Chicago És Környéke, 1961 (56. évfolyam, 4-51. szám)

1961-06-02 / 22. szám

CÉflSIAIf­UH retni csak a reménytelenül rtKI Imii jLEKCLnC szerelmes férfi tud. Három hölgy ült az asztal­nál. Mind a hármuknak mes­tersége az írás. Miről­ beszél­gettünk? A férfiakról és a témákról. — Tulajdonképpen a fér­fiak sem rosszabbak, mint mi. Ők pont olyan rosszak, mint a nők. Ez a kijelentés hosszabb vitát zárt le. De nem végle­gesen. — Az újabb irodalom tele van komisz férfiakkal — ál­lapította meg a szőke asszony. — Ez azért van, — véle­kedtem én, — mert most már a nők is sok regényt írnak. A nők két dolgot tanultak meg: a regényírás technikáját és­ az, hogy semmit sem kell szé­­gyelni. Egy nagy dolog van: az élmény. Mindent őszintén meg kell írni. Azt is, ha el­hagyják az embert. A nőkrók bátor, merész és őszinte re­gényeikben állandóan azt ír­ják meg, hogy hogyan hagy­ták el őket. Ezért van tele komisz férfiakkal az iroda­lom. Szőke barátnőm közbevá­gott. — De ha a regények őszin­ték, akkor az élet is tele van komisz férfiakkal, tehát mindebből az következik, hogy a férfiak rosszabbak, mint a nők. — Dehogy rosszabbak — bizonyítottam én, mert együtt éreztem a feketehajú barát­nőmmel — vannak olyan nők is, akiket nem a férfiak hagy­nak el, hanem ők hagyják el a férfiakat. De ezek a nők nem érnek rá regényt írni. — Különben is vágott köz­be a feketehajú — nincs rossz és nincs jó ember a szerelem­ben. A szerelem mindig be­tegség, a szerelem mindig el­fogultság, kicsit őrület. Az őrülteket sem osztályozhatjuk aszerint, hogy jók, vagy rosz­­szak. A szerelmes ember lehet angyalian jó és lehet pokolian gonosz. Minél szerelmesebb, annál túlzottabb a jósága, vagy a gonoszsága. És minél szerelmesebb, annál érzéke­nyebb. Egy igazán szerelmes ember csupa seb. Akármilyen óvatosan nyúl hozzá az em­ber, minden érintés fáj neki. És mivel a szerelmes párban az egyik sose olyan szerel­mes, mint a másik, valamelyik a kettő közül mindig szenved. Szőke barátnőm busán bó­lintott. — Ez igaz. Ez az érzé­kenység az, amit a férfiak nem bírnak. Ez az, amikor azt szokták mondani, “elvi­selhetetlen a hisztériád.” Az­tán kezdik az embert a hisz­tériából kigyógyítani. Aztán mire a gyógymód véget ér és ők boldogok, hogy “jól kezel­hető” szerelmesük van, a nő már régen kiábrándult belő­lük. A feketehajú lelkesen he­lyeselt. — Igen, a szamarak. A férfiak igazán szeretni csak közömbös nőket tudnak. A nagy szerelemhez, az állan­dóan égő, bensőségesen érző nőhöz nincs tehetségük. Mint a nő annyit ad érzelmileg, mint ők, vagy többet ad, mint ők, már lohad a szerelmük. Szépen, ig­azán, nagyon sze­. És erre van egy esetem mondta erre gyorsan, a fe-­­­kete barátnőm.­ ­ — Három, vagy négy év­vel ezelőtt nagyon boldogta­lan voltam. Az életem össze- skuszálódott. Valaki elha­gyott. Még csak regényt sem í Írhattam arról, hogy elha­­­gyott. A lélegzetem, a vérem, a verítékes álmom, a kábult nappalom volt az, hogy elha­gyott, annyira bennem volt a fájdalom, hogy nem tudtam róla írni, nem tudtam betűre felváltani. Ez nem “élmény”­­volt, ez az életem volt és a­­ halálom volt. I­tt cigarettára gyújtott, a keze kissé reszketett. — Na, mindegy, ez is el­csitult. Egy tóparti nya­ralóban laktam. A napjaim körülbelül abból álltak, hogy néztem a hajót, amely a pos­tát hozta, néztem a villa rá­csos kapuját, amelyen bejö­­j­hetett volna ő . . . Aztán néz­tem este a holdat, amint szim­­­padiasan, szinte “végszóra” ■megjelent Egyedül néztem és gyűlöl­tem.­­ — Az ötven éves férfi a nyaraló első emeletén lakott. Negyven éves felesége volt, kedves, vidékies asszony, aki már húsz éve élt a város­ban, de még mindig tájszólás­sal beszélt és gyengén öltö­zött. Az ötven éves férfival az ebédnél ültünk együtt, a szalonban gyakran ott volt,­­amikor a rádiót hallgattam. Egyszer azt mondtam neki, hogy szeretem Mozartot, at­ól kezdve, ha valahol Mozar­tot muzsikáltak valamelyik stúdióban, ő kifogta nekem a világűrből a mozarti muzsi­kát. A szabadságom a vége felé járt, amikor egy délután a cukrászda előtt megláttam egy ismerős autót. Ismerto rendszáma volt. Elől, a volán­nál édes kis szőke nő ült, aféle szép kis senki és ő,­­aki elha­gyott, éppen a cukrászda aj­taján fordult ki, egy pohár limonádét hozott a nőnek. Hátul a kocsi tele volt nagy bőrönddel. Nyári utazás le­felé Floridába... Akkor este kimentem a tópartra. Van ott egy szikla, ami alatt na­gyon mély a víz. Mindig olyan mély, hideg zöld volt a színe ott a víznek. Legyintett.­­ — Az ember olyan ostoba. Hiszen egy férfiért nem ér­­­demes. De hát nem ő érte, magamért. Úgy éreztem, nem bírom tovább. Sokáig voltam ott, de aztán észrevettem,­­ nem vagyok egyedül, az öt­ven éves férfi ott állt mögöt­tem. Az ember tanuk előtt nem szívesen lesz öngyilkos. Nekem jó a gyerekszobám. Magánügyeket csak egyedül intézek. Visszaballagtam a nyaralóba. A rádió valahon­nan megint Mozartot adott. — Három év telt el azóta.­­Amibe az ember azonnal nem­­ pusztul bele, azt túléli. Ez örök igazság. Én is túléltem.­­ Télen egy vidéki városban­­olvastam fel. A felolvasás­­után, a szállóban felkeresett, egy úr. Alig ismertem meg. Az ötvenéves férfi volt. Az­az nem­­az ötvenéves, az öt­venhároméves. Már annyi idős volt akkor. “Maga itt lakik?” — kérdeztem. “De­hogy, — mondta ő — én Pes­ten lakom.” Valami, dolga van itt? “Nem — mondta ő és a padlót nézte — én csak el­jöttem ide, hogy lássam ma­gát.” “Pesten is láthatott volna.” “Igen, ha meglátoga­tom, de annak semmi értelme. Mit keressek én magánál?” És amikor látta, hogy nem értem őt, beszélni kezdett. Csendesen, hangsúlytalanul­ beszélt, de a hangja rekedt volt: “Nézze — szólt egysze­rűen — én nagyon szeretem magát. Tudom, hogy ez az­­érzés őrültség, tudom, hogy nincs semmi célja. Én a fele­ségemtől el nem válok, de ha­­ elválnék is, maga nem jönne­­ hozzám. Meglehetősen isme­rem a tehetséges emberek lel­két. Tudom, mi maguknak egy hangulat, egy szép gesz­tus. Lehet, ha nagyon kér­ném, maga megsajnálna,­­­meghatódna és az enyém I lenne. De nekem az alig érne­m valamit. Én csak úgy lehet­nék boldog, ha maga úgy sze­retne, ahogy azt a másikat szerette. Ez lehetetlen. Maga kétszer nem szerethet úgy egy életben és különben is mit szeretne rajtam? Nagyon boldogtalan vagyok. Beteg vagyok ettől a szerelemtől. Nem lehet rajtam segíteni. Öreg ember vagyok, még öre­gebb leszek, de ezt a szerel­met a kor nem veszi le a vál­lamról. Nem tudom, furcsa dolog ez, olyan fájdalmas, zavaros és vad, mint az ifjú­tt­ság. — Aztán egy ezüstceruzát mutatott. A ceruza tokjában hengerre hajtva egy névjegy bújt meg. Az én névjegyem. 1A tengerparti nyaralóban ta­lálta, leejthettem valahol. Soha nem éreztem még úgy a nag-/ on T»»»i­.zi,»r||ilírjék tragikus hiábavalóságát, mint akkor, amikor ezt az együgyü, gye­rekes kis emléket láttam a­­férfi száraz, kemény kezében. — Elbúcsúztam tőle. Azóta nem láttam. Tavaly nyáron, itt i . v..n. nagy csokor rózsát hoztak, egy délután. Ő küld­te, egy sor irás nélkül. A nap­tárra néztem és láttam, hogy három évvel ezelőtt éppen ezen a napon találkoztam az olasz cukrászda előtt a másik férfival­. Az ötvenéves férfi sem felejtette el ezt a napot. — Szívszaggató ez a sze­relem. Nem érzitek? Én sze­retnék feljajdulni, ha csak hozzám ér ennek a remény­telen szerelemnek legkisebb emléke is. Olyan kínos, olyan fájdalmas, hogy közömbösen kell szembenállnom a legna­gyobb érzéssel, amellyel az Isten az életben megajándé­kozott. Nem tudom szeretni azt a férfit, aki a legjobb volt hozzám az életben. Nem tu­dok boldoggá változtatni egy, boldogtalan szerelmet. Sem­mit sem adhatok annak, aki nekem a legtöbbet adja. Én, aki tudom, hogy mit jelent a szerelemtől szenvedni, kö­nyörtelenül hagyom, hogy szenvedjen. Szánom, mint sebesült a másik sebesültet, ugyanaz a fegyver sebzett meg engem is, de hagyom, hogy elfolyjon a vére. Az­­enyém is elfolyik... Az 3.S.C.M. első tavaszi­­ fesztiváljának n­agy sikere (Zenei tudósítónktól) Május 20-án a DePaul Egyetemen tartották meg az első tavaszi zenei ünnepeket, , Chicagóban. Az élő zene­szerzők nemzetközi egyesü­letének — mint köztudomá­sú, magyar elnöke van. Dr. D’Albert Ferenic, a Chicago Conservatory College elnö­­­kének rendezésében bemuta­tásra kerültek az év legjobb­­ zeneszerzőinek művei, így­­Robert Mucynski Suite-je, Roman Ryterband fuvola duetje, Piece sans titre, Deryl Hancock zongora-szonátája és a Jacobson mű, ‘Öt penta­­tonikus epizód’ címmel. A nemzetközi egyesület nyertes­­ pályaművei a Ryterband és a Muczynski művek lettek. A­­díjakat Dr. D’Albert és Mr.­­Mateja osztották ki. A műsor­­ második részében bemutató­­előadásban hallottuk Joseph­­:Son Vignettes c. hegedűre és csellóra írt művét, Dr. D’Al- Tort és Joseph Saunders (a­­Chicagói szimfonikusok tag­­ja) tökéletesen kidolgozott­­ interpretációjában. Leon Stein, a DePaul egyetem pro­fesszorának Leon Stein-nek szóló hegedűre írott szonátá­jának ez volt az ősbemutató­ja. Dr. D’Albert ebben a mű­ben valóban tudásának legja­vát adta. Ezt a nagy zenemű­vet csak a mi Bartókunk szó­lószonátájával hasonlíthatják lószonátájával hasonlíthatjuk­­össze, rendkívül mutatós és technikailag igen nehéz mű.­­Az ünnepi játékok utolsó be­mutatója Herbert Ruff D dur -Szonátájának chicagói bemu­­^13 vuiw — ~n­,­Ron D’Albert ferenc és a kanadai kiváló zeneszerző működtek közre. A hangverseny egyik átütő sikere ez a mű volt. Az ünnepi hangversenyt díszvacsora előzte meg, me­lyen a zenei élet kiválóságai voltak jelen, de ott voltak a meghívottak között Dr. Bör­­­zsönyi Jenő , kiváló magyar­­orvos asztalánál, Würtzler Arisztid­a kiváló magyar hár­­faművész is, aki szintén tagja az egyesületnek. A zenei ün­nepségek megrendezése Dr. D’Albert és Mateja érdeme, akik felejthetetlenné tették az egyesület díszhangversenyét. D Gyász esetén keresse fel Chicago egyetlen­­ magyar temetkezési vállalkozóját , Hellerbach József ff államilag engedélyezett balzsamozót és temetésrendezőt. ff 525 W. Armitage Ave. MOHawk 4-5345 és 4-5346 ' S 4022-36 N. ELSTON AVE. Phone: INdependence 3-1510 és 3-151! Kápolnánk használatát szívesen bocsátjuk a gyászoló­­ családok rendelkezésére CHICAGO ÉS KÖRNYÉKE YOU KEEP RED CROSS ON THE JOB CHICAGO MAGYAR RÁDIÓ Adás: Vasárnap délután 6—tól 8—ig, a 93.9 hullámhosszon az FM állomáson. WEBH. Bemondó: Torzsay Jenő 3021 N. LINCOLN AVE.­Phone: BU 1­0100 ON THE JOB when you need it most CHICAGÓI EGYESÜLETEK WILLIAM PENN FRATERNAL ASSOCIATION Verhov 15 fiókja Elnök: Balogh Ferenc 1705 W. Albion. Tel. AM 2-0803 Alelnök: Janovics András. Titkár: Taylor Ernő. Alelnöknő: Mrs. Paula Chomor. Jegyző, ellenőr: Hódíts József. Pénztáros: Ann Harange Számvizsgálók: Kovács János és Tony Barango. Vigalmi Bizottság elnöke: Janovics András. Kerületi szervező: Balogh M. Ferenc. Központi iroda: 4270 W. Irving Park Road. Telefon: AV 3-1825. Gyűléseiket tartják minden hó második vasárnapján a Northwest Hallban, 2403 W. North Ave alatti helyiségükben. CHICAGO ÉS KÖRNYÉKE ELSŐ MAGYAR TÁRSALGÓ ÉS BETEGSEGÉLYZŐ EGYLET Elnök: Dr. Hoványi Gyula. Allnöknő: Gastor Károlyné. Titkár: Bánovszky Józsefné, 2818 W. Waveland Ave. Chicago. TeL: IN 3-3812. Pénz­­titkár: Gallowich Mihály. Pénzügyi titkárnő: Battenhauser Miklósné. Pénztáros: Gaster Károly. Jegyző: Bogdán Mihály. Könyv: Leti, ajtóőr Geisler Tamás. Bizalmi tagok: Fuchs­­Erzsébet, Kubancsik Károly. Számvizsgálók: Kerekes László és Shoty Balázsné. Számvevők: Kerekes László és Shoty Balázsné. Vigalmi elnök: Bobák József. Gyűlés minden hó második vasár­napján 3 órakor a The Three Links Hallban, 4740 N. Western Ave. Rendes és pártoló tagok. Nagy könyvtár. BURNSIDEI ELSŐ MAGYAR RÓMAI S GÖRÖG KATOLIKUS NŐI BETEGSEGÉLYZŐ EGYLET Díszeinek: Klajnik György­né Elnök: Elizabeth Balázs, 9607 S. Avalon Ave. RE 1-1372. Alelnök: Magdaléna Horváth. Titkár: Magdaléna Tatár, 9833 S. Woodlawn. Tel. RE 4-7221 Pénztáros: Mrs. Rose Louis. Új tagoknak 35 éves korig a be­lépés díjtalan, 35 éven felül egy dollár ötven cent. Minden hó első vasárnapján gyű­lés az Eagle Hallban, 9231 Cottage Grove. WILLIAM PENN FRATERNAL ASSIN, 24 OSZTÁLYA Elnök: Székely István. Alelnök: Rock István Titkár: Rock Istvánná. Pénztáros: Akai Károly Jegyző: Székely Istvánná Trusteek: Tinich Ferenc, Hor­váth László, Szabó Lajossá. Vigalmi bizottság: Akai Ká­roly­né, Tatár Jánosné, Horváth Lászlóné, Mrs. Edmond Mono­­chio, Edward Oláh. Kerületi szervező: Akai Károly Központi iroda: 747 E. 931d St. Nyitva hétfőtől péntekig 1095-ig Tel.: Vincennes 6-2575.­­ Gyűléseiket minden hó második szombatján tartják 8 órakor a Prokop Hallban (924 W. 119 sz.) CHICAGÓI MAGYAR RÁKÓOZI BETEGSEGÉLYZŐ EGYLET Elnök:­ Corvin Imre 5029 N. Kildare Ave. Tel.: PA 5-4038. Pénztáros Alelnöknő: Drienka Jánosné Titkár Weiss Jakab, 6942 West Fletcher St., Chicago 34, Telefon Texado 9-7634. Pénzügyi titkár: Kiss Károlyné. Jegyző: Mrs. Julia Maar Bizalmi tagok: Bóna Lajos, Bóna Lajosné. Egyleti orvos: Dr. Friend Sán­dor, 1600 W. Diversey Priwy. Gyűlés minden hónap harmadik vasárnapján délután 3 órakor a 333 W. North Ave. alatti helyi­ségükben. CHICAGO ÉS KÖRNYÉKE ELSŐ MAGYAR NŐI BETEGSEGÉLYZŐ ÉS TÁRSALGÓ EGYLET Elnök: Darnay Andrásné Alelnök: Feleky Zsigmondné Titkár: Rock Istvánná, 1345­ S. Buffalo Ave. Tel. MItchel 8-0477. Pénztárnok: Németh Lajosné Gyűléseiket tartják minden hónap 3-ik vasárnapján 3 órai kezdet­tel az Eagle Hallban. STICH TEMETKEZÉSI INTÉZET Modern, léghűtéses kápolna 845 W. ARMITAGE Tel.: DJ 8-3230 JOHN DEPPONG, Sr. Prés. RALPH M. HARRIS Chicago egyetlen évtizedes magyar virágkereskedője MAYER FLORIST 1711 West 63rd Street Üvegház: 5818 S. Hermitage Csokrok, koszorúk minden alkalomra. Amerika minden részébe szállítás. Tel.: PR 6-1134 és 6-1137 Tulaj.: MAYER CHARLES Magyar Péküzlet ÓHAZAI ÍZ. KENYÉR PÉKSÜTEMÉNYEK Rendelésre házhoz szállított PIZZA 2925 N. RACINE AVE. Tel.: DJ 8-2026 készítője: FARKAS ZOLTÁN, pékmester I Valósággal áldás hatású EASY RUB FOR YOU bedörzsölő gyógyszer Derék; láb; kar; nyak fájdal­maknál; reumás bántalmaknál hatást ér el vele. Megszünteti a fájdalmat. Hála­levelek ezrei. Postán elküldve ára: 1.50 dollár. 1970 N. LINCOLN AVE. Tel.: MO 4-0263 Adorján András gyógyszerész készítménye

Next