Cementipar, 1986 (14. évfolyam, 1-12. szám)
1986-01-01 / 1. szám
Hírek Bélapátfalváról — Szalagkezelői poszton és bányaüzemben két műszakban, a a kemencénél pedig folyamatos, három műszakban dolgoznak a mészüzemben, Bélapátfalván. A munkáskollektívák a különböző szocialista brigádokban igyekeznek elérni a minél magasabb fokozatokat. 1385-ben a működő három brigádból egy megpályázta az arany fokozatot. 1985-ben a bélapátfalvai mészüzemből négy dolgozó került nyugállományba. Az aktív munkáséveknek „hátat” fordító dolgozókat bensőséges ünnepség keretében búcsúztatták és nyújtottak át számukra ajándékokat. Ezeknek a rendezvényeknek ad otthont a „Bélkő étterem”. Az üzem dolgozóinak jelentős hányada helybeli. Az ütemtervnek megfelelően folyik Bélapátfalván, a cementüzemben a II-es klinkersor rekonstrukciója. A munkálatokban részt vevő kivitelező cégek szakemberei jól együttműködnek a helybeliekkel. A „megtépázott” Bélkő-hegy úgy illeszkedik a környezetébe, mint egy holdbéli táj. Fontos kőzetét tíz- és százezer tonnaszámra aknázzák ki a kőbányászok. A Bélkő egyben kenyér is. A nagyközségben élők közül több családnak is elősegíti a havi megélhetését. Lábatlanról jelentjük — Az SZMT oktatási központja egész napos kihelyezett oktatást tartott a lábatlani gyárak — köztük a cementgyár — főbizalmijai és bizalmijai részére A résztvevők két előadást hallgathattak meg a szakszervezet időszerű feladatairól és a bizalmi jog- és hatásköréről. Ez alkalomból Kéner Imréné társadalmi ellenőri tevékenységéért emlékplakettet, évek óta sadalmi munkájáért végzett tárpedig ezer forint jutalmat kapott. A nagyközségi és a gyári KISZ-szervezet kezdeményezésére a hétvégi házban a KISZ- kongresszusra való felkészülés érdekében, továbbképzést tartottak az alapszervezeti KISZ- titkárok részére. A programot jól sikerült diszkóműsorral zárták. Szabó Józsefné vöröskeresztes titkár újságolta, hogy a legutóbbi véradáson 98-an vettek részt, és megközelítően 25 liter vért adtak. Nem véletlen, hogy a december 18-án megjutalmazott 68 dolgozó közül 48-an többszörös véradók. Az is figyelemre méltó, hogy a szocialista brigádokkal közösen, az S. O. S. gyermekfalu, valamint a földrengés sújtotta lakosság megsegítésére, összesen, csaknem 20 ezer forintot gyűjtöttek. A brigádokkal közösen keresik fel rendszeresen az idősek otthonát is. Legutóbb karácsony előtt látogatták meg az otthon lakóit, akiket ajándékcsomaggal leptek meg. Két szocialista brigád is részt vett a gyárból a megyei irodalmi vetélkedőn, és igen jól megállták a helyüket. Az Ybl Miklós brigád csupán egy kérdésre nem tudott válaszolni a tesztlapokon feltüntetett 102 közül, s ezzel második, a Gagarin brigád pedig harmadik helyezést szerzett. Napirenden a jogsegély ezeti tatabányai gyár szakszervebizottsága december 19-én megtartott ülésén értékelte a szakszervezeti jogsegélyszolgálat munkájáról szóló beszámolót, s megállapította: a jogsegély minden esetben követte a munka ellátására vonatkozó elveket. A tájékoztatást, tanácsadást mindenki megkapta, aki igényelte, függetlenül attól, hogy szakszervezeti tag-e, vagy sem. Képviseletet csak külön meghatalmazás alapján vállalt, s erre elsősorban a munkaügyi, társadalombiztosítási és üzemi balesetekkel összefüggő ügyekben került sor. Az év első tizenegy hónapjában 376-an fordultak a jogsegélyhez. Csökkent a munkaügyi problémák száma a statisztikai kimutatások szerint, annak ellenére, hogy sokan — kirendelés alapján — meg máshol dolgoznak. átmenetiEz arra mutat, hogy a gyáriak megértették a gyár sajátos helyzetéből fakadó gondokat. Ami a lakáskérdéseket illeti, ezek száma is csökkent, amióta a mésztelepi lakásokat az ingatlankezelő vállalat kezeli. Ám a munkaviszonyukat megszüntető dolgozók nemegyszer — alaptalanul — kifogásolják, hogy a lakásvásárlásra korábban adott vállalati kölcsön visszafizetésére — a megállapodások értelmében — elveszítik a részletfizetési kedvezményt, s tartozásukat egy összegben kell leróni. A jogsegély a dolgozók hozzátartozóit érintő munkajogi kérdésekben sem zárkózott el a tanácsadástól, hiszen a saját dolgozót is problémáról érintő, foglalkoztató volt szó. Kiemelt figyelmet fordítottak azoknak a jogi lehetőségeknek a megtalálásra is, amelyek a nyugdíjasok helyzetén javíthatnak. Sz. K. 2 CEMPNT1PAB Aktívabb politikai, társadalmi tevékenységért A tagságnál is érződött az az általános jelenség, ami bizonyos közömbösséget mutat a politikai, társadalmi kénységek iránt, s ezen tévénz úgynevezett befelé forduláson kellene végre változtatni. Ezzel a megállapítással kezdte a beszélgetést Mihály, a lábatlani Szorgalmas cementgyár pártvezetőségének titkára, akit ezúttal nem annyira a szokásos évi beszámoló taggyűlésen elhangzottakról, hanem inkább éves tapasztalatairól faggattunk. A párttagok többsége eleget tesz kötelezettségének, de ami előttük áll, az többet igényel, mint az, hogy megjelennek a taggyűlésen, ott egyhangúan elfogadják a beszámolót, vagy hogy egyetértenek a párt politikájával. Sok pártvezető gondolatát fogalmazta meg Szorgalmas Mihály, amikor kijelentette: a párt politikájával nemcsak egyetérteni, hanem azt képviselni kell. A gondolat természetesen megfogalmazódott a beszámolóban is. Hozzászólásában erről beszélt Bognár György, az 1. számú alapszervezet titkára is, amikor azt mondta, hogy a párttagok zárkózottabbak lettek, hiányzik belőlük a politizálókészség. A pártvezetőség azt szeretné, ha a kommunisták jobban mernének nyilatkozni, lenne véleményük. Ehhez természetesen megfelelő felkészültség kell. A vezetőség biztosítani igyekszik a magas színvonalat, egyebek közt azzal, hogy feldolgozzák a XIII. kongresszus határozatainak témáit, ehhez segítségül adják a Kossuth-kiadványokat, továbbá a legfelkészültebb gazdasági vezetőket kérik fel előadónak egy-egy téma elemzésére. Szorgalmas Mihály hangsúlyozta, hogy igyekeztek és a jövőben még inkább igyekeznek határozottabb követelményrendszert felállítani. Nyomban hozzátette: nem újat akarnak kitalálni, hanem szigorúbban számon kérik majd a szervezeti szabályzat idevonatkozó előírásait. Ilyen értelemben a beszámoló egyben önkritikus is volt, mert ebben a vezetőségnek kell példát mutatni és többet tenni. Az elképzelések azonban csak akkor válhatnak valóra, ha a kommunisták öntudatosabban gondolkodnak. A mai, mind nehezebbé váló körülmények között érthető, ha az emberek —, s ez alól a kommunisták sem kivételek — igyekeznek tisztességes úton növelni jövedelmüket. A párttagok azonban kötelezettséget vállaltak akkor, amikor annak idején ünnepélyesen kézhez vették tagsági könyvüket, s a kötelességek között első sorokban olvashatják az a pártmunka végzését. Egész éven át és a beszámoló taggyűlésen is szóba kerültek a vállalati gazdasági munkaközösségek. Azzal mindenki egyetért — méghozzá teljes joggal — hogy, a vgmk4t szükségesek Lábatlanon, mert jól beváltak, és jelentősen segítenek a termelési terv megvalósításában. A gyár igazgatója egy beszélgetéskor azt is elmondta, hogy a vgmk-nak köszönhetően kiválthattak kosokat, akik tatabányai kulcióránként 170 forintért dolgoztak, szemben a munkaközösségekkel, amelyek ugyanazt 60—65 forintért végzik el. Mindez nagyon jó dolog, de az azokban dolgozó kommunisták ne feledjék a politikai, társadalmi életben vállalt kötelezettségeiket. A közös és az egyéni érdek összeegyeztetésének fontosságát Jánoshalmi György, a megyei pártbizottság munkatársa is hangoztatta felszólalásában. Az egész évi tapasztalatok között hangsúlyozni kell a párt- és a KISZ-szervezetek közötti igen jó kapcsolatot. A KISZ-bizottsággal közösen intézkedési tervet dolgoztak ki, amelyet taggyűlésen vitattak meg, majd fogadtak el. Lábatlanon a párt és a KISZ megtalálta a közös utat a párttaggá nevelés folyamatában. Ennek eredménye, hogy az 1985-ben felvett hat új párttag közül négyen KISZ- ajánlással vehették át tagkönyvüket. G. L. Összevont párttaggyűlés Tatabányán A gyári pártvezetőség a november 28-án megtartott összevont taggyűlésen beszámolt a tatabányai gyárban idén végzett munkáról. A taggyűlésen hetvenhét fő, párttagság hetvennégy százaaléka vett részt. A pártvezetőség beszámolóját, és a határozati javaslatban megfogalmazott feladatokat a taggyűlés elfogadta, egy pontjára azonban új megfogalmazást javasolt. Eszerint: a pártvezetőség és az alapszervezetek minden lehetséges eszközzel segítsék elő a jövő évi gazdálkodási feladatok teljesítését, szorgalmazzák, és tegyenek meg mindent annak érdekében, hogy a termékszerkezet-váltás felgyorsuljon, s mielőbb megvalósuljanak a gyár jövőjét szolgáló további tevékenységek. A pártvezetőség a taggyűlésen az alábbi feladatokat foglalta határozatba: A pártvezetőség és az alapszervezetek a politikai munka eszközeivel tegyenek meg mindent a gyár eredményes tevékenységéért, segítsék elő a nagyobb önállósághoz szükséges szervezeti feltételek kialakítását. A feladatok teljesítésének következetesebb számonkérésével elő kell segíteni a politikai munka színvonalának emelését, erősíteni kell a pártszervek irányító és ellenőrző munkáját, a pártcsoportok tevékenységét, a párttagsággal járó kötelezettségek teljesítését. Nagyobb gondot kell fordítani a politikai oktatások rendszeres megtartására, a párt politikájának megértetésére. A pártonkívüliek számára rendszeressé kell tenni a pártnapok szervezését. Javítani kell az információs munkát, ügyelni arra, hogy a pártvezetőséghez jussanak a dolgozói időben elvélemények, s hogy a visszajelzés is gyors legyen. A pártvezetőség célul tűzte ki a tagfelvételi munka javítását is, s meghatározta a KISZ-munka színvonalának emelését célzó KISZ és pártfeladatokat. Sz. K. Az éjszaka olyan, mint a nappal Ezt vallja Kormos József, a DCM őrlőüzemének csoportvezetője, aki 1962-től dolgozik a gyárban. Hosszú-hosszú évek óta három műszakban jár. Volt fűtő, majd cementmolnár, most ő a molnárok csoportvezetője. — Molnár vagyok én most is, csak éppen felelek is egyben a silókezelők, darusok, salakszállítók, molnárok munkájáért is. Ha kell, sokszor odaállok molnárkodni. Nem szégyen az, a fő, , hogy menjen a munka. Számomra az éjszaka olyan, mint a nappal. Nem érzékelem a különbséget, ugyanúgy dolgozom, mintha reggel hattól kezdtem volna. De hosszú távon kihat az ember életvitelére a három műszak. Megviseli az idegrendszert, behatárolja az érdeklődést Látom magamom és a munkatársaimon közt. a változást. Nehezen mozdulunk színházba, vagy más rendezvényre. Meggondolja gát az ember, elmenjen-e otthonról. Én mais úgy vagyok vele. Menni kellene, már csak azért is, mert brrigádtag vagyok, de fáradt vagyok, s inkább leveszek a polcról egy könyvet, és a színház helyett olvasok. Még könyvtárba se nagyon járok, szeretem kényelmet, inkább megveszem a könyveket. a Visszatérve a brigádra, a kulturális vállalásunk és főleg a teljesítés csorbát szenved. Nem is értékelnek minket magas érmekkel. De mondja meg, kinek van ereje Pesten lófrálni, három műszakos élet és túlórázás mellett? Még szerencse, hogy a mi technológiánk nem engedi a vgmk létrehozását, mert még abban is nyúznánk magunkat! Pedig van éppen elég mindenkinek. Én nem panaszként mondom, hisz szeretek dolgozni, ha lusta lennék, társadalmi munkát sem vállalnék. A csoportomban alapszervezeti vezetőségi tag és főbizalmi vagyok. Szeretem csinálni. Az emberekkel jó, de nehéz foglalkozni. De épp ez a bizonyos „nehéz” teszi izgalmassá és fontossá a pénzkereső munka mellett az egyebet is. Jobbítani kell. Mert van miért és kiért. Munkatársaim átlagéletkora 40 év, de ez csalóka, zömében idősebbek, egy-két nagyon fiatal javítja az átlagot. A fiatalokkal meg különösen kell törődni. Nem szidni akarom őket, hiss szidjuk annyit őket, hogy ha már elhitték volna mindazt a sok rosszat, még rosszabbak lennének. De a felelősségérzetet kell bennük kifejleszteni. S, ez a mi dolgunk. Minket is nevelt valaki. Ha kész, kiforrott emberként jönnénk a világra, semmi dolgunk nem akadna, mintsem konstatálnánk, milyen kész, felnőttek ezek a fiatalok. De akkor meg hiányolnánk a fiatalos lendületet, az alkotó kedvet, ami bizony sokszor meggondolatlansággal, kapkodással párosul. Azért vagyunk, hogy jobbítsunk azokon és ott, ahol kell. Öt éve vagyok főbizalmi, sokan ismernek a gyárban, és úgy érzem, néhányan szeretnek is. (S, hogy mennyire szeretik és tisztelik közvetlen kollégáin kívül is, azt ékesen bizonyítja a november 7-i ünnepség, itt ismertették: Kormos József Munka Érdemrend bronz fokozata kitüntetést kapott, s épp ezekben a percekben veszi át a minisztériumban. Akkora tapsot kapott, mint még senki.) — Én erről nem is tudtam, hogy így megtapsoltak, de sokan gratuláltak, s láttam a szemekben az örömet. Azért is szeretnek és ismernek sokan, mert az egész családom a gyárban dolgozik. A feleségem a laboratóriumban, lányom a bérelszámoláson (gyesen van, megszületett az első unokám), nem is a gyárban dolgozik. A kisfiam még tanul. Az uszkázi születésű parasztfiú katonaéveit töltötte Rétságon, ahol megszeretett egy lányt, feleségül vette, s mint a népmesében, vándorbotot kötve tovább ment. Megállt egy kisvárosban, ahol felépült egy modern gyár, letelepedett. Gyökeret eresztett a szabolcsi legény, családot gyarapítva, maholnap dinasztiát teremt. A dinasztia nemcsak abban az értelemben tisztelendő, hogy több nemzedék követi egymást, de abban is, hogy munkát, becsületet, tisztességet hint maga körül s követel magától és másoktól. Puritán erkölcsök vezetik életét, parasztos és szép hagyományait folytatva, a molnárkodás után palántát gondoz, kertet ás. Hagyományt ment és újat teremtve ezzel. Bus Etta Vác felszabadulásának évfordulójáról Bensőséges ünnepségre került sor december 3-án a Ságvári klubban és december 9-én a CEMÜ-székházban Vác felszabadulásának 41. évfordulójáról. A megemlékezést Kapos Mihály tartotta, megemlékezve 1944. december 8-ról és arról a fejlődésről, ami az elmúlt 41 évben következett be. Megemlékzéseit az alábbi szavakkal fejezte be: „Hajtsunk most fejet és gondoljunk tisztelettel mindazokra a szovjet katonákra, akik részt vettek Vác felszabadításában és emlékezzünk mindazon névtelenekre, akik a város felszabadításáért, újjáépítéséért olyan sokat tettek.” Ezután Tánczos Imre Hazafias Népfront képviseletében megnyitotta Vida Jánosnak, a Petőfi Általános Iskola tanárának festményeiből összeállított váci témákat bemutató kiállítását. Vida János 1957 óta él Vácon és szoros kapcsolata volt és van a város és a cementgyár dolgozóival és dolgozóinak gyermekeivel. A DCM építése során a gyárban munkás-képzőművészeti kört vezetett és az eltelt 29 év alatt nagyon sok vádit tanított meg arra, hogy a fiatalok a képzőművészeten keresztül lássák meg a szépet, tanulják meg a történelmet. Vida Jánosnál nemcsak az lehetett jó tanuló, akinek jó rajzkészsége volt, hanem az is, aki érdeklődött a művészet iránt, megértette a művészetek irányait és ezáltal fejlődött ki a szép iránti érzéke. Sok ma már szülői korban levő tanítványával találkozott festményeinek bemutatóján, többek között olyan családokkal is, ahol a második generációt is ő tanította. Képei mindenki által közérthetőek, ennek következtében sikere volt kiállításának. nagy A képek Vác régi épületeit, a Duna-part hangulatát, a város képét mutatták be egyegy pillanatra, de képei között van olyan is, ami a sejcei kőbányát örökíti meg. képek olyan pillanatokat rögzítenek, melyek mellett naponta elhaladva észre sem veszi senki, hogy milyen szép ez a város és környéke. Jó volt így együtt látni ezeket a festményeket, mert lehet, hogy néhány év múlva csak ezek a képek fogják őrizni a váci tájakat, azok hangulatát és azt, hogy nézett ki ez a város 1985-ben. T. I. Kevés a jó ötlet? Az újítások vállalati, népgazdasági haszna százezrekben, milliókban mérhető. Évek óta hatékony propagandát kívánnak kifejteni az illetékes előadók, műszaki szakemberek annak érdekében, hogy felhívásaik, a mozgósító erejű kiadványok nyitott fülekre találjanak. Mégis, mintha egyre inkább csökkenne az újítási kedv. Legalábbis a CEMÜ bédapátfalvai gyárában az újítási kedv alábbhagyott. Erről a témáról gyakorta vitáznak. Általában az is felvetődik, hogy miért ez az érdektelenség?! Pedig jócskán vannak a gazdálkodásnak, a termelésnek olyan területei, ahol égetően nagy szükség volna sírható ötletekre, azok hasznagyakorlati alkalmazására. A mészüzemnél például várják olyan javaslatok kidolgozását, amelyek alkalmasak a skippekben levő kőmennyiség mérésére. Ezáltal szeretnék elősegíteni a kemencék minőségi mutatóinak javítását. A cementüzemnél több olyan munkaterület amely valósággal „tálcán van, ki*nálja”, hogy hol is kellene valami újat, jobbat alkalmazni, bevezetni!? Például eljárás kidolgozását várják a cementmalmi klinkermérlegek agyaggal történő hitelesítésére. A csomagolásnál olyan javaslatra várnak, amelyekkel megoldandó a vasúti ömlesztett cementtöltésnél az, hogy ne történjen túltöltés, vagy cementkiömlés. Ezen a területen várnak javaslatot a cementsilók takarításának egyszerű, gyors biztonságos technológiájára. A jövő évi újítási feladattervekben minden bizonnyal sok olyan javaslat is szerepel, amelyek szükségesek egy-egy munkaterület eredményes ellátásához. Miért csökken az újítási kedv? Tisztelt szerkesztőség! A Cementipar XIII. évfolyam 12. számában megjelent a bélapátfalvai cementgyár újítási helyzetéről szóló cikkükhöz szeretném mellékelni — levelem segítségével — a saját tapasztalatomat. 1983. augusztus 5-én nyújtottam be újításomat Mikó György újítási előadónak. Újításom tárgya: a cementipari forgókemencék egytengelyűségének mérése üzem közben. Az újításra 1983. október 12-én megkötöttük az újítási kísérleti szerződést, amelynek alapján 1984 májusában mérés eredményeit és a számítás alapján megállapított beállítási értékeket prezentáltam. Mivel ezeknek az eredményeknek a minősítése késett, többször is megkértem szóban az újítási előadót az ügy intézésére, majd 1985. október 9-én ezt írásban is megtettem. Most, 1985 decemberében sincs még azonban válasz az újításomra. Ezt, úgy látszik elfelejtette Mikó György újítási előadó megemlíteni, azaz a 60 napos elbírálási idő nem minden esetben lett betartva. Nem akarok messzemenő következtetéseket levonni a saját példámból, de úgy látszik, hogy az újítási kedv csökkenése és a benyújtott újításiok ilyeténképpeni kezelése mégiscsak összefügg egymással. Varga Tamás tmk e. a. Pártvezetőségi ülés a nőpolitikai határozat végrehajtásáról A CEMÜ-központ koordinációs jogú párt alapszervezetének vezetősége december 13-i ülésén a párt Központi Bizottsága nőpolitikai határozatának végrehajtásáról tárgyalt. A részletes, elemző írásos anyagot és a szóbeli kiegészítést Rab József vezérigazgató-helyettes terjesztette elő. A vezetőségi üléssel és az előterjesztett anyaggal kapcsolatban kérdeztük Fehér Sarolta párttitkárt, aki egyebek között a következőket mondotta: — Pártvezetőségünk minden évben napirendig tűzt a párt KB 1970-ben hozott nőpolitikai behajtását. határozatának végelsősorban saját területünkön, a központban, de a koordinációs joggal élve, meghallgatjuk a vállalat egészére vonatkozó tájékoztatást is a nők helyzetéről. Most is alaposan megvitattuk a témát, s úgy értékelte pártvezetőség, hogy a gazdaasági vezetés a lehetőségekhez képest, mindent megtesz nők helyzetének állandó javításáért, anyagi és erkölcsi megbecsüléséért. Végső soron ezt az álláspontot foglalta el a pártvezetőség az előterjesztéssel kapcsolatbanL