Chicago és Környéke, 1972 (67. évfolyam, 1-53. szám)

1972-01-15 / 3. szám

A­J MOLNÁR 1-72­59 PENNINGTON NEW BRUNS VICK NJ 08901 "CHICAG OANDYICINitY" HUNGARIAN NEWSPAPER V­OL. 67. ÉVF. JANUARY 15, 1972. Editor and Publisher — szerkesztő és kiadó Dr. JULIUS HOVANY No. 3. SZÁM Mátrai Géza fellebbezett súlyos ítélete ellen Mrs. Nixon igen sikeres kormányküldetést fejezett be Afrikában — Mujibur sejket egy brit hadigép hazavitte, óriási ünneplésben részesült — India elismerte Észak-Vietnámot — Bhutto háziőrizetbe vette elődjét, Jahja kánt — Amerikai terror­bombák a „politikai fog­lyok” kiszabadítására — Nixon-Szató tárgyalások: május 15-én kapja vissza Japán Okinawát — Malta Líbiával szövetkezik a britek ellen A 17 éves Juliane Koepcke csodálatos menekülése a perui dzsungelből — 5,5 billiós égi­taxi — A Queen Elizabeth, a világ legnagyobb utas­hajója Hong Kongban teljesen kiégett A MÚLT HÉTEN a világpolitika az ártatlanság bizonyításával töl­tötte ki önmagát. Indira olyan su­gárzó ártatlansággal jelentkezett, amilyen kislány kora óta nem volt A bangladeshiek a legártatlanab­bak, mert mással nem igen járul­tak hozzá a szabadságukhoz, mint tömegexodusszal, néha kis orvtá­­madásokkkal, amik után leoltott po­litikai lámpáikkal elmenekültek, de főleg azzal, hogy a végén lelke­sen ünnepelték önmagukat. Kato­nailag India hadereje, orosz vezér­kari tervek alapján tette őket sza­baddá. Lélekben az Awami Liga vezére, Mujibur sejik, még mielőtt a háborúra került volna a sor. Po­litikailag­­ még nem szabadok, India elhatározásaitól függenek, mást nem is tehetnek. Saját hivatalos állításuk szerint legalább 3 billió dollár kellene ne­kik. Enni, lakni! Ez a legsürgősebb igény azok részéről, akik otthon maradtak és megmaradtak és azok részéről is, akolik elmenekültek. Bangladeshnek e pillanatban vagy 70 millió lakosa lehet, mert körülbelül 3 millió Indiában ra­gadt, két milliót pedig kölcsönösen lemészároltak. Pakisztánnak vagy 60 millió lakosa lehet, nincs tehát túl nagy aránytalanság, de Bangla­desh — irtózatosan szegény. 35 USA dollár volt a hangjuk és 60 a pakisztániak évi egyéni átlagjöve­delme (vigyázat! orosz adat). Ez a 25 dolláros különbség, ami ma már 30-ra nőhetett — az éhenhalás és túlélés közti különbözet.­­ AZ ÁRTATLANSÁGBAN mind között a Szovjet jár elől. Amerika és Kína a két csúnya ör­dög, amely nagy puffanó füstfel­hők közepette bukkant fel a szín­­padon, hogy a banglák szabadsá­gát megakadályozza. Szerencsére ott volt a szabadság bajnoka, a Szovjet és ... az eredmény nem lehetett kétséges. A Szovjetnek van egy an­gol nyelvű, külföldnek szóló, ék­telenül primitív kiállítású nyom­tatványa a New Times mely­ben még olyan óriási publicis­ták is írnak, mint Dmitrij Velsz­­kij. Az elmaradt, vagy hát... fej­lődésben levő emigrációs magyar újságíró bizonyos áhítattal olvas­sa ilyen nagy közírók fejtegeté­seit. Volszkij úr (nem merem kollé­gának titulálni) habozás nélkül megírja, hogy a nagy Brezsnyev a lengyel kommunista párt decem­ber 7-i értekezletén ezt a csodála­tosan emelkedett erkölcsi kijelen­tést tette: „... mélyen megindulva figyelem a kelet-pakisztáni nép vi­lágosan kifejezett akaratának és elemi jogainak brutális elnyomá­sát ...” Hát nem megható ennyi emberi jóindulatot olvasni Brezs­­nyevtől, aki Csehszlovákiát gyen­géden elnyomta, hiába fejezték ki azok is világosan az akaratukat? És éppen így vérzik Brezsnyev szegény szíve a tíz millió mene­kült sorsán is. Hány „menekültet” süllyesztett el a Brezsnyev-rezsim Szibériában, nem beszélve a még tehetségesebb vérzőszívű elődök­ről. Ami vért a banglák kölcsönö­sen lecsapoltak egymásból, az annyi, mint amikor egy orvos kí­sérleti célra egy csöppet szúr ki az ember ujjából a tízmilliók (töb­besszám!) embertelen elvérezteté­sével szemben az orosz kényszer­munkatáborokban. Volszkij elvtárs ezek után meg­állapítja, hogy az USA és Kína kö­zös akciójáról volt szó, ami az „amerikai liberálisok körében szé­leskörű felháborodást keltett” — írja, így volt. Van még kétség ezek után arról hogy a luxusvillákban dőzsölő, amerikai liberális nagy­­kapitalisták és a dácsákban tengő­dő szegény szovjet­ diktátorok közt van valami... no, hogy is mond­jam? ... valami lelki és gyakorla­ti egyetértés? Volszkij elvtárs úr még arról is tudósítja a világot, hogy minden bajnak Nixon az oka, mert az ő „guam­i doktrínája” mondta ki elő­ször hogy az ázsiaiak harcoljanak egymás ellen. Na, ezek után következik Kí­na. „A kínai vezetők — folytatja Volszkij testvér — nagyhatalmi ambíció és és Ázsiát uraló tervei tisztán mutatkoznak az őrült an­ti-India és anti-Szovjet mozgalom­ban, amit ma Kínában folytatnak”. Geneviéve Tabouis, a Paris Soir veterán munkatársnője ezt írja és Volszkij ezt, mint anti-Szovjet bibliai átkot idézi: „Kína felforgató maoista mozgalmakat akar kezde­ményezni Indiában hogy örökös polgárháborúba taszítsa őket és ez az oka az Egyesült Államok maga­tartásának is India iránt”. Hogy Kína valószínűleg ezt fogja csinál­ni, azt már mi Volszkij elvtárs úr előtt megírtuk. De hogy az USA- nak mi érdeke lenne ebben, azt őszintén szólva, nem értjük. Még a halvány hátsó gondolatát sem. Talán rosszul olvas franciául Mon­sieur Volsky? Volszkij végül is megállapítja, hogy „Kína és az USA oly gyorsan és simán­­közelednek egymáshoz az ázsiai politikában, hogy nem lehet kételkedni abban, hogy már­is elértek néhány messzeható egyezményt a Szovjet és India el­len.” * NEM NEHÉZ megállapítani mindebből, hogy az oroszok hivatalos külföldi külügyi magazinja mélyrehasító félelmet árul el. A probléma ma már nem az, mint ami volt a háború előtt Ma már nagyobb és mélyebben fekvő erők fognak működésbe lépni. In­dia, láthatólag teljesen a Szovjet járszalagjára kötve, elismerte Észak-Vietnámot, ami a lehető leg­el­lenségesebb cselekedet volt Ame­rika ellen, amelytől csak civil­ se­gélyben közel 10 billiót kapott ez­­ideig. Az orosz külügyi kristályné­zők azt is kispekulálták ebből a lépésből, hogy ez egyszersmind Kí­nát is hátbadöfi, s Észak-Vietnám kizárólag a Szovjetnek lesz elköte­lezve. Hanoi azonban ravaszabb, mint Gromikó elvtárs és ázsiai mó­don gondolkodik. Mindent elfogad, semmit sem ad érte. Az egyre jobban balfelé forduló India nagy probléma elé állítja Mujibur sejket is, aki végülis haza­érkezett. Elsősorban megindul a nagy kér­dés kiértékelése: csak népszerű-e, vagy van államszervező és össze­tartó ereje is? Ennek az új állam­nak erre volna legelsősorban szük­sége. A szabadság nem elég, sőt sokszor szétoldó erő: segít a jövőt egyre fakuló illúziókra építeni. Az is nagy kérdés, hogy a nép­szerűsége eléggé baloldali-e? Ha nem, akkor pillanatokon belül szembe kerül saját népének szélső­baloldali csoportjaival, amelyeket nyilván Kína fog táplálni. Ez egy kis bor alatti polgárháborút jelent­het, ami állandóan lappang, erőse­­dik és lehetetlenné teszi a konszo­lidálódást. Ha igen, akkor meg ma­gával ragadhatja India Nyugat- Bengálját, és lassú préritűzként egész Indiát is, ahol még nem él­ték ki a szélsőbali rombolás ösztö­neit, mert rövidesen Nehru kemény kezeibe kerültek. Eddig, így távolról szemlélve, inkább egy szeretetreméltó, joviá­lis, atyáskodó népvezérnek lát­szott, „mérsékelt hindu” szocializ­­mussal. Lehet hogy csak az első lépésre volt alkalmas. De mi lesz, ha a kérlelhetetlen illogikája a for­radalomnak — további, egyre sú­lyosabb lépésekre kényszeríti, me­lyek már bennragadnak a Brahma­putra iszapjában? Alig lehet vitás, hogy Mujibur gyengesége — ha gyenge! — ma­gával ragadja majd Indiát is a for­radalom útján. Nem rögtön, csak évek múltán, ahogy a vágyak nő­nek és az emberek szaporodnak, amivel szemben az ennivaló arány­­lagosan csökken. Nem szabad In­dira jelenlegi népszerűségét örö­kösnek tekinteni: most egy ősi el­lenséggel szemben mindenki mö­géje állt. De ha a hetvenhét nyel­vű hetvenhét törzs kezd egymás­sal verekedni? A nagy világváltozások sorában, amik a gyarmatok felszabadítását követték, most jön a legnehezebb fázis. Eddig a nagy kolonialista egységek nagyjából együttmarad­tak, de mi lesz, ha ezek a mozaikok elkezdenek csúszkálni a monszun síkos talaján. Bangladesh vesze­delmes példamutatás volt! Miiközben a világ egy részének még át kell esnie a törzsi — a leg­primitívebb — „felszabadulás”, önállóság öngyilkos illúzióján, a Nyugat technológiai társadalma messze vágtat a világ másik felé­től. Szörnyű összeütközést ígér ez a két­síkú szétválasztódás. De ne nézzünk ennyire messzi­re! Ami közvetlenül előttünk áll, az is éppen eléggé riasztó. Előbb ezt kell átélnie az ember­kének, azután kezdhet csak bir­kózni a még nehezebb jövővel. Látni nagyszerű dolog, de be­hunyni a szemet — megnyugta­tóbb. (bb) A legújabb szovjet csodah­ajó, an­iíg kizárólag tudományos célt szolgál, elsősorban az űr­próbákkal való érintkezést, ami eddig nagyon gyenge volt. Hogy milyen jól működik — majd kiderül. MI TÖRTÉNT A HÉTEN? Január 3. — Bhutto pakisztáni elnök rendelete a nagyipar államosításáról azt tartalmazza, hogy a 200 millió dollár körüli vállalatok kerülnek államosí­tásra és a „fölösegesen” nagy gazdasági erőkoncent­rációkat le kell bontani. Szerinte az idegen befekte­tésit nem érinti a rendelkezés. ■ Hivatalos indiai jelentés szerint a kelet-bengáli menekültek megkezdték ugyan hazavándorlásukat, de a szám igen csekély. Legtöbbjüknek „a maga mód­ján” kell hazamennie. Ez gyaloglást jelent. ■ Libia Kadafija elhatározta, hogy bevonul Máltá­ba, ha az angolok eltávoznak onnan.­­ A karácsony este eltűnt perui utasszállító gép­nek egyetlen utasát egy folyón úszó rönkön megta­lálták. Juliane Koepecke, német ornitológus szülők 17 éves gyermeke súlyos állapotban, de gyors fel­gyógyulási reménnyel került kórházba. Ő volt az egyetlen túlélő. Az ő útmutatásai alapján felkutatott repülőgépnek csak a roncsait és a halottait talál­ták meg. ■ Heath brit miniszterelnök január 23-án írja alá Brüsszelben Angliának a Közös Piachoz való csatla­kozását. ■ Orosz „tudósok” a Mongóliában lezuhant kínai katonai gép utasainak elszenesedett holttesteit re­konstruálták és megállapították hogy az egyik Lin Piao holtteste volt. Erős fenntartással kell fogadni a rekonstrukcióról szóló hírt. Január 4. — Belfastban úgyszólván naponként tör­ténnek súlyos, halálos terrorcselekmények.­­ Malta szocialista miniszterelnöke idegen had­erővel fenyegette meg a briteket, ha nem vonulnak ki azonnal, holott a kifizetett bérleti joguk március végéig szól. Az „idegen erő” alatt valószínűleg a két és félmilliós nagyhatalom Líbia „hadereje” értendő. Január 5. — Edmund Mussd­e demokrata szenátor tegnap bejelentette, hogy fellép az Egyesült Álla­mok elnökségéért. Valószínű, hogy ő lesz Nixon el­lenjelöltje. ■ Daniel Ellsberg és társa Anthony Russo bűnügyi tárgyalása a Pen­tagon-papírok ellopása miatt már­cius 6-án lesz. ■ Az összes nagy amerikai bankok leszállították a legmegbízhatóbb ügyfeleknek számított kölcsön-ka­­matlábat 5%ra, ami 6 év óta a legalacsonyabb. Ez is az árinfláció elleni harc egyik — fontos — esz­köze. ■ Nixon elnök engedélyezte egy u. n. űr­taxi épí­tését, 5,5 billió dollárért. Ez látná el az odavissza repülés szolgálatát a Holdra, vagy az űr­állomásra, amit építeni szándékoznak. Igen erős ellenállással fog találkozni a terv. ■ IX. Frederick dán király, aki enyhe szívroham­mal került kórházba, de már javulóban van, leányát, a 32 éves Margerithe hercegnőt nevezte ki helyette­séül. Január 6. — Újabb titkos kormány-okiratot bocsá­tott közre egy Jack Anderson nevű szindikált (több újságban egyszerre megjelenő) újságíró, amelyek szerint a Fehér Ház állítólag egészen ellenséges volt India iránt. Ezt, természetesen, a liberális sajtó fel­fújta. Megindult a nyomozás, hogy a titkos okmányo­kat ki lopta el és szolgáltatta ki a mindig szenzációk­­­ra vadászó Andersonna­k.­­ Az USA a Perzsiai Öböl Bahrein-szigetén, a bri­tek kivonulása után szerződést kötött a ma teljesen független kis olaj­ország kormányával, hogy ugyan­azt a bázist kibérli, amit a britek használtak. A Sze­nátus külügyi bizottságának tagjai máris tiltakoznak. A Szovjetnek ez a bázis kellemetlen, mert lezárja az útját, ha­­ el akar indulni. .. ■ 14 évvel ezelőtt a Thames-ben nem volt élőlény, annyira beszennyezte a vizet London városa. Az an­golok csöndben, nagyobb pénzáldozat nélkül ez alatt az idő alatt annyira megtisztították a vizet, hogy ma már 55 halfajta él benne és a dokkokon megjelentek a régi vándormadarak ezrei, hogy ott töltsék el a te­let, így is lehet a pollukció ellen küzdeni. ■ Hanoi megszigorította a hadifoglyok kiadásának feltételeit. Nem elég az, hogy minden amerikai kato­na kivonuljon, legújabban a vietnamizáció, vagyis a délvietnámiak kiképzésének és felszerelésének azon­nali beszüntetését is követelik. ■ Mrs Patricia (Nixon, afrikai túrájának a második állomásán Ghánában igen nagy sikert aratott. Dr. Busia miniszterelnök, aki Oxfordban végzett, üdvö­zölte Mrs. Nixont, akit azután a tömeg a szeretet­nek legmelegebb jeleivel halmozott el. ■ Az oroszok szerint már az „amazon”-nak, a hí­res, harcos asszonyfajta is orosz volt. Mi is lehetett volna más? A New York Cityben 1 billió dolláros welfare-csa­­lásról tett jelentést egy „grand jury”, amiben orvo­(Folytatás a 2. oldalon) Juliane Koepecke 17 éves lány, aki hihetet­len szenvedések árán élve került haza. Werner von Braun Ez az az 5 és fél billió dolláros égi­taxi, amely mint rakéta megy fel és mint sikló-repülőgép száll le. A jövő űr­közlekedésében felbecsülhetetlen szolgálato­kat tehet, mert állandóan lehet használni. Mrs. Nixon Tolbert libériai elnökkel és feleségével a beiktatási ceremóniák után.

Next