Chicago és Környéke, 1984 (1-52. szám)
1984-01-07 / 1. szám
4 Orwell, mint jól melléfogott Azok akik most egyetemeken és a hírközlő méjában méltatják Orwell látnoki képességét, hallatnak mindarról ami az általa írt „1984”-ből nem alósult meg egészen 1983. december 31-ig bezáólag. Nem tört ki az atomháború. Nem következett beilágpusztulás, amelynek folytán Anglia és Amelia eltűnt és ami megmaradt belőlük az Óceánnak, fltehetően az angolszász országok, Orwell szerint nagy testvér diktatúrája alatt sínylődő parancsolom, ahol tilos az egyéni vélemény, a múltra aló emlékezés! Anglia hála Isten még mindig megvan. Egy füzetes leánya a miniszterelnöke most, és a nép anyira meg van elégedve vele, hogy újraválasztta. Angliában a szólásszabadság olyan nagy, hogy Chatcher miniszterelnök ellenfelei, a szocialisták, Kic Blair egykori elvbarátai, kigyót-békát kínáltak rá, de ennek ellenére a nép saját ösztönée hallgatott és mégis Thatcher asszonyra szava- I Átléptük 1984 küszöbét Soha új esztendőnek nem volt még olyan baljós hangzása, mint 1984-nek, amelybe most léptünk át. Érthetően, az évek múlásuk után hagynak maguk után rossz emléket, a hozzájuk fűződő katasztrófák miatt. 1526: A mohácsi vész... 1920: Trianon... 1945: A Vörös Hadsereg „felszabadítja” Magyarországot ... 1956: A Nyugat tétlenül nézi a Vörös Hadsereg másodszori visszatérését! És 1984? Ez pontosan 35 esztendő óta veti előre fenyegető árnyékát. Korai rosszhírét egy kiváló angol írótól, Eric Blairtól kapta, — írói álnevén Blair George Orwellként „1984” címmel regényt írt az ijesztő jövőről, amelyben a magát nagy testvérnek nevező diktátor figyeli minden egyes polgárát adó-vevő TV-készüléken keresztül, amely még a gondolataikat is ellenőrzi. A történelmet meghamisítják birodalmában, a múltra emlékezni tilos, — a szavak más jelentőséget kapnak, mint igazi értelmük. „1984” ijesztő könyv volt. Három és fél évtized óta aggasztja az aggodalomra hajlamosokat. Eddig 67 kiadást ért el, tízmillió példányban fogyott el, 30 ország nyelvére fordították le. Orwell orgia Amerikában az Újév küszöbén Az amerikai egyetemek, amint ezt már jóval korábban jelentettük, jó fél év óta szimpóziumok sorát rendezgetik és bizonygatják ezeken, hogy Orwell jóslata máris mennyire beigazolódott, lám az általa bejósolt jövő Amerikában kezd testet ölteni: íme a komputer, amelyet a rendőrség és az FBI használ! íme a Cable-TV, a kétvonalas TV. íme a Social Security szám, amellyel az adóhatóságok visszaélnek és az állampolgárok magánéletében turkálnak. íme Ronald Reagan, a nagy testvér, aki a TV-n keresztül hipnotizálja polgárait és,talán az a tragédia is bekövetkezhet, hogy a végén ezek között újra választják. Mindezt nem mondották ki ilyen kerek-perec módon. Csupán sejttették, félmondatokban, ügyes propagandistákhoz illően, akik az olvasóra, a hallgatóra, a szimpózium résztvevőjére hagyják a végkövetkeztetést, miután előzetesen gondosan „csoportosították a tényeket”! Az új esztendő napján az amerikai Public Radio 245 rádióállomás bevonásával 5 órás műsort sugárzó Ad amply Orwell-lel és „1984” című könyvével foglalkozott. Nyolcvanöt embert interjúvoltak meg ennek során akik mind ismerték az 1950-ben elhunyt angol szerzőt. Az újesztendő Orwell szentéavatásának napja lett, rásütötték a legkiválóbb jós bélyegét, őt avatták századunk nostradamusává. Eric Blair alkalmasint forog a sírjában. A századelejei szerző, Eric Blair, aki az elesettek szószólója volt, gyűlölte a hivatalos hazugságokat, a diktátorokat, és most szegény valószínűleg forog a sírjában. A tüdőbeteg, aki két évvel halála előtt vágott utolsó könyvébe, az ,,1984”-be, nem jósolni kívánt, csupán ostorozni. Nem azt írta meg ami lesz, hanem azt, ami volt és ami van. Amit látott, tapasztalt, és amiben hatalmasat csalódott: A szovjet paradicsom sorozatos hazugságait. A Cseka kegyetlenségét! Göbbels propaganda minisztériumát! Eric Blair magasrangú angol gyarmati tisztviselők, felső középosztályúak gyereke, mindennél jobban gyűlölte az elnyomást. Individualista angol volt, az élet napos oldalán született Etont végzett és egész életében vezekelt érte. Közrendőrként szolgált Burmában, edénymosó volt Párizsban és Londonban, a realisták oldalán vett részt a spanyol polgárháborúban a fasiszta Franco ellen, az igazság oldalán, ugyanott ahol Gerő Ernőék álltak! Az eredmény: Eric Blair egy életre megcsömörlött elvtársaitól. És mert a gyilkos láz már égette, megtette utolsó kötelességét. Figyelmeztette korát és a utódokat, — ismételjük nem arra ami jön, hanem ami máris valóság. Hogyan esett választása 1984-re? Blair egyszerűen rápillantott a kalendáriumra, amikor könyvét írta. Ez 1948-at mutatta. A szerző kicserélte a két utolsó számjegyet, így lett belőle „1984.” Eric Blair, ha még élne, egész biztosan megtagadta volna a szocialistákat és talán neokonzervatívnak nevezné magát. Amerika is meg van még! Ez is országos választásra készül és ugyanakkor terrorhullámra. Ennek ellenére népe nem rémült meg 1984-től. Meglehetős bizakodással lépte át az új esztendő küszöbét, általában jó esztendőt vár tőle. Csupán apróbb agodalmai vannak: Libanon! Az oroszok! A szíriaiak! A terroristák. És saját hírközlő médiája, amely most szüntelenül azt kürtöli, hogy 1984-el elérkezett Orwell „1984”-e. ,,1984” ott valósult meg, ahol egyáltalában nem emlegetik Amikor Orwell könyvét írta, 1948-ban Magyarországon máris bekövetkezett az angol szerző „1984-e”. A házmesterek figyelték a lakók szemetét! A tömbbizalmi figyelte a házmestereket! A tömbbizalmikat figyelte a kerületi rendőrőrszoba politikai pártmegbízottja. A képviselőház mentelmi bizottsága sorra függesztette fel a jó magyarok parlamenti mentességét. Kiszolgáltatták őket Péter Gábor pribékjeinek az Andrássy út 60-ban. A történelem vihara 1948-ban és azóta is szétszórta a magyarokat a világ öt kontinensére. 1948 ijesztőbb év volt, mint a jelenlegi 1984. Magyarországon meghamisították a történelmet. És ugyanilyen ijesztő volt az esztendő szomszédjainknál is: Jan Masarik Csehszlovákia Nyugat-barát külügyminisztere „kiesett az emelet ablakából”. Gottwaldék azt mondták róla: öngyilkos lett. Sztálin Nyugat-Európára meregette szemét és azt kérdezte hány hadosztálya van a pápának? 1948 sokkal ijesztőbb év volt, mint amilyennek most 1984 ígérkezik. Ki az aki olyan sötéten látja az új esztendőt? Az egyetemek! A szimpóziumok! A hírközlő média! A propaganda minisztériumok, amelyeket Orwell Blair úgy gyűlölt. Kínosan keresik a hasonlóságot az Orwell-i vízió és Amerika jelenje között. A komputert kiáltják ki elsőszámú közellenségnek, noha részben ennek köszönheti Amerika új gazdasági jólétét. Bűnös-e a komputer? Mert az adócsalókat az Internal Revenue Service most könnyebben kapja el, mint korábban? Mert az FBI chicagói irodája másodpercek alatt meg tudja kérdezni San Franciscotól, hogy a múlt héten ellopott új gépkocsi szériaszáma egyezik-e a gyanúsított autójával? Addig, amíg a komputer a rendőrt segíti a bűnözővel szemben, addig nem közellenség. De a komputer a Péter Gáborok kezében? ,,1984” ott valósult meg, ahol nem szabad olvasni, vagy beszélni róla Tessék körsétát tenni több kommunista országban. Tessék elmenni oda, ahol a munkást sziréna szólítja az étkezdébe, ahol hosszú sorban kell arra várakoznia, amit elébe löknek. Ahol a szórakoztatás a hatalmas közös képernyőn azt bömböli amit a Nagy Testvér tanít neki. Ahol a megszállást felszabadításnak hívják. Ahol a háborúra készülődés neve a béke megőrzése. Ahol a diktatúra alatt népakaratot emlegetnek. Ahol a demokrácia a fasizmus. „1984” bekövetkezett, de nem ott ahol bekövetkezését hirdetik. A Nyugat számára az egyetlen veszély ha csügged, egyezkedik, hogy a Nagy Testvér eléri őt is! Karácsony Kelet-Európában: Luxus üzletek Budapesten A Reuter angol hírügynökség karácsonyi körsétát tett Budapesten és úgy találta, hogy az új gazdasági reform, amely a privát szektor, a második gazdaság, a maszek erősödését bíztatta, újgazdagokat teremtett, akiknek ugyancsak telik a fényűzésre. Az ő zsebükre utaznak az újonnan nyílt luxusüzletek, drága nyugati cégek, amelyek most fiókot nyitottak Budapesten. Pierre Cardin párizsi ruhákat ad el a belvárosban. A Kossuth Lajos utcában idén ősszel nyílt meg a nyugatnémet porcelánbolt, a China Stúdió, amely 885 dollárért árul egy 24 személyes Countess nevű étkészletet. Ez az ár pontosan nyolcszorosa az átlag magyar munkás havi bérének. Vevőben azonban nem volt hiány. A Foto Quelle nevű nyugat-német fényképészeti lerakat fotócikkeket árul a pénzes magyar vevőknek. A maszekben dolgozók száma most állítólag eléri az 50 ezret. Egy új törvény az állami üzleteket és éttermeket újabban albérletbe adja ki privát vállalkozóknak, akik ezt felvirágoztatják, miután maguknak dolgozhatnak a szocializmus építése helyett. Az állami adóztatásban a konzervatív kapitalista államokat utánozva a Kádár kormány most adóengedményekkel bíztatja a magánvállalkozókat, fektessenek be és keressenek minél többet. Az újgazdagok gazdagszanak Magyarországon, a nyugdíjasok és a havi fikszre utalt gyári munkások azonban egyre jobban lemaradnak és a kiváltságosok, valamint a közöttük lévő szakadék tovább mélyül. Magyarországon a társadalmi kasztok ellentétei jóval nagyobbak most, mint korábban. A lengyel prímás bírálja a pro-Szolidaritás papokat pásztorlevelében, majd visszaszívja Jozef Glemp bíboros a lengyel hercegprímás karácsonyi pásztorlevelében élesen bírálta azokat a katolikus papokat akik kiálltak a Szolidaritás mellé. Körlevelét annak felolvasása előtt megmutatták a nyugati tudósítóknak, akik nyomban továbbították a szövegét a lengyel nyelven sugárzó Szabad Európa Rádiónak. A Szabad Európa Glemp levelét még a szószéken való felolvasás előtt sugározta. A prímás támadása nagy felháborodást keltett Lengyelországban, Glemp bíboros erre hirtelen változtatott a pásztorlevél szövegén és ejtette papjai elleni támadást. 3. oldal A Demokrácia alapja Habsburg Ottó Egyik írásomban már említettem Jean Francois Revel francia szociáldemokrata legújabban megjelent könyvét, amelynek címe: „A demokráciák alapja, törekvései”. Ez a mű korunknak talán a legélesebb és legvilágosabban megfogalmazott kritikáját tartalmazza különösen arról, milyen politikai hibákat követtek el a szabad és a totalitárius országok közötti viszony értelmezése terén. Ha nem is értünk egyet az író mély pesszimizmusával, könyve mégis megszívlelendő, mert a történelem, vagyis az előzmények ismeretében íródott. A bonni parlament rakétavitájai megerősítették Reves tételét. Ami november 21 és 22- én Németországban lezajlott, az erősen emlékeztethette az idősebbeket, akik azt átélték, a weimari köztársaság végnapjaira. Nem volt más mint a demokrácia tudatos, vagy öntudatlan leépítése. Ez nemcsak a zöldekre vonatkozik. Sajnálattal kell ugyanis megállapítanunk, hogy a politikusok egész sora, akik magukat szociáldemokratáknak nevezik, olyan kijelentéseket tettek és olyan dolgokat hagytak jóvá, amelyek kérdésessé teszik a jogállam fennállását, így például Brandt egykori kancellár szájából olyan, a harmincas évekre emlékeztető hangokat hallottunk, amelyeket egy felelős politikusnak soha sem szabadna használnia. Miről is volt szó alapjában véve? Egy képviseleti demokráciában a nép szuverenitását, korlátolt időre, a megválasztott képviselőkre ruházza át. Vagyis a választás a nép törvényes véleménynyilvánítása. Az ellenzék feladata, a bírálat, de nem az, hogy törvénytelen eszközöket alkalmazzon, vagy hogy vélt magasabb feladatára hivatkozva a szuverén parlament többsége által meghatározott feladatok végrehajtását megakadályozza. Az elmúlt héten, Brandt és Bahr szocialista vezérek áldásával megmozdították az utcák tömegeit. A többség akaratát rendkívül kétes értékű véleménykutatás eredményével igyekeztek kérdésessé tenni. Ezt náluknál is világosabban fogalmazta meg a zöldek nevében Petra Kelly, aki bár a szövetséges parlament leggyengébb frakcióját képviseli, háromszor is hangsúlyozta, hogy a német nép nevében beszél. Ez erősen emlékeztet a nemzeti szocialisták különböző megnyilatkozásaira a weimari köztársaság idején, ők is arra hivatkoztak, hogy a birodalmi gyűlés helyett ők képviselik a népet, így sikerült nekik a szélsőbal segítségével az államot tönkretenniök. Az úgynevezett békemozgalom is az utcával karöltve lép fel a demokrácia ellen. Tagadhatatlan tény, hogy a német nép nagy többsége ez év március 6-án azokat a jelölteket választotta meg, akik a NATO Szövetség kettős határozatát magukévá tették. Ennek értelmében Németország elvállalt egy kötelezettséget, amelyet teljesítenie kell. Ennek bár hirdetetten erőszak nélkül, a polgári engedetlenség alapján való megakadályozása a valóságban az alkotmány ellen indított támadás. Kelly asszony kijelentése például egyenesen felszólítás volt a törvénysértésre. Ezt nyíltan meg is mondotta amidőn lelkiismeretére hivatkozott, amely — szerinte — az előírások fölött áll. Természetesen lehetnek olyan törvények, amelyek ellentétbe kerülnek egyesek lelkiismeretével, mint például az abortusz törvény. De senkinek sem lehet joga arra, hogy erőszakkal kísérelje meg egy demokratikusan elfogadott törvény megváltoztatását csak azért, mert az nem egyezik egyéni felfogásával. Erre vannak törvényes utak és lehetőségek. Ugyanez áll az ún. békemozgalomra is. A weimari köztársaság annak idején azért bukott meg, mert az utcát mozgósították az állam ellen. Egyéni meggyőződésekre hivatkoztak, amelyeknek semmi köze nem volt a demokratikus törvényességhez. Éppen ezt az álláspontot juttatták kifejezésre Brandt mézes-mázas, galádsággal fűszerezett szavai. A zöldek és a többi szélsőséges elemek viszont nyíltan kimondották azt, amire a szocialisták csak célozni mertek. A többség sajnos elmulasztotta annak hangsúlyozását, hogy itt a demokrácia fennállása forog kockán. Geissler miniszter volt az egyetlen, aki ezt nyíltan megmondotta, amiért sárral dobálták meg. Sajnos a hírközlő eszközök is csődöt mondottak ebben a kérdésben. A mai világ megítélésében mindig azt a hibát követik el, hogy a külső megnyilatkozásokat és nem a belső lényeget veszik tekintetbe. A barna egyenruhák, a keményen masírozó SS csapatok a múlté. Azoknak végük van és soha nem térnek többé vissza. Viszont a veszély az, hogy más oldalról pontosan ugyanazt csinálják modern formában és modern módszerekkel, mint amit ők tettek. Amidőn 1945-ben a romokban heverő Németországon utaztunk át, a bölcs Somory Félix azt mondotta: „Hitler semmi esetre sem tér vissza többé, de a hitleri jelenség megismétlődhetik más formában, bármely országban. Persze másnak, álcázásul valószínűleg felsőbbrendű demokratának fogják nevezni, és a baloldalról jön majd. Erre kell vigyázni a jövőben”. Ha tekintetbe vesszük azt, ami Németoszágban az elmúlt hetekben történt, úgy e szavához nincsen hozzáfűznivaló. A japán választás: Botrány és balszerencse Karácsonytájt a Nyugat-barát miniszterelnök, Nakasone országos választások kiírására kényszerült. A konzervatív párt egyik vezéralakja, Tanaka korábbi miniszterelnök, akinek Nakasone saját kinevezését köszönhette, a Lockhead repülőgépgyár megvesztegetési botránya miatt el lett ítélve a bíróság által és így védencére is a korrupció vádjának árnyéka nehezedett. Nakasone új választás kiírásával igyekezett önálló mandátumot szerezni a japáni néptől energikus Nyugat-barát politikájának folytatására. A választás kimenetelének eredménye azonban csalódást hozott neki. Abszolút többségét elvesztette. Nyolc független képviselő segítségével kis parlamenti többség összekovácsolására van kilátása és így továbbra is kormányon maradhat, de megszilárdulás helyett uralma ingatagabb lett és a kényszer hatására az ellenzéki szocialisták által annyira bírált hadsereg erősítési politikájának fékezésére kényszerült. Tanaka, aki miatt a választásokat kiírták, az ellene hozott bírósági ítélet ellenére ismét fellépett és kerületében könnyedén visszaszerezte saját képviselői mandátumát, így Tanaka továbbra is malomkő marad Nakasone miniszterelnök nyakában. Mindez a Reagan kormány szempontjából érzékeny veszteség és Moszkva távol-keleti intrikáinak újabb lehetőségeket ígér. Ugyanakkor Nakasone vezető képességére jellemző, hogy egy rövid hét töprengése és sűrített tárgyalása után ismét felülkerekedett. A konzervatív párt megint őt jelölte miniszterelnöknek. Nakasone sietett Tanaka követőit eltávolítani újonnan alapított kormányából, helyettük az összes konzervatív frakció vezetőinek adott tárcát. Nakasone most ismét szilárdan ül a nyeregben, és ha parlamenti erejéből vesztett is, egy konzervatívabb konzervatív kormányt állított össze a választás következményeként, amely továbbra is amerikabarát és a Nyugati Szövetség oszlopos tagja. A szovjet államgazdaság fellendülése Yuri Andropov beiktatásakor tett ígéretét úgy látszik betartotta. A Szovjetunió államgazdasága 1978 óta elért legjobb eredményével zárta a 83-as esztendőt, mind az ipar, mind a mezőgazdaság területén. A nemzeti össztermelés 4 %-os növekedést mutatott az 1981-es 82-es évek dupláját. Igaz, hogy a 82-es esztendő a Második Világháború óta elért legroszszabb eredményt mutatta fel és így a javulás tulajdonképpen relatív. A legrosszabb után csakis javulás várható! A szovjet nép azonban most több ennivalót vásárolhat, az üzletekben nagyobb a választék. A javulás elsősorban a kedvezőbb időjárásnak köszönhető. Másodsorban a lógós munkások ellen hozott intézkedéseknek. Andropov megcsattintotta felettük az ostort, kevesebb lett azóta az igazolatlan távollévő a munkahelyről és a munkaidő alatti kocsmázás, vagy a vodkás üveg a munkapadon. Igaz, hogy Andropov hosszas távolléte és a súlyos betegségéről keringő hírek kezdik megint egyszer megtölteni az italosboltokat és a kocsmákat. A szovjet államgazdaság decentralizálását és megreformálását ígérte Andropov, de az idei nyáron kiadott titkos memorandum, amelyet valaki megmutatott a nyugati tudósítóknak, akik azt hazajuttatták és kinyomtatták sokkal távolmenőbb reformot ígért. A KGB azonnali vizsgálatot indított a szivárogtatók kilétének megállapítására. A Nyugaton közzétett szövegtervezet reformjai feldúlták a konzervatív szovjetbürokratákat. Andropov túl messzemenő reformokat tervezett mondották Moszkvában a bürokraták. Végülis amikor Andropov nevében megjelent az új gazdasági terv ez jóval óvatosabb volt, mint a titkos memorandum merész célkitűzései. A nyugati szakértők úgy hiszik, hogy sem Andropov, sem utódja nem lesznek képesek a radikális reformok bevezetésére.