Chicago és Környéke, 1982 (1-52. szám)
1982-12-25 / 52. szám
„Iván Gyeniszovics egy napja 20 éve jelent meg Szolzsenyicin világhírű kisregénye Az angol BBC-rádió munkatársa beszélgetést folytatott Alexander Szolzsenyicinnel abból az alkalomból, hogy a nagy orosz író első kisregénye, amelynek mint tudjuk nemcsak irodalomtörténeti, de valósággal történelmi jelentősége van, az ,,Iván Gyeniszovics egy napja”, 20 esztendővel ezelőtt látott napvilágot a Novi Mir 1962. november 18-i számában. — Az 1950-es esztendő egy hosszú téli napján, amelyet a büntetőtáborban egy fogolytársammal együtt súlyos terhek cipelésével töltöttem, arra gondoltam: hogyan is lehetne leghitelesebben ábrázolni ennek a mi táborunknak az életét? Talán, — gondoltam — elég volna leírni egyetlen egy napot, s annak a napnak minden apró részletét, leírni egy egyszerű, kényszermunkára ítélt fogoly egyetlen napját. Ezzel a módszerrel a mi egész életünket ábrázolni lehetne. Nincs szükség arra, hogy az ember borzalmat borzalomra halmozzon és annak a bizonyos napnak nem is kell rendkívülinek lennie, legyen az csak egyetlen egy közönséges nap, amilyenből esztendeink állanak. Ez volt tehát az elgondolás akkor, amikor megfogant bennnem, de 9 esztendeig nem valósítottam meg. Csak 1959-ben ültem le és írtam meg a történetet. — Mennyi időt vett igénybe a megírása? —Nem sokat, mindössze 40 napot, másfél hónapnál kevesebbet. Amifelibe talált az a szovjet rendszer lényegét!... Az interjúvoló Barry Holland ezután fölteszi a kérdést, hogy miután Tvardovszki, a Novi Mir főszerkesztője elfogaddta közlésre,fölmerültek-e olyan kívánságok, hogy rövidítsen vagy változtasson annak szövegén? Elhangzott néhány jelentéktelen javaslat, főként Hruscsov munkatársának részéről, akinek egyébként döntő szerepe volt abban, hogy az elbeszélés megjelenhetett. A legjelentősebb részletet azonban nem vették észre, a szerkesztők figyelmét is elkerülte, de váratlanul, miután felolvasták Hruscsovnak és ő jóváhagyta a történet közreadását, valaki fölfedezte, hogy a történetben rejtőzik egy iszonyatos megállapítás. Ott ugyanis, amikor a kényszermunkatábor csoportvezetője, Tyurin, miután elmeséli élettörténetét, föleleveníti találkozását hajdani szakaszparancsnokával a táborban. És az elmondja neki, hogy úgy az ezredparancsnokot, mint a politikai tisztet, akik miatt őt letartóztatták, 1937-ben kivégezték. És Tyurin ekkor a következő megjegyzést tette: „Látod, mégis csak van Isten az égben. És az Isten malmai lassan, de biztosan őrölnek.” És fölfedezve ezt a mondatot, egyszerre ráeszméltek arra, hogy a megjegyzés nemcsak Sztálin személyi kultusza ellen irányul, de telibetalálja a szovjet rendszer lényegét. Mert azt jelenti, hogy ők maguk voltak azok, akik sajátkezűleg elkövették mindazokat a borzalmakat, és hogy Isten ezért most bosszút áll rajtuk. Felhívott valaki a párt központi bizottságából és azt mondotta, hogy ezt a részletet ki kell hagyni a történetből. Amit azonban én nyomban megtagadtam, tudva, hogy Hruscsov mamgl nagyon tzt fog Marja tartani ezt a részt és miután ő mellettem áll, nem kényszeríthetnek arra, hogy töröljem, így tehát a történet minden lényegbevágó változtatás nélkül jelent meg. Az interjúvoló itt közbeveti a megjegyzést: az Iván Gyeniszovics egy napjának megjelenése elválaszthatatlanul fűződik Alexander Tvardovszkinak, a Novi Mir főszerkesztőjének, az elhunyt költőnek a nevéhez. Elképzelhető-e, hogy Tvardovszki nélkül az elbeszélés valaha megjelenhetett volna? Szelzsenyicin válasza — amint azt a Listener című angol hetilapban olvassuk — így hangzott: Ahhoz, hogy megjelenhessen a Szovjetunióban, a legvalószínűtlenebb körülmények összjátékára és egyes kimagasló jelentőségű személyiségekre volt szükség. De az Ön kérdésére adandó válasz világos és egyértelmű: Ha nem Tvardovszki lett volna annak a lapnak a főszerkesztője, s a történet sohasem, lát napvilágot. Sőt, mi több, ha nem Hruscsov lett volna hatalmon akkor, úgyszintén nem jelenhetett volna meg. Sőt, még ennél is többet mondhatok: ha Hruscsov nem éppen akkor, abban a pillanatban intézett volna újabb támadást Sztálin ellen, akkor sem jelenhetett volna meg. Elbeszélésem kiadása a Szovjetunióban 1962-ben olyan tünemény volt, amely a szó szoros értelmében meghazudtolt minden természeti törvényt. Olyan volt, mint ha tárgyak egyszeriben a Föld felszíne fölé emelkedtek volna, vagy ha jéghideg kövek egyszerre csak izzadni kezdenének. Megtörtént a lehetetlenség, a tökéletes lehetetlenség. A rendszert 45 esztendőn keresztül úgy alkották meg, hogy ilyen írás nem láthatott napvilágot. És akkor váratlanul bekövetkezett ez az áttörés. Tvarcsovszki, Hruscsov és a megfelelő pillanat kombinációjára volt hozzá szükség. Persze, kijuttathattam volna a kéziratot külföldre, hogy ott jelenjék meg. De ma már világosan következtetni lehet a nyugati szocialisták viselkedéséből arra, hogy ha az Iván Gyeniszovics egy napját akkor külföldön adták volnna ki, ezek a szocialisták azt mondták volna: „Mindez csupa hazugság, semmi ilyesmi nem történhetett meg, a Szovjetunióban sohasem volt semmiféle kényszermunkatábor, vagy kivégzések, semmi ilyesmi!”. De az a tény, hogy a párt központi bizottságának jóváhagyásával Moszkvában jelent meg, elnémította és megrendítette őket. És mindez Alexander Trifonovvics Tvardovszkinak köszönhető. A könyv megjelenése után engem is Ivan Gyeniszovicsot is üldözőbe vettek... Barry Holland — olvassuk a londoni Listener című hetilapban — , ezek után fölteszi a kérdést: 20 esztendővel az Iván Gyeniszovics megjelenése után, két olyan évtized elteltével, amely alatt oly jelentős művei láttak napvilágot Nyugaton, mint „Az első kör”, a „Rákbetegek kórterme”, „1914 augusztusa” és végül a „Gyulag archipelago” — hogyan gondol most vissza elsőszülöttjére? Szelzsenyicin válasza: Ha egy író új munkán dolgozik, akkor tökéletesen elmerül abban. Az író minden új munkájában új életre kel és korábbi művei eltávolodnak tőle. Az Iván Gyekiszovics oly messzire távolodott tőlem, hogy ma már csaknem úgy érzem, nem is én vagyok az, aki a világra hozta, a könyv valamiképpen tőlem függetlenül éli életét. Kétségtelenül sok mindent ért el. Először is ideológiai front-áttörést a Szovjetunióban. Azután nagy szerepet töltött be az életemben, mivel hozzásegített a Gulag megírásához. Miután Iván Gyeniszovics megjelent, az azt követő rövid hónapokban, mielőtt megkezdték volna hatósági üldözésemet, százak és százak kerestek fel levelükkel és voltak, akik személyesen jöttek el hozzám, hogy elmondják történetüket. És így elképzelhetetlenül gazdag anyag birtokába jutottam, ami egyébként normális körülmények között lehetetlen a Szovjetunióban. És ezt a tömérdek anyagot Iván Gyeniszovicsnak köszönhetem. A következő kérdést ez a megjegyzés vezeti be: A könyvnek roppant nagy hatása volt a Szovjetunióban egy egész nemzedék társadalmi tudatára. Gondolja, hogy befolyásolja az orosz irodalom jövőbeli fejlődését is? Szolzsenyicin válasza: Mint a könyv írójának, nehéz eldöntenem, hogy milyen közvetlen, vagy közvetett befolyása lehet az elbeszélésnek. A lényeg azonban a következő: a Szovjetunióban nem volt és nincs lehetősége arra, hogy egy ilyen befolyás szabadon, akadálytalanul hasson. Hiszen röviddel az elbeszélés megjelenése után, mind Iván Gyeniszovicsot, mind engem üldözőbe vettek. Valamennyi könyvtárból eltávolították, úgy hogy az olvasók és írók soron következő nemzedékei már nem jutottak hozzá, így tehát a történet nem kapott lehetőséget arra, hogy valóban hatása legyen. Általában véve azonban az orosz irodalom szívósnak bizonyult, a 60 esztendeje tartó kommunista elnyomás ellenére is megőrizte főáramlatát. Az orosz írók, legalábbis hogy többségükben, nem írhatják meg az igazat, úgyhogy voltaképpen csodálatra méltó: ilyen helyzetben egyáltalában létezik irodalom. De, meglepő módon ,vannak olyan írók, akik ilyen körülmények között is megőrizték az irodalmat a maga erőteljes, gazdag orosz nyelvével és megőrizték az író felelősségérzetét hazája és népének történelme iránt. És ez arra a reményre bátorít, hogy amikor a cenzúra végül összeomlik és radikális változás útján a mostani állam szabad állammá változik, akkor talán a mi orosz irodalmunk megmenekül azoktól a veszélyektől, amelyekkel azok az írók találják szemben magukat, akik váratlanul tökéletesen szabadnak és minden felelősségtől mentesnek érzik magukat, mert ilyenkor, ebben a lelkiállapotban kezdenek vadul kísérletezni és vádaskodni. (H.P.) 99 Barátainak, üzletfeleinek és minden magyarnak kellemes karácsonyi ünnepeket és boldog újesztendőt kíván Csorba Lászó és Családja Budlong Glass Company 5103 N. Lincoln Ave. Chicago II. 6Ó625 tel: UP8-5570 Boldog karácsonyi ünnepeket és sikerekben gazdag Újesztendőt kíván KATHY WOLF J. Elrod Realtors, Inc MEGELÉGEDÉS GARANTÁLVA! Iroda: 676-0200 Otthon 677-5114 *lfiricS~~rffi Urfi?Pe]leT *3*. 1 * . »S * Isolde? UjeSzWöt kívánunk honfitársainknak ROSOS LITHO, CHEMICALS CÉG . NEVÉBEN Rosos, István elnök Long Grove, Illinois ADY ENDRE KARÁCSONY n*"«l csendíti, Ének ,seodül, Menu zsong a Ülőének, Az én kedvet kk falumban Karácsonykor Magába száll minden lélek. Minden ember Szeretetteli Borul földre. Imádkozni, Az én kedvet kk falumba A Messiás Boldogságot szokott kolni. A templomba Hosszú torba Indulnak el Ifjak, vének. Az én kedvet kk tahimban Hálát adnak A magasság Istenének Mintha Itt lenn A nagy Isten Szent kegyelme tagna, ««áw»» Az én kedvesek fahunban Minden szívben Csak szeretet lakik máma. ISTENTŐL MEGÁLDOTT KELLEMES KARÁCSONYI ÜNNEPEKET és BOLDOG, BÉKÉS ÚJ ÉVET KÍVÁN A CAST PRODUCTS INC. tujaMonopa: SALÁTA PÁL CSALÁDJA és MAGYAR ALKALMAZOTTAL 4601 Ronald Avenue ■ ItalgfHS 0L 60666 (CMOSgo) Tai: (912) 267*6099 ____ Boldog Karácsonyi Ünnepeket és Új évet kíván m inden magyarnak IRVING SAVINGS A Federal Savings Association • Devoted to Thrift and Safety THREE LOCATIONS TO SERVE YOU •3515 W. Irving ParK Road * Chicago, illinois 60618 • Phone 478-3131 4100W. Lawrence Avenue • Chicago. Illinois 60630 » Phone 286-1919 lORanch Mart Shopping Center» Buffalo Grove Road 4 Dundee Road Buffalo Grove. Illinois 60090 • Phone 541-7700 Boldog Karácsonyi Ünnepeket és Reményteljes Újévet kíván az összmagyarságnak KISS JANOS és felesége Magdi JB ^II^SPEEDff kaanttaano 6707 NORTHWEST HIGHWAY CHICAGO. ILLINOIS 60631 1312)763-7460 May your holiday be füled with the joys of 'the season. Thank you for your patronage. Inge’s Delicatessen 4724 N. Lincoln Ave., Chicago, 111. 60625 Tel : (312) 561-8386