Chicago és Környéke, 1982 (1-52. szám)

1982-12-25 / 52. szám

„Iván Gyeniszovics egy napja 20 éve jelent meg Szolzsenyicin világhírű kisregénye Az angol BBC-rádió munkatársa beszélge­tést folytatott Alexander Szolzsenyicinnel abból az alkalomból, hogy a nagy orosz író első kis­regénye, amelynek mint tudjuk nemcsak iroda­lomtörténeti,­ de való­sággal történelmi jelen­tősége van, az ,,Iván Gyeniszovics egy nap­ja”, 20 esztendővel ez­előtt látott napvilágot a Novi Mir 1962. novem­ber 18-i számában. — Az 1950-es esztendő egy hosszú téli napján, amelyet a büntetőtábor­ban egy fogolytársam­mal együtt súlyos terhek cipelésével töltöttem, arra gondoltam: hogyan is lehetne leghiteleseb­ben ábrázolni ennek a mi táborunknak az életét? Talán, — gondoltam — elég volna leírni egyet­len egy napot, s annak a napnak minden apró részletét, leírni egy egy­szerű, kényszermunká­ra ítélt fogoly egyetlen napját. Ezzel a módszer­rel a mi egész életünket ábrázolni lehetne. Nincs szükség arra, hogy az ember borzalmat borza­lomra halmozzon és an­nak a bizonyos napnak nem is kell rendkívüli­nek lennie, legyen az csak egyetlen egy közön­séges nap, amilyenből esztendeink állanak. Ez volt tehát az elgondolás akkor, amikor megfo­gant bennnem, de 9 esz­tendeig nem valósítot­tam meg. Csak 1959-ben ültem le és írtam meg a történetet. —­ Mennyi időt vett igénybe a megírása? —Nem sokat, mind­össze 40 napot, másfél hónapnál kevesebbet. Am­i­­felibe t­al­ált az a­­ szovjet rendszer lényegét!... Az interjúvoló Barry Holland ezután fölteszi a kérdést, hogy miután Tvardovszki, a Novi Mir főszerkesztője elfogadd­ta közlésre,­fölmerül­tek-e olyan kívánságok, hogy rövidítsen vagy változtasson annak szö­vegén? Elhangzott néhány je­lentéktelen javaslat, főként Hruscsov munka­társának részéről, aki­nek egyébként döntő szerepe volt abban, hogy az elbeszélés megjelen­hetett. A legjelentő­sebb részletet azonban nem vették észre, a szer­kesztők figyelmét is el­kerülte, de váratlanul, miután felolvasták Hruscsovnak és ő jóvá­hagyta a történet közre­adását, valaki fölfedez­te, hogy a történetben rejtőzik egy iszonyatos megállapítás. Ott ugyan­is, amikor a kényszer­munkatábor csoportve­zetője, Tyurin, miután elmeséli élettörténetét, föleleveníti találkozását hajdani szakaszpa­rancsnokával a tábor­ban. És az elmondja ne­ki, hogy úgy az ezred­parancsnokot, mint a po­litikai tisztet, akik mi­att őt letartóztatták,­ 1937-ben kivégezték. És Tyurin ekkor a követke­ző megjegyzést tette: „Látod, mégis csak van Isten az égben. És az Is­ten malmai lassan, de biztosan őrölnek.” És fölfedezve ezt a monda­tot, egyszerre ráeszmél­tek arra, hogy a meg­jegyzés nemcsak Sztálin személyi kultusza el­len irányul, de telibeta­­­lálja a szovjet rendszer lényegét. Mert azt je­lenti, hogy ők maguk voltak azok, akik saját­­kezűleg elkövették mindazokat a borzalma­kat, és hogy Isten ezért most bosszút áll rajtuk. Felhívott valaki a párt központi bizottságából és azt mondotta, hogy ezt a részletet ki kell hagyni a történetből. Amit azonban én nyom­ban megtagadtam, tud­va, hogy Hruscsov ma­­mgl nagyon tz­t fog Mar­ja tartani ezt a részt és miután ő mellettem áll, nem kényszeríthetnek arra, hogy töröljem, így tehát a történet min­den lényegbevágó vál­toztatás nélkül jelent meg. Az interjúvoló itt köz­beveti a megjegyzést: az Iván Gyeniszovics egy napjának megjele­nése elválaszthatatla­nul fűződik Alexander Tvardovszkinak, a No­vi Mir főszerkesztőjé­nek, az elhunyt költőnek a nevéhez. Elképzel­hető-e, hogy Tvardovsz­ki nélkül az elbeszélés valaha megjelenhetett volna? Szelzsenyicin vá­lasza — amint azt a Lis­tener című angol heti­lapban olvassuk — így hangzott: Ahhoz, hogy megje­lenhessen a Szovjetuni­óban, a leg­valószínűtle­nebb körülmények össz­­játékára és egyes kima­gasló jelentőségű sze­mélyiségekre volt szük­ség. De az Ön kérdésé­re adandó válasz vilá­gos és egyértelmű: Ha nem Tvardovszki lett volna annak a lapnak a főszerkesztője, s a törté­net sohasem, lát napvi­lágot. Sőt, mi több, ha nem Hruscsov lett volna hatalmon akkor, úgy­szintén nem jelenhetett volna meg. Sőt, még en­nél is többet mondhatok: ha Hruscsov nem éppen akkor, abban a pillanat­ban intézett volna újabb támadást Sztálin ellen, akkor sem jelenhetett volna meg. Elbeszélé­sem kiadása a Szovjet­unióban 1962-ben olyan tünemény volt, amely a szó szoros értelmében meghazudtolt minden természeti törvényt. Olyan volt, mint ha tár­gyak egyszeriben a Föld felszíne fölé emelked­tek volna, vagy ha jég­hideg kövek egyszerre csak izzadni kezdené­nek. Megtörtént a lehe­tetlenség, a tökéletes lehetetlenség. A rend­szert 45 esztendőn ke­resztül úgy alkották meg, hogy ilyen írás nem láthatott napvilá­got. És akkor váratla­nul bekövetkezett ez az áttörés. Tvarcsovszki, Hruscsov és a megfele­lő pillanat kombináció­jára volt hozzá szükség. Persze, kijuttathattam volna a kéziratot kül­földre, hogy ott jelenjék meg. De ma már világo­san következtetni lehet a nyugati szocialisták vi­selkedéséből arra, hogy ha az Iván Gyeniszovics egy napját akkor kül­földön adták volnna ki, ezek a szocialisták azt mondták volna: „Mind­ez csupa hazugság, sem­mi ilyesmi nem történ­hetett meg, a Szovjet­unióban sohasem volt semmiféle kényszer­munkatábor, vagy ki­végzések, semmi ilyes­mi!”. De az a tény, hogy a párt központi bizott­ságának jóváhagyásá­val Moszkvában jelent meg, elnémította és megrendítette őket. És mindez Alexander Tri­­fonovvics Tvardovszki­nak köszönhető. A könyv megjelenése után engem is Ivan Gyeniszovicsot is üldözőbe vettek... Barry Holland — ol­vassuk a londoni Liste­ner című hetilapban — , ezek után fölteszi a kér­dést: 20 esztendővel az Iván Gyeniszovics meg­jelenése után, két olyan évtized elteltével, amely alatt oly jelentős művei láttak napvilágot Nyu­gaton, mint „Az első kör”, a „­Rákbetegek kórterme”, „1914 augusztusa” és végül a „Gyulag archipelago” — hogyan gondol most vissza elsőszülöttjére? Szelzsenyicin válasza: Ha egy író új munkán dolgozik, akkor tökélete­sen elmerül abban. Az író minden új munkájá­ban új életre kel és ko­rábbi művei eltávolod­nak tőle. Az Iván Gye­­kiszovics oly messzire távolodott tőlem, hogy ma már csaknem úgy érzem, nem is én va­gyok az, aki a világra hozta, a könyv valami­képpen tőlem függetle­nül éli életét. Kétségte­lenül sok mindent ért el. Először is ideológiai front-áttörést a Szovjet­unióban. Azután nagy szerepet töltött be az életemben, mivel hozzá­segített a Gulag megírá­sához. Miután Iván Gye­niszovics megjelent, az azt követő rövid hóna­pokban, mielőtt meg­kezdték volna hatósági üldözésemet, százak és százak kerestek fel le­velükkel és voltak, akik személyesen jöttek el hozzám, hogy elmond­ják történetüket. És így elképzelhetetlenül gazdag anyag birtokába jutottam, ami egyéb­ként normális körülmé­nyek között lehetetlen a Szovjetunióban. És ezt a tömérdek anyagot Iván Gyeniszovicsnak köszönhetem. A következő kérdést ez a megjegyzés vezeti be: A könyvnek roppant nagy hatása volt a Szov­jetunióban egy egész nemzedék társadalmi tudatára. Gondolja, hogy befolyásolja az orosz irodalom jövőbeli fejlődését is? Szolzse­­nyicin válasza: Mint a könyv írójának, nehéz eldöntenem, hogy milyen közvetlen, vagy közvetett befolyása le­het az elbeszélésnek. A lényeg azonban a követ­kező: a Szovjetunióban nem volt és nincs lehető­sége arra, hogy egy ilyen befolyás szabadon, akadálytalanul hasson. Hiszen röviddel az elbe­szélés megjelenése után, mind Iván Gyeni­szovicsot, mind engem üldözőbe vettek. Vala­mennyi könyvtárból el­távolították, úgy hogy az olvasók és írók soron következő nemzedékei már nem jutottak hozzá, így tehát a történet nem kapott lehetőséget arra, hogy valóban hatása le­gyen. Általában véve azonban az orosz iroda­lom szívósnak bizonyult, a 60 esztendeje tartó kommunista elnyomás ellenére is megőrizte fő­áramlatát. Az orosz írók, legalábbis hogy többségükben, nem ír­hatják meg az igazat, úgy­hogy voltaképpen csodálatra méltó: ilyen helyzetben egyáltalá­ban létezik irodalom. De, meglepő módon ,van­nak olyan írók, akik ilyen körülmények kö­zött is megőrizték az irodalmat a maga erő­teljes, gazdag orosz nyelvével és megőriz­ték az író felelősségér­zetét hazája és népé­nek történelme iránt. És ez arra a reményre bátorít, hogy amikor a cenzúra végül összeom­lik és radikális válto­zás útján a mostani ál­lam szabad állammá változik, akkor talán a mi orosz irodalmunk megmenekül azoktól a veszélyektől, amelyek­kel azok az írók talál­ják szemben magukat, akik váratlanul tökéle­tesen szabadnak és min­den felelősségtől men­tesnek érzik magukat, mert ilyenkor, ebben a lelkiállapotban kezde­nek vadul kísérletezni és vádaskodni. (H.P.) 99 Barátainak, üzletfeleinek és minden magyarnak kellemes karácsonyi ünnepeket és boldog újesztendőt kíván Csorba Lászó és Családja Budlong Glass Company 5103 N. Lincoln Ave. Chicago II. 6Ó625 tel: UP8-5570 Boldog karácsonyi ünnepeket és sikerekben gazdag Újesztendőt kíván KATHY WOLF J. Elrod Realtors, Inc MEGELÉGEDÉS GARANTÁLVA! Iroda: 676-0200 Otthon 677-5114 *lfiricS~~rffi Urfi?Pe]leT *3*. 1 * . »S­­ * Isolde? UjeSzWöt kívánunk honfitársainknak ROSOS LITHO, CHEMICALS CÉG . NEVÉBEN Rosos, István elnök Long Grove, Illinois ADY ENDRE KARÁCSONY n*"«l csendíti, Ének ,seodü­l, Menu zsong a Ülőének, Az én kedvet kk falumban Karácsonykor Magába száll minden lélek. Minden ember Szeretetteli Borul földre. Imádkozni, Az én kedvet kk falumba A Messiás Boldogságot szokott kolni. A templomba Hosszú torba Indulnak el Ifjak, vének. Az én kedvet kk tahimban Hálát adnak A magasság Istenének Mintha Itt lenn A nagy Isten Szent kegyelme tagna, ««áw»» Az én kedves­ek fahunban Minden szívben Csak szeretet lakik máma. ISTENTŐL MEGÁLDOTT KELLEMES KARÁCSONYI ÜNNEPEKET és BOLDOG, BÉKÉS ÚJ ÉVET KÍVÁN A CAST PRODUCTS INC. tujaMonopa: SALÁTA PÁL CSALÁDJA és MAGYAR ALKALMAZOTTAL 4601 Ronald Avenue ■ ItalgfHS 0L 60666 (CMOSgo) Tai: (912) 267*6099 ____ Boldog Karácsonyi Ünnepeket és Új évet kíván m inden magyarnak IRVING SAVINGS A Federal Savings Association • Devoted to Thrift and Safety THREE LOCATIONS TO SERVE YOU •3515 W. Irving ParK Road * Chicago, illinois 60618 • Phone 478-3131 4100W. Lawrence Avenue • Chicago. Illinois 60630 » Phone 286-1919 lORanch Mart Shopping Center» Buffalo Grove Road 4 Dundee Road Buffalo Grove. Illinois 60090 • Phone 541-7700 Boldog Karácsonyi Ünnepeket és Reményteljes Újévet kíván az összmagyarságnak KISS JANOS és felesége Magdi JB ^II^SPEEDff kaanttaano 6707 NORTHWEST HIGHWAY CHICAGO. ILLINOIS 60631 1312)763-7460 May your holiday be füled with the joys of 'the season. Thank you for your patronage. Inge’s Delicatessen 4724 N. Lincoln Ave., Chicago, 111. 60625 Tel : (312) 561-8386

Next