Chicago és Környéke, 1972 (67. évfolyam, 1-53. szám)
1972-01-15 / 3. szám
AJ MOLNÁR 1-7259 PENNINGTON NEW BRUNS VICK NJ 08901 "CHICAG OANDYICINitY" HUNGARIAN NEWSPAPER VOL. 67. ÉVF. JANUARY 15, 1972. Editor and Publisher — szerkesztő és kiadó Dr. JULIUS HOVANY No. 3. SZÁM Mátrai Géza fellebbezett súlyos ítélete ellen Mrs. Nixon igen sikeres kormányküldetést fejezett be Afrikában — Mujibur sejket egy brit hadigép hazavitte, óriási ünneplésben részesült — India elismerte Észak-Vietnámot — Bhutto háziőrizetbe vette elődjét, Jahja kánt — Amerikai terrorbombák a „politikai foglyok” kiszabadítására — Nixon-Szató tárgyalások: május 15-én kapja vissza Japán Okinawát — Malta Líbiával szövetkezik a britek ellen A 17 éves Juliane Koepcke csodálatos menekülése a perui dzsungelből — 5,5 billiós égitaxi — A Queen Elizabeth, a világ legnagyobb utashajója Hong Kongban teljesen kiégett A MÚLT HÉTEN a világpolitika az ártatlanság bizonyításával töltötte ki önmagát. Indira olyan sugárzó ártatlansággal jelentkezett, amilyen kislány kora óta nem volt A bangladeshiek a legártatlanabbak, mert mással nem igen járultak hozzá a szabadságukhoz, mint tömegexodusszal, néha kis orvtámadásokkkal, amik után leoltott politikai lámpáikkal elmenekültek, de főleg azzal, hogy a végén lelkesen ünnepelték önmagukat. Katonailag India hadereje, orosz vezérkari tervek alapján tette őket szabaddá. Lélekben az Awami Liga vezére, Mujibur sejik, még mielőtt a háborúra került volna a sor. Politikailag még nem szabadok, India elhatározásaitól függenek, mást nem is tehetnek. Saját hivatalos állításuk szerint legalább 3 billió dollár kellene nekik. Enni, lakni! Ez a legsürgősebb igény azok részéről, akik otthon maradtak és megmaradtak és azok részéről is, akolik elmenekültek. Bangladeshnek e pillanatban vagy 70 millió lakosa lehet, mert körülbelül 3 millió Indiában ragadt, két milliót pedig kölcsönösen lemészároltak. Pakisztánnak vagy 60 millió lakosa lehet, nincs tehát túl nagy aránytalanság, de Bangladesh — irtózatosan szegény. 35 USA dollár volt a hangjuk és 60 a pakisztániak évi egyéni átlagjövedelme (vigyázat! orosz adat). Ez a 25 dolláros különbség, ami ma már 30-ra nőhetett — az éhenhalás és túlélés közti különbözet. AZ ÁRTATLANSÁGBAN mind között a Szovjet jár elől. Amerika és Kína a két csúnya ördög, amely nagy puffanó füstfelhők közepette bukkant fel a színpadon, hogy a banglák szabadságát megakadályozza. Szerencsére ott volt a szabadság bajnoka, a Szovjet és ... az eredmény nem lehetett kétséges. A Szovjetnek van egy angol nyelvű, külföldnek szóló, éktelenül primitív kiállítású nyomtatványa a New Times melyben még olyan óriási publicisták is írnak, mint Dmitrij Velszkij. Az elmaradt, vagy hát... fejlődésben levő emigrációs magyar újságíró bizonyos áhítattal olvassa ilyen nagy közírók fejtegetéseit. Volszkij úr (nem merem kollégának titulálni) habozás nélkül megírja, hogy a nagy Brezsnyev a lengyel kommunista párt december 7-i értekezletén ezt a csodálatosan emelkedett erkölcsi kijelentést tette: „... mélyen megindulva figyelem a kelet-pakisztáni nép világosan kifejezett akaratának és elemi jogainak brutális elnyomását ...” Hát nem megható ennyi emberi jóindulatot olvasni Brezsnyevtől, aki Csehszlovákiát gyengéden elnyomta, hiába fejezték ki azok is világosan az akaratukat? És éppen így vérzik Brezsnyev szegény szíve a tíz millió menekült sorsán is. Hány „menekültet” süllyesztett el a Brezsnyev-rezsim Szibériában, nem beszélve a még tehetségesebb vérzőszívű elődökről. Ami vért a banglák kölcsönösen lecsapoltak egymásból, az annyi, mint amikor egy orvos kísérleti célra egy csöppet szúr ki az ember ujjából a tízmilliók (többesszám!) embertelen elvéreztetésével szemben az orosz kényszermunkatáborokban. Volszkij elvtárs ezek után megállapítja, hogy az USA és Kína közös akciójáról volt szó, ami az „amerikai liberálisok körében széleskörű felháborodást keltett” — írja, így volt. Van még kétség ezek után arról hogy a luxusvillákban dőzsölő, amerikai liberális nagykapitalisták és a dácsákban tengődő szegény szovjet diktátorok közt van valami... no, hogy is mondjam? ... valami lelki és gyakorlati egyetértés? Volszkij elvtárs úr még arról is tudósítja a világot, hogy minden bajnak Nixon az oka, mert az ő „guami doktrínája” mondta ki először hogy az ázsiaiak harcoljanak egymás ellen. Na, ezek után következik Kína. „A kínai vezetők — folytatja Volszkij testvér — nagyhatalmi ambíció és és Ázsiát uraló tervei tisztán mutatkoznak az őrült anti-India és anti-Szovjet mozgalomban, amit ma Kínában folytatnak”. Geneviéve Tabouis, a Paris Soir veterán munkatársnője ezt írja és Volszkij ezt, mint anti-Szovjet bibliai átkot idézi: „Kína felforgató maoista mozgalmakat akar kezdeményezni Indiában hogy örökös polgárháborúba taszítsa őket és ez az oka az Egyesült Államok magatartásának is India iránt”. Hogy Kína valószínűleg ezt fogja csinálni, azt már mi Volszkij elvtárs úr előtt megírtuk. De hogy az USA- nak mi érdeke lenne ebben, azt őszintén szólva, nem értjük. Még a halvány hátsó gondolatát sem. Talán rosszul olvas franciául Monsieur Volsky? Volszkij végül is megállapítja, hogy „Kína és az USA oly gyorsan és simánközelednek egymáshoz az ázsiai politikában, hogy nem lehet kételkedni abban, hogy máris elértek néhány messzeható egyezményt a Szovjet és India ellen.” * NEM NEHÉZ megállapítani mindebből, hogy az oroszok hivatalos külföldi külügyi magazinja mélyrehasító félelmet árul el. A probléma ma már nem az, mint ami volt a háború előtt Ma már nagyobb és mélyebben fekvő erők fognak működésbe lépni. India, láthatólag teljesen a Szovjet járszalagjára kötve, elismerte Észak-Vietnámot, ami a lehető legellenségesebb cselekedet volt Amerika ellen, amelytől csak civil segélyben közel 10 billiót kapott ezideig. Az orosz külügyi kristálynézők azt is kispekulálták ebből a lépésből, hogy ez egyszersmind Kínát is hátbadöfi, s Észak-Vietnám kizárólag a Szovjetnek lesz elkötelezve. Hanoi azonban ravaszabb, mint Gromikó elvtárs és ázsiai módon gondolkodik. Mindent elfogad, semmit sem ad érte. Az egyre jobban balfelé forduló India nagy probléma elé állítja Mujibur sejket is, aki végülis hazaérkezett. Elsősorban megindul a nagy kérdés kiértékelése: csak népszerű-e, vagy van államszervező és összetartó ereje is? Ennek az új államnak erre volna legelsősorban szüksége. A szabadság nem elég, sőt sokszor szétoldó erő: segít a jövőt egyre fakuló illúziókra építeni. Az is nagy kérdés, hogy a népszerűsége eléggé baloldali-e? Ha nem, akkor pillanatokon belül szembe kerül saját népének szélsőbaloldali csoportjaival, amelyeket nyilván Kína fog táplálni. Ez egy kis bor alatti polgárháborút jelenthet, ami állandóan lappang, erősedik és lehetetlenné teszi a konszolidálódást. Ha igen, akkor meg magával ragadhatja India Nyugat- Bengálját, és lassú préritűzként egész Indiát is, ahol még nem élték ki a szélsőbali rombolás ösztöneit, mert rövidesen Nehru kemény kezeibe kerültek. Eddig, így távolról szemlélve, inkább egy szeretetreméltó, joviális, atyáskodó népvezérnek látszott, „mérsékelt hindu” szocializmussal. Lehet hogy csak az első lépésre volt alkalmas. De mi lesz, ha a kérlelhetetlen illogikája a forradalomnak — további, egyre súlyosabb lépésekre kényszeríti, melyek már bennragadnak a Brahmaputra iszapjában? Alig lehet vitás, hogy Mujibur gyengesége — ha gyenge! — magával ragadja majd Indiát is a forradalom útján. Nem rögtön, csak évek múltán, ahogy a vágyak nőnek és az emberek szaporodnak, amivel szemben az ennivaló aránylagosan csökken. Nem szabad Indira jelenlegi népszerűségét örökösnek tekinteni: most egy ősi ellenséggel szemben mindenki mögéje állt. De ha a hetvenhét nyelvű hetvenhét törzs kezd egymással verekedni? A nagy világváltozások sorában, amik a gyarmatok felszabadítását követték, most jön a legnehezebb fázis. Eddig a nagy kolonialista egységek nagyjából együttmaradtak, de mi lesz, ha ezek a mozaikok elkezdenek csúszkálni a monszun síkos talaján. Bangladesh veszedelmes példamutatás volt! Miiközben a világ egy részének még át kell esnie a törzsi — a legprimitívebb — „felszabadulás”, önállóság öngyilkos illúzióján, a Nyugat technológiai társadalma messze vágtat a világ másik felétől. Szörnyű összeütközést ígér ez a kétsíkú szétválasztódás. De ne nézzünk ennyire messzire! Ami közvetlenül előttünk áll, az is éppen eléggé riasztó. Előbb ezt kell átélnie az emberkének, azután kezdhet csak birkózni a még nehezebb jövővel. Látni nagyszerű dolog, de behunyni a szemet — megnyugtatóbb. (bb) A legújabb szovjet csodahajó, aniíg kizárólag tudományos célt szolgál, elsősorban az űrpróbákkal való érintkezést, ami eddig nagyon gyenge volt. Hogy milyen jól működik — majd kiderül. MI TÖRTÉNT A HÉTEN? Január 3. — Bhutto pakisztáni elnök rendelete a nagyipar államosításáról azt tartalmazza, hogy a 200 millió dollár körüli vállalatok kerülnek államosításra és a „fölösegesen” nagy gazdasági erőkoncentrációkat le kell bontani. Szerinte az idegen befektetésit nem érinti a rendelkezés. ■ Hivatalos indiai jelentés szerint a kelet-bengáli menekültek megkezdték ugyan hazavándorlásukat, de a szám igen csekély. Legtöbbjüknek „a maga módján” kell hazamennie. Ez gyaloglást jelent. ■ Libia Kadafija elhatározta, hogy bevonul Máltába, ha az angolok eltávoznak onnan. A karácsony este eltűnt perui utasszállító gépnek egyetlen utasát egy folyón úszó rönkön megtalálták. Juliane Koepecke, német ornitológus szülők 17 éves gyermeke súlyos állapotban, de gyors felgyógyulási reménnyel került kórházba. Ő volt az egyetlen túlélő. Az ő útmutatásai alapján felkutatott repülőgépnek csak a roncsait és a halottait találták meg. ■ Heath brit miniszterelnök január 23-án írja alá Brüsszelben Angliának a Közös Piachoz való csatlakozását. ■ Orosz „tudósok” a Mongóliában lezuhant kínai katonai gép utasainak elszenesedett holttesteit rekonstruálták és megállapították hogy az egyik Lin Piao holtteste volt. Erős fenntartással kell fogadni a rekonstrukcióról szóló hírt. Január 4. — Belfastban úgyszólván naponként történnek súlyos, halálos terrorcselekmények. Malta szocialista miniszterelnöke idegen haderővel fenyegette meg a briteket, ha nem vonulnak ki azonnal, holott a kifizetett bérleti joguk március végéig szól. Az „idegen erő” alatt valószínűleg a két és félmilliós nagyhatalom Líbia „hadereje” értendő. Január 5. — Edmund Mussde demokrata szenátor tegnap bejelentette, hogy fellép az Egyesült Államok elnökségéért. Valószínű, hogy ő lesz Nixon ellenjelöltje. ■ Daniel Ellsberg és társa Anthony Russo bűnügyi tárgyalása a Pentagon-papírok ellopása miatt március 6-án lesz. ■ Az összes nagy amerikai bankok leszállították a legmegbízhatóbb ügyfeleknek számított kölcsön-kamatlábat 5%ra, ami 6 év óta a legalacsonyabb. Ez is az árinfláció elleni harc egyik — fontos — eszköze. ■ Nixon elnök engedélyezte egy u. n. űrtaxi építését, 5,5 billió dollárért. Ez látná el az odavissza repülés szolgálatát a Holdra, vagy az űrállomásra, amit építeni szándékoznak. Igen erős ellenállással fog találkozni a terv. ■ IX. Frederick dán király, aki enyhe szívrohammal került kórházba, de már javulóban van, leányát, a 32 éves Margerithe hercegnőt nevezte ki helyetteséül. Január 6. — Újabb titkos kormány-okiratot bocsátott közre egy Jack Anderson nevű szindikált (több újságban egyszerre megjelenő) újságíró, amelyek szerint a Fehér Ház állítólag egészen ellenséges volt India iránt. Ezt, természetesen, a liberális sajtó felfújta. Megindult a nyomozás, hogy a titkos okmányokat ki lopta el és szolgáltatta ki a mindig szenzációkra vadászó Andersonnak. Az USA a Perzsiai Öböl Bahrein-szigetén, a britek kivonulása után szerződést kötött a ma teljesen független kis olajország kormányával, hogy ugyanazt a bázist kibérli, amit a britek használtak. A Szenátus külügyi bizottságának tagjai máris tiltakoznak. A Szovjetnek ez a bázis kellemetlen, mert lezárja az útját, ha el akar indulni. .. ■ 14 évvel ezelőtt a Thames-ben nem volt élőlény, annyira beszennyezte a vizet London városa. Az angolok csöndben, nagyobb pénzáldozat nélkül ez alatt az idő alatt annyira megtisztították a vizet, hogy ma már 55 halfajta él benne és a dokkokon megjelentek a régi vándormadarak ezrei, hogy ott töltsék el a telet, így is lehet a pollukció ellen küzdeni. ■ Hanoi megszigorította a hadifoglyok kiadásának feltételeit. Nem elég az, hogy minden amerikai katona kivonuljon, legújabban a vietnamizáció, vagyis a délvietnámiak kiképzésének és felszerelésének azonnali beszüntetését is követelik. ■ Mrs Patricia (Nixon, afrikai túrájának a második állomásán Ghánában igen nagy sikert aratott. Dr. Busia miniszterelnök, aki Oxfordban végzett, üdvözölte Mrs. Nixont, akit azután a tömeg a szeretetnek legmelegebb jeleivel halmozott el. ■ Az oroszok szerint már az „amazon”-nak, a híres, harcos asszonyfajta is orosz volt. Mi is lehetett volna más? A New York Cityben 1 billió dolláros welfare-csalásról tett jelentést egy „grand jury”, amiben orvo(Folytatás a 2. oldalon) Juliane Koepecke 17 éves lány, aki hihetetlen szenvedések árán élve került haza. Werner von Braun Ez az az 5 és fél billió dolláros égitaxi, amely mint rakéta megy fel és mint sikló-repülőgép száll le. A jövő űrközlekedésében felbecsülhetetlen szolgálatokat tehet, mert állandóan lehet használni. Mrs. Nixon Tolbert libériai elnökkel és feleségével a beiktatási ceremóniák után.