Chicago és Környéke, 1976 (71. évfolyam, 1-52. szám)
1976-01-03 / 1. szám
"CHICAGOaWYICINITY" HUNGARIAN NEWSPAPER Az orosz nagykövetségtől eltartott napidíjas gerillák az urak Libanonban Előbb szegénnyé, azután szocialistává akarják tenni ezt a „nyugati oázist” — A libanoni és angolai orosz beavatkozást senki sem viszi a Biztonsági Tanács elé — 1976-ban választások lesznek Spanyolországban? Az olasz püspöki kar szerint Istenfélő ember nem működhet együtt marxistákkal Az angolai és libanoni polgárháborút Moszkvából irányítják, mind a kettő iskolapéldája a békebontásnak s ennek ellenére, egyetlen kormány sem akadt, amely ezt a két ügyet az ENSZ Biztonsági Tanácsa elé vitte volna. A magyarázat igen egyszerű. Azért nem tették, mert aki ilyen panaszt emelne, az az orosz politikának keresztezné az útját. Erre pedig manapság semmilyen kormány sem vállalkozik. „Indirekt támadás” Hogy kubai sorkatonaság orosz fegyverekkel s rakétákkal, algériai pilóták pedig orosz repülőgépekkel harcolnak azért, hogy Angolát a szovjet gyarmatává és katonai támaszpontjává tegyék, az köztudomású. De, hogy Libanon elpusztításában is Moszkva a főrendező, arról kevesen tudnak. És akik tudnak róla, hallgatnak — nem is, mint a sír, hanem mint a nyöszörögni sem merő nyúl. Ezt a csendet törte meg a világsajtóban a müncheni Bayernkurier, a nagy bajor párt vezérének, Strauss-nak a szócsöve. Az orosz részről Libanon ellen elkövetett indirekt támadásra ezen a helyen ismételten rámutattunk. Ezeket az értesüléseinket erősítette meg most Strauss hetilapjának cikke, amely a következő gondolatmeneten épült fel: Libanon politikailag és stratégiailag fontos gócpont és ha ott nyugati orientációjú, szabad piacon alapuló kapitalista ország virágzik, azt a Szovjetunió maga ellen irányuló kihívásnak érzi. A Libanonban elterülő nyugati oázist, ezt az „elő-ázsiai Svájcot” a Moszkvát követő Nasszer (és a nasszeristák Szíria felől) már 1958-ban el akarták foglalni. Libanon maronita vallású elnökének segélykiáltására Eisenhower tengerészgyalogságot küldött Beirutba és a 143 napig tartó polgárháború után a libanoniak a barrikádokat eltakarították. Ezt a lealázó kudarcot a szovjet nem felejtette el, így került sor (idén tavasszal) arra, hogy az oroszok Alexandr Szoldatovot, mint nagykövetet Beirutba küldték. Szoldatov „szubverziós szakértő”. Ő volt az orosz nagykövet Havannában is, amikor Kubát, mint csatlóst a szovjet birodalomba beépítették. Ez a Szoldatov hozta Libanonban egy kalap alá a palesztin gerillák különféle radikális és kommunista-barát csoportjait (melyek szembenállnak az ő szemükben túl mérsékelt PLO-val, vagy pedig a PLO-nak ahhoz az oroszbarát balszárnyához tartoznak, amely még Arafatot is zsidóbérencnek tartja). Ezekből szervezett a szovjet nagykövetség ütőképes gerilla-hadsereget s ezzel egyidejűen szította a vallási ellentétet a mozlemek és a katolikusok között. (Azért használjuk a katolikus gyűjtőszót, mert a római katolikusok és görög-katolikusok a pápa fennhatósága alá tartozó maronitákkal tartanak, de nem a nagyszámú görög-keletiek. Ehhez hozzá kell tenni, hogy politikailag a vezető szerepet a maroniták viszik. Egyrészt azért, mert alkotmányerejű szokás szerint az elnöki széket negyven éve mindig maronita politikus töltötte be, másrészt pedig, mert a mozlemekkel csak egy organizált erő áll szemben és ez a maronitákból álló Falanx, amely nem csak pártszervezettel, hanem fegyveres milíciával is rendelkezik.) ellentétnek a fellobbaná Az orosz nagykövet en-sa után látott hozzá a linek a morlem katolikusbanoni közgazdaság lerombolásához, mégpedig azzal az elgondolással," hogy ha egy jólétben élő Libanon immunis volt a kommunizmussal szemben, akkor mindenekelőtt a virágzó gazdasági életet kell tönkretenni. A Nyugat szemében a libanoni polgárháború visszataszító vallásháború, a harmincéves háború kései folytatása. Ebből vonta le a müncheni lap azt a konklúziót, hogy a libanoni helyzetnek ezt a Nyugaton elterjedt téves megítélését használja ki Moszkva arra, hogy Libanonban előkészítse saját embereinek hatalomrajutását. Nyugati életformájukat féltik Hogy a Nyugatot könynyű félrevezetni, az nem meglepő. De az kevésbbé érthető, hogy az oroszok a libanoniakat ilyen öngyilkos polgárháborúba tudták belevinni. Úgy látszik, hogy ennek mind az arabok, mind a Nyugat szempontjából tragikus harcnak a résztvevőit ilyen okok és célok vezetik. 1. Jóhiszemű politikai szenvedély. A radikális mozlemek fő érve az, hogy a katolikusok nem hisznek a pánarab eszmében. Ezért kell megszüntetni azt az állapotot, hogy az ő kezükben legyen az állami főhatalom. A katolikusok viszont attól tartanak, hogy ha az elnöki jogkör, a parlamenti többség és a hadsereg tisztikara mohamedán kézre kerül, akkor a katolikusokra egy elnyomott kisebbség sorsa vár. És hogy ez kiforgatná őket nyugati életformájukból. Hogy ettől valóban rettegnek és hogy hitük és életformájuk milyen fontos a számukra, azt meggyőzően bizonyítja, hogy életüket és családjuk életét készek érte klockára tenni. (Az a vád különben, hogy nem pánarabok, igaztalan. Hiszen Szadat is elsősorban egyiptomi nacionalista és csak illendőségből ismételget pánarab frázisokat.) 2.1 Fiatalok kalandvágya. A közelkeleti hippiknek is tetszik, hogy a barrikádon nem kell mosakodni. És hogy érdekesebb autóról lövöldözni, mint gépfegyver nélkül gyalogosan kószálni. 3.1 Készpénz. A baloldali terrort nagyrészt zsoldos gerillák fejtik ki. Ezek a szovjet nagykövetségtől rendes napidíjat kapnak. Ezenfelül társadalmi emelkedés, ha egy eddigi kifutó fiú, munkanélküli kamasz, vagy éppen csak csavargó napról-napra annyi pénzhez jut, amenynyire soha nem tudott szert tenni. 4.1 Demagógia és félelem. Például az a jelszó, hogy csak a pánarab és szoialista nasszeristák jó arabok, tehát a katolikusok hazaárulók. Ezzel főleg 16-20 éves mozlem gyerekeket vadítanak meg. A katolikusokat pedig, a felnőtteket is, azzal a propagandával kergetik pánikba, hogy minden mozlem minél több katolikust akar leölni. A pánik oktalan lövöldözésre és arra vezet, hogy önvédelem és bosszú vagy ellenboszszú és preventív támadás címén ártatlan emberek ezreit lövik agyon. 5.1 Szabad rablás. Betörők és rablók mindenütt vannak és ezek most Libanonban fegyvert és napidíjat kapnak az oroszoktól azért, hogy minél több gyárat, üzletházat, szállodát, főleg lukszushoteleket, üzletet és lakást gyújtsanak fel. Hogy közben rabolnak is, az fokozza Libanon elszegényedését, úgy, hogy ezzel még jobban megszolgálják a napidíjat. Csikágó Beirutban A módszeres pusztításban az oroszok odáig mennek, hogy ennek érdekében még az amerikai civilizáció csikágói válfaját is kiterjesztik Libanonra, így orosz zsoldot húzó gengszterek Beirutban is kezdik meghonosítani a maffia zsaroló rendszerét, az úgynevezett „protection money”-t. Ezt vállalatok fizetik havonként gengsztereknek azért, hogy békén hagyják őket. Miközben például a PLO mérsékelt részének vezetői fegyveres őrséget állítottak Beirut zsidólakta negyede elé, hogy zsidók véletlenül se essenek áldozatul atrocitásnak, egy zsidó boltost egy baloldali gerilla azért lőtt agyon, mert nem fizetett neki protection money-t. A Szovjetunióból jövő pénz és fegyver azonban csak a fő, nem kizárólagos motorja a polgárháborúnak. Líbiából szintén rengeteg pénzt, Irakból pedig a pénz mellett katonai kiképzésben részesült gerillákat küldenek a libanoni baloldalnak és Szíriából is több fegyvert és több gerillát csempésznek át Libanonba, mint amennyit a szíriai kormány engedélyez. Ez azokat igazolja, akik azt mondják, hogy ha Szíria elnöke és Arafat az oroszbarát bandáknak a győzelmét akarná, ezek már rég megsemmisíthették volna a maronita Falanx-ot. De sem a szíriai kormány, sem a PLO zöme nem akarja, hogy Libanon orosz járószalagra kerüljön. A baloldallal szembeni folytatás a 3. oldalon) Felvétel az OPEC (olajtermelők szövetsége) egyik bécsi üléséről Szovjet katonák foglyul ejtettek két délafrikai önkéntest az angolai harcok során Mr. és Mrs. Ronald Reagan kampánykörúton. Beköltözünk a Fehér Házba 1976-ban. . . egy bár elfoglalása után, diadalünnepet ül egyedül, a palackok között