Chicago És Környéke, 1974 (69. évfolyam, 2-51. szám)

1974-01-12 / 2. szám

VOL. 69. ÉVF. 69. Editor and Publisher - szerkesztő és kiadó Dr. JULIUS HOVANY 1974. január 12. ISSUE No. 2 Megnehezednek a döntő stádiumba jutott genfi tárgyalások Mrs. Meir koalícióját a megnőtt harcias ellenzék erősen a béke ellen befolyásolhatja — A londoni repülőteret páncél­kocsikkal vették körül, terrorista merényletekre számítanak — Az angol rendőrség szerint a szélsőséges terror­cso­portok egyesültek és világfelfordu­lásra készülnek — Az amerikai olaj­válság enyhülőben van — Délvietnámban erős helyi harcok folynak — Az USA figyelmeztette Hanoit egy új szőnyegbombázásra, ha komoly támadást indít — Kí­na legfőbb katonai parancsnokainak nagy részét más területekre helyezte át — Anglia gazdasági káosz küszöbén áll — Arias Navarra új spanyol miniszterelnök erős konzervatív kormányt alakított — Szolzsenyicint eddig csak a TASS támadta, szenzációs leleplező könyve miatt ».KÉT ESET LEHETSÉ­GES” — mondta Pesten Béke­­fi valamikor a régi szép idők­ben. Ma már csak egy eset le­hetséges: az, amit a Szovjet akar. Nem csak Pesten, hanem a többi Pesteken is, amikre a tö­meggyilkos Sztálin, Roosevel­­ték jóvoltából, rátehette a ke­zét, de a nagyvilágban még mindig — vagy­ már me­gint — két, sőt több eset lehet­séges. Az ember nehezen vesz észre halk változásokat, így azt is később fogta meg, hogy alig hallani Moszkva hangját. A ki­képző őrmesterek harsány üvöl­téséből suttogás lett, mintha csak az elsuhanó történelem halk visszhangját hallanánk. Moszkva már nem diktál a világnak. Valami csöndes változás tör­tént, amit nehéz észrevenni. Tény az, hogy a Kreml vörös hercegei már nem követelnek, csak kérnek. Nem verik az asz­talt cipőjükkel, hanem tárgyal­nak. Haderejük éppen olyan erős, vagy még erősebb, mint akár csak féléve volt, a nyers­anyag-kincs éppen úgy benne fekszik a permafrost­ban, a ter­mésük is kitűnő volt az idén, mi az hát, ami meglágyította a falurossza kemény izmait? Ha az ember oknyomozó tör­ténész volna, azt mondaná, hogy a közép-keleti tűzszünet­nél vesztették el a csatát a sza­badvilággal szemben, amikor Nixon „készültségbe” helyezte Amerika hadi erejét. Persze, ez túl gyenge oknak tűnik, még akkor is, ha az ember tudja, hogy a Szovjet az erőmutatás­tól mindig meghátrál. Az volt a baj, hogy csak fenyegetett, s közben Kissinger, a repülő kül­ügyminiszter, gyorsan közbe­ékelődött az araboknál. Az ara­bok (főleg Egyiptom) sem akar­ta az oroszokat és így a mérleg hirtelen Amerika felé billent. Iz­raelnek talán nem tetszik ez a megoldás, mert Amerika az egyetlen, amely békére kény­szerítheti őket, amitől félnek, de más választásuk nem volt. Érdekes figyelni, hogy mi­lyen gyorsan kikopott a Szovjet a Közép-Keletről. Már nem kell senkinek sem. Legfeljebb Irak tartja még vele a szélsőbalol­dali testvériséget, de Irak az egyetlen arab állam, amely ola­jat szállít­­ a kapitalistáknak is. (Igaz, Líbia is szállít, mert nem kérdi, hogy a tankhajó ho­va megy.) A nagy olajsejkek, akik a háború költségeit fedez­ték, valamennyien ellenségei a Szovjetnek. Sok billió dollárt ki­fizettek ugyan a moszkvai fegy­ver­kereskedőknek, de nem igen állnak szóba velük. Poli­tikai csempészeknek tekintik őket. Moszkvának egyelőre jól jött ez a kis fegyverszállítás, mert kemény valuta­készletét feltölthette. A „KÉT ESET” közül az egyik tehát máris ad­va van: Amerika a kedvenc, mert Amerika­­ a jövő. Az ara­bok tudják, hogy az olajuk 20- 30 évnél alig tart tovább. Addig fel akarják építeni az iparukat. A szinte hatványszerűen növek­vő olajbilliókért mindent meg­kaphatnak, amire szükségük van. De . . . nem a Szovjettől, hanem Amerikától. Amerika a központ, amelyhez csatlakozni­uk kell, hogy a jövőjüket biz­tosítsák. Ez a függés mind na­gyobb és nagyobb lesz, mihelyt más nyersanyagokban is bekö­vetkezik a halálos hiány. Nem mintha Amerika tudna nekik ilyent szállítani, mert magának sincs elég. De az amerikai tech­nológia az egyetlen, amelytől új nyersanyag-helyettesítők fel­fedezését várhatják. A Szovjet­nek van ugyan nyersanyaga, de az állandó mínusz hőmérséklet, ami alatt feszik, nehézzé teszi a kibányászását és az elszállí­tását. Nagyon nagy befektetés kellene ehhez, ami talán meg­volna az arab olaj­sejkeknek, de nem bíznak a Szovjetben és kü­lönben is: Amerika technológiai készsége is szükséges ehhez. A „második eset” tehát ugyanaz a vörösben. A Szovjet is Amerikától várja a rezsim megmentését. Szolzsenyicin ír­ja új könyvében, hogy az észak­kelet-szibériai Kolima térség­ben a munkatáborok rabjai egy folyó medrének jegét tör­ték fel, amikor hirtelen sok­ tíz­ezer éves ősállatokat találtak vadonat frissen befagyva a jég­ben. Marakodva csákányozták ki az ős­hüllőket, gyorsan tüzet raktak és­­ megették őket. Egy ilyen világban az ameri­kai technológia és szervezési tudás valóban aranyat ér. Brezsnyev tudja, hogy enélkül a nemzeti jövedelmüknek egy­re nagyobb részét falja fel a „sólymok” erőszakolt hadse­reg­bővítése és egyre több meg­fagyott ős­hüllőt kell találni, hogy Iván néha jóllakhassék. Különben is: ez a hadsereg­­bővítés nem jelent minőségi elő­retörést! Legutóbb egy USA kém-tengeralattjáró orosz parti vizeken belül hallgatta le a ka­tonai híreket, anélkül, hogy az oroszok észrevették volna. Egy­szer azután, ahogy közelebb merészkedett , zátonyra fu­tott. Ezt már észrevette a szov­jet flotta és Grecskó rombolói közül félórán belül vagy egy tu­cat sereg lett a tengeralattjáró fölött. Természetesen, mély­robbanású bombát nem alkal­mazhattak, mert béke van, sőt hetente van, így gyenge elektro­nikus készülékeikkel próbálták felfedezni az USA-vendéget. De nem találták. Ellenben két tom­pa robbanást hallottak. Ezek után a roncsok felmerülését várták, de hiába. Közben meg­érkezett néhány szovjet tenger­­alattjáró is, de azok sehol sem találtak USA-kollégát. Végülis kiderült, hogy az amerikaiak­nak vannak olyan robbanóesz­közeik, amelyeknek lökésével megszabadulhatnak a zátony­tól, ha túl közel merészkednek a szovjet partokhoz. Most Grecs­kó kiadta a parancsot: el kell lopni ezt a találmányt, mert né­hány szovjet hajó hasonlóan zá­tonyra futott, de nem tudott el­menekülni. Elfogták, később pedig­­ kiadták őket az oro­szoknak. Semmi újat nem talál­tak rajtuk. A „két eset” közül mind a ket­tő erősíti Amerikát és így tör­tént, hogy még „ellenségeinél” is az első helyre került. EURÓPA GAZDASÁGI reményeit a szűk olaj és főleg annak rendkívül magas ára te­szi tönkre. Franciaország aránylag hatalmas arany- és keményvaluta-tartaléka éve­ken belül kimerül, még akkor is, ha az olaj­korlátozás meg­szűnik. Ma már Robert külügy­miniszter is, aki pedig nagyon ellenségesen kezdte Ameriká­val szemben, erősen megszelí­dült. Kissingerrel történt ma­gánbeszélgetése után az új At­lanti Szerződést sem ellenzi már, sőt támogatja. A „két eset” közül tehát mind a kettő lehetséges. Természete­sen az is lehetséges, hogy akár Izrael, akár az arabok — főleg Szíria és a palesztiniaiak — meg­torpedózzák a békét. Lehet az is, hogy a szuezi csapat-szét­választás nem megy simán és itt keletkeznek zavarok, bár ez­­ideig a genfi katonai szakértők tárgyalásai inkább optimiz­musra adnak okot. De . . . ara­bokkal és izraelitákkal sohasem veheti biztosra az ember a dol­got. Életre-halálra menő harc ez, ahol a józan észt gyakran elnyomja az emóció. A palesztiniaiak végleges le­telepítése és Kelet-Jeruzsálem kérdése nagyon nehéz szülés lesz! Főleg az utóbbi, amit Fej­­zál követel, aki a muzulmánok­nak valamiféle főpapja és a je­­ruzsálemi szenthelyekhez min­denáron ragaszkodik. Kelet-Je­­ruzsálemet már rég bekebelez­ték a cionista államba, így visz­­szaadni nehéz lesz, mert ebbe Mrs. Meir koalíciója — a „val­lásos párt” ellenzése miatt — megbukhatik. Nem rózsás az út és gyakor­latilag több a nehézség, mint a remény. De ez nem változtat azon a helyzeti energián, ami­vel Amerika a világ rendezé­sének élére került. Ha gazdaságilag elég erős marad, amire minden remény megvan, hatalmas erejű mag­­netikus gyűjtőpontjává válha­­tik a békét kereső népeknek. Mondanunk sem kell: a Szov­jet nem tartozik ezek közé . . . (bb) Ez a hírhedt Ljubjanka fegyház, ahol kínozták és kivégezték a politikai foglyokat. Egyben ez a KGB (a titkos rendőrség) székhelye is. MI TÖRTÉNT A HÉTEN? DECEMBER 31. HÉTFŐ — Izraelben ma volt a választás. Eddig még nem közöltek végleges eredményt, mert a katonák szavazatait még nem számolták össze. Az általános kép szerint Mrs. Meir többségben került ki a választásból, de az őt támogató képviselők száma valamivel csök­kent. • Arias Navarro ma teszi le az esküt Franco államfő előtt. Az új miniszterelnök a rend és tör­vény erős híve és általában konzervatív felfo­gású. 1974. JANUÁR 1. KEDD — Az USA népszám­lálási iroda becslése szerint december 31-én 211,7 millió volt az Egyesült Államok összlakosságá­nak száma. JANUÁR 2. SZERDA — Kínában nagyarányú áthelyezések történtek a hadsereg vezetői kö­zött. Ezzel egyrészt a politikától való elszakítá­­sukat kívánták elérni, részben a szovjet elleni védelem megerősítését, így például Li Teh-sheng, a gyorsan emelkedő katonai csillag, politbáró­­tag az északkeleti határ védelmének szerepét vette át, ami az oroszokkal szembeni védelem megerősítését jelenti. • Az izraeli választás eredménye még mindig nem egészen teljes, de most már biztosra veszik, hogy Mrs. Meir munkáspártja 56 mandátum he­lyett csupán 51-et kapott és a Likud ellenzék, amelyet Menahem Begin volt angol-ellenes ter­rorista vezetett, hét mandátumot nyert. Mrs. Meir koalíciója összesen 69 tagra számíthat. Ez elég ugyan a kormányzáshoz, de a koalíciós part­nerek befolyásolhatják a kormány genfi maga­tartását. Általában a háborús-pártiak száma nö­vekedett. JANUÁR 3. CSÜTÖRTÖK — Angliában a szénbányászok bérkövetelései miatt, amelyeket a kormány nem teljesít, mert inflációs hatásúak, életbe lépett a 3 napos munkahét. A munkanél­küliek száma több, mint egy millió, de ezek gyors növekedésére számítanak. • Az arab terroristákat, akik Kuvaitba mene­kültek, nem adják ki Olaszországnak a 32 sze­mély halálával végződött merénylet ellenére sem, mert a merénylet ,,politikai” volt. Ilyen jogmagyarázatot még Sose hallottunk. Valószí­nűleg Arafat palesztiniai pártjának adják őket „törvénykezés céljából”. • Egy amerikai lányt és marokkói kísérőjét le­tartóztatták a londoni Heathrow repülőtéren, mert a táskájukban elrejtve több géppisztolyt találtak. Később még egy amerikai utast letar­tóztattak. Azt hiszik, hogy ezek fegyvercsempé­szést kíséreltek meg az USÁ-ból az arab terro­risták részére. Edward Sieff milliomos üzletem­ber elleni merénylet után attól tartanak, hogy a terroristák az angliai cionisták ellen merénylet­sorozatot terveznek. • A szovjet TASS­ hírügynökség szerint Szol­zsenyicin megrágalmazta a Szovjetunió népét a Gulag Archipelago című könyvével. • Detroitban Coleman Young személyében néger polgármestert választottak. • Mrs. Gandhi India miniszterelnökét Nagpur­­ban mintegy 300 ezer személy lehurrogta, majd cipőikkel kezdték dobálni, úgy, hogy 17 perc után sietve elhagyta a dobogót és a rendőrség erős védelme mellett eltűnt a városból. JANUÁR 4. PÉNTEK — Carl Isaacs, 19 éves szökött fegyencet ma Georgiában halálra ítélte az esküdtszék, hat személy hidegvérű meggyilko­lása miatt. Georgiában tavaly állították vissza a halálbüntetést. • Arias Navarro, az új spanyol miniszterel­nök újjáalakította a kabinetet. Mindenkit, aki az Opus Dei-vel (egy katolikus laikus egyesület) összeköttetésben volt, elbocsátott, mert liberális irányzatot vettek fel. Arias abszolút konzervatív és a törvény és rend legfőbb hirdetője. Azt hiszik, hogy Franco halála után ő veszi majd át a spa­nyol politikai élet vezetését. JANUÁR 5. SZOMBATLondonban a Heath­row repülőteret páncélkocsikkal felszerelt kato­naság zárta körül, mert attól tartottak, hogy arab és IRA terroristák merényletre készülnek. • Hubert Humphrey szenátort kórházba szál­lították, állítólag korábbi radiációs kezelés által okozott különféle irritációk miatt. JANUÁR 6. VASÁRNAP — New Yorki hivata­los körök szerint a kikötőbe több arab olajhajó fut be, mint tavaly ilyenkor. • Délvietnámban elég súlyos harcok folynak. James Schlesinger USA honvédelmi miniszter figyelmeztette Hanoit, hogy az Elnök kérni fog­ja a Kongresszustól az újabb szőnyegbombázást, ha nagy erővel támadnak Délvietnám ellen. • Mától kezdve az Egyesült Államokban nyá­ri időszámítás van — az órák egy órával előbbre járnak, mint a kanadaiak. • Kanada egy 707-es Boeinget küldött Santia­­goba, hogy 159 forradalmárt hozzon Kanadába, letelepedésre.

Next