Chicago és Környéke, 1972 (67. évfolyam, 1-53. szám)

1972-06-24 / 26. szám

6. oldal Hírek és képek a nagyvilágból... KISSINGER, Nixon megbízott­ja, aki most Japánban tartózkodik, igyekszik a japánokat meggyőzni arról, hogy a két „Nixon shock”, amit a legutóbbi időben kaptak, nem jelenti a két ország közti kap­csolat gyengülését Elismerte, hogy az USA hibát követett el először is abban, hogy nem értesítette őket előre a kínai vizitről, másod­szor a valuta-világpolitika felru­gá­­sáról. Nem lesz több Nixon-shock — mondotta Kissinger, már csak azért sem, mert Amerika keletá­zsiai politikájának a kulcspontja továbbra is Japán marad. A tár­gyalások nem voltak túl békések, de a végén megegyeztek abban, hogy a két állam közti gazdasági és katonai kapcsolatokat tovább­ra is fenntartják.­­ Ez az Egye­sült Államok szempontjából­ ép­pen annyira fontos, mint Japán részéről, így valószínű, hogy a­­ tárgyalások eredményesek marad­nak. VÖRÖS KÍNA indirekt bíztatást intézett Nemzeti Kína embereihez, hogy jöjjenek át hozzájuk. Mind­egy még az is, ha magasabb állásit töltöttek be. Vörö­s Kínában meg­becsülés és jó állás várja őket Az üzenetet egy tibeti „árulón” ke­resztül küldték, de félre nem is­merhető. Egy Town nevű tibeti, fegyverével, lovával, minden más holmijával átment Vörös Kínába és elítélte a Dalai Láma­ imperialis­ta magatartását. A pekingi kor­mány nemcsak meghagyta neki a cuccait, (a fegyveréért készpénzt fizetett), hanem megfelelő állást is juttatott neki. Külföldi diploma­ták szerint ez tulajdonképpen Tai­­wannak szólt: jöjjenek bármikor és bármilyen körülmények között, mert ott szívesen látják őket. Ed­dig nem akadt jelentkező . . . A DEMOKRATA KONVENCIÓ­RA máris nagy a küzdelem. Ez a küzdelem lassanként ellenségeske­déssé válik. Wiilbur Mills, a Kép­viselőház egyik legerősebb bizott­ságának elnöke azt mondta, hogy McGovernnek nincs esélye arra, hogy megszerezze az elnök-jelölt­séget. Szerinte Edward Kennedy lesz az elnök-jelölt és ő maga szí­vesen vállalná ez esetben az alel­­nökséget. Valószínű, hogy Kenne­­dyt igyekeznek rábírni az elnök­ség vállalására, bár a józan számí­tások szerint valószínűtlen, hogy vállalja. A családja félti és nem engedi másik két testvérének sor­sára jutni. De, tegyük fel, hogy ennek ellenére is vállalná és te­gyük fel, hogy a nagyon tekinté­lyes Mills lenne az alelnöke (déli!) — a megválasztása majdnem ki­zárt dolog. Az ún. katolikus szava­zatok, amire Kennedy elsősorban számíthatna, nagyrészt Nixonra esnek — a lengyelek révén, akik a legnagyobb katolikus csoportot képviselik. Az írek nagyon erősek, de nem azonosítják magukat az IRA-val, amelyet Kennedy védel­mébe vett. Azután­ ott van az egyetemi csalása, amikor mást küldött levizsgáztatni maga he­lyett és csak az öreg Kennedy papa milliói akadályozták meg, hogy végleg kidobják Harvardból. És ott van Chappaquidick, ahol egy fiatal nőt belefullasztott a vízbe, miközben ő kimenekült Ezt­­nem felejti el addigra, az amerikai vá­lasztó és ha elfelejtené, majd a re­publikánus agitátorok a figyelmé­be idézik. Kennedy különben is hebehurgya, nem „elnöki anyag”, akiit Arthur Schlesinger vezet a pórázon. Ez nem kell a józan ame­rikai választónak. Kennedy még könnyebb ellenfél lenne McGo­­vernnél is, aki „mást” akar . . . Hogy mit, azt ő maga sem tudja. AZT HISZIK, hogy a párizsi vietnámi tárgyalások rövidesen megkezdődnek. Lehet De mi nem hisszük, hogy messzebb mennének annál, ameddig korábban terjed­tek. Hanoi nem tárgyalásokkal, ha­nem erőszakkal akarja meghódí­tani Délvietnámot. Igaz, hogy Por­ter amerikai fődelegátus vissza­tért Párizsba, és a hanoi delegáci­ói vezetői is, de ez inkább az offen­­zívájuk bedöglésének takarására szolgál. „Titkos tárgyalásrac”? Ezt már megértük Kissinger részvéte­lével és már-már úgy látszott, hogy bizonyos sikerrel járnak, Hanoi elindította orv­ offenzíváját Délvi­­etnám ellen. Egyetlen szóban sem lehet bízni, amit a kommunisták mondanak, minden ígéretük csa­lás és így jobb, ha Nixonék tovább bombázzák őket, mert ez valóban hatásos. Annyira az, hogy most már kínaiak is megmozdultak és az ő területük elleni provokáció­nak nyilvánították. Ez ugyan csak amolyan diplomáciai kifejezés, mert a kínaiak jól tudják, hogy az amerikaiak nem akarják őket tá­madni, ezt a pekingi csúcs nélkül is tudhatták, de mégis kell vala­mit mondaniuk a szövetségesek érdekében. Kétségtelen, hogy az aknazár és a bombázások teljesen immobilizálták Hanoit Az egész offenzíva megbukott Legutóbb például An Loc-ban, ahonnan tel­jesen kiűzték őket a déliek, 8 ezer lövedéket lőttek ki — egyetlen ci­vil áldozattal- Ha a muníciós boj­kott továbbra is fennáll, akkor Ha­noi offenzívája teljesen bedöglik és kénytelen lesz a párizsi tárgya­lási asztalhoz folyamodni. AMi EURÓPÁT illeti, Laird hon­védelmi miniszter bejelentette, hogy nem szándékszik csökkente­ni, hanem ellenkezőleg növelni eu­rópai csapatainkat Nem szám­szerűleg, hanem harci készségben. Két tank-zászlóalat, két támadó helikopter-századot és egy légi harci csoportot akar Laird hozzá­adni, vagy kicserélni. Persze , ez a Szenátustól függ, ahol Mike Mansfield már holnap reggelre visszavonná az összes amerikai csapatokat. Szörnyű. Pedig Mike egy hazafias amerikai, csak nem látja meg, mire törekszik a Szov­jetunió. KÍNA ÉS HANOI nem nagyon szeretik a moszkvai konferenciát és különféle magyarázatokat fűz­nek hozzá. Kína eleinte nagyon óvatosan nyilatkozott, most már megengedett magának néhány ke­ményebb elítélést is a hanoi-kínai vasutak bombázása miatt, mert azok túl közel esnek a kínai határ­hoz, de különben nem mutat na­gyobb engedékenységet Hanoi-al szemben. Hanoi, persze, a leg­súlyosabb szavakkal ítéli el Ni­­xont, mert az ő támadásukat légi erővel igyekszik ellensúlyozni. Az ember nem érti a hazugságoknak ezt a szövevényét. Hanoi támadt, miért ne védekezhetnék ellene Szaigon, az USÁ-val együtt? El­végre Hanoi is orosz tankokkal, stb. támad itt! Kétségtelen azon­ban, hogy egyik kommunista nagy­hatalom sem igyekszik Hanoi vé­delmét erőszakkal megnyitni. A BRIT MUNKÁSPÁRT súlyos válsággal küzd. A baloldali New Statement erősen támadja Wilson volt miniszterelnököt, a párt főnö­­­két. A kérdés az, hogy a Munkás­párt egy forradalmi párt-e, vagy egy szociáldemokrata párt A bal­oldaliak a forradalom mellett ál­nak, a többiek a mérsékelt árnya­lat mellett Heath miniszterelnök, a konzervatív párt főnökének jól jön ez az osztozkodás. Bár az an­gol szakszervezetek eléggé balra tolódtak, Wilsonnak mégis na­gyobb hatása van az össz­munkás­ságra és az angolokra általában. Nem hiszik, hogy sikerül a mun­­­­kásmozgalmat forradalmi irány­ba terelni­ . BREZSNYEV ELFOGADTA Ni­xon meghívását egy USA-túrára, 1973-ra. Az előkészületek máris megkezdődtek. Brezsnyev látoga­tása meglehetősen kényes kérdé­seket vet fel, mert ő a kommunis­ta párt főtitkára, de semmiféle ál­lami tisztsége nincs. Így a látoga­tást nem hivatalos államközi vizit­nek, hanem magánjellegűnek te­kintik. A program legfőbb pontjai: New York, ahol az ENSZ-ben je­lennek meg. Washington, ahol újabb „csúcs”-találkozó lenne, majd Williamsburg (Wa­), a régi koloniális Amerika bemutatása, egy tipikus faun és San Francisco. Végül a San Clemente-i Fehér Ház. A NAGY ADÓREFORMMAL, Mike Mansfield és Wilbur Mills az összes kibúvási lehetőségeket le akarják zárni, így például meg akarják szüntetni az olajkifogyási adókedvezményt és az öregek és vakok részére biztosított kivétele­zést és így tovább. De valamit ki­felejtettek a javaslatukból: azt az évi háromezer dollárt, amit a tör­vényhozók adómentesen kapnak a washingtoni tartózkodásuk költ­ségeire — nem szüntették meg. Minden szentnek maga felé haj­lik a keze, de azért sem Mansfield, sem Mills nem annyira szent, hogy ezzel a lehetőséggel visszaéljenek. Ha az öregek és vakok kedvez­ményét megvonják, vonják meg a saját maguknak járó kedvezményt is. Sokszor öregebbnek és vakabb­nak látszanak egyes javaslataikkal (mint például Mansfield ragasz­kodásával, hogy hozzuk haza az európai csapatokat), mint az igazi öregek és vakok. ÚJ RAKÉTAELHÁRÍTÓ véde­lem elleni rakétákkal kísérletezik a Pentagon. Ez komplikált kifeje-­­ zés, de így kell érteni: ha egy ra­kéta behatol egy ellenséges ország­ba­ és működésbe lépnek ellene az elhárítására szolgáló rakétatele­pek (ABM), az új rakéta elkezd a „saját fejével” gondolkodni, kike­rüli az ellene felküldött elhárító rakétákat és végülis becsapódik a célba. Ez egy olyan technológiai csapás az oroszokra, amit nehe­zen viselnének el a most aláírt­ SALT-szerződés után, amely meg­"'” engedi ezeket az újításokat. (FIGYELŐ) A kisajátított iraki nyugati érdekeltségű Olajtársaság telepe Akik a­ vietnámi háború eldöntésére hatást gyakorolnak A titokzatos ismeretlen A WOOD00 Ezt a szót, hogy woodoo (vudu) újabban gyakran halljuk. A vudu tulajdonképpen rituális ceremóniákat, mágikus erőt, bű­vészkedést jelent amely egyúttal vallásos szertartása is a Haiti szi­getek lakóinak. A vudu ceremó­niákon csak a „meghívottak” ve­hetnek részt. Teljesen zártkörűek. A szertartás a jószellem megidé­­zéséből áll és főleg ördögűzésből, mely szertartást a vudu pap vég­zi hívei artikulátlan üvöltözései köziben. • A KURUZSLÓ SÉRTETLENÜL SÉTÁL AZ ÉGŐ ERDŐN ÁT Albert Seitz, egy haiti-i keres­­kedő mesélte az egyik amerikai újságírónak, Lloyd Mal­annak, — aki a vudakról könyvet is írt — hogy saját szemével látta, amikor a transzba esett hívő haiti lányok a szertartás alkalmával rotyogó forró olajba mártották meztelen lábaikat és amikor percek múlva kihúzták, nyoma sem volt­­égési sebeknek rajta. Seitz alig volt tíz lépésre a ceremónia színhelyétől, így tisztán látta a jelenetet A transzba esett 12—16 éves fiatal lányoknak ilyenkor csak a sze­mük fehérje látszott. Az újságírót egyik alkalommal egy Port-au-Prince-i rendőrinspek­tor személyesen kísérte el az egyik tanyai kuruzslóhoz. Amint kiértek a városból, egy égő erdő állta útjukat Kiszállták a kocsijuk­ból, és vártak. Egyszercsak a rendőrfőnök észrevette, hogy a kuruzsló elébük jött az égő erdőn keresztül. Lábai nyomán azonnal kialudt a­ tűz és sértetlenül jött, még csak egy­ szikra sem fogott rajta. A vudu hívek alap­hite abból áll, hogy a tűz non foghat rajtuk. De van egy egész csomó olyan mágikus tulajdonságuk is a vudu papoknak és doktoroknak, ame­lyek megdöbbentik azokat az ide­geneket, akiket befogadnak és akik ezáltal betekintést nyerhet­nek a vudak titokzatos, rejtélyes életébe. • ANTOINE MEGJÓSOLJA A VENÉZ KÖVET HIRTELEN HALÁLT Horace Ashton, az Egyesült Ál­lamok haitii követe szintén több érdekes esetet mesélt a vudakról, amelyeknek szemtanúja volt. Töb­bek között elmondotta, hogy ott tartózkodása alatt már többször hallott Antoineról a jövőbelátóról, akiről fantasztikus történetek ke­ringtek. Az 1958-as venezuelai el­nökválasztás előtt, amelyet úgy emlegettek, mint tíz év után az első szabad választást , három elnökjelöltje volt Venezuelának. Ezek közül dr Rafael Caldera volt a legesélyesebb. A haitii venezu­elai követ felesége azonban ki­váncsi volt (minden nő kiváncsi) hogy a három jelölt­ közül ki lesz az elnök, mert ők férjével együtt Calderanak drukkoltak. Madame Araujo a venét követné, megkér­te Ashtont az USA követet, hogy kísérje el őt egy tolmács segítsé­gével Antoinehez, hogy megtudja tőle: ki lesz az új elnök? Antoine olyan tökéletes élesség­gel írta le a három elnök­jelölt külsejét, hogy lehetetlen volt ösz­­szecserélni őket. Antoine a követ­kezőket mondotta: „Az egyik je­lölt középtermetű, a másik jelölt alacsony és sovány (ez volt Cal­dera) a harmadik kicsi és kövér: ő lesz az elnök! Madame Araujo nem akart hinni a vudu jósnak. De hat hét múlva kiderült, hogy jós­lata bevált és valóban az alacsony kövér Romiulo Betancourt lett Ve­­zuela elnöke. Ashton elmesélte azt is, hogy látogatásuk után a jövőbelátó vu­­du-varázsló visszahívta őt és a tolmácsot, miközben Madame Araujo előrement és a következő­ket mondotta: „Halált látok Ma­dame Araujo családjában, még­hozzá rövid időn — nem egész egy héten belül, — de ne mondják meg szegénynek.” Madame Ara­ujo makkegészséges férje a láto­gatás után szívroham következté­ben egy hét múlva váratlanul meg­halt. Néhány nappal azelőtt ment át tüzetes orvosi vizsgálaton — többek között szívvizsgálaton is — és megállapították, hogy töké­letesen egészséges. Ennek ellené­re a követ minden előszimptoma nélkül egyszerűen összeesett és meghalt. • PAPA DOC VELÜK IRTATTA KI ELLENSÉGEIT Természetesen nemcsak vallási szertartásai vannak a vuduknak, hanem az állami szervek általá­ban a vudu papok segítségével tüntetik el azokat, akiket Haitiban likvidálni akarnak. Haiti egykori híres diktátora dr Duvalier — akit Papa Doc néven ismertek — hatalmát a vuduk segítségével erő­sítette meg. Később azonban, ami­kor már nem volt szükség rájuk meghirdette a harcot ellenük, Hollywood fantáziáját is meg­fogta a vuduizmus és egy egész sorozat vudufitmet gyártottak. Ma már állítólag csak állatokat, főleg szárnyasokat áldoznak oltárukon a vudu papok, valamikor azonban embereket is. A vuduk élete mindenesetre is­meretlen egyelőre a nyugati világ előtt, csak Maian könyvéből nye­rünk közelebbi tájékoztatást éle­tükről. Ismereteink azonban még hézagosak. Titokzatos ősi erejük, ismeretlen babonáik, ceremóniáik olyanok, hogy aki először látja, lidércnyomásszerű félelem fogja el. A babona mindig félelmes do­log. Az ember nem tudhatja meny­nyi belőle a valóság, vagy csak a véletlenek ügyes összjátéka az egész és szemfényvesztés. Mindenesetre az ördögűzés a primitív népek életében döntő szerepet játszik még ma is, így a vudakéban is. Az is tény, hogy az ösztön­emberek megéreznek bizo­nyos dolgokat. Erre mondják rend­szerint: megjósolták neki... Hogy a jóslatokból mennyi válik be és mennyi nem, arról nincs statiszti­ka. Legalábbis ami nem követke­zik be, arról nem beszélnek! Haitiban azonban még ma is óriási kultusza van a vuduizmus­­nak és azt hisszük, a jövőben is lesz. A civilizált nyugati világ számára minden csak egy titokza­tos ismeretlen terület és nyilván — az is marad! (v. a.) Ashton az USA Haiti-i követe Korunkhoz tartozik... A DIPLOMÁK SZERZÉSE két­ségtelenül korunkhoz tartozik. Ma már lassan mindenki diplomás. Né­mely ember neve mögött annyi be­tűjel van, hogy az átlag halandó ki sem ismeri magát rajta. Majdnem úgy vagyunk ezekkel, mint az egy­szeri kanásszal, aki az otthoni kommunista rendszerben párttit­kár lett. Amikor egy jelentést alá akartak írtatni vele, neve helyére két keresztet írt és a keresztek fe­lé egy kisebb keresztet tett. „Mit akar a kis kereszt jelenteni a neve fölött János elvtárs — kérdezték”. „Hát az azt jelenti instálom, hogy doktor.” Az amerikai diploma­gyárak is boldog boldogtalannak adják a diplomát. Még Kanadába i­s jut be­lőlük. Egyszerűen megvan a sza­bott tarifájuk. Egyes ilyen intéz­mények úgy hirdetik magukat, mint „levelező tanfolyamok”. Ezeknek a hamis diplomáknak a díjszabása 50 dollártól, 2.500 dollárig terjed. Kettőezer­ötszáz dollárért már PHD-t adnak. A dip­lomagyárak ötven millió hamis dip­lomát gyártanak évente. A statisztika szerint az Egyesült Államokban százhét diplomagyár működik — jelenti John R. Proffitt, a Másodfokú Iskolák Tanügyi Bi­zottságának ellenére. 1960-ban még csak 44 működött. Tehát meg­nőtt a diplomát igénylők száma. Ezeket a „Mail order diplomákat” , ahogy az illetékesek nevezik, rendszerint úgy kapják az igény­lők, hogy beküldik csekkjüket a megadott címre, és röviddel utá­na postán kikézbesítik diplomáju­kat. Hogy mire használják ezeket? Egyeseknek előmenetelükhöz szükséges a magasabbfokú diplo­ma, mint például a tanároknak, de vannak akik egyszerűen szélhá­moskodnak vele. Szinte hihetetlenül hangzik, de rengeteg az igénylő a teológiai dok­torátusra. Miután meglehetősen nagy a paphiány, a katonaságnál és börtönökben, ezek a diplomák kitűnő jövedelmező állást biztosí­tanak. De az Egyházak és azok által ellenőrzött szervezetek, csak olyan papokat vesznek fel egyház­­községük kötelékébe, akiknek elfogadott teológiai iskolái van­nak. Divatos a jogi diplomák szerzé­se is. A törvény megengedi, hogy diplomagyárak működhessenek, illetve nem tesz ellenük semmit. Egyedül Floridában jelenleg 19 diplomagyár működik. De vannak Kaliforniában, New Yorkban, Chi­cagóban: összesen­­ 29 államban működnek. A statisztika szerint egyik floridai dip­lomagy­árnak egy millió dollár jövedelme volt az el­múlt év folyamán, de a többiek forgalma­­is meghaladja az évi öt­százezer dollárt­ Hogy a munkaadók elkerülhes­sék, hogy hamis diplomásokat al­kalmazzanak, okosan teszik, ha megrendelik a nyilvántartott má­sodfokúnál magasabb iskolák lis­táját, melyet egy dollár 25 cent beküldése ellenében megküldenek címükre. Címe: „Accreditated Post-Secondary Institutions and Programs” Suprintendent of Docu­ments, Government Printing Of­fice, Washington D.C. 20­02. A FELFEDEZÉSEK KORÁT él­­jük. Ez is KORUNKHOZ TARTO­ZIK. Ma már mindenki felfedező. Jellemző az is, hogy mindazt, amit tegnap felfedeztek, annak holnap­után felfedezik az ellenkezőjét is, így vagyunk az egészségügyi ta­nácsokkal. Egyik nap azt tanácsol­ják, hogy együnk sok húst, mert sok fehérjét tartalmaz, a másik­nap pont ellenkezőleg­­ óvnak a hústól. Az egyik nap figyelmezte­­tik a honpolgárt, hogy tartózkod­jék a sörfogyasztástól, mert máj­bajokat idéz elő, két nap múlva­­ azt tanácsolják az öregeknek, hogy igyanak sört, hogy vidámabb le­gyen az öregségük. De a legnagyobb felfedezők ,köztudomásúan az oroszok. Nincs olyan dolog a világon, amit ők már fel nem fedeztek volna. Az orosz felfedezőkről kötegek­re menő anekdoták keringenek. Most az egyik amerikai lapban azt olvas­tuk, hogy az oroszok felfedezték, hogy mindennemű betegségre leg­jobb kora: az éhség. Mellesleg eb­ben valóban szakemberek, mert már jó néhány millió embert ha­lálra éheztettek. Ahol az oroszok megjelentek, ott valóban énekel­hetik a proletár indulót: „Éhség, nyomor velünk”. Idestova ötven­öt éve éheztetik a népet, tehát meglehetős nagy gyakorlatra tet­tek szert. Az amerikai lap szerint egy dr. Yuri Nikolajev nevű moszkvai orvos közzétette, hogy éhség­terá­piával a következő betegségeket gyógyítják a Szovjetben­ ekcémát, bronchitiszt, asztmát, idegességet, epekövet, sőt daganatokat is. Ni­kolajev szerint a kezelés 20 nap­tól 40 napig tart (ez az utóbbi a szabvány böjtidő) és ,a­ki ezt túl­éli, az vagy meggyógyul, vagy­­ belehal. Az éhségkúra a következő. Mi­előtt szegény beteg elkezdi, nagy mennyiségű hashajtót adnak neki és utána annyi vizet, amennyi be­lefér, sőt még fürödni is fürödhet benne. Utána jön a masszázs. Ez körülbelül 20 napig tart, addigra a beteg elveszti testsúlyának 15—20 százalékát. Harminc nap után megjön az étvágya, és akkor las­san fokozatosan enni engedik. Har­minc nap után állítólag a szín visz­­szatér az arcába, teljesen megvál­­­­tozik, még a lehellete is — mond­ja az orosz tudós. És a pihenéssze­rű éheztetés után a test újból el­kezd normálisan működni. Mellesleg lehet, hogy most az egyszer igazat mondanak. Ha nem is fedezték fel Amerikát, de újra felfedezték a világ számára ezt az ősrégi gyógymódot, az éheztetést, amelyet a régi görögök, egyiptomi­ak, sőt Indiában is már igen régen alkalmaznak. Pláne, ha nem volt mit enni. . .

Next