Chicago És Környéke, 1962 (57. évfolyam, 1-51. szám)
1962-01-05 / 1. szám
TH« ONLY HUNGARIAN NEWSPAPER IN Vol. LVII. Évfolyam No. 1. Scam CHICAGO, ILLINOIS, CHICAGO c VICINITY Megjegyzés Az új esztendő ünnepnapján nagyon sok amerikai, európai újság újesztendei cikkét, sok magyar újság 1962-es jóslásait olvastam végig, itt mondhatni mind megegyeznek abban, hogy anynyira feszült a helyzet Kelet és Nyugat között, hogy döntő szerepet kaphat az a bizonyos narancshéj, amelyiken az érdekeltek valamelyike megcsúszván, a nagy “világbékéből" alapos világégés következhet be. A helyzetet súlyosbítja az a tény, hogy az Egyesült Nemzetek vezetőinek szovjetbeszáf koexintenciázis magatartása, mondhatni alapjaiban ássa alá az egész keresztény szabad kultúrvilágot. Ma már nem csak odairányul működésük, hogy szemet hunynak minden szovjet törvénytelen cselekmény felett, hanem antikommunista nemzetektől összeszedett haderejükkel háborút viselnek a kommunista érdekeknek ellenálló állam ellen. Az egész szabad kulturvilág ügyeiben — "felszabadító" akciójuk eredményeképpen — olyanok szavazatával viszik keresztül akaratukat, akiknek az államvezetésről, a nemzetközi kapcsolatok kiépítéséről, legfeljebb képes kalendáriumokból lassú hangos olvasás útján van tudomásuk, amelyik könyvet valamelyik megevett felfedező táskájában találták meg. A szabad világ népei mindjobban átérzik az UN mesterkedéseinek irányát és komoly politikusok úgy nyilatkoznak, hogy az UN az utolsó félévi működésével megírta saját sírversét. Magunk ügyére térve, sok értékes javaslatot olvastam a magyar ügyeknek 1962-ben való vitelére, magyar érdekképviseletnek komoly alapon Való kiépítésáre. Saj száll »54 •_»«» (.«»»i«!.», hogy a meglévő vagy tervezett érdekképviseletek megfúrását azok teszik lehetővé, akik úgy érzik, hogy egy esetleges "népszavazás" esetében senki emberfia nem volna kiváncsi az ő személyükre. Ezek aztán minden rendelkezésükre álló eszközzel fúrják faragják a meglévő vagy alakítandó közös magyar érdekvédő szervezetet. Ezerféle indokot hoznak fel a "benyálazás" érdekében csak egyet titkolnak el a valódi indokot, hogy őket senki nem kérte fel mindezideig a vezető pozíció betöltésére. Abban a pillamnatban ugyanis ha a vezéri csákót egy kis mellékes kíséretében fejükre tennék, jaj volna annak, aki nem dicsérőleg beszélne "irányításukról." Az elmúlt évben a régi amerikás magyarok változatlan nyugodt tempóban haladtak előre azon az úton, amelyet itteni honfoglaló hofitársaink kijelöltek a magyarság útjául. Együtt lenni és alkotni. Építeni olyan kereteket, amelyek alkalmasak az összefogásra. A középamerikás testvéreink folytatták nagyrészben kulturális tevékenységüket és nagyon sokan helyezkedtek el hangot adó pozíciókban. Pár évi távollét után nagyon sokan térnek vissza magyar társas közösségünkbe. A szabadságharcosok, akik a magyar ügyet a világérdeklődés központjába állították és harcuk sorsfordulót jelentett, szervezeteikben nem mutatják azt az erőt, amit ők tényleg képviselnek. Szerintem a baj egyes szervezeteknél a legfelsőbb vezetésben van. Nagyrészben légüres térben mozgó vezetőség nem képes fenntartani komoly összekötő kapcsolatot az egyes vidéki osztályokkal. De maguk az új amerikások is, egy tiszteletreméltó kisebbség kivételével, érthetetlenül távol tartják magukat a részükre kiépített szervezetekben való közreműködéstől. Egy pár lelkes, önzetlen, szakharcos bámulatos kitartással emeli magasra a mártírok emlékét jelentő zászlót. De nem látjuk a zászló mögött azt az ezres tömeget, akiknek ez a zászló nem csek mártír hősök emlékét kell hogy jelentse, hanem saját maguk idejövetelét és itteni bolderülésük lehetőségét is. Feltűnő, hogy ez úgynevezett "Intellectuelek" nagy része teljesen távol tartja magát a szakharcos mozgalmaktól, de még az évforduló ünnepségeitől is. Ez vonatkozik nagyjában tanulmányaikat itt folytató egyetemistákra is. Ez persze sok beszédre ad alapot, ami sem az érdekelteknek, sem a magyar ügynek Újra elutasították a magyar ENSZ delegáció mandátumát Az Egyesült Nemzetek Mandátum-Vizsgáló Bizottsága 1961 december 18-án beterjesztette jelentését a Közgyűlésnek, melyben — többek között — javasolta, hogy az előző évek döntéseihez hasonlóan a Közgyűlés ne ismerje el a magyarországi delegáció mandátumát. A Bizottság avval indokolta javaslatát, hogy a magyarországi rendszer nem tartja be az ENSZ Magyarországra vonatkozó határozatait, nincs jele annak, hogy ezt a magatartását megváltoztatná és így nincs ok arra, hogy a Mandátum-Vizsgáló Bizottság a magyar forradalom óta kialakult gyakorlatától eltérjen. A Bizottság javaslatát közgyűlési vita követte, melynek folyamán Burma, Indonézia, a Szovjetunió, Lengyelország, Brazília, Afganisztán, Guinea, Jugoszlávia, Az Egyesült Arab Köztársaság, Csehszlovákia, Kuba, India, Nepál, Románia és Mongólia a magyar mandátum elfogadása mellett szólaltak fel. Mr. Plimpton az Egyesült Államok nevében kifejtette, hogy a magyar kérdés lényege az, hogy a szovjet fegyveres erők a forradalom alatt alakult törvényes magyar kormány és az Ilid yy y C* JL lj.*_puiv^x Utu cllvhCiv. tartózkodnak Magyarország területén a mai napig is. A Közgyűlés végül is 73 szavazattal 1 ellenében (10-en tartózkodtak a szavazástól) elfogadta a Mandátum Vizsgáló Bizottság javaslatát. A magyar kérdés 1961 december 21-én hajnalban, utollsó tárgysorozati pontként került a Közgyűlés elé. Elsőnek A. Stevenson, az Egyesült Államok fődelegátusa szólalt fel, ki hangsúlyozta, hogy a magyar kérdés tárgyalása nem a hidegháború folytatását jelenti, ellenkezőleg, azt kívánja elérni, hogy Magyarországon szűnjön meg “az idegen és kolonizáló uralom.“ A. Stevenson kijelentése nagy feltűnést keltett, mert a Közgyűlés előtt eddig ritkán mondták ki azt az egyszerű igazságot, hogy a Szovjet katonai jelenléte, vagy politikai megszállása a Vasfüggöny mögött a kolonizálás tiszta példája. A. Stevenson a továbbiakban hangsúlyozta, hogy a magyar kérdést tárgyalni kell, mivel idegen fegyveres erők a magyar nép akarata ellenére Magyarországon tartózkodnak, üldözik és börtönbe vetik a magyar polgárokat, továbbá mindezek megváltoztatására sem a szovjet kormány, sem a magyarországi tényezők nem mutatnak hajlandóságot. A magyar ügy mellett felszólalt még J. Plimsol (Ausztrália) és Sir Patrick Dean (Nagybritannia) delegátusai, míg ellene a szovjet és a magyar delegátus beszélt. A Közgyűlés végül is 49 szavazattal 17 ellenében (32- en tartózkodtak a szavazástól, 6-an távol voltak) megszavazta a javaslatot, elfogadva Sir Leslie Munro 1961 december 1-én ■ beterjeszett jelentését, (melyet ismertettünk) és sajnálkozását fejezte ki hogy a “szovjet kormány és a jelenlegi magyar rendszer továbbra sem teljesítik a Közgyűlésnek a magyar ügygyel kapcsolatban hozott határozatait.“ -----§— kiutasították a budapesti albán nagykövetet A budapesti rádió közli hogy “A magyar népköztársaság kormánya a diplomáciai kiküldetés alapelveivel össze nem egyeztethető tevékenység miatt nem kívánatosnak nyilvánította az albán népköztársaság budapesti nagykövete további magyarországi la«»«---** • «, nagykövetség kereskedelmi tanácsosát pedig a magyar népköztársasággal szemben tanúsított kihívóan sértő, ellenséges tevékenység miatt versona non grata-nak nyilvánította és kiutasította az ország területéről.’“ A magyar kommunista kormányzat egyidejűleg visszahívta a tiranai magyar nagykövetet is és külképviseletének vezetésével ideiglenes ügyvivőt bízott meg. A vén képmutató “coexintenciális“ bajnok ”világbéke- harcos Nehru miután szemforgatás közepette végig prédikálta az elmúlt évtizedet és segítő jobbot nyújtott a szovjetnek, erőszakkal elfoglalta a portugálok három kis szigetből álló gyarmatát. Az antikommunista Portugália gyengítése mámoros ünnep az UN berkeiben és az előírt NN-beli megtorlásról még csak beszélni is ünneprontásnak számít. Miután az UN a katangai tömeggyilkosságai után messze alatta marad egy jól megszervezett sóhivatal értékének, már nem is játszik szerepet az a tény, hogy milyen álláspontot foglal el valamelyes kérdésben. A másik nagy coexintenciális bajnok Sukarno Indonesia elnöke egyszerűen nahatározattal birodalmába beolvasztotta a holland tulajdont képező "Dutch Guinea“-t. Természetesen még hátra van a határozatnak gyakorlati keresztülvitele, a sziget elfoglalása. Valahogy megják oldani Kíra-I csev méltó tanítványai, annál is inkább, mert a döntést megelőzőleg hosszasan tárgyaltak az U.N. főtitkárával. érdekeit nem szolgálja. Legyen az 1962-es esztendő a magunkra ébredés ideje és jöjjenek a magyar érdekek szolgálatának első vonalába mindazok, akik úgy érzik, nagy a haza függetlenségéért való harc még nem ért végett és az Emigráció Harcban áll. Legyen ez az év az igaz magyarok összefogásának éve, bármikor is érkeztek ide az ifjshaze földjére. Ebben a szellemben kívánok kedves Mindnyájuknak boldog és sikeres újesztendőt. DR. HOVÁNYI GYULA TÁRSASÁGI ÉLET MEGHÍVÓ Chicago és Környéke Első Magyar Társalgó és Betegsegélyző Egylet által január 14-én vasárnap a negyedévi gyűlés után 6 órai kezdette! The Three Links Hall tánctermében (ötödik emelet) 4740 N. Western Ave. rendezendő nagyszabású díszvacsorára és táncra belépődíj nincsen A Társalgó Egylet negyedévenként rendezett vacsorái messze földön híresek a hazai ízekben való készítési módjukról, kiválóságukról és nagy bőségben való feltálalásukról. Ez alkalommal a hazai szakértők által frissen készített disznótoros finomságok kerülnek a feldíszített asztalokra. Hűsítők minden fajtája a snenevrenden szerepel. BIALKÓ tánczenekara muzsikál. A magyarság minden tagját idősebbeket, a fiatalságot igaz testvéri szeretettel hívja és várja a VIGALMI BIZOTTSÁG