Chicago és Környéke, 1972 (67. évfolyam, 1-53. szám)

1972-06-24 / 26. szám

■ Mennyit ér egy háziasszony Rengeteget. Ez természetes. Mit is csinál­nánk mi gyámoltalan férfiak házi­asszony nélkül? (Én például már kilóra veszem a biztonsági tűt, a jó öreg ziherisek­et, mert másként nem tudom fenntartani mindazt, amit muszáj fenntartani.) A gom­bok ugyanis leszakadnak és hiába varrom fel őket irtózatos nehéz­séggel és némi fájdalommal, csak leszakadnak, így áttértem a bizto­sító tűre. Ez megbízható. De meny­nyivel angyalibb ,ha az ember, azt mondja a „háziasszonynak”: Angyalom, megint leszakadt a gomb az . . .izemről, nem varrnád fel? Pillanatok alatt felvarrja. Ha az ember eldobja a papíro­kat, amelyek a launbrizált ingén vannak, ki az, aki összesepri és a garbageba rakja őket? A háziasz­­szony. Ha az ember reggel elkés­ve ébred és rohanni kell már a hi­vatalba vagy munkába, ki az, aki az öt tósztot megcsinálja és meg­keni vajjal A háziasszony! Mi van akkor, ha szegény férj ujjait beszorítja egy véletlenül bevágó­dott ajtó A „háziasszony” az, aki fertőtleníti, bekeni csnkkenőccsel és bandaget ragasz rá. Fáj, édesem? Fáj, a fene egye meg! Majd elmú­lik és tényleg így is van: elmúlik... A „­háziasszony” az, aki meleg vacsorával vár, aki eltakar és el­altat, ő az, aki elmosogatja az edé­nyeket (bír, ez a legborzasztóbb!), ő az, aki gondolkodik a tiszta ing­ről és . . . egyszóval mindenről, ő az, aki figyelmeztet a hivatalos összejövetelekre, ami annyi van az emigrációs magyar életben, hogy muszáj megsértődni valakinek, ha valaki nem ment el az életfontossá­gú értekezletre. Ha pedig gyerek is van, pláne többesszámban, a „háziasszony” dolga megnövekszik. Ne is beszél­jünk arról az esetről, amikor a há­ziasszony is kénytelen dolgozni, hogy valamire jussanak. Ilyen­kor . . . Nem is jó gondolni rá, így hát érthető, ha a háziasz­­szonyok munkáját igen sokra be­csüli a hivatalos statisztika. Nem a férj, mert hát ő . . . ugyebár . . . „ura” az asszonyának és így mél­tán elvárhat tőle mindent. (Ma már, hála Istennek, ez kezd kimen­ni a szokásból!) Egy tudományosagyú (és bizo­nyára nős) kutató kiszámította 1.296 otthonban, hogy a „háziasz­­szony” napi munkája hét órát vesz igénybe. Ha nincs gyerek, akkor csak öt órát, de ez is jaj de sok és nehéz! Ha csak úgy durván számoljuk, az Istenáldotta háziasszony mun­kája naponként legalább húsz dol­lárra tehető, ha az ember az egyes „job”-ok órabérét szakszervezeti alapon számolja. És mindez hét napon át minden héten. Hol keres az „ura” ennyit? Az „úr” boldog, ha négyszáz—ötszáz dollárt keres és utána beleül az ingyen dolgozó „háziasszony” kényelmébe. Mondom, rengeteget érnek a „háziasszonyok”, azaz a felesé­gek, bár a munkájuk egyre csök­ken. Most már tv-vacsorát adnak az „uruknak”, vagy hagyják, hogy rossz vendéglői koszttal, például könnyű cheese-omlettel elrontsák a gyomrukat és két napig ne egye­nek utána. A háztartás is hanyat­lott, több a szemét a konyhában, mint a cockroadh (hogy is mond­tuk régen? Svábbogár). A gyerekek fagylalton élnek és meghíznak, ami veszedelmes, mert tele lesznek ko­­leszterollal. Mindegy, azért a magyar­­házi­asszonyok java továbbra is dolgo­zik otthon és kényelmet biztosít az „urának”, még akkor is, ha az ura, mint egy buddha csak ül az asztal végén, hogy mindent a he­lyébe hozzanak. Ja, a régi szokások hanyatlanak és amilyen mértékben ezek hanyat­lanak, a háziasszony­­ „felszaba­dul”. Jobb ez neki? ÉRDEKES,HOGY... ... az olasz színésznők általá­ban temperamentumosak. Lollo­­brigida azonban nemcsak tempera­mentumos, hanem harcias is. Ennek tudható be, hogy beperelte az Oggi című legnagyobb olasz lapot, mert személyéről becsmérlően­ nyi­latkozott. A lap többek között azt írta Gina Lollobrigidáról, hogy nem mer hazamenni szülőfalujába, Su­­biacobre, mert fél hogy a falubeli­ek megdobálják tojássokkal. A l­a­p egyébként nyílt célzásokat tett ar­ra vonatkozólag, hogy Lollobrigi­­da állítólag azért nem mer haza­menni, mert apja fasiszta volt és ezért Lolo népszerűtlen szülőfalu­jában. Ginának komoly esélyei van­­n­ak a baloldali Oggival szemben, hogy perét megnyerje. A tárgyalás, amelyet a napokban kezdtek meg, októberben folytatódik. Lolo nem tűri, még az újságíróktól sem, hogy szemtelenkedjenek, pláne meg is teheti, hogy ne tűrje, mert meg van hozzá a pénze is és a szekszepilje is, hogy a tárgyalást folytathassa. ... a világ legöregebb házas­párja a Kentucky álllambeli Hollen házaspár. Nyolcvanhárom éve há­zasok. Rekord teljesítmény. A há­zasság komoly dolog —mondja a 106 éves Ed Hollen rákacsintva 100 éves feleségére Margaretre. 1889. május 3-án kötöttek házas­­ságot. Akkor még Benjamin Harri-A világ legöregebb házaspárja son volt az Egyesült Államok el­nöke, amely akkor még csak har­minckilenc államból állott, és a Spanyol—Amerikai háború is csak kilenc évvel előbb fejeződött be. Nehéz életünk volt - mondotta Ed- Feleségét tavaly szélütötte és az* * *. óta nem tud beszélni, de férje ma is ott ül az ágya szélén és­ hűsé­gesen ápolja. Első ízben életében beteg szegény — mondotta az új­ságíróknak. Apa hála Istennek egészséges —mondotta az egyik 68 éves fia, akivel együtt laknak. A házaspárnak összesen 6 gyer­meke, 38 unokája és 70 dédunoká­ja van. Karácsonykor pont százan voltunk —mondja a népes család egyik tagjai. Ed Hollen 22 éves volt, amikor megházasodott, fe­lesége pedig 17. Jelenleg ők tart­ják a házassági világrekordot egy angol házaspárral szembe, akik „csak” nyolcvankét éve házasok. Fia tréfásan fordul Apjához: „Apa, ki volt a legszebb lány, akit Te va­laha ismertél?” Az Apja odafordult szelíden száz éves feleségéhez és megcsókolta homlokát „Marga­ret, az anyátok” — adta meg a vá­laszt . . . Bette Davis ra pöröl. Ő nem újságot hanem a stúdiót, mely a legutóbbi filmjét­ készítette. Bette Davis öt millió dollárra pereli az American International Pictures vállalatot, mert legutóbbi filmjé­ben a ,Sunny Or Hara"-ban, ahol egy öreg hippit játszik a művész­nő, úgy fényképezték, hogy nevet­séges és lehetetlenül néz ki — ál­lítja a művésznő. Egyébként ez nem az első pere Bettenek. 1936- ban, amikor még pályája elején volt, már beperelte a Warner Brot­­hersékat, azzal a váddal, hogy szolgákat csinálnak a művészek­ből. A pert ugyan elvesztette anya­gilag — mondja, de erkölcsileg megnyerte. Mikor visszament ját­szani, úgy kezelték, mint egy sztárhoz illik. De volt egy harma­dik incidense, ugyancsak a War­ner Brothers-el. (Szegények ezek már jól ismerték), akik egy film­jük főszerepére szerződtették a művésznőt, amelynek eleme az volt: „Elizabeth és Essex élete”. Azonban Bette közben megtudta, hogy a filmnek eredeti címét meg akaedják változtatni: ,A hölgy és a lovag” címére. Bette Davis azon­nal tiltakozott De mivel a filme­sek nem vették komolyan tiltako­zását, egyszerűen nem jelent meg a felvételeken, így kénytelenek vol­t­ak a film címét eredeti eímére visz­­szaváltoztatni. Egyszóval Bette Davist úgy ismerik Hollywoodban, mint akivel nem tanácsos újat húz­ni Most azután a bíróságnak fáj­, hat a feje, amikor kimondja az íté­letet, hogy Bette Davis valóban úgy néz-e ki, mint egy öreg hippi, vagy sem? Mert a végén még őket is bepereli . . . . . . ma már mindennek mérik a rekordját Még a sörivásnak is. Ha kontinensek közötti vesenyről van szó, akkor feltétlenül az ausztrá­lok vezetnek a listán. Ott úgy isz­­szák a sört, mint nálunk a vizet. Egy valódi ausztrál el sem képzel­hető ivás nélkül. A versenyt egy harminckilenc éves új-zélandi nyer­te meg (nem is ausztrál!), aki 12.000 kocsmát látogatott végig munkája közben. Egy sörözőcsar­nok egyúttal nemzetközi találko­zó­hely is — mondotta büszkén a bajnok, aki egy húzásra fél pint sört iszik meg. Barry Cameron Dunn szerint nincs kellemesebb időtöltés a világon, mint a sörivás (azt hiszem ezt szesztestvérei is aláírják), de egyúttal költséges passzió is, mert a sört nem mé­rik ingyen sehol , még Új Zéland­­ban sem. Barry rekordját akkor ál­lította fel, amikor mint asszisz­tens technikus dolgozott az Angol Rendeleteket Ellenőrző Bizottság­ban. Az eredmény szerint Barry komoly gyakorlatra tett szert. Legkedvesebb „pozíciója­”, amikor egy pultra támaszkodva a sört iszik. Mindenesetre világrekordot állított fel! . . . a hetvenöt éves Mamie Ei­senhowert most avatták a Seneca Falls-n­ Eisenhower Collage-ban az egyetem tiszteletbeli tagjává. Az ünnepélyes ceremónián 49 éves fia John Eisenhower és unokája a 24 éves David Eisenhower is részt vett. John apjának tökéletes ha­sonmása, aki a kabátjára tűzött gombokat „I like IKE”, joggal vi­selte, mert apjának tökéletes ha­sonmása. Egyébként fia David, Ni­xon elnök veje. (KIVÁNCSI) Bette Davis Aki a sörivás világrekordját tartja Mamie fiával és unokájával Bikában is lehet csalni... Spanyolországban a bikaviada­lok éppen olyan népszerűek, mint mondjuk Magyarországon a fut­ball. Sőt, talán még annál is nép­szerűbbek. Egyes matadorok, akik a „Puskás öcsik” rangjára emel­kedtek, meggazdagodtak és nem­zeti hősökké váltak. Sajnos azonban kiderült, hogy a bikák gyakran nem igazi bikák voltak, vagy ha azok voltak is, gyógyszerekkel megszelídített, vagy borjúkorban mesterségesen felhizlalt jámbor állatok. Legtöbb­jének a szarvát is letompították, hogy ne okozzon sérülést a mata­dornak. Erről a széleskörű csalásról már régen beszéltek és most végre a kormány szigorú ellenőrzést ren­delt el. Először is elrendelték, hogy a bika legalább négy éves legyen, a megfelelő súllyal rendelkezzék és a szarvai legyenek eredeti ál­lapotban. Semmiféle kémiai anya­got nem kaphatnak a harc előtt, hogy ne legyenek jámborak, ha­nem teljes dühhel támadjanak a matadorra. Az­­ intézkedésre tulajdon­kép­pen az a komikus eset adott okot, hogy az egyik ilyen „élethalál­harcba” küldött bikáival pont El Cordobés, a spanyolok imádott matadorja készült viaskodni, ami­kor a nézőtérről leugrott egy má­sik matador, odarohant a „biká­hoz”, átölelte és elkiáltotta magát: „Ez nem bika, hanem bárány!” Óriási botrány keletkezett, a közönség azonnal vizsgálatot kö­vetelt és így megindult az eljárás a borjú­korú jámbor bikácik ellen. Hogy a matadorok ellen indult-e eljárás a csalás miatt, azt nem tudjuk. Nyilván eltussolták vala­hogy a dolgot, mert a nemzeti hő­söket nem szabad megcsúfolni. íme, a profi sportokba majd mindenütt beférkőzött a csalás, az eredmények meghamisítása és a közönség becsapása. A civilben lévő matador látöleli a „bikát” és hangosan kiáltja: „Ez nem bika, ez bárány!” NŐI SZEMMEL „öregasszony — nem vénasszony” Ide! Mikor a gyermek a világ­ra jön, életének legbecsesebb kincsét hozza magával — az időt. Élete, jövője úgy fog ala­kulni, ahogy idejével bánik — mire, és hogyan fogja fel­használni. Lesz-e érzéke ahhoz, hogy ennek a becses-nemes kin­csének egyetlen percét sem le­het könnyelműen eltékozolni. Igen, minden, ki­ nem­ használt perc bűnösen eltékozolt, elvesz­tett — kincs. Általánosan és olyan gyakran ismételt-elcsé­pelt mentegetődzésnek szánt klisé: „nincs időm, nincs időm a semmihez”. De, vannak sze­rencsére, nem is kevesen, akik­nek mindenhez van idejük. S ezek, ha nem is érték el Jákob létrájának legfelső fokát, lélek­­ben-szellemben kiegyensúlyo­zott, boldog emberek. Persze, a gyermeknél ezt tudatosítani kell. Ha a szülő jókor, igen ko­rán, szeretettel , gyermeke jól felfogott érdekének és saját, a­­ gyermekkel szemben vállalt fe­lelősségének teljes tudatában — meg tudja magyarázni, hogyha idejét jól-okosan kihasználja és gazdaságosan beosztja, akkor mindenre jut ideje, és az élet­ben is viszi valamire, s később a kiegyensúlyozott­ boldog em­­­­berek közé fog tartozni.­­ A gyermek sokféle tehetséget­­képességet is hoz magával, de a tehetség kellő szorgalom hij­­ján nem fog kifejlődni. A gyer­mek nem tudja mi­ mindenre ké­pes mindaddig, míg a gondos szülő-füle-szeme észre nem ve­szi, s meg nem próbáltatja vele azt, amiben képességet-tehetsé­­get árul el. A gyermek boldog és büszke lesz, ha akármilyen korán is­­ látni fogja, hogy már ezt is, azt is tudja, de fő­képpen, tudja azt, amit kicsi, másik társa még nem tud. Ép­­­­pen napjainkban folyik vita ar­ról, nem lenne-e helyes, ha a gyermek már­­négy éves korá­ban kezdene iskolába járni. Mi­re elvégzi az elemi iskolát, tíz éves, már megunta azt, ami a mai kommunikációs­ m­édia­ ter­­jesztette ismeretek birtokában úgyis régen a „könyökön jön ki." Szerencsés intézkedés vol­na a négy éves gyermekek isko­lakezdése: friss, fogékony agya, mely olyan, mint a szivacs, még nem szedett fel túl sok felesle­ges, ártalmas, zavaró, benyo­­­­mást, tapasztalatot, fogéko­­­­nyabb ahhoz, hogy az izgalma­san elétáruló írás-olvasás-szá­­molás világába lelkesen, szinte támadásszerűen behatoljon. Ko­rábban szokta meg a komoly, rendszerbe-menetrendbe foglalt időt, foglalkoztatva van, agy­működésének irány van szabva. Itt van az új terület: űrkutatás, új égitestek felfedezése, feltér­képezése,­­ fogékony, fiatal gyermek, ha foglalkoznak vele, lehetősége van és a környezete is segíti ebben, a felnőttek szá­mára sajnos, szinte érthetetlen megfejthetetlen hieroglifa, a mai gyermek számára nyitott könyv. Könnyen tanul írni-olvasni, és ugyanolyan könnyen megta­nulhat sok más mindent is. Ha nem is gyakorolja, h­a nem is lesz tökéletes benne, elteszi a nehéz­­rosszabb időkre, mint a jó gazd­­asszony által elrakott befőttet — csak leemeli a polcról és ki­nyitja télen, — élete telén, — amikor nem kell dolgoznia, de, a nap továbbra is huszonnégy órából áll... Azok az öregek, akik annak idején nem hasz­nálták ki jól az idejüket, és nem próbálták ki mire is képe­sek, miihez van tehetségük, nem mentettek át a hét eszten­dőből semmit a hét szűk esz­tendőre — szerencsétlenek, boldogtalanok, megeszi őket az unalom-tétlenség, másoknak vannak terhére ,szinte követe­lik, hogy mások — barátok — akiknek esetleg rövid a nap, velük foglalkoznak, szórakoz­tassák őket és türelmesen hall­gassák panaszaikat-sirámaikat arról, hogy milyen egyedül van­nak és senki sem törődik velük. Caroline Cooper egy freskós — ez is Kalifornia — 82 éves öz­vegy, most fogja megkapni dip­lomáját a Fresno University-n. 1909-ben, amikor elvégezte a high-school-t, szeretett volna tovább tanulni, de szüleinek nem állt módjában fedezni az egyetemi oktatás költségeit, így nem maradt más hátra, mint megvárni, míg eljön az ideje, és megszerzi majd a ma­­­­ga erejéből­. Mit tesz az, hogy 82 éves? A 82 éves egyetemi­­ hallgatónak is éppen olyan be- s esés az ideje, mint a négy éves, hátulgom­bolós elemistának, még akkor is, ha Mrs. Cooper szin­tén autóbuszon, és az egyetem kampuszán tolószéken közleke­dik. Őt még az sem zavarja, hogy időközben megrokkant, tavaly egy szívroham két hétig a kórházban tartotta. Alig vár­ta, hogy ismét folytathassa egyetemi tanulmányait. „Tán csak nem engedhettem, hogy félévi munkám, egy teljes sze­meszter kárbavesszen és­­ kezdjem elölről?”. Mrs. Cooper nem is csinál nagy ügyet abból, hogy egyetemi tanulmányait doktori diploma fogja igazolni, annyit mégis elismer, hogy a kampuszon ő a legidősebb, sok, sok „kollegája” már dédunoká­ja is lehetne. Tanulmányait to­vább fogja folytatni. Nem elég­szik meg a bölcsészeti , karon szerzett tudásával. Latin-szakra fog beiratkozni. Ez a szenve­délye 1909 óta, amikor édes­anyja nemet mondott, de akkor, ugye, hatvan év előtt a szülői ítélet ellen nem volt fellebezés. Még egy évig lesz hallgatója a Fresno Állam Egyetemének, ahova tulajdonképpen, latin-ta­­nulási­ szenvedélye vitte. Persze eleinte a junior college-ben megerőltető feladat volt beha­tolni a latinnyelv-tudományba, de, nem volt nehezebb, mint az­­ ókor történelme, amit főtan-­­ tárgynak választott és sikerült egy „B-minusz” átlagot szerez-­­ nie. Háztartásának teendőire szánt idejét is beosztja: egyszer egy héten megfőzi az egész hétre szóló étrendjét; este, ha hazajön, fáradt ahhoz, lábasok­kal, fazekaikkal pepecseljen. Pacific City, Oregonban (ez nem Kalifornia) Mrs. Sally Finley borbély, csak 78 éves — nyírja a kliensei haját, borot­válja szakállaikat. Nincsen megelégedve. Véleménye sze­rint, bizonyos bőrbetegségek gyógyítását a „figarók” hatás­körébe kellene iktatni. A bor­­bély-college-ben egyébként is két évig kötelező a bőrbetegsé­gek, — különösen fejből — ta­nulása. Szemölcsök eltávolítá­sára „­Ultraviolet” sugarakat sugárzó gépekkel jogosítva van­nak­ a borbélyok. Tovább sze­retne tanulni. Szeretné,­­ha az idő kerekét egy kicsit visszatol­nák, és a borbély, mielőtt bo­rotvál, hajat nyit, szépít és fia­talít, legalább két évig orvosi előképzésben részesülne, és a borbélyok régi hatáskörét: fog­húzás, kisebb operációk végzé­se, bőrbetegségek kezelése — visszaállítanák. „Talán sokan nem is tudják, hogy a régi bor­bély­ mesterségből fejlődött ki­ lassan az orvosok, sebészek mai, modern szaktudománya.” Mrs. Sally Finley-nek húsz uno­kája, huszonkét dédunokája van, eszébe sem jut hogy 78 éves, és a hintaszékben volna a helye. Segíts, magadon — az Isten is megsegít. 1972. VI. 10. GERLE GIZELLA ! Megtörtént... • Műanyag zacskóban sört áru­sítanak majd Angliában. Azt re­mélik, hogy az új „palackozási” módszer tetszeni fog a fogyasztók­nak. Mi már inkább csak üvegből iszunk... • A világ első víz alatti autóga­rázsát átadták rendeltesének, na hol? Genfben a tó alatt. A négy­szintes, 1450 férőhelyes garázs 33,5 millió svájci frankba került, építése 34 hónapig tartott. • Az USA első sikeres akupunk­­túrás műtétjét hajtották végre a new yorki Albert Einstein Főisko­la klinikáján. Mind ez ideig a kí­nai eredetű tűszúrásos gyógyítást csak önmagukon vagy családtag­jaikon próbálhatták ki az akupunk­túrával foglalkozó orvosok.

Next