Chicago és Környéke, 1972 (67. évfolyam, 1-53. szám)
1972-06-24 / 26. szám
■ Mennyit ér egy háziasszony Rengeteget. Ez természetes. Mit is csinálnánk mi gyámoltalan férfiak háziasszony nélkül? (Én például már kilóra veszem a biztonsági tűt, a jó öreg ziheriseket, mert másként nem tudom fenntartani mindazt, amit muszáj fenntartani.) A gombok ugyanis leszakadnak és hiába varrom fel őket irtózatos nehézséggel és némi fájdalommal, csak leszakadnak, így áttértem a biztosító tűre. Ez megbízható. De menynyivel angyalibb ,ha az ember, azt mondja a „háziasszonynak”: Angyalom, megint leszakadt a gomb az . . .izemről, nem varrnád fel? Pillanatok alatt felvarrja. Ha az ember eldobja a papírokat, amelyek a launbrizált ingén vannak, ki az, aki összesepri és a garbageba rakja őket? A háziaszszony. Ha az ember reggel elkésve ébred és rohanni kell már a hivatalba vagy munkába, ki az, aki az öt tósztot megcsinálja és megkeni vajjal A háziasszony! Mi van akkor, ha szegény férj ujjait beszorítja egy véletlenül bevágódott ajtó A „háziasszony” az, aki fertőtleníti, bekeni csnkkenőccsel és bandaget ragasz rá. Fáj, édesem? Fáj, a fene egye meg! Majd elmúlik és tényleg így is van: elmúlik... A „háziasszony” az, aki meleg vacsorával vár, aki eltakar és elaltat, ő az, aki elmosogatja az edényeket (bír, ez a legborzasztóbb!), ő az, aki gondolkodik a tiszta ingről és . . . egyszóval mindenről, ő az, aki figyelmeztet a hivatalos összejövetelekre, ami annyi van az emigrációs magyar életben, hogy muszáj megsértődni valakinek, ha valaki nem ment el az életfontosságú értekezletre. Ha pedig gyerek is van, pláne többesszámban, a „háziasszony” dolga megnövekszik. Ne is beszéljünk arról az esetről, amikor a háziasszony is kénytelen dolgozni, hogy valamire jussanak. Ilyenkor . . . Nem is jó gondolni rá, így hát érthető, ha a háziaszszonyok munkáját igen sokra becsüli a hivatalos statisztika. Nem a férj, mert hát ő . . . ugyebár . . . „ura” az asszonyának és így méltán elvárhat tőle mindent. (Ma már, hála Istennek, ez kezd kimenni a szokásból!) Egy tudományosagyú (és bizonyára nős) kutató kiszámította 1.296 otthonban, hogy a „háziaszszony” napi munkája hét órát vesz igénybe. Ha nincs gyerek, akkor csak öt órát, de ez is jaj de sok és nehéz! Ha csak úgy durván számoljuk, az Istenáldotta háziasszony munkája naponként legalább húsz dollárra tehető, ha az ember az egyes „job”-ok órabérét szakszervezeti alapon számolja. És mindez hét napon át minden héten. Hol keres az „ura” ennyit? Az „úr” boldog, ha négyszáz—ötszáz dollárt keres és utána beleül az ingyen dolgozó „háziasszony” kényelmébe. Mondom, rengeteget érnek a „háziasszonyok”, azaz a feleségek, bár a munkájuk egyre csökken. Most már tv-vacsorát adnak az „uruknak”, vagy hagyják, hogy rossz vendéglői koszttal, például könnyű cheese-omlettel elrontsák a gyomrukat és két napig ne egyenek utána. A háztartás is hanyatlott, több a szemét a konyhában, mint a cockroadh (hogy is mondtuk régen? Svábbogár). A gyerekek fagylalton élnek és meghíznak, ami veszedelmes, mert tele lesznek koleszterollal. Mindegy, azért a magyarháziasszonyok java továbbra is dolgozik otthon és kényelmet biztosít az „urának”, még akkor is, ha az ura, mint egy buddha csak ül az asztal végén, hogy mindent a helyébe hozzanak. Ja, a régi szokások hanyatlanak és amilyen mértékben ezek hanyatlanak, a háziasszony „felszabadul”. Jobb ez neki? ÉRDEKES,HOGY... ... az olasz színésznők általában temperamentumosak. Lollobrigida azonban nemcsak temperamentumos, hanem harcias is. Ennek tudható be, hogy beperelte az Oggi című legnagyobb olasz lapot, mert személyéről becsmérlően nyilatkozott. A lap többek között azt írta Gina Lollobrigidáról, hogy nem mer hazamenni szülőfalujába, Subiacobre, mert fél hogy a falubeliek megdobálják tojássokkal. A lap egyébként nyílt célzásokat tett arra vonatkozólag, hogy Lollobrigida állítólag azért nem mer hazamenni, mert apja fasiszta volt és ezért Lolo népszerűtlen szülőfalujában. Ginának komoly esélyei vannak a baloldali Oggival szemben, hogy perét megnyerje. A tárgyalás, amelyet a napokban kezdtek meg, októberben folytatódik. Lolo nem tűri, még az újságíróktól sem, hogy szemtelenkedjenek, pláne meg is teheti, hogy ne tűrje, mert meg van hozzá a pénze is és a szekszepilje is, hogy a tárgyalást folytathassa. ... a világ legöregebb házaspárja a Kentucky álllambeli Hollen házaspár. Nyolcvanhárom éve házasok. Rekord teljesítmény. A házasság komoly dolog —mondja a 106 éves Ed Hollen rákacsintva 100 éves feleségére Margaretre. 1889. május 3-án kötöttek házasságot. Akkor még Benjamin Harri-A világ legöregebb házaspárja son volt az Egyesült Államok elnöke, amely akkor még csak harminckilenc államból állott, és a Spanyol—Amerikai háború is csak kilenc évvel előbb fejeződött be. Nehéz életünk volt - mondotta Ed- Feleségét tavaly szélütötte és az* * *. óta nem tud beszélni, de férje ma is ott ül az ágya szélén és hűségesen ápolja. Első ízben életében beteg szegény — mondotta az újságíróknak. Apa hála Istennek egészséges —mondotta az egyik 68 éves fia, akivel együtt laknak. A házaspárnak összesen 6 gyermeke, 38 unokája és 70 dédunokája van. Karácsonykor pont százan voltunk —mondja a népes család egyik tagjai. Ed Hollen 22 éves volt, amikor megházasodott, felesége pedig 17. Jelenleg ők tartják a házassági világrekordot egy angol házaspárral szembe, akik „csak” nyolcvankét éve házasok. Fia tréfásan fordul Apjához: „Apa, ki volt a legszebb lány, akit Te valaha ismertél?” Az Apja odafordult szelíden száz éves feleségéhez és megcsókolta homlokát „Margaret, az anyátok” — adta meg a választ . . . Bette Davis ra pöröl. Ő nem újságot hanem a stúdiót, mely a legutóbbi filmjét készítette. Bette Davis öt millió dollárra pereli az American International Pictures vállalatot, mert legutóbbi filmjében a ,Sunny Or Hara"-ban, ahol egy öreg hippit játszik a művésznő, úgy fényképezték, hogy nevetséges és lehetetlenül néz ki — állítja a művésznő. Egyébként ez nem az első pere Bettenek. 1936- ban, amikor még pályája elején volt, már beperelte a Warner Brothersékat, azzal a váddal, hogy szolgákat csinálnak a művészekből. A pert ugyan elvesztette anyagilag — mondja, de erkölcsileg megnyerte. Mikor visszament játszani, úgy kezelték, mint egy sztárhoz illik. De volt egy harmadik incidense, ugyancsak a Warner Brothers-el. (Szegények ezek már jól ismerték), akik egy filmjük főszerepére szerződtették a művésznőt, amelynek eleme az volt: „Elizabeth és Essex élete”. Azonban Bette közben megtudta, hogy a filmnek eredeti címét meg akaedják változtatni: ,A hölgy és a lovag” címére. Bette Davis azonnal tiltakozott De mivel a filmesek nem vették komolyan tiltakozását, egyszerűen nem jelent meg a felvételeken, így kénytelenek voltak a film címét eredeti eímére viszszaváltoztatni. Egyszóval Bette Davist úgy ismerik Hollywoodban, mint akivel nem tanácsos újat húzni Most azután a bíróságnak fáj, hat a feje, amikor kimondja az ítéletet, hogy Bette Davis valóban úgy néz-e ki, mint egy öreg hippi, vagy sem? Mert a végén még őket is bepereli . . . . . . ma már mindennek mérik a rekordját Még a sörivásnak is. Ha kontinensek közötti vesenyről van szó, akkor feltétlenül az ausztrálok vezetnek a listán. Ott úgy iszszák a sört, mint nálunk a vizet. Egy valódi ausztrál el sem képzelhető ivás nélkül. A versenyt egy harminckilenc éves új-zélandi nyerte meg (nem is ausztrál!), aki 12.000 kocsmát látogatott végig munkája közben. Egy sörözőcsarnok egyúttal nemzetközi találkozóhely is — mondotta büszkén a bajnok, aki egy húzásra fél pint sört iszik meg. Barry Cameron Dunn szerint nincs kellemesebb időtöltés a világon, mint a sörivás (azt hiszem ezt szesztestvérei is aláírják), de egyúttal költséges passzió is, mert a sört nem mérik ingyen sehol , még Új Zélandban sem. Barry rekordját akkor állította fel, amikor mint asszisztens technikus dolgozott az Angol Rendeleteket Ellenőrző Bizottságban. Az eredmény szerint Barry komoly gyakorlatra tett szert. Legkedvesebb „pozíciója”, amikor egy pultra támaszkodva a sört iszik. Mindenesetre világrekordot állított fel! . . . a hetvenöt éves Mamie Eisenhowert most avatták a Seneca Falls-n Eisenhower Collage-ban az egyetem tiszteletbeli tagjává. Az ünnepélyes ceremónián 49 éves fia John Eisenhower és unokája a 24 éves David Eisenhower is részt vett. John apjának tökéletes hasonmása, aki a kabátjára tűzött gombokat „I like IKE”, joggal viselte, mert apjának tökéletes hasonmása. Egyébként fia David, Nixon elnök veje. (KIVÁNCSI) Bette Davis Aki a sörivás világrekordját tartja Mamie fiával és unokájával Bikában is lehet csalni... Spanyolországban a bikaviadalok éppen olyan népszerűek, mint mondjuk Magyarországon a futball. Sőt, talán még annál is népszerűbbek. Egyes matadorok, akik a „Puskás öcsik” rangjára emelkedtek, meggazdagodtak és nemzeti hősökké váltak. Sajnos azonban kiderült, hogy a bikák gyakran nem igazi bikák voltak, vagy ha azok voltak is, gyógyszerekkel megszelídített, vagy borjúkorban mesterségesen felhizlalt jámbor állatok. Legtöbbjének a szarvát is letompították, hogy ne okozzon sérülést a matadornak. Erről a széleskörű csalásról már régen beszéltek és most végre a kormány szigorú ellenőrzést rendelt el. Először is elrendelték, hogy a bika legalább négy éves legyen, a megfelelő súllyal rendelkezzék és a szarvai legyenek eredeti állapotban. Semmiféle kémiai anyagot nem kaphatnak a harc előtt, hogy ne legyenek jámborak, hanem teljes dühhel támadjanak a matadorra. Az intézkedésre tulajdonképpen az a komikus eset adott okot, hogy az egyik ilyen „élethalálharcba” küldött bikáival pont El Cordobés, a spanyolok imádott matadorja készült viaskodni, amikor a nézőtérről leugrott egy másik matador, odarohant a „bikához”, átölelte és elkiáltotta magát: „Ez nem bika, hanem bárány!” Óriási botrány keletkezett, a közönség azonnal vizsgálatot követelt és így megindult az eljárás a borjúkorú jámbor bikácik ellen. Hogy a matadorok ellen indult-e eljárás a csalás miatt, azt nem tudjuk. Nyilván eltussolták valahogy a dolgot, mert a nemzeti hősöket nem szabad megcsúfolni. íme, a profi sportokba majd mindenütt beférkőzött a csalás, az eredmények meghamisítása és a közönség becsapása. A civilben lévő matador látöleli a „bikát” és hangosan kiáltja: „Ez nem bika, ez bárány!” NŐI SZEMMEL „öregasszony — nem vénasszony” Ide! Mikor a gyermek a világra jön, életének legbecsesebb kincsét hozza magával — az időt. Élete, jövője úgy fog alakulni, ahogy idejével bánik — mire, és hogyan fogja felhasználni. Lesz-e érzéke ahhoz, hogy ennek a becses-nemes kincsének egyetlen percét sem lehet könnyelműen eltékozolni. Igen, minden, ki nem használt perc bűnösen eltékozolt, elvesztett — kincs. Általánosan és olyan gyakran ismételt-elcsépelt mentegetődzésnek szánt klisé: „nincs időm, nincs időm a semmihez”. De, vannak szerencsére, nem is kevesen, akiknek mindenhez van idejük. S ezek, ha nem is érték el Jákob létrájának legfelső fokát, lélekben-szellemben kiegyensúlyozott, boldog emberek. Persze, a gyermeknél ezt tudatosítani kell. Ha a szülő jókor, igen korán, szeretettel , gyermeke jól felfogott érdekének és saját, a gyermekkel szemben vállalt felelősségének teljes tudatában — meg tudja magyarázni, hogyha idejét jól-okosan kihasználja és gazdaságosan beosztja, akkor mindenre jut ideje, és az életben is viszi valamire, s később a kiegyensúlyozott boldog emberek közé fog tartozni. A gyermek sokféle tehetségetképességet is hoz magával, de a tehetség kellő szorgalom hijján nem fog kifejlődni. A gyermek nem tudja mi mindenre képes mindaddig, míg a gondos szülő-füle-szeme észre nem veszi, s meg nem próbáltatja vele azt, amiben képességet-tehetséget árul el. A gyermek boldog és büszke lesz, ha akármilyen korán is látni fogja, hogy már ezt is, azt is tudja, de főképpen, tudja azt, amit kicsi, másik társa még nem tud. Éppen napjainkban folyik vita arról, nem lenne-e helyes, ha a gyermek márnégy éves korában kezdene iskolába járni. Mire elvégzi az elemi iskolát, tíz éves, már megunta azt, ami a mai kommunikációs média terjesztette ismeretek birtokában úgyis régen a „könyökön jön ki." Szerencsés intézkedés volna a négy éves gyermekek iskolakezdése: friss, fogékony agya, mely olyan, mint a szivacs, még nem szedett fel túl sok felesleges, ártalmas, zavaró, benyomást, tapasztalatot, fogékonyabb ahhoz, hogy az izgalmasan elétáruló írás-olvasás-számolás világába lelkesen, szinte támadásszerűen behatoljon. Korábban szokta meg a komoly, rendszerbe-menetrendbe foglalt időt, foglalkoztatva van, agyműködésének irány van szabva. Itt van az új terület: űrkutatás, új égitestek felfedezése, feltérképezése, fogékony, fiatal gyermek, ha foglalkoznak vele, lehetősége van és a környezete is segíti ebben, a felnőttek számára sajnos, szinte érthetetlen megfejthetetlen hieroglifa, a mai gyermek számára nyitott könyv. Könnyen tanul írni-olvasni, és ugyanolyan könnyen megtanulhat sok más mindent is. Ha nem is gyakorolja, ha nem is lesz tökéletes benne, elteszi a nehézrosszabb időkre, mint a jó gazdasszony által elrakott befőttet — csak leemeli a polcról és kinyitja télen, — élete telén, — amikor nem kell dolgoznia, de, a nap továbbra is huszonnégy órából áll... Azok az öregek, akik annak idején nem használták ki jól az idejüket, és nem próbálták ki mire is képesek, miihez van tehetségük, nem mentettek át a hét esztendőből semmit a hét szűk esztendőre — szerencsétlenek, boldogtalanok, megeszi őket az unalom-tétlenség, másoknak vannak terhére ,szinte követelik, hogy mások — barátok — akiknek esetleg rövid a nap, velük foglalkoznak, szórakoztassák őket és türelmesen hallgassák panaszaikat-sirámaikat arról, hogy milyen egyedül vannak és senki sem törődik velük. Caroline Cooper egy freskós — ez is Kalifornia — 82 éves özvegy, most fogja megkapni diplomáját a Fresno University-n. 1909-ben, amikor elvégezte a high-school-t, szeretett volna tovább tanulni, de szüleinek nem állt módjában fedezni az egyetemi oktatás költségeit, így nem maradt más hátra, mint megvárni, míg eljön az ideje, és megszerzi majd a maga erejéből. Mit tesz az, hogy 82 éves? A 82 éves egyetemi hallgatónak is éppen olyan be- s esés az ideje, mint a négy éves, hátulgombolós elemistának, még akkor is, ha Mrs. Cooper szintén autóbuszon, és az egyetem kampuszán tolószéken közlekedik. Őt még az sem zavarja, hogy időközben megrokkant, tavaly egy szívroham két hétig a kórházban tartotta. Alig várta, hogy ismét folytathassa egyetemi tanulmányait. „Tán csak nem engedhettem, hogy félévi munkám, egy teljes szemeszter kárbavesszen és kezdjem elölről?”. Mrs. Cooper nem is csinál nagy ügyet abból, hogy egyetemi tanulmányait doktori diploma fogja igazolni, annyit mégis elismer, hogy a kampuszon ő a legidősebb, sok, sok „kollegája” már dédunokája is lehetne. Tanulmányait tovább fogja folytatni. Nem elégszik meg a bölcsészeti , karon szerzett tudásával. Latin-szakra fog beiratkozni. Ez a szenvedélye 1909 óta, amikor édesanyja nemet mondott, de akkor, ugye, hatvan év előtt a szülői ítélet ellen nem volt fellebezés. Még egy évig lesz hallgatója a Fresno Állam Egyetemének, ahova tulajdonképpen, latin-tanulási szenvedélye vitte. Persze eleinte a junior college-ben megerőltető feladat volt behatolni a latinnyelv-tudományba, de, nem volt nehezebb, mint az ókor történelme, amit főtan- tárgynak választott és sikerült egy „B-minusz” átlagot szerez- nie. Háztartásának teendőire szánt idejét is beosztja: egyszer egy héten megfőzi az egész hétre szóló étrendjét; este, ha hazajön, fáradt ahhoz, lábasokkal, fazekaikkal pepecseljen. Pacific City, Oregonban (ez nem Kalifornia) Mrs. Sally Finley borbély, csak 78 éves — nyírja a kliensei haját, borotválja szakállaikat. Nincsen megelégedve. Véleménye szerint, bizonyos bőrbetegségek gyógyítását a „figarók” hatáskörébe kellene iktatni. A borbély-college-ben egyébként is két évig kötelező a bőrbetegségek, — különösen fejből — tanulása. Szemölcsök eltávolítására „Ultraviolet” sugarakat sugárzó gépekkel jogosítva vannak a borbélyok. Tovább szeretne tanulni. Szeretné,ha az idő kerekét egy kicsit visszatolnák, és a borbély, mielőtt borotvál, hajat nyit, szépít és fiatalít, legalább két évig orvosi előképzésben részesülne, és a borbélyok régi hatáskörét: foghúzás, kisebb operációk végzése, bőrbetegségek kezelése — visszaállítanák. „Talán sokan nem is tudják, hogy a régi borbély mesterségből fejlődött ki lassan az orvosok, sebészek mai, modern szaktudománya.” Mrs. Sally Finley-nek húsz unokája, huszonkét dédunokája van, eszébe sem jut hogy 78 éves, és a hintaszékben volna a helye. Segíts, magadon — az Isten is megsegít. 1972. VI. 10. GERLE GIZELLA ! Megtörtént... • Műanyag zacskóban sört árusítanak majd Angliában. Azt remélik, hogy az új „palackozási” módszer tetszeni fog a fogyasztóknak. Mi már inkább csak üvegből iszunk... • A világ első víz alatti autógarázsát átadták rendeltesének, na hol? Genfben a tó alatt. A négyszintes, 1450 férőhelyes garázs 33,5 millió svájci frankba került, építése 34 hónapig tartott. • Az USA első sikeres akupunktúrás műtétjét hajtották végre a new yorki Albert Einstein Főiskola klinikáján. Mind ez ideig a kínai eredetű tűszúrásos gyógyítást csak önmagukon vagy családtagjaikon próbálhatták ki az akupunktúrával foglalkozó orvosok.