Chicago És Környéke, 1969 (64. évfolyam, 37-52. szám)

1969-09-12 / 37. szám

CHICAGOandVICINITY" HUNGARIAN NEWSPAPER VOL. 64. ÉVFOLYAM SEPTEMBER 12. IV 1). Editor and Publisher - szerkesztő és kiadó Dr. JULIES HOVANY No. 37. SZÁM Koszigin Ho koporsójánál az „USA-imperializmus" ellen beszélt Meghalt Dirksen szenátor — Burke Elbrick nagykövetet elengedtek a brazil kommunisták — A líbiai ifj szocialista köztársaságot a USA elismerte — Chou En-lai elutazott Hanoiból Koszigin érkezése előtt — Pike volt episzkopai püspököt halva találták az izreali sivatagban A diktatúrák természetéből adódik: az „Erős Kéz” halála rendszerint politikai változást hoz magával. Hiába követte Sztálint bizalmasa, kedvence és általa kijelölt utódja, a joviális pózokban tetszelgő Malenkov, az államhatalom vasmarka hamarosan érezhetően meglazult, Hruscsov hatalomra jutásával pedig egyenesen a személyi kultusznak kendőzött irgalmatlan terror ellen fordult. Már senkit nem tettek „hidegre”, legfeljebb száműzetésbe küldték és Kelet-Nyugat viszonyában is jóval enyhült a hidegháború. Ho Chi Minh halála már abban a pillanatban meghozta a változást, amikor „hatáskörét”, az államügyek vezetését nem egy ember, hanem „kollektíva” vette át, ami legalább is több embert jelent. Ha még annyira is össze volnának hangolódva, már nem egy akarat érvényesül, nem is beszélve arról, hogy névtelenségükben összesen sem lehet akkora tekintélyük, mint a vén, de tapasztalt és igen szívós forradalmárnak volt. Nem ok nélkül várható tehát, hogy Északvietnám politikájából hamarosan kikapcsolódik az egyöntetűség és a makacsság, különböző vélemények bonyolítják és gyengítik az ellenálló erőt, amely különben is engedett abban az elhatározásban, hogy tovább folytatják a párizsi béketárgyalásokat, ha az Egyesült Államok legalább 100.000 katonát „azonnal” kivon Vietnámból. Már nem az egészről van szó, hanem csak az ötödrészéről, ami nem olyan sok, hogy nagyobb kockázatot jelentene. Meg van rá tehát a lehetőség de csak a lehetőség! ■z, hogy Ho Chi Minh halála közelebb hozta a vietnámi békét, megerősítette Kambodzsa, Laosz és Thailand biztonságát. Hanoi remélhető politikai elernyedése következtében alig hihető, hogy akár a Szovjetunió, akár Kína továbbra is hajlandó volna Északvietnám erőteljesebb támogatására, de különben is nagyon el vannak foglalva az egymás ellen való háborús készülődéssel. Kína máris visszavonulóban van Északvietnámból. A napokban hazarendelték azt a 40-50 ezer főnyi milíciát, amely az összebombázott vasutak és utak helyreállításával és más javító munkálatokkal foglalkozott. A hét másik jelentős külpolitikai eseménye a Líbiában bekövetkezett rezsimváltozás. A királyságot megszüntették és szocialista beállítottságú katonai junta vette át a hatalmat. Ha szembeszökő is, de bizonyos mértékben érthető, hogy az Egyesült Államok kormánya majdnem azonnal elismerte a puccsal uralomra került kormányt. Először is: ott van a hatalmas Wheelus légitámaszpont. Ezen felül Lybia rendkívül gazdag olajban, amelynek kitermelése mintegy 40 külföldi nagyvállalat, főleg amerikaiak kezében van. Az elismerés egyelőre talán megóvja ezeket a vállalatokat attól, hogy kisajátítsák, állami tulajdonba vegyék az olajmezőiket. A légi bázist azonban máris „befagyasztották”, Amerika — az új rezsim kérésére — átmenetileg felfüggesztette a fel- és leszállásokat. Megkezdték annak a 50 modern harci repülőgépnek a leszállítását Izraelbe, amelyet még Johnson elnök megígért, de később mégis visszatartott, nehogy még jobban Amerika ellen uszítsa az arab világot, bár ez a lehetőség most is bekövetkezhetik. Az orosz-kínai viszony változatlanul ellenséges. Cho En-lai kínai miniszterelnök kondoleálni volt Hanoiban, de még a hasonló célból oda tartó Koszigin szovjet miniszterelnök megérkezése előtt viszszament Pekingbe, amivel igen határozottan kifejezésre juttatta, hogy Kínának már nincsen mit tárgyalnia a Szovjetunióval. Ebben a magatartásban talán az is benne van, hogy a történtek után már csak a fegyverek beszélhetnek. Háború? Talán nem, csak egymás idegeit őrtiki. Kosziginnnek a japánokkal sincsen szerencséje. Az oroszoktól éppen most követelik vissza azokat a Kuril szigeteket, amelyeket a második világháború után vettek el tőlük. A követelésnek egyelőre nem enged Moszkva, de azért „szeretne beszélni a japánokkal”. Nem jó volna, ha Kína mellé zárkóznának. Európában Heinemann nyugatnémet köztársasági elnök beszéde keltett kisebb feltűnést. A második világháború kitörésének harmincadik évfordulóján békejobbot nyújtott a lengyelek felé, akik a maguk részéről is békülnének, ha a nyugatnémetek elismernék a mai lenngyel határokat és hatalmas kölcsönt adnának a tetejében. De erről még Heinemann beszédében sem volt szó. (B. J.) Egyelőre még cikk-cakkos a vonal, amiben a Királyi Gárda masírozik. De ez csak egy próba. Mihelyt a királynő elé kerülnek, egy kifeszített zsinór is elszégyelné magát mellettük. MI TÖRTÉNT A HÉTEN: SZEPTEMBER 2. — Az olajban rendkívül gazdag, 1.600.000 lakosú Lybiában baloldali irányzatú katonai összeesküvők eltávolították a trónról a távollevő 79 éves I. Idris királyt és kikiáltották a köztársaságot. • A Mekong deltában délvietnámi katonai alakulatok váltották fel a megszálló amerikai hadosztályt. Egyúttal a Dong Tam katonai támaszpontot is átadták a délvietnámi hadseregnek. Ezidőszerint 511.800 amerikai katona tartózkodik Délvietnámban, a legkisebb létszámú hadsereg 18 hónap óta. • Heinemann nyugatnémet köztársasági elnök a második világháború kitörésének 30 éves fordulóján hangsúlyozta, hogy Lengyelország felé éppen úgy meg kell szüntetni minden ellenséges magatartást, mint ahogy kibékültek az ősellenségnek tartott Franciaországgal. A Kínából Hongkongba érkezett utasok szerint Peking Sinkiang tartományból egy távoli hegységbe telepíti atomerő központját, hogy elvonja egy esetleges orosz támadás és megszállás veszélye elöl. SZEPTEMBER 3. — Egyiptom, Szíria, Irak és Jordánia gerilláinak vezetői Kairóban összeegyeztették Izrael ellen tervezett akcióikat. * Edward Kennedy szenátor ügyvédeinek kérésére egy massachusettsi legfelsőbb bíróság október 1-ig elhalasztotta a kihallgatásokat Mary Jo Kopechne titkárnő halála ügyében, aki a szenátor autójában halt meg. Egy pennsylvaniai bíró elutasította az áldozat szüleinek azt a kérését, hogy tragikus sorsú lányuk holttestét ne exhumálják, de egyelőre a boncolást sem rendelte el. * Északvietnám Párizsban tárgyaló békedelegációja szerint a béketárgyalásokat csak úgy lehetne elmozdítani a mostani holtpontról, ha az Egyesült Államok azonnal kivonna legalább 100.000 katonát Vietnámból. * James A. Pike volt kaliforniai episkopális püspök és harmadik felesége Izrael és Jordánia határán autón megrekedtek egy üres vízmosásban. Gyalog indultak el lakott hely felé, de a volt püspök hamar összeesett és csak az asszony folytatta az útját. Ő megmenekült, de a férje eltűnt. Keresését most médiumok segítségével folytatják. • Az északvietnámi hadifogságból elbocsátott két amerikai katona elmondotta, hogy a kommunisták állandóan kínozták a hadifoglyokat. Voltak, akiknek a körmeit is leszedték. • Lybia forradalmi kormányzatának kérésére az ország területén lévő amerikai és angol katonai támaszpontok parancsnokai egyelőre beszüntettek minden olyan tevékenységet (gyakorlatozást, repülőgépek le- és felszállását, stb.), amely provokálhatná a lakosság szabadságérzelmét. SZEPTEMBER 4. — Ho Chi Minh, Északvietnám elnöke 79 éves korában szívszélhűdésben meghalt. Forradalmár volt kora ifjúságától kezdve. A második világháborúban a japánok, később a franciák ellen har colt és haláláig a délvietnámi kommunista Viet Congot segítette az amerikaiak és szövetségeseik ellen. * Lybia hadserege útban van Cyrenaica sivatagi tartományba, ahol a berber lakosság erősen királypárti és, félő, hogy polgárháborút kezdene a forradalmi kormány ellen. SZEPTEMBER 5. — Charles Burke Elbrick, az Egyesült Államok brazíliai nagykövete Rio de Janeiroban autón útban volt a hivatala felé, amikor a nyílt utcán négy fegyveres férfi megállította és elrabolta. Az útonállók közölték, hogy kivégzik a nagykövetet, ha a brazil kormányzat nem engedi szabadon azt a 15 politikai foglyot, akiket kommunista összeesküvés vádja miatt bebörtönöztek. A kormányegy órával az ultimátum lejárta előtt eleget tett a kérésnek. A foglyok repülőgépen Mexikóba távoztak, ahol politikai menedékjogot kaptak. * Ho Chi Minh jövő heti temetési idejére három napos fegyverszünetre tett ajánlatot az északvietnámi kormány. A délvietnámiak és az amerikaiak még nem válaszoltak. SZEPTEMBER 6. -— Chou En-lai kínai miniszterelnök részvétlátogatást tett Hanoiban, de visszautazott Pekingbe, még mielőtt Koszigin miniszterelnök által vezetett szovjet küldöttség oda érkezett volna. Úgy látszik, a kínaiak Lin Piao-t küldik a temetésre. * Az Egyesült Államok elismerte a líbiai forradalmi kormányzatot. SZEPTEMBER 7. — Gromikó szovjet külügyminiszter öt napos belgrádi látogatása véget ért. A búcsúebéden kiderült, hogy a Szovjetunió és Jugoszlávia legfőbb ellentéteit nem sikerült kiküszöbölni. A jugoszláv külügyminiszter beszédében ragaszkodott a kommunista államok abszolút függetlenségéhez. Gromikó válaszában hangsúlyozta, hogy a „szocialista nemzetköziség alapjain” csak korlátolt függetlenségről lehet szó. SZEPTEMBER 8. — Koszigin Ho Chi Minh koporsójánál a „támadó USA-imperializmus” elleni kitartásra buzdított. * A saigoni kormányzat és a USA-hadvezetőség a kommunisták három napos tűzszünete alatt korlátozzák hadműveleteiket. * Az északírországi Belfastban újból zavargások törtek ki a katolikus írek és a protestáns angolok között. Egy ember meghalt, többen megsebesültek. James Pike volt episzkopális püspököt a Holt tengertől 2 mérföldnyire halva találták az izraeli sivatagban. Már 6 napja halott volt. * C. Burke Elbricket, az Egyesült Államok brazíliai nagykövetét szabadon bocsátották kommunista elrablói. A nagykövet a fején sérülést szenvedett, de különben jó egészségben van. Elrablói után óriási apparátussal megindult a nyomozás. Pártfegyelmi a „Kétezer szó” szerzői ellen Prágai jelentés szerint a Kommunista Párt központi bizottsága foglalkozott a „Kétezer szó” szerzői és aláírói ellen folyó vizsgálattal. Elhatározták: „pártfegyelmit indítanak az ellenforradalmi felhívás szerzői és aláírói ellen. Határozatot fogadtak el, amelyben megállapítják, hogy folytatni kell azt az energikus politikát, amely a Központi Bizottság áprilisi és májusi plénumával kezdődött. A párt politikai, szervezeti és eszmei egységének helyreállítása, vezető szerepének megszilárdítása lehetetlen anélkül, hogy megtisztítsák sorait a jobboldali opportunizmus hordozóitól — állapítja meg a határozat. Ezért a párt, az állami és a gazdasági struktúra minden fokozatán és minden szervében gyorsított ütemben tisztázni kell és pontosan meg kell határozni, hogy kik felelősek a politikai vonal durva megsértéséért.” Ez a határozat Dubcek, Smirnovsky, Cernik és társaik ellen történt. Számítani lehet arra, hogy Dubcekék nemcsak a jelenleg betöltötttisztségeiket vesztik el, hanem bűnügyi eljárás indul ellenük. A Szovjetunió úgy látszik véglegesen fel akarja számolni a liberalizálódás legcsekélyebb maradványait is. BRANDT ELÍTÉLI A CSU „NYUGATEURÓPAI VÉDELMI KÖZÖSSÉGI” TERVÉT Brandt szociáldemokrata alelnök és külügyminiszter pénteken újságírók előtt kijelentette, hogy jó lenne, ha Strauss pénzügyminiszter külpolitikai kérdésekben tartaná magát a hivatalos kormánypolitikához. Javaslatát európai atomerő létesítéséről az angolok hivatalosan visszautasították. Brandtnak ez a nyilatkozata azért érdemel figyelmet, mert három nappal Pompidou francia elnök bonni látogatása előtt hangzott el. Bonnban úgy tudják, hogy Kiesinger kancellár szóba akarja hozni Pompidouval folytatandó tárgyalásain elgondolását egy nyugateurópai védelmi közösség létrehozásáról. Ez tulajdonképpen Strauss ötlete, s hátterül szolgálna a CSU-elnök dédelgetett tervének, az „európai atomütőerő”-nek a megvalósításához. Brandt tulajdonképpen ezzel a tervvel száll szembe. Az Egyesült Államok gyásza Everett McKinley Dicksen szenátor, a kitűnő szónok, a szenátusi republikánus kisebbség vezetője, az Egyesült Államok egyik legbefolyásosabb politikusa szeptember 7-én, vasárnap hajnali 4 óra 52 perckor 73 éves korában a washingtoni Walter Reed Amy Hospitalban szívroham következtében meghalt. Néhány nappal ezelőtt tüdőrákkal operálták. Dirksen szenátor egy németországi születésű szobafestő és dekoratőr fiaként született. Már 7 éves korában elvesztette az édesapját. Rendkívül küzdelmes fiatalsága volt. Jogi tanulmányait esti tanfolyamokon végezte, mert nappal dolgozott. A politikába 1932-ben kapcsolódott bele. Ettől kezdve 1948-ig a kongresszusnak volt a tagja, majd 1950-ben Illinois államban szenátorrá választották és 1959-ben került a republikánus szenátorok élére. Majdnem korlátlan népszerűségnek örvendett. Politikai döntéseiben nem mindig a pártérdek volt a mérvadó, hanem hazájának szükséglete. Baráti viszony fűzte az elnökökhöz, még akkor is, ha nem volt velük egy véleményen. Nixon elnök a legjobb barátjának nevezte és részt vesz washingtoni temetésén, amelynek időpontja még nincsen megállapítva. Dirksen halálával negyvenkettőre csökkent a republikánus szenátorok száma, de Richard Ogilvie, Illinois állam republikánus kormányzója valószínűleg republikánus politikust nevez ki a helyébe és így a szenátusban a demokraták és republikánusok között megmarad 57:43 arány.