsolják ki a védő szerkezetet, éjjel az akna mindig szabad. Természetes, hogy miden állam egyúttal az aknákkal szemben védekezni is igyekszik. De az eddigi módszerek bizony még távolról sem felelnek meg a kivánt célnak. A hajókat vízalatti páncéllal és kettős fenékkel építik. A fenékek köze rekeszekre oszlik, hogy ha a hajó az egyik helyen megsérül, ne sülyedjen el okvetlenül. Ilyen volt az elpusztult Amphion is. Ebből azután az ilyen védekezés értékét is látjuk. Az aknák kikutatására felhasználják azt a tapasztalatot is, hogy léghajókról tiszta levegőben mélyebben belelátnak a vízbe, így a lég jó hajók megjelölik a veszedelmes helyeket. Ha nincs léghajó, vagy a levegő nem elég tiszta, akkor aknakereső hajókat küldenek ki. Ezek a megtalált úszó aknát különleges berendezésükkel ellökik maguktól és kellő távolságban felrobbantják. A lehorgonyzott aknák kötelét elvágják. Használják azt az eljárást is, hogy két hajó között kötelet feszítenek és a kötéllel mozdítják ki a lehordogányzott aknákat. Főleg azelőtt a kikutatott aknamezőt bombázták, de az orosz-japán háborúban kitűnt, hogy evvel a módszerrel nem sokra lehet menni. Többet ér az az eljárás, hogy a kikutatott aknák közé az ellenfél is aknákat rak, ezeket távolról felrobbantja és így pusztítja a közelbeeső eredeti aknákat. Kellő biztonságot azonban egyik eljárás sem nyújt, az aknák veszedelme mindig fenyegeti a hadihajókat. M. J CZEG L EDI U J S A O Karácsonyi ünnepség kórházainkban. A szeretetnek áldott ünnnepén pazar bőkezűségben nyilatkozott meg városunk társadalmának szives hálás szeretete sebesülteink iránt. A Vörös Kereszt Egylet városi választmányának hölgy tagjai, élükön Hartyányi Imréné úrnővel, amilyen fáradságot nem ismerő buzgósággal készítették elő az ünnepélyt, és oly tiszta örömmel gyönyörködhettek a szinte páratlanul álló eredményben. Különösen szemke hadi kórházába érkezett tömérdek mindenféle értékes ajándék. Minden sebesült katona két csomagot kapott a hölgyválasztmányt és az önkéntes ápolónőket dicséri ügyes, praktikus összállításuk. Az egyikbe különféle hasznos dolgok kerültek, mint tükör, fésű, gyapoharisnya, cérna, tű, cigaretta, szivar, levelezőlap, ceruza, levélpapír borítékkal és egyebek, a másikba mákos, diós patkó és kalács. A kalács adományozására fölkért családok oly bámulatos bőkezűséggel küldötték a kért süteményeket, hogy az Amke kórház sebesültjeinek bőséges ellátásán felül jutott még az Angyal utcai, a városi kórházakba is bőven, sőt jutott a vasúti üdüűi állomásra az átutazó sebesülteknek, a szegényház, a népkonyha, az árvaház védettjeinek, még a helybeli sóápoló huszároknak is. A karácsonyfa ünnepélyt az Angyal utcai és városi kórházban Merva Imre róm. kath. káplán imája vezette be. Az adományokat utóbbi helyen a sebesültekből alakult kar szép énekben köszönte meg. A hadi kórházban két karácsonyfa volt felállítva, egy a földszinten egy az emeleten. Mindkét helyen Holló Gyula ref. segéd lelkész fungált s a sok német anyanyelvő sebesültre való tekintettel német imát és beszédet is mondott. Az éneket Mikó Ernő ref. kántor vezette, az ünnepség végén a himnusz és a szózatot a sebesültek együtt énekelték a nagy számú díszes közönséggel. A lélekemelő ünnepség felejthetetlen benyomást tett minden jelenlevőre. Másnap az ápolóknak ünnepi ebédben volt részük, a közönség jóindulatából a rendes ellátáson felül még sült pulyka, liba, kacsa, és jó bor került asztalukra. Köszönettel kell megemlékeznünk dr. Andrus és Christ ezredesekről, akik értékes ajándékkal leptek meg minden sebesültet s ezt önmaguk osztották szét Jeschetta főhadnagy segítségével még a szent estén. Minden katona egy-egy villanylámpát kapott ajándékba, melynek különösen a harctérre visszakerülve fogják nagy hasznát venni. Elismerés illeti meg a ref. leányiskola több növendékét is, akik fáradhatatlan szorgalommal jártak-keltek egész nap és hordták szét a fölös adományokat egyik kórházból a másikba. A karácsonyi ünnepek elmúltak, de azoknak emléke s a sebesültek hálája örökké megmarad. Jó eső érzés töltheti el a a nemes szívü adakozók szívét, hogy örömet szerezhettek azoknak , akik máris vérük hullásával, egészségük feláldozásával szolgálták hazánknak, édes mindnyájunknak szent ügyét. Az ő soha el nem múló hálájuk, a hölgyválasztmány köszönete s az Istennek áldása legen a szeretet cselekedeteiben s megnyilvánuló jóindulatukért az igazi jutalom. Végül elismerés és hálás köszönet illeti meg a hölgyválasztmányt, buzgó elnöknőjét s az önkéntes ápolónőket, akiknek kezdeményezése és közreműködése lehetővé tette ezt a szép, lélekemelő ünnepséget. Amikor önzetlenül, fáradságot nem ismerve, honleányi lelkesedéssel munkálkodnak, a hazának szent ügyét szolgálják. Fiaink véres csatamezőkön vívják a véres küzdelmet, ők itthon harcolnak ugyanazokért az eszmékért — a szeretet fegyvereivel. Áldja meg az Isten munkásságukat. T. L. lzik szám. Megjegyzések. Egy czeglédi „öreg csont“ hosszú levelet küldött egy dunántúli városka kórházából, ahol betegen fekszik. Unalmában megírta élményeit; egy-két részletet közlők leveléből csupán a helyesíráson változtatok, ahol arra szükség volt. .... „Szeptember 14-én kezdtük meg működésünket. Nagy esőben és sárban kiküldték nyolcunkat az ellenség felderítésére. Ez a dolog nagy szeget ütött a fejünkben, mert a százados úr mindnyájunkkal kezett fogott és azt mondta: sajnálom, de nem tehetek róla, a parancs nekem is parancs, itt áll egy kocsi a számotokra, menjetek, de reggelre végre hajtsátok. Az Isten oltalma legyen veletek. Elindultunk tehát, de a kocsis nem akarta tudni az utat , neki fogjuk ám a fegyvert, ha nem jól viszel, véged van. Erre aztán már tudta a járást. Elérkeztünk egy nagy folyóhoz, kutatunk tekingétünk, hát meglátunk egy igen rozoga füstös kunyhót. Egy nagyon öreg ember volt benne, ez vitt át bennünket a kompon. Odaát megtaláltuk az ellenséget, de nagyon sokan voltak, ezért belopództunk előlük Sz. faluba. No fene mód rosszul fogadtak a népek, azt gondoltuk, mind komitá-