Cementipar, 1975 (3. évfolyam, 1-10. szám)

1975-01-01 / 1. szám

2 CEMENTIPAR Húszéves kérelem I megoldás: elismerni a szakmát A nyergesújfalui eternitgyár dolgozóinak 44 százaléka 30 év alatti fiatal. Érthető tehát, hogy az Ifjúsági Törvény megjelenése után gyár gazdasági és társadalmi a vezetői azonnal elkészítették a végrehajtás intézkedési tervét. Egy sor rendelkezéssel igyekeztek a fiatalok helyzetét, könnyíteni, jogaiknak érvényt szerezni. ..Sajnos a legfontosabb kérdésben — az azbesztcement, ipari szakmunkásképzésben — amely az utánpótlás legfontosabb feltétele lenne ma már, nem tudtunk eredményt elérni.’’ Az idézet a gazdasági vezetők egy beszámolójából való keltezése 1974. október 14. Ám a probléma nem az Ifjúsági Törvény megjelenése óta létezik, életkora nem kevesebb mint húsz év. Az azbesztcementipari munka szakmává emelése megoldaná az eternitgyár legnagyobb gondját, a krónikus munkaerőhiányt. A „krónikus” jelző nem túlzás — hosszú idő óta 200 a betöltetlen munkahelyek száma. — Az NDK-ban például szakma — tájékoztat Török András igazgató — és tavaly 50 fiatal jött haza, ott szereztek eternitgyártó szakmunkás-bizonyítványt. Végül nem a szakmában helyezkedtek el, ugyanis a miénk az ország egyetlen eternitgyára. Keveselték a fizetést, amely valóban alacsony, miután a szakmájuk nem szakma. És mind azt kérdezték: „Ha szakmunkások vagyunk, miért nem?” Ez egy kicsit drága mulatság. És a fiataloknak igazuk volt. A szakmunkáskérdésben Rausch Gyula ugyancsak érdekelt. 1971 óta a gyár KISZ-titkára. — Már beszélni sem szeretek a szakmásításról — így kezdi és lemondóan A Dorogi Mészímű KISZ- szervezetének tagjai is megvonták éves munkájuk mérlegét. A taggyűlésen részt vett a KISZ központi bizottság képviseletében Harsányi Béla. Elmondhatjuk, hogy fiataljaink jelentős segítséget adtak munkaidejükön kívül is, kommunista műszakot tartottak a dorogi óvoda bővítésének támogatására. Megfelelő volt a politikai oktatás színlegyintővonala is. Az oktatásokon a — Többször bebizonyosodott, népesedési, bérpolitikai és a hogy amit helyben nem tu. KISZ kb 1974. áprilisi határiunk megoldani, azért érdekes verekedni. Ezzel nem így van, vállalati szinten elis akadt, vagy iparágin, nem is tudom. Ígéretet kaptunk már eleget, legutóbb határozottat: 1975-ben megoldják. A gyárban viszont eddig még senki nem kapott ez ügyben megbízást, feladatot... Amíg az eternitgyár nem küzködött munkaerőhiánnyal, a szakma elismerése volt ilyen égető kérdés, nem Az emberek a gyakorlatban elsajátították a tudnivalókat és végezték a munkájukat. .. Ma már a helyzet megváltozott. Azok a dolgozók, akik évek óta magas színvonalon művelik el nem ismert szakmájukat, elégedetlenek. Árva Józsefné kifarkadása teljesen jogos: — Gimnáziumban érettségiztem, művezető vagyok az idomgyárban, de szakmunkás nem. Igenis szégyenlem. Papp Sándorné szintén az idomgyárban dolgozik. Két kisgyermeke mellett vállalná a szakmunkás-tanfolyamot, azért is, mert többet keresne. Ismét Rausch Gyuláé a szó: — Jogos elégedetlenségnél talán még nagyobb gond az utánpótlás. A nyergesújfalui 2. számú Általános Iskola a fő toborzóhelyünk. Igen ám, de a tizennégy éves gyerekek ma már szakmát is akarnak tanulni, nemcsak pénzt keresni. Világos, hogy inkább a szomszédba mennek tanulónak, a papírgyárba, vagy a Viscosába. Én is ezt tenném. Hogy mi marad nekünk? A legrosszabb tanulók, máshol nem kelnek el, akik És sokszor még ezek is el-elmennek, mert a két említett gyárban jobb munkakörülmények között lehetnek betanított vagy segédmunkások. Az eternitgyárban a munkások menyek valóban nehéz körülközött dolgoznak, néhol hetvenéves technológiával, elavult műhelyekben. Kevesen vannak, rengeteg a túlórázás, másképp ugyanis nem tudnák hozni a tervet. 1974. harmadik negyedévéig 16 esetben még a felemelt túlórakeretet is kénytelenek voltak túllépni. Ám a munkakörülmények hamarosan megváltoznak, illetve néhány üzemben már meg is változtak. Az idén ugyanis befejeződik az új gyár építése, s 1976-ban megindul a teljes üzem Közép-Európa legmodernebb eternitgyárában, akkor a mainál is súlyosabb gond lesz a munkaerőhiány. Pedig a megoldás adott: el kell ismerni szakmának az azbesztcement-gyártást. És sürgősen megindítani a szakmunkásképzést, akár vállalati, akár iparági szinten. Z. M, 1975. január mlékemozgalmi emlékplakettet kapott a lábatlani Gagarin brigád Október 21-én békenagygyűlést tartottak a Cement- és Mészművek lábatlani gyárában, s a békemozgalomban végzett eredményes munkájukért a gyár Jurij Gagarin szocialista vagonlakó brigádja „Békemozgalmi emlékplakettet” kapott. A megtisztelő kitüntetéshez a Cement- és Mészművek kollektívája nevében szívből gratulált Végh József vezérigazgató és Nagy László, a vállalati szakszervezeti tanács titkára. A plaketthez a gyár vezetői 500—500 forintot mellékeltek a kitüntetetteknek. A brigádról kértünk bővebb információt. Erre a szerepre a legilletékesebb vállalkozott. Szolvik József, a cementcsomagoló- és vasútüzem vezetője, azaz a Gagarin brigád felettese: — Mint, ahogy az egész üztem kollektívájáról, ugyanígy csak felsőfokon beszélhetek ezekről az emberekről is. Munkájukat mindig elismertük, s ennek hangot adtunk minden lehető alkalommal. Mint például legutóbb, a harmadik negyedévi műszaki konferencián és a termelési tanácskozáson. A munkájuk fárasztó. Ez a gyár 106 éves. A rakodás egyetlen segédeszköze a molnárkocsi volt a gyár történetének első napjaiban és ma is öt rakodóhely van, s egyszerre öt vagont lehet beállítani rakodáshoz. Van egy Flux csomagológépünk, amelyről nem egészen két másodpercenként kerül le egy ötven kilós zsák cement. A felrakónők (ketten vannak) óránként váltják egymást, mert a munkának ez a fázisa is hallatlanul fárasztó. Másik két nő úgynevezett „rosszszedő”, az ő dolguk a hibás zsákok leszedése a szállítószalagról, valamint az üres gonok kitakarítása a szállítóútvonalak és van rakodóterület rendbentartása. Egy munkásnő csigás, van egy ellenőrünk, egy iparvágány-karbantartónk és plombálónk. Egy Diesel-mozdonyvezető, két tolató, egy dobrosta-kezelő és egy kenő tartozik még ide. A rakodáshoz hat ember kellene, de csak öten vannak. S ez az öt ember vállalta, hogy házuk munkáját végzik el. És ez így történik nap, mint nap, hónapról hónapra. Egy-egy ember 100 tonna cement helyett 120 tonnát „vagoníroz” be egy műszakban. Még belegondolni is hátborzongató, egy ember nyolc óra alatt 2400 zsák cementet cipel rendeltetési helyére. Az emberek többsége törzsgárdatag. Lovas Imre a vezetőjük, a többiek: Vörös József, Szénási Istvánná, Szénási István, Harangozó Miklós, Junger József művezető, Sterczer Kálmán művezető, Gilán Gyuláné, Német Jánosné, Andó Józsefné, Végh Jánosné, Kovács Sándorné, Kanóczti Józsefné, Andó József és Senkár László. Ezek az emberek valamennyien régi dolgozók. A vállalat gazdasági és társadalmi vezetői a sok gond ellenére is igyekeznek a munka nehezén segíteni. Elképzelhető, hogy rövidesen a múlté lesz lesz a molnárkocsi, hogy bekerül a gyár ipartörténeti és munkásmozgalmi állandó kiállításának tárgyai közé. Ugyanis valószínű, hogy rövidesen, talán már jövőre megoldódik a zsákolt cement gépi berendezéssel történő vagonberakása. Az emberek munkája ezzel jóval könnyebb lesz. A brigád a XI. kongresszus és hazánk felszabadulása 30. évfordulójának tiszteletére vállalta, hogy az éves tervet plusz kétezer tonnával túlteljesítik. Ennek már eleget is tettek, és további pótfelajánlást vállaltak. Meg kell említeni, hogy ezek az emberek az enyhén szólva rapszódikus vasútikocsi-ellátás miatt márciustól októberig minden szombaton és vasárnap dolgoztak. Azt hiszem, a felsoroltak után nem igen vannak irígyei ennek a kollektívának. Hallatlanul nehéz munkájuk minden elismerést megérdemel. S fejezzük be azzal ezt az írást, hogy a Gagarin brigád mindezek mellett aktív résztvevője a békemozgalomnak, melynek itt a gyárban régi hagyományai vannak. brigád tagjai minden megmozduláson kezdeményezők voltak. Ide tartozik még, hogy a brigádnak szinte valamennyi tagja önkéntes véradó, s nem egy vietnami harcost mentettek meg vérükkel. Ezért kaptak hát Békemozgalmi emlékplakettet. Legyenek rá nagyon büszkék, mert sokszorosan rászolgáltak. Vadász F. KISZ-esek számadása Dorogon ján, a Várna melletti Balcsik strandján. Természetesen szó volt a taggyűlésen a munkáról is, hiszen fiataljaink igen jól dolgoztak egész évben, elismerést érdemel a KISZ termelést segítő tevékenységéért is. Pölczmann László tudósító rovatának végrehajtásáról kaptak színvonalas előadásokat az alapszervezet tagjai. Örömmel adtak számot a taggyűlésen a szervezett turizmusról is. Társas kirándulást szerveztek a fiatalok a Duna-kanyarba, a mellé, s 20 fős csoport Balaton utazott — fejenként 500 forint KISZ-szervezeti támogatással — a bolgár tengerpartra. Kellemes együtt töltött napokat tudhatnak magukénak a fiatalok. Képünk a mészmai KISZ-esek egy csoportját mutatja a Fekete-tenger part Dorogi fiatalok a Fekete-tengernél Az üzemi demokrácia magasabb osztályában a DCM Kun Béla brigádja A legjobb brigádok? — kérdezi vissza Mécsei Andrásné, a DCM munkaverseny felelőse. Erre könnyű válaszolni: a csomagoló üzem két brigádja, a Kun Béla és a Mező Imre brigád. A hosszú szürke, ablak nélküli épület két oldalán vasúti kocsik és egyéb szállító járművek várják a kész cementet. Itt találom meg Nerpl Magdát, a Kun Béla brigád „szóvivőjét”. A brigádvezető, Szabó Istvánná délutános, így Szlatki Tamás csomagoló munkás, a brigád egyik tagja kapcsolódik a beszélgetésbe. Először a brigád megalakulása kerül szóba. Már 1964- ben megpróbálták megalakítani a brigádot, de a tapasztalat hiánya miatt igazán csak egy évvel később tudtak megalakulni. Így, most ünnepelhetik fennállásuk tizedik évfordulóját. A brigádnak húsz tagja van, akik a csomagoló különféle részein dolgoznak, így a zsák-, a közúti vagy a vasúti ömlesztett részlegnél. A brigád tulajdonképpen a munkaidőben sohasem teljes, mert a tagjai különféle műszakokban dolgoznak. De azért találnak módot arra, hogy kialakulhasson a kollektíva. 1966-ban már szocialista címért küzdöttek és el is érték az első okleveles fokozatot. — Az a fontos, hogy a brigád tagjai univerzálisak legyenek — mondja Nerpl Magda —, hogy bárki a csomagoló bármely munkaterületén tudjon dolgozni, akár a zsákgyárról, vagy a cementmalomról legyen szó. Tagjaink szívesen segítenek akárhol, hiszen akkor is „családon belül marad” az eredmény. A brigád átlagéletkora 30 év körül van, ami ezen területen ideálisnak mondható. A politikai patronálón és a diszpécseren kívül a brigád minden tagja fizikai dolgozó, s hetven százalékban nők. Még 1973 -ban tízezer forintot kapott a brigád jó munkájáért. A pénzt nem osztották szét, hanem brigádalapot létesítettek. Ebből fedezik például a közös kirándulások költségét. Legutóbb Egert és környékét látogatták meg. A brigád büszkén viseli a „Vállalat Kiváló Brigádja” címet, amellyel csak néhány brigád dicsekedhet. Az 1974. évi kommunista szombatok eredményeképpen 440 órát teljesítettek és 6010 tonna cement csomagolását végezték el. Kapcsolatot teremtettek a MÁV váci Kandó Kálmán Szocialista sikeresebben Brigádjával, hogy dolgozhassanak, így a vasúti kocsik a váci rendező pályaudvar helyett egyenesen a gyárba mennek, hogy a brigád gyorsabban teljesíthesse kongresszusi felajánlását. A termelési eredmények javítása mellett bekapcsolódtak az „Egy üzem — egy iskola” mozgalomba is. Az volt a cél, hogy a bejáró dolgozók otthon módot találjanak az általános iskola V—VIII. osztályának az elvégzésére. Így a szendehelyi Általános Iskolával kötöttek szerződést, hogy bizonyos különmunkák bevételét befizetik az iskola javára. November 23-án összesen 64 órát dolgoztak az iskola VII. osztályába járó öt fő nevében. A közművelődés másik területe — ahol a brigád eredményes munkát végez — a kultúrmunka. A brigádból alakult kultúrcsoport több helyen fellépett már. A múlt évben, az építők napja alkalmából a Magyarkúti réten léptek a közönség elé. Eredményesen vettek részt a „Harminc év történelem” című vetélkedőn is, amelyet a KISZ helyi szervezete rendezett. Szlatki Tamás végezetül a brigád kollektív döntéseire tereli a szót, így a bérfejlesztések alkalmával mindig kollektíven ki, mennyi megbeszélik, hogy béremelést kapjon. Először az őszinteséggel volt egy kis baj, mert senki se szeret rosszat mondani a másikról, de egyre jobban megértették a tagok, hogy a bírálat elsősorban segítséget jelent a megbíráltnak. Ma már szinte problémamentesen mondanak véleményt egymás munkájáról. Ugyanígy tárgyalják meg a prémiuumelosztás mértékét is, és a kiváló dolgozók jelölése előtt is közös véleményt alakítanak ki, így járnak egyre magasabb osztályban az üzemi demokrácia iskolájában. A DCM Kun Béla Szocialista Brigádja jó munkájával hozzájárul ahhoz, hogy gyár a váci üzemek között a a múlt év végén a III. helyen, míg a versenyző brigádok számát tekintve a II. helyen állt. A brigád példamutatóan dolgozik, tanul, veszi ki részét a közművelődésből. Eddigi eredményeik biztosítják, dert hogy 1975. megnöveltefeladatait is sikeresen fogják teljesíteni. — Jécsai — Az ország sorsa az egyének sorsa Ha az ország gondjain meditálunk, a családok, egyének sorsára is gondolunk. Hiszen ez szocialista társadalmunk lényegéből fakad. A szocializmus emberszerető, humanista társadalom. Minden intézkedése, minden megnyilvánulása a családért, az emberért van. Hazánkban nem születik olyan határozat, döntés, ami ne az emberért, ne a családért születné. Bátran elmondhatjuk és büszkén vallhatjuk, hogy így volt ez a felszabadult életünk elmúlt harminc esztendejében. Az elmúlt esztendő is ezt tükrözte, ezt példázta. Nehéz, gondokkal teli évet hagytunk magunk mögött. A világgazdaságban jelenleg végbemenő folyamatok sok esetben új helyzetet teremtenek számunkra is. A nemzetközi tőkésvilág könyörtelen mesterkedései kiélezték a nyersanyag- és energiaproblémát. Ebből adódóan nagyarányú árváltozások következtek be a világpiacon. Szocialista tervgazdálkodásunknak, a szocialista testvéri országok együttműködésének köszönhető, hogy bizonyos mértékig ki tudtuk védeni ennek hatását, de nem függetleníthetjük magunkat teljesen a világgazdaságban lejátszódó folyamatoktól. Mindannyian büszkén tekinthettünk a család és az ország karácsonyfájára, eredményeinkre. Nem akarunk most számokat sorolni, de az életszínvonalunkkal kapcsolatos minden egyes statisztikai adat a javuló életformáit mutatja, az életszínvonal közvetlen, vagy közvetett emelését bizonyítja. Jóllehet, a jövőben kissé szolidabb lesz az előrehaladás, a fejlődés, de népünk jólétének emelkedése biztos alapokon, megingathatatlan bázison nyugszik. A kongresszusi irányelvek egyértelműen kimondják, hogy az ötödik ötéves tervben 23—25 százalékkal kell a reáljövedelemnek növekednie. Az életkörülmények javulásához nagymértékben hozzájárul a 44 órás munkahét általános bevezetése, a családi pótlék, gyermekgondozási segély és az átlagnyugdíjak növelése, valamint az egészségügyi ellátás és társadalmi biztosítás minden állampolgárra történő kiterjesztése. Szép ajándék a nagycsaládosok megkülönböztetett segítése. Ezt az irányelvek így rögzítik: a szocialista társadalomban növekszik a család szerepe. Arra kell törekedni, hogy emelkedjék a többgyermekes családok száma, s e családok élvezzenek megkülönböztetett támogatást, övezze őket közmegbecsülés. S mindezek érdekében megfelelő anyagi támogatásban kell részesíteni őket. Ne vegye rossz néven az olvasó, ha egy kicsit elkanyarodunk és „átlépvén” az ország határát, idézünk egyes fejlett tőkéskormányok karácsonyi üzenetéből, és lapok ünnep előtti számaiból. Az angol kormány bejelentette, hogy a közeljövőben nem tudja megfékezni a nagyarányú inflációt, amely az évi 25 százalékot is meghaladja. A washingtoni Fehér Ház a munkanélküliek rohamos növekedéséről ad számot karácsonyi üzenetében. Párizsban az alapvető közszükségleti cikkek csillagászati áremeléséről adnak hírt a lapok. A közép-európai országok legtöbbjében a legalapvetőbb közszükségleti cikkek árait emelték. Hazánkban évente mindössze 3,6 százalékos áremeléssel számolunk. Lényegében azonban a bérek rendezése és a jövedelmek alakulása ezeket kiegyenlíti. Az irányelvek mindezekkel részletesen és behatóan foglalkoznak. Ahhoz azonban, hogy az irányelvekben meghatározott célkitűzések valóra váljanak, a következő években még jobb munkára van szükség. Hatékonyabb szervezésre, maximális takarékosságra, összehangolt intézkedésekre és végrehajtásra.-