Chicago És Környéke, 1959 (54. évfolyam, 2-51. szám)

1959-01-09 / 2. szám

VOL. 54. — ÉVFOLYAM No. 2. SZÁM. THE ONLY HUNGARIAN NEWSPAPER IN CHICAGO and VICINITY CHICAGO, ILLINOIS, JANUARY 9, 1959 Vezércikk helyett közöljük Tollas Tibor “Bebádogoztak Minden Ablakot” című versének angol fordítását. Vágják ki és adják oda amerikai halálaiknak. Mondják el, hogy a váczi kommunista börtönben, az élő halálraítélteknek még a cella ablakát is bebádogozták "az emberiség jótevői” az itt tusázó Mikoyan és társainak utasításra. Erről szól a vers. CSODÁLATOS ÉLMÉNY A SZERETET MAGVETÉSE VOLT A TOLLAS EST Azzal kezdem beszámoló­mat, hogy talán az első eset amerikai tartózkodásom ide­je alatt, hogy magyar össze­jövetel programjától a várt­nál ezerszerte többet, mara­dandóbbat, építészelleműt és lelket melengetőbbet kaptam. Tollas Tibort már megelőzte egy néhány verse itt Ameri­kában. Olvasva azokat min­denki tisztában volt azzal, hogy egy költő zsenit küldött az ég a magyar lelkek meg­erősítésére. Olvastuk diadal­mas amerikai körútjá­t és aka­ratlanul nagyon sokat vár­tunk szereplésétől. De amikor megismertük őt mint EM­BERT, amikor megismertük őt mint a SZERE­TET hir­detőjét, megismertük őt, mint elhivatott élvonalbeli HAR­COSÁT a magyar felszaba­­dítási harcnak, amikor hallot­tuk beszélni őt, szavalni a börtönökbe és bányákba sze­­rzott igazi magyar élet fájdal­mairól, szenvedéseiről, és a magyar jövőben való töretlen hitről, akkor MINDNYÁ­JAN akik részesei voltunk az estének, úgy éreztük, hogy a nagy várakozásunk is eltör­pül, amellett, amit kAP­tUNK. Nem csak az estén, de az­óta is telefonok tömege fejezi ki azt az érzést, hogy ilyen élmény­szerű estje nem igen volt itt a magyarságnak. Ma hallottam, hogy Tollas pén­teki east chicagói előadása után Csia Kálmán lelkész úr azt mondotta: Ha ez az épü­let az enyém volna, táblát té­tetnék rá. Itt járt Tollas Ti­bor. Mi is, akik ott voltunk így érzünk valahogy. Jobbak lettünk, mert egy hivatott férfiú, a börtönben megcson­kított kezével közzénk szórta a szeretet magját amely, va­kon hiszem, hogy ki fog virá­gozni közöttünk. Sajnos az időjárás nem ér­tette meg nagy várakozásun­kat. Az év legrosszabb hóvi­­harja köszöntött ránk szom­baton. Ömlött a hó, zúgott a szél, harapott a hideg, szóval olyan időjárás volt, amelyik még annak is mentségül szol­gál, hogy otthon maradjon, aki tényleg el akart volna menni. Magam is csak nagy kínszenvedéssel tudtam el­jutni Turner Hallba. Kétsze­res volt az örömöm, hogy amikor megnyitottam az elő­adást és végig néztem a nagy termen végig foglaltak voltak a helyek. A program lényegét és ér­telmét Tollas Tibor szerep­lése nyújtotta. Külön szeren­csés adottsága, hogy költői gondolatainak nagyszerű elő­adója is. Csodálatos, hogy már első mondatai után egy érzésbe, hangulatba, hangol­ta az egész közönséget. Be­szélt, szavalt a börtönök, bá­nyák mélyén átélt életről és az ott megismert gyűlölet­­mentes magyar szeretetről. Beszámolt arról a nagy mun­­­­káról amit két év alatt Bécs­­ben végeztek az elhivatott írók és költők közreműködé­sével a Nemzetőrön keresztül a magyar igazság világra szóló többnyelvű ismertetésé­vel. Most láttuk, hogy ezek az emberek megtörve évek börtön szenvedésétől, kevés összeköttetéssel és pénzzel, két éve alatt többet tettek, a magyar igazságnak a világ színpadon való ismertetése érdekében, mint mi, itt a rela­tív jólétben és az ebbeli adott ú s­ságok és lehetőségek tömegé­ben. Szavaiból nem csak azt éreztük ki, hogy ‘‘ezt végez­tük,” hanem arra is rádöb­bentünk, úgy befelé, mind­nyájunk felé, hogy “ezt kel­lene végeznünk nekünk is.” A közönség szó szerint tom­bolva, Vác­rossal ünnepelte a költőt. Az est műsorát Égető Csa­ba vezette le mértéktartóan és úgy ezen működésével, mint célt kitűző beszédjével elnyerte a közönség elismeré­sét. Takách Gyula és a szép Kernács Beatrix magyar tán­ca igen nagy tapsot váltott ki. Rá,ez Márton hegedűmű­vész remek játéka után felzú­­gott a nagy taps. Hukváry­­renő karnagy kisérte zongo­rán. Igen megható és szép jele­net volt amikor az est fontos előkészítője, a helyi szakhar­­cos vezető, Bocskay József , volt rab­társ, köszöntötte Tollas Tibort és a magyar­ruhás hölgyek sorfala előtt átadta részére a Tóth Ilonka emlékzászlót, hogy vigye el további amerikai útjára és on­nan vissza Európába. Tollas szive mélyéig meghatódott az ajándéktól. A zászló tényleg látványosan szép és értékes, dugott a vastaps. A mOMi v­iáln pompás va­csorát szolgáltak fel a Kis Duna étterem szakácsnőinek elkészítésében. Tollas még az éjszaka folyamán Dr. Mi­­kófalvy autóján tovább ment Clevelandba. Felejthetetlen este volt. Nem fog nyom nélkül marad­ni itteni életünkben sem. S ezerszerte nagyobb lehetősé­ge van ilyen állapotokon se­­­gíteni. Ha nem teszi ne cso­dálkozzon, ha nem csak hasz­ína lesz jóval kisebb, hanem­ elvesz a tulajdon is. A szovjet ismét meglepte a világot egy nagy értékű újabb tudományos lépéssel. Kilőtték az első hold rakétá­jukat, amelyik elhaladva a hold mellett, a nap felé vette irányát és belépve annak kö­rébe kering a Jupiter és a Ve­nus bolygók között. Közben leadja tudományos észlele­teit. Hétfőn délben 342 ezer mérföldre volt a földtől. A naphoz való legnagyobb kö­zelségét január 14-én fogja elérni és ekkor 91 és fél millió mérföldre lesz a naptól. Rá­diója keddre kimerült. Ez a nagy tudományos hír nagy szenzációt keltett ame­rikai tudományos körökben. Elnökünk is kezdi belátni, hogy a kés­z tervek kidolgo­zására több pénzt kell rendel­kezésre bocsájtani. Mi biztos­ra vesszük, hogy miként a sputniknál, úgy ez esetben is, az amerikai méltó tudomá­nyos válasz nem sokáig fog váratni magára. A Lunik szó a Luna (hold) és a sputnik rövidítéséből ered. A nyugat­németek a szov­jetben élő német tudósokat dicsérik a kilövéssel kapcso­latban. Erre a dicséretre a szovjet csak annyit válaszolt, hogy elismerte, hogy az új “csoda” rádió leadót egyik német tudós készítette, de egyébbként is munka „ együt­tes munka” eredménye volt. Egy tény, hogy kilövés idő­pontját egybetették Mi­koyan amerikai útjával. Könnyebb úgy járni kelni a kiszemelt áldozat házában, ha közben saját újságjaink is a szovjet dicsőítéssel vannak tele és a tudósok eredményé­ért a politikus zsebeli be a kincseket. A propaganda nagymesterei ez alkalommal is remekeltek. Lépésről lépés­re kisérik az újságírók és lesik szavait, mint kinyilatkozáso­kat. Ki kérdez itt leigázott országokról, szabadságtip­­rásról, milliók haláláról, sen­ki se. Egyik újságíró a “washroom” előtt várva Mi­­koyant örömmel állapította meg, hogy elégedett arccal lépett ki onnan. Mi meg is értjük, hogy egy pár percre bezárkózott, hogy alkalma le­gyen kifejezni őszinte magán­véleményét az ilyen lihegő talpnyalókról szellemi sirá­mokról. Oláh Ferenc felvétele Az ünnepség színpadán. Balról: Bocskay József, Tollas Tibor és lapunk szerkesztője. Oláh Ferenc felvétele Bocskay József (balról) átadja szabadságharcos zászlót Tollas Tibornak. TIBOR TOLLAS THEY'VE WALLED UP EVERY WINDOW.. Of life without, only this gleam was left, A tiny patch of stars, a glimpse of sun. In daily gloom, within dim walls bereft, We watched the vent for this as day was done. This too they stole, this streak of sunlight thin, They've walled up every window tight with tin. In memory’s eye, I mark the azure sea At Naples, and beside the shining shore Vesuvius waits and smokes. Can you, like me. See happy, sun-browned swimmers by the score? We live in night like men who blind have been'­­They've walled up every window tight with tin. Our ten mouths gasping for the missing air,— Ten of us lie, in one close kennel pent, As fish-gills on the bank might gasp despair. To eat the food, which stinks of excrement, Our stomachs lack the power to begin- They’ve walled up every window tight with tin. From the bright fragrance of the Alpine peaks The west wind blows freshness of bouquet; Of virtue to the soul that distance speaks. And smiling summits swell the hymn of praise. But phthisis grips my cell-mate, dark as sin, They've walled up every window tight with tin. % For us no more the steamer’s whistle blows; All maiden laughter from our sense is wiped; No pleasure in our ears sonorous flows; No summer plays an organ, myriad-piped. Our cells are deaf, all sound is dead herein- They've walled up every window tight with tin. I By Barcelona, in a garden fair. The warm voice of a tawny woman croons; 1 he streets are pied with dances here and there; A' gay guitar gives dusk its tinkling tunes. Our leaden days flow silent in chagrin- They've walled up every window tight with tin. -We probe in darkness towards the velvet skies As if within a1 coffin we were nailed. We only touch our rags and agonize. Or feel our hands by vermin-hosts assailed. We once caressed the sunlight, like soft skin, They've walled up every window tight with tin. There is a balb in London; like a rose A girl glides, in her silks, on floors that gleam; In all the bloom of lustrous hair she glows, Soft-mirrored in the wainscot, like a Iream. The West is dancing. Has it Magyar kin? They’ve walled up every window tight with tin. Our tongues recall the pleasant taste of spring Then swallow with a groan our morsel dank Whose fecal horror chokes its entering And turns our bellies sick, our reason blank; — Yet even this our famine forces in. They've walled up every window tight with tin. Sleep locks our hungered bodies in its spell And there I sate a gourmet’s appetites On all that Paris offers — see as ’well, Climbing above the city’s neon — leights. The Silent Ghost—but here no dawns begin; They’ve walled up every window tight with tin. L he radios shout hoarsely of new deals. Of freedom and of justice due to man. But here my dungeoned body only feels The million lashes of foul Stalin’s plan. Fram Vác to far Peking his slaves makedin'­­"Beware! Beware! Or through the entire world They’ll wall up every window tight with tin!’’ Translated by Watson Kirkconnell. LEGÚJABB HÍREK Cubában győzött Fidel Castro által irányított forra­dalom. Batista az eddigi dik­tátor elkerülte a “döntő csa­ta” vérfürdőjét és békésen kirepült az országból. Castro egy milliomosnak a fia, aki if­jabb korában a bogotai Ame­rika ellenes tüntetés vezetője volt és mint kommunistát, vagy legalább is azokkal együtt dolgozót tartották nyilván. Egyes újabb hírek szerint rádöbbent a kommu­nisták nem kubai, hanem ki­zárólag szovjet érdekeket szolgáló politikájára és egy két kivétellel már kiszorította őket közvetlen környezetéből. Egy tény, hogy Kubában még ma is olyan munka­viszo­nyok között dolgoztak a nagy ültetmények dolgozói, ami szégyene volt nemcsak a kor­mányzatnak, amelyik jólét­ben­ dúskált, hanem szégyene volt azoknak az amerikai föld­tulajdonos kapitalistáknak is, akik éhbérért dolgoztatták a munkásokat. Ezeknél a for­róvérű népeknek a forrada­lom nem különösen nagy ese­mény. De egy kétségtelen, hogy legtöbb esetben a dol­gozó osztály embertelen ki­használása indítja el forrada­lom lavináját. Aki pedig eze­ken az állapotokon segíteni akar, annak jó szándékát nem szabad kétségbevonni bármi­lyen formában jelentkezik is. A kapitalista rendszernek Argentínában az általános politikai és gazdasági hely­zettel párhuzamosan egyre több zavar mutatkozik a ma­gyar kolónia életében is. A nemrég­ még annyira egysé­ges, minden kulturális meg­mozdulásért áldozni tudó ar­gentínai magyarság sorait lázítók bontották meg s az egyesületek legtöbbjében széthúzás, veszekedés kezdő­dött. Most folyik annak fel­derítése, kik állnak e különös jelenség mögött? A tetteseket nem volt nehéz megtalálni. A szálak már az első pillanatban a buenos­­airesi magyar kommunista követségre vezettek. zsítecsutivo A MAGYAR MENEKÜLTEKET SEGÍTŐ KATHOLIKUS EGYESÜLET 1959 január 17-én szombaton este 128 órai kezdettel Műsoros Jótékony célú Bált rendez a North Side Auditóriumban 3 730 N. Clark Street melyre, Önt, családját és barátait magyar szeretettel meghívjuk és szívesen látjuk. A műsoron VINCZE ANDRÁS híres énekes szerepel. A bált 12 pár csárdással nyitja meg. Hideg és meleg ételek. Hűsítő italok. A bál tiszta jövedelmét az Ausztriában maradt elhagyott magyar gyermekek segélyezésére fordítjuk. Belépő díj •2:00 Estélyi ruha nem kötelező

Next