Chicago És Környéke, 1974 (69. évfolyam, 2-51. szám)

1974-04-20 / 16. szám

VOL. 69. ÉVF. Editor and Publisher - szerkesztő és kiadó Dr. JULIUS HOVANY 1974. április 20. Issue No. 16. A Szovjet állig felfegyverzi Szíriát Meg akarja akadályozni a közép-keleti békét — Kissinger tárgyalt a szíriai és izraeli delegátusokkal — Tizennyolc iz­raeli áldozata volt egy arab terrorista támadásnak — Másnap izraeli kommandók 6 libanoni községet pusztítottak el, ahol terroristákat rejtegettek — Mrs. Meir végleges lemondása teljes válságba sodorta az izraeli belpolitikát —­ Ameri­kai szakemberek 40 óriási teherrepülővel érkeztek a Szuez megtisztítására —A két jobboldali elnökjelölt többségben van a francia közvéleménykutatás szerint — Megbukott az ausztráliai munkáskormány — Japánban a sztrájkok meg­bénították az életet — Újabb kanadai postássztrájk készül MENNYI HŰHÓ EGY RÁN­­TOTTÁÉRT! Híres francia mondta, lehet hogy valamelyik király, vagy Talleyrand, aki­től a forgalomban lévő aranykö­pések zöme származik. Bizony­talan és nem is fontos, hogy ki a szerző, de mintha csak most élne és a Watergate „botrány” felől nyilatkoznék. Valóban: Tant de bruit . . . ! A Poison Ivy League-nak egy un. „intellektu­ális” csoportja, a Harvardosok és a köréjük tolakodó sznobok világeseménnyé dagasztották azt, amit minden eddigi elnök környezete így vagy úgy elkö­vetett. A demokratiku válasz­tás autokratikus csalásokkal jár, különben, hogy lehetne fenntartani a két­párt rend­szert? WATERGATE AZONBAN világeseménnyé vált és a társ­utas média igyekezett vele Ni­­xont itthon és idegenben is le­kaszálni. Ez még csak aljasság volna, amit a média és a politi­kusok egy részéről nyugodtan fel lehet tételezni. De a fejva­dászatnak lehettek volna nem­zetközi hatásai is: sem barát, sem ellenség nem tárgyal to­vább az államfővel, akinek már a parking-ticketjét is szélhá­mosságnak tüntetik fel szerető honfitársai. Ám­­ nem ez történt. És ez az, ami dühíti a társ­utasokat. Külföldön Nixon na­gyobb tekintéllyé nőtt, mint volt. Most nem a franciák spon­tán szeretetnyilvánításairól be­szélünk, valahányszor Nixont elkapták az utcákon, még csak a külföldi médiáról sem, amely fényévekkel józanabb és tisz­tességesebb, mint amerikai kol­légáinak hazug, ferdítő, benyá­­lazó részlege. A tények beszélnek. Amikor Kissinger rátüzelt Európára Amerika-ellenes magatartása miatt, az itteni média a sorok között is erősen csóválta fejét. Utána, március 15-én Nixon ne­héz ágyúi szólaltak meg: „Az európaiak nem biztosíthatják az Egyesült Államok részvéte­lét és együttműködését a biz­tonsági vonalon, ha ugyanakkor folytatják a szembenállást, sőt ellenségeskedést a gazdasági és politikai vonalon!” Kemény szavak voltak, s a hazaiak rög­tön Watergatet emlegették: örüljön, hogy él, ne parancsol­gasson Európának! MI VOLT a következmény? Az, hogy még Jobert is visszakozott, mosako­dott, a többiek pedig — főleg az új angol Wilson-kormány és Né­­metroszág — hitvallást tettek az amerikai-európai szimbiózis mellett. Jobert akkor már tisz­tában volt vele, hogy a külön francia-arab politika csúfosan megbukott. Azok az arabok, akik számítanak, kizárólag Amerikával tárgyalnak. Még Brezsnyev figyelmeztetése is süket fülekre talált, hogy vi­gyázzatok Amerikára, mert az a saját érdekeit követi. Hát ki­nek az érdekét kövesse? A Szov­jetét? Az arabok tudják, hogy nem szerelemből állt melléjük Nixon, hanem azért, hogy Moszkvát kiiktassa a színtérről, ami nagyjából meg is történt és aminek a komoly arab világ csak örül. Soha nem volt olyan dinami­kus ereje az amerikai világpo­litikának, mint most a Water­gate idején. Ha Nixon június­júliusra tervezett moszkvai csúcs­útja idején még tart is az impeachment fojózása, Moszk­va éppen olyan izgatott vára­kozással fogadja, mint 72-ben. Watergate csupán annyiban ér­dekli őket, hogy Nixon megma­radhat-e elnöknek 1976-ig. Ha lemondana és Ford következ­nék, a külügyminiszter akkor is Kissinger maradna. Akit Moszkva nem szível, az Henry Jackson demokrata szenátor. Vele szemben Ted Kennedy, aki most készül Moszkvába, hogy kontra-Nixon kampányára fel­­tehesse a koronát, sokkal ked­vesebb lehetőség volna az oro­szoknak, mert szélső-liberális és emellett nagyon mérsékelt képességű elnök lenne. A nem­zetközi társutas sajtón keresz­tül Moszkva a kisujja köré csa­varhatná. De az az év számít leginkább, ami most követke­zik. Ezért védi (!) Nixont az Iz­­vesztítja is. PERSZE, A DÉTENTENAK vége, legalábbis érzelmi és po­litikai vonalon. De még meg­maradt belőle az amerikai tech­nológiai felépítés reménye, bár ez is nehezen fog realizálódni. Nemcsak a Kongresszus miatt, hanem mert a saját szakálluk­ra üzletelő milliárdosok is rö­videsen rájönnek arra, hogy a Szovjetre csak ráfizetni lehet. A magánkapitalizmus bioló­giailag más: nem párosodha­­tik a lenini államkapitalizmus­sal. A legfájóbb pontja a Szovjet­nek: a Közép-Keletről való ki­szorulása. Azt remélik azonban, hogy Szírián keresztül megtor­pedózhatják Kissinger terveit. k­i­eteg és fáradt Mrs. Meir végleges lemondása után elhagyja a Knesset-et. A Pravda bombasztikus beje­lentése, hogy Szíriát másfélbil­­liónyi értékű fegyverrel szere­lik fel, kétségtelen offenzív szándékokat fedez. Eltekintve ettől, az izraeliek belső válsá­ga az igazi veszély. Addig al­kudoznak, veszekednek egy­mással, míg a béke kezdeti len­dülete elfárad és Kissinger lé­lektani kirándulásain már nem talál mást, mint egy fegyver­telen polgárháborút a Knesset megszámlálhatatlanul sok frakciója között. Pinhas Sapirt, akit Mrs. Meir helyére tippel­nek, nem szeretik. Pénzügymi­nisztereket sohasem szeret a nép, pláne, ha folyton emelik az adókat. Visszaédesgetik Gol­­dát? Öreg, fáradt, beteg és­­ már kikezdte a balsiker. Rabin? Bar Lev? Volt katonák? Eze­ket a többi volt és jelen kato­nák nem szeretik. És mi lesz Amerikával? Mondjuk így: Kissingerrel? Őt sem szeretik, mert az arabok szeretik. Egyáltalán: kit sze­retnek? Amikor ezt a kérdést — in­kább csak a kínálkozó újságírói felületességgel — felvetjük, egy másik kérdés pattan ki a lehe­tőségek özönéből. Mit keresett Victor Louis KGB-tábornok ti­tokban Izraelben? Sőt — Moshe Dayan vendégeként? Milyen ajánlatot hozott — ha hozott — Moszkvából? A kérdés nem csupán kíván­csiság. Már régen kellene gon­dolnunk arra, hogy Izrael vir­tuálisan magára maradt, amió­ta Kissinger egyik nadrágjával átült az arab tevére. Nem való­színű ugyan, hogy Amerika fel­adja hivatalos barátságát Izra­ellel, de az az íratlan, meleg szövetség, ami köztük volt, ki­­hűlőben van. Ha Kissinger nem tudja Szíriát becsalogatni a bé­kébe , megpróbálhatják az oroszok. GROMIKÓ ÚGYIS halálra sértődött, hogy Kissin­ger egymaga csinálta a békét, így kettős találatot érhetne el egy golyóval, ha Szíriát ő hoz­ná össze Izraellel. Ebben a nagy izraeli belpolitikai káoszban a Szovjet úgy érezheti, hogy az egyetlen stabilizáló erő ő lehet­ne. Ugyanakkor a kellős köze­pébe ugorhatna a „békének”, amit eddig Kissinger kicsavart a kezéből. Persze, ez csak amolyan „hangos gondolkodás”, de sze­mélyi és lelki támaszpontjai vannak. A Szovjet nyugodtan ígérhet a mozaikra szétesett izraeli politikának mindent, amit szívesen vennének, mert úgy sem tartana be semmit. De az a nemzeti politikai szét­bomlás, aminek jelei félreis­­merhetetlenek, még az ilyen lázálmokat is reálissá teheti. Ne felejtsük: Izrael csak faji gyökereiben zárt egység, de egészen más az észak-afrikai zsidó, a szovjet­ zsidó és az euró­pai zsidó. Ez természetes. Sok évszázados környezet­különb­ség van köztük és ezt nehéz né­hány év alatt elfelejteni. Kub­­­atban, ahol főleg afrikai zsidó­ság lakik, az aljas arab geril­latámadás után majdnem meg­kövezték a rendőrminisztert és az északi front parancsnokát. Úgy érzik, hogy velük nem tö­rődik eléggé a jeruzsálemi nyu­gati­ eredetű zsidóság. Az a fiatalság, amely már ott született és nőtt fel, őrség­váltást követel. A válság ebben van: a régi, alapító gárda ki­öregedett. Ezt a válságot pedig sem politikai alkuval, sem a tá­volélő zsidók pénzével nem le­het megoldani. Terjeszkedésről nem lehet szó, sőt a megszállt területek megtartásáról is alig. Az izra­elieknek lelkileg hozzá kell szokniuk az eredeti Izraelhez és a biztonságot végső fokon az arabokkal való őszinte kibékü­lésben kell megtalálniuk. Ez a fiatalok feladata, ha ugyan egyáltalán megoldható. A Szovjet nem békét akar, ha­nem belekergetni a zsidókat a tengerbe. Lehet, hogy ez ellen ajánlott biztosítékot Victor Louis Moshe Dayannak? (bb) MI TÖRTÉNT A HÉTEN? ÁPRILIS 8. HÉTFŐ — A francia gaulleista párt egyhangúlag Jacques Chaban-Delmas-t je­lölte az elnökségre. Valéry Giscard’ Estaing, aki ugyan nem tagja a pártnak, de szövetségese, szintén indul. A baloldal Mitterrand-ot indítja, a szocialisták és kommunisták szövetségének jelöltjeként. A kampány április 19-én kezdődik és május 5-én lesz a választás első fordulója. • Haig tábornok, Fehér Házi tanácsadó sze­rint nagy haladást ért el Nixon Párizsban a nuk­leáris tárgyalásokban, amikor Podgorin elnök­kel tanácskozott. ÁPRILIS 9. KEDD — Wilson brit miniszter­­elnök a parl­amentben védekezett a földspeku­láció vádja ellen, amit állítólag régi titkárnője, Marcia Williams és családja folytatott. ÁPRILIS 10. SZERDA — Ontario tartomány új törvénye erősen megadóztatja a telek­nyere­séget, a bányákat, megszünteti a forgalmi adót a cipők és szappan után és minimális jövedelmet kíván biztosítani az öregeknek és munkakép­teleneknek. • Golda Meir, Izrael miniszterelnöke „vissza­vonhatatlanul” lemondott. Ezzel a belpolitikai krízis teljessé és majdnem megoldhatatlanná vált. Új választások elkerülhetetlennek látsza­nak. • Kanadában az árinfláció 10,4 %-ot ért el a tavaly ilyenkori árakhoz képest. • Ausztrália 16 hónapos szocialista kormánya megbukott a Szenátusban és Gough William új választásokat rendelt el, május közepére. ÁPRILIS 11. CSÜTÖRTÖK — Vincent Halli­­nan ügyvéd, aki egy elítélt szimbilézt képvisel, azt mondta, hogy az az érzése, hogy Patricia már nem él. • Callaghan brit külügyminiszter kijelentette, hogy élénkebb szerepet akarnak játszani a Com­­monwealthben, és elsősorban Amerikával, s bi­zonyos határok közt a Szovjettel kívánnak tár­gyalni.­­ Anglia egyébként helyreállította a dip­lomáciai viszont Irakkal, amely megszakította azt, amikor Irán megszállt három kis Perzsa­­öbölbeli szigetet. A szigetek ma is Irán fennha­tósága alatt vannak. • Teng Hsiao-ping, kínai helyettes miniszter­­elnök az ENSZ-ben mondott beszédében mind­két „szuper­hatalmat”, az USA-t és a Szovjetet, új világháború kitörésének lehetőségével vádol­ta meg, de különösen a Szovjet ellen használt súlyos kifejezéseket. „Különösen az a szuperha­talom veszélyes, amely a szocializmust prédi­kálja, de sohasem tartja be szavát, perfid és min­den igazságérzetet nélkülöz”. • Kyriat Shemona nevű izraeli városkában három arab terrorista behatolt egy bérházba és rendszeresen, lakásról-lakásra menve legyilkol­tak 3 férfit, 5 nőt és 8 gyermeket, valamint két katonát. Az öldöklés végén a három terrorista felrobbant, a derekukra kötött kézigránátokat egy kívülről lőtt golyó, vagy bazooka felrobban­totta. Egy palesztinai arab terrorista csapat tag­jai voltak. • A bécsi kelet-nyugati haderő-visszavonási konferencia holtpontra jutott és „húsvéti” vaká­cióra ment. • A francia kommunista párt Georges Mar­chais főtitkár vezetésével bejelentette, hogy Mitterrand győzelme esetén nem kívánja domi­nálni a kormányt. Ez, természetesen, csak a fé­lénk választóknak szól és később szalámi-tak­tikára vezetne. E percben, legalábbis a Le Figa­ro közvéleménykutatása szerint, Mitterrand 36 %-át kapná a szavazatoknak, míg Giscard d’Estaing 27 és Delmas 26 %-át. A két jobbolda­li jelölt tehát jóval több szavazatra számíthat, csak az első fordulóban nyilván Mitterrand ve­zet majd és a másodikon dől el a választás a jobboldal javára, amikor már csak egy jelölt­jük marad. ÁPRILIS 12. PÉNTEK — Tony Boyle-t, az amerikai bányász szakszervezet volt vezetőjét az esküdtszék választási ellenfelének, Yablons­­kynak és családjának meggyilkoltatásában bű­nösnek mondta ki, ami életfogytiglani büntetés­sel jár. • Kissinger titkos ülésen tájékoztatta a Szená­tus Külügyi Bizottságát moszkvai tárgyalásai­ról és egyéb külpolitikai kérdésekről. A „titkos” ülés egész anyaga megjelent másnap az újsá­gokban. Kissinger szerint nehéz a SALT-ügyben tárgyalni, mert a Pentagon, a Fehér Ház és Henry Jackson szenátor erős nyomást gyako­rolnak rá, hogy további engedményeket ne te­gyen az oroszoknak. Ez a helyes! • Brezsnyev a szíriai elnök, Asszad moszk­vai látogatása alkalmával kijelentette, hogy a Szovjetunió nélkül nem lehet béke a Közép-Ke­leten és az amerikai cél csak az, hogy Izrael meg­tarthassa a korábban megszállt területeket. Détente-nak szép nyilatkozat! ÁPRILIS 13. SZOMBAT — Izraeli kommandó­csapatok benyomultak Lebanon területére, ahon­nan a Kyriati öldöklés terroristái jöttek és 6 le­­banoni községet, amelyek terroristákat rejte­gettek, elpusztítottak, de előbb a lakosságot ki­ürítették. Lebanon az ENSZ Biztonsági Taná­csához fordult Izrael elítéléséért. • A montreáli postássztrájk országos sztrájk­ká való kiszélesítése fenyeget. Jó volna, ha egy­szer már véglegesen rendet teremtenének a pos­tás sztrájkok kérdésében, mert tűrhetetlen, hogy a közönség ne kapjon kielégítő postai szolgála­tot. • Cordobában, Argentína második legna­gyobb városában Alfred Latin USA diplomatát egy marxista terrorista csoport elrabolta. De még aznap este szabadon bocsátották, súlyos gyomorlövéssel. Latin kórházba került és bár még nincs túl a veszélyen, valamennyire javult állapota. • Az USA Bechtel Co, amely a Sumed olaj­­cső-vezetéket építette volna Egyiptomban, a nyersanyagárak hirtelen emelkedése miatt visz­­szalépett a vállalkozástól. Most olasz cégek vál­lalták az építést, de a Bechtel felügyelete alatt. • Nixon a nemzeti levéltárnak ajándékozott iratait nem kaphatja vissza annak ellenére, hogy az értük járó összeget nem engedték levonni az adóbevallásából, mint minden eddigi elnöknél. Egy magáncég egymillió dollárt ajánlott értük, de a levéltár nem adja vissza őket. • Amerikai szakemberek C5-1 óriás teher­­repülők seregével érkeztek Szuezhoz, hogy a csa­tornát megtisztítsák. Az arabok azt mondták: ..amerikai eső esik”. ÁPRILIS 14. VASÁRNAP — BOLDOG HÚS­VÉTI ÜNNEPEKET KÍVÁNUNK KEDVES OL­VASÓINKNAK! • A Pravda azzal a bejelentéssel járult hoz­zá a közel-keleti békéhez, hogy a Szovjet más­fél billiónyi fegyverrel és egyebekkel segíti meg Szíriát, hogy ne kelljen az izraeli „követelések­nek” engednie. • Kissinger tegnap és ma tárgyalt Szíria és Izrael megbízottaival a csapatelszakadás ügyé­ben. Mintegy 10 napon belül Közép-Keletre repül. • Hailé Szelasszié abesszin császár bejelen­tette, hogy mivel fiát, a trónörököst agyszélhű­­dés érte, 20 éves unokája a trónörökös. • Kissinger hétfőn tart beszédet az ENSZ köz­gyűlése előtt. Ma este Teng kínai miniszterel­nök-helyettessel vacsorázott. • A Golan Heights-nél és környékén egyre fo­kozódó erővel folyik a harc az izraeli és szíriai csapatok között.

Next