Chicago És Környéke, 1974 (69. évfolyam, 2-51. szám)
1974-01-12 / 2. szám
VOL. 69. ÉVF. 69. Editor and Publisher - szerkesztő és kiadó Dr. JULIUS HOVANY 1974. január 12. ISSUE No. 2 Megnehezednek a döntő stádiumba jutott genfi tárgyalások Mrs. Meir koalícióját a megnőtt harcias ellenzék erősen a béke ellen befolyásolhatja — A londoni repülőteret páncélkocsikkal vették körül, terrorista merényletekre számítanak — Az angol rendőrség szerint a szélsőséges terrorcsoportok egyesültek és világfelfordulásra készülnek — Az amerikai olajválság enyhülőben van — Délvietnámban erős helyi harcok folynak — Az USA figyelmeztette Hanoit egy új szőnyegbombázásra, ha komoly támadást indít — Kína legfőbb katonai parancsnokainak nagy részét más területekre helyezte át — Anglia gazdasági káosz küszöbén áll — Arias Navarra új spanyol miniszterelnök erős konzervatív kormányt alakított — Szolzsenyicint eddig csak a TASS támadta, szenzációs leleplező könyve miatt ».KÉT ESET LEHETSÉGES” — mondta Pesten Békefi valamikor a régi szép időkben. Ma már csak egy eset lehetséges: az, amit a Szovjet akar. Nem csak Pesten, hanem a többi Pesteken is, amikre a tömeggyilkos Sztálin, Roosevelték jóvoltából, rátehette a kezét, de a nagyvilágban még mindig — vagy már megint — két, sőt több eset lehetséges. Az ember nehezen vesz észre halk változásokat, így azt is később fogta meg, hogy alig hallani Moszkva hangját. A kiképző őrmesterek harsány üvöltéséből suttogás lett, mintha csak az elsuhanó történelem halk visszhangját hallanánk. Moszkva már nem diktál a világnak. Valami csöndes változás történt, amit nehéz észrevenni. Tény az, hogy a Kreml vörös hercegei már nem követelnek, csak kérnek. Nem verik az asztalt cipőjükkel, hanem tárgyalnak. Haderejük éppen olyan erős, vagy még erősebb, mint akár csak féléve volt, a nyersanyag-kincs éppen úgy benne fekszik a permafrostban, a termésük is kitűnő volt az idén, mi az hát, ami meglágyította a falurossza kemény izmait? Ha az ember oknyomozó történész volna, azt mondaná, hogy a közép-keleti tűzszünetnél vesztették el a csatát a szabadvilággal szemben, amikor Nixon „készültségbe” helyezte Amerika hadi erejét. Persze, ez túl gyenge oknak tűnik, még akkor is, ha az ember tudja, hogy a Szovjet az erőmutatástól mindig meghátrál. Az volt a baj, hogy csak fenyegetett, s közben Kissinger, a repülő külügyminiszter, gyorsan közbeékelődött az araboknál. Az arabok (főleg Egyiptom) sem akarta az oroszokat és így a mérleg hirtelen Amerika felé billent. Izraelnek talán nem tetszik ez a megoldás, mert Amerika az egyetlen, amely békére kényszerítheti őket, amitől félnek, de más választásuk nem volt. Érdekes figyelni, hogy milyen gyorsan kikopott a Szovjet a Közép-Keletről. Már nem kell senkinek sem. Legfeljebb Irak tartja még vele a szélsőbaloldali testvériséget, de Irak az egyetlen arab állam, amely olajat szállít a kapitalistáknak is. (Igaz, Líbia is szállít, mert nem kérdi, hogy a tankhajó hova megy.) A nagy olajsejkek, akik a háború költségeit fedezték, valamennyien ellenségei a Szovjetnek. Sok billió dollárt kifizettek ugyan a moszkvai fegyverkereskedőknek, de nem igen állnak szóba velük. Politikai csempészeknek tekintik őket. Moszkvának egyelőre jól jött ez a kis fegyverszállítás, mert kemény valutakészletét feltölthette. A „KÉT ESET” közül az egyik tehát máris adva van: Amerika a kedvenc, mert Amerika a jövő. Az arabok tudják, hogy az olajuk 20- 30 évnél alig tart tovább. Addig fel akarják építeni az iparukat. A szinte hatványszerűen növekvő olajbilliókért mindent megkaphatnak, amire szükségük van. De . . . nem a Szovjettől, hanem Amerikától. Amerika a központ, amelyhez csatlakozniuk kell, hogy a jövőjüket biztosítsák. Ez a függés mind nagyobb és nagyobb lesz, mihelyt más nyersanyagokban is bekövetkezik a halálos hiány. Nem mintha Amerika tudna nekik ilyent szállítani, mert magának sincs elég. De az amerikai technológia az egyetlen, amelytől új nyersanyag-helyettesítők felfedezését várhatják. A Szovjetnek van ugyan nyersanyaga, de az állandó mínusz hőmérséklet, ami alatt feszik, nehézzé teszi a kibányászását és az elszállítását. Nagyon nagy befektetés kellene ehhez, ami talán megvolna az arab olajsejkeknek, de nem bíznak a Szovjetben és különben is: Amerika technológiai készsége is szükséges ehhez. A „második eset” tehát ugyanaz a vörösben. A Szovjet is Amerikától várja a rezsim megmentését. Szolzsenyicin írja új könyvében, hogy az északkelet-szibériai Kolima térségben a munkatáborok rabjai egy folyó medrének jegét törték fel, amikor hirtelen sok tízezer éves ősállatokat találtak vadonat frissen befagyva a jégben. Marakodva csákányozták ki az őshüllőket, gyorsan tüzet raktak és megették őket. Egy ilyen világban az amerikai technológia és szervezési tudás valóban aranyat ér. Brezsnyev tudja, hogy enélkül a nemzeti jövedelmüknek egyre nagyobb részét falja fel a „sólymok” erőszakolt hadseregbővítése és egyre több megfagyott őshüllőt kell találni, hogy Iván néha jóllakhassék. Különben is: ez a hadseregbővítés nem jelent minőségi előretörést! Legutóbb egy USA kém-tengeralattjáró orosz parti vizeken belül hallgatta le a katonai híreket, anélkül, hogy az oroszok észrevették volna. Egyszer azután, ahogy közelebb merészkedett , zátonyra futott. Ezt már észrevette a szovjet flotta és Grecskó rombolói közül félórán belül vagy egy tucat sereg lett a tengeralattjáró fölött. Természetesen, mélyrobbanású bombát nem alkalmazhattak, mert béke van, sőt hetente van, így gyenge elektronikus készülékeikkel próbálták felfedezni az USA-vendéget. De nem találták. Ellenben két tompa robbanást hallottak. Ezek után a roncsok felmerülését várták, de hiába. Közben megérkezett néhány szovjet tengeralattjáró is, de azok sehol sem találtak USA-kollégát. Végülis kiderült, hogy az amerikaiaknak vannak olyan robbanóeszközeik, amelyeknek lökésével megszabadulhatnak a zátonytól, ha túl közel merészkednek a szovjet partokhoz. Most Grecskó kiadta a parancsot: el kell lopni ezt a találmányt, mert néhány szovjet hajó hasonlóan zátonyra futott, de nem tudott elmenekülni. Elfogták, később pedig kiadták őket az oroszoknak. Semmi újat nem találtak rajtuk. A „két eset” közül mind a kettő erősíti Amerikát és így történt, hogy még „ellenségeinél” is az első helyre került. EURÓPA GAZDASÁGI reményeit a szűk olaj és főleg annak rendkívül magas ára teszi tönkre. Franciaország aránylag hatalmas arany- és keményvaluta-tartaléka éveken belül kimerül, még akkor is, ha az olajkorlátozás megszűnik. Ma már Robert külügyminiszter is, aki pedig nagyon ellenségesen kezdte Amerikával szemben, erősen megszelídült. Kissingerrel történt magánbeszélgetése után az új Atlanti Szerződést sem ellenzi már, sőt támogatja. A „két eset” közül tehát mind a kettő lehetséges. Természetesen az is lehetséges, hogy akár Izrael, akár az arabok — főleg Szíria és a palesztiniaiak — megtorpedózzák a békét. Lehet az is, hogy a szuezi csapat-szétválasztás nem megy simán és itt keletkeznek zavarok, bár ezideig a genfi katonai szakértők tárgyalásai inkább optimizmusra adnak okot. De . . . arabokkal és izraelitákkal sohasem veheti biztosra az ember a dolgot. Életre-halálra menő harc ez, ahol a józan észt gyakran elnyomja az emóció. A palesztiniaiak végleges letelepítése és Kelet-Jeruzsálem kérdése nagyon nehéz szülés lesz! Főleg az utóbbi, amit Fejzál követel, aki a muzulmánoknak valamiféle főpapja és a jeruzsálemi szenthelyekhez mindenáron ragaszkodik. Kelet-Jeruzsálemet már rég bekebelezték a cionista államba, így viszszaadni nehéz lesz, mert ebbe Mrs. Meir koalíciója — a „vallásos párt” ellenzése miatt — megbukhatik. Nem rózsás az út és gyakorlatilag több a nehézség, mint a remény. De ez nem változtat azon a helyzeti energián, amivel Amerika a világ rendezésének élére került. Ha gazdaságilag elég erős marad, amire minden remény megvan, hatalmas erejű magnetikus gyűjtőpontjává válhatik a békét kereső népeknek. Mondanunk sem kell: a Szovjet nem tartozik ezek közé . . . (bb) Ez a hírhedt Ljubjanka fegyház, ahol kínozták és kivégezték a politikai foglyokat. Egyben ez a KGB (a titkos rendőrség) székhelye is. MI TÖRTÉNT A HÉTEN? DECEMBER 31. HÉTFŐ — Izraelben ma volt a választás. Eddig még nem közöltek végleges eredményt, mert a katonák szavazatait még nem számolták össze. Az általános kép szerint Mrs. Meir többségben került ki a választásból, de az őt támogató képviselők száma valamivel csökkent. • Arias Navarro ma teszi le az esküt Franco államfő előtt. Az új miniszterelnök a rend és törvény erős híve és általában konzervatív felfogású. 1974. JANUÁR 1. KEDD — Az USA népszámlálási iroda becslése szerint december 31-én 211,7 millió volt az Egyesült Államok összlakosságának száma. JANUÁR 2. SZERDA — Kínában nagyarányú áthelyezések történtek a hadsereg vezetői között. Ezzel egyrészt a politikától való elszakításukat kívánták elérni, részben a szovjet elleni védelem megerősítését, így például Li Teh-sheng, a gyorsan emelkedő katonai csillag, politbárótag az északkeleti határ védelmének szerepét vette át, ami az oroszokkal szembeni védelem megerősítését jelenti. • Az izraeli választás eredménye még mindig nem egészen teljes, de most már biztosra veszik, hogy Mrs. Meir munkáspártja 56 mandátum helyett csupán 51-et kapott és a Likud ellenzék, amelyet Menahem Begin volt angol-ellenes terrorista vezetett, hét mandátumot nyert. Mrs. Meir koalíciója összesen 69 tagra számíthat. Ez elég ugyan a kormányzáshoz, de a koalíciós partnerek befolyásolhatják a kormány genfi magatartását. Általában a háborús-pártiak száma növekedett. JANUÁR 3. CSÜTÖRTÖK — Angliában a szénbányászok bérkövetelései miatt, amelyeket a kormány nem teljesít, mert inflációs hatásúak, életbe lépett a 3 napos munkahét. A munkanélküliek száma több, mint egy millió, de ezek gyors növekedésére számítanak. • Az arab terroristákat, akik Kuvaitba menekültek, nem adják ki Olaszországnak a 32 személy halálával végződött merénylet ellenére sem, mert a merénylet ,,politikai” volt. Ilyen jogmagyarázatot még Sose hallottunk. Valószínűleg Arafat palesztiniai pártjának adják őket „törvénykezés céljából”. • Egy amerikai lányt és marokkói kísérőjét letartóztatták a londoni Heathrow repülőtéren, mert a táskájukban elrejtve több géppisztolyt találtak. Később még egy amerikai utast letartóztattak. Azt hiszik, hogy ezek fegyvercsempészést kíséreltek meg az USÁ-ból az arab terroristák részére. Edward Sieff milliomos üzletember elleni merénylet után attól tartanak, hogy a terroristák az angliai cionisták ellen merényletsorozatot terveznek. • A szovjet TASS hírügynökség szerint Szolzsenyicin megrágalmazta a Szovjetunió népét a Gulag Archipelago című könyvével. • Detroitban Coleman Young személyében néger polgármestert választottak. • Mrs. Gandhi India miniszterelnökét Nagpurban mintegy 300 ezer személy lehurrogta, majd cipőikkel kezdték dobálni, úgy, hogy 17 perc után sietve elhagyta a dobogót és a rendőrség erős védelme mellett eltűnt a városból. JANUÁR 4. PÉNTEK — Carl Isaacs, 19 éves szökött fegyencet ma Georgiában halálra ítélte az esküdtszék, hat személy hidegvérű meggyilkolása miatt. Georgiában tavaly állították vissza a halálbüntetést. • Arias Navarro, az új spanyol miniszterelnök újjáalakította a kabinetet. Mindenkit, aki az Opus Dei-vel (egy katolikus laikus egyesület) összeköttetésben volt, elbocsátott, mert liberális irányzatot vettek fel. Arias abszolút konzervatív és a törvény és rend legfőbb hirdetője. Azt hiszik, hogy Franco halála után ő veszi majd át a spanyol politikai élet vezetését. JANUÁR 5. SZOMBATLondonban a Heathrow repülőteret páncélkocsikkal felszerelt katonaság zárta körül, mert attól tartottak, hogy arab és IRA terroristák merényletre készülnek. • Hubert Humphrey szenátort kórházba szállították, állítólag korábbi radiációs kezelés által okozott különféle irritációk miatt. JANUÁR 6. VASÁRNAP — New Yorki hivatalos körök szerint a kikötőbe több arab olajhajó fut be, mint tavaly ilyenkor. • Délvietnámban elég súlyos harcok folynak. James Schlesinger USA honvédelmi miniszter figyelmeztette Hanoit, hogy az Elnök kérni fogja a Kongresszustól az újabb szőnyegbombázást, ha nagy erővel támadnak Délvietnám ellen. • Mától kezdve az Egyesült Államokban nyári időszámítás van — az órák egy órával előbbre járnak, mint a kanadaiak. • Kanada egy 707-es Boeinget küldött Santiagoba, hogy 159 forradalmárt hozzon Kanadába, letelepedésre.