Chicago és Környéke, 1984 (1-52. szám)
1984-05-12 / 19. szám
Iscom Qomcinnűáiff Kadhafi a kanapén Képzeljék el, hogy a cigányosan jóképű, de a fanatizmusától lángoló szemű Kadhafi beleegyezik abba, hogy zubbonyát levetve leheverjen a kanapére, a jóságos arcú ősz doktor rendelőjében, akinek specialitása a lélekbúvárság. Más szóval tehát pszichiáter, és most alkalma nyílt arra, hogy páciense mellé üljön a karosszékben, ölében jegyzetfüzet, amiben felrója, hogy milyen válaszokat kapott kérdéseire. Ezeknek célzata annak megállapítása, hogy mitől olyan Kadhafi amilyen, és mit lehetne változtatni azon, hogy más színben lássa a világot? Hogy megnyugodjon és mások is nyughassanak tőle! Kadhafit túl ezen azért is a kanapéra kellett fektetni, mert a Nyugat, részben, londoni nagykövetségének, pardon ,,Líbia népi irodájának” ostroma, a londoni rendőrnő legyilkolása és a 11 anti-Kadhafi tüntető megsebesítése óta, és részben ennek hatására megszakította a diplomáciai viszonyt Líbiával. Az amerikai elnök négy törvényjavaslatot küldött a kongresszusba a nemzetközi terrorizmus elleni hatékonyabb küzdelem módjait javasolva. Anglia ebben is utánozni fogja majd Reagant és hamarosan megteszi majd a maga intézkedéseit. Ezután kisvártatva a Nyugat, a NATO együttesen megtárgyalja a terrorizmus elleni együttes küzdelem lehetőségeit. Kadhafi, az Ayatollah Khomeini, a KGB ennek kubai és kelet-európai csatlósai, Észak-Korea és Irak mellett, holy az ír terroristákat kifelejtettük, a nemzetközi terrorizmusnak legprominensebb terrorfia Kadhafi. Ezért fektettük őt a kanapéra. Ott morcosan hallgat, mert a doktor Freud-i iskolát járta ki. Nyugati. De más nyugati pszichiáterek nem a Freud-i, hanem a politikai fajtából és a távolból a hallgatásból is így elemzik a pácienst: * 12 3 nyolcnak a terroristák elleni fellépést, hatalmas összegeket adna a nyomravezetőknek és túl ezen esetleg előzetes visszaütéssel terrortámadások elejét is vehetné. A szomorú igazság azonban az, hogy ezek az ellen rendszabályok talán kissé nehezítik a terroristák dolgát, de cselekedeteiktől nem fogják őket visszatartani. Egyszerűen azért nem, mert a terrorizmus kiirtása nem könnyű. Ha lenne rá mód, Izrael amely tűz ellen tűzzel harcol rég kitalálta volna az orvosságot. És Franciaország is amely nem adta fel az idegenlégióját. Még Anglia is amelynek megmaradt a Scotland Yardja és az amerikaiaknál jóval nagyobb a tapasztalata és cselekvési akarata. És a konzílium azért sem kecsegtet sok sikerrel, mert a Nyugat egyfajta közvéleményformálói, például Güntergraf, a nyugat-német írófejedelem, azzal érvelnek, hogy a Szovjetunió és az USA külpolitikája között kevés a különbség. Amíg a jót és a rosszat nem tudják egymástól megkülönböztetni, hogy lehet tehát orvoslást remélni? Grüntergraf analízisére az oroszok Afganisztánban, az amerikaiak Közép-Európában ugyanazok, sok nyugat-európai ezt mondja: Ámen, Alleluja, teszi hosszá az amerikai hírközlő média. Amíg a tudós doktorok között ekkora az ellentét, Kadhafi a kanapén is biztonságban érezheti magát. A terrorizmus kiirtásának csak egyetlen módja van, a Szovjetunió, Kelet-Európa, Észak-Vietnam, Észak-Korea, Irán, Szíria és Kuba tudják csupán ennek titkát. Elmebajos, avagy körmönfont nemzetközi kalandor, Kadhafi a páciens folytathatja politikáját és portyázását. Kadhafi körül szorul a hurok A londoni gyilkosság, lövöldözés a tüntetőkre egy nagykövetség épületéből azért történt, mondja az egyik tudós, mert Kadhafit szorítja a cipő. Odahaza merényletek sorát követték el ellene. Egyik célpont saját alteregója volt, az őt megszemélyesítő „doubleur” akit azért mutogat, hogy ne ő legyen a céltábla, de ha lövés éri, mégis magát érzi találva. Kadhafi tudja, hogy honfitársai közül odahaza és külföldön még SZámlálhatatlan az ellensége. Tudja azt is, hogy nemzetközileg egyreinkább el van szigetelve, még az arab államok sorában is és sokat adnának azért, ha hirtelen eltűnne a föld színéről. A páciens ezért állandó feszültségben él, csakis altató pilulákkal tud elaludni, álmai lidércnyomásosak. Ébrenlétekor úgy viselkedik, mint aki haludinál. Utasítja londoni követségét, rendezkedjen be hosszú ostromra és azt hiszi, hogy ez majd sikerül neki. Kadhafi a végét járja! Ellenkezőleg, soha jobban nem ment neki! Amint ez az orvosok között szokás, a másik politikai pszichiáter homlokegyenest ellenkező következtetésre jutott. Kadhafinak jobban megy mint valaha. Antikommunista mohamedán szélsőséges léte ellenére az istentelen Szovjetunió föld alatti és feletti támogatását élvezi. Mindössze 2 milliós ország vezetője, de a világ összes terroristáinak egyik legfontosabb kiképzője, így hát neki voltaképpen sokkal nagyobb a hadserege. A londoni gyilkosságot azért rendelte el, hogy megmutassa a nemzetközi hatalmát. Ha a brit oroszlán fővárosában egy angol főúr korábbi palotájából, amit az eladósodott angoloktól vásárolt, géppisztollyal lövöldözhet a londoni járdára, „az áruló líbiai emigránsokra”, úgy egycsapással három legyet ütött agyon. 1. Megmutatta ellenségeinek és az emigránsoknak milyen messze ér keze, nincsenek sehol sem biztonságban ha tüntetnek ellene. 2. És ugyanakkor megszégyenített egy birodalmat, amely tegnap még a fél világ ura volt és most a 2 milliós nemzet urával sem bír. Megráncigálta a brit oroszlán farkát, az feljajdúlt, kinyitotta fogatlan száját. 3. És ugyanakkor Kadhafi a Reagan-fejű amerikai sas tollát is megtépázta, kedvenc girlfrendje, a Vasöklü Hölgy nőstény oroszlány volt az, akinek a farkát ráncigálta. Kadhafi londoni akciója nem az üldözött elmezavarának jele, hanem gondosan kikalkulált lépés annak mutogatására mire képes határain kívül, ami viszont további erősödését jelenti, mert szerte a világban a névtelenek, a hatalom nélküliek, a Nyugat-gyűlölők méginkább hősként tekintenek majd rá, ami tovább növeli erejét. Ne tessék tehát lebecsülni Kadhafit, tudja mit cselekszik, és folytatása következik. A konzílium még nem ült össze, de kimenetele máris kevés eredménnyel kecsegtet. E két homlokegyenest ellenkező diagnózison túl vannak más, árnyalatbeli eltérésű vélemények is. A Nyugat politikai pszichiáterei nemsokára egybegyűlnek és konzíliumot tartanak. Az egyik fontos felszólaló dr. Schultz az amerikai külügyminiszter lesz. Saját lelete: „Állami terrorizmus ellen csakis államok együttes védekezése lehet az orvoslás.” Az amerikai gyógymód megkönnyítené a kormán Variációk egy húron Zathureczky Gyula Ha a századforuló óta lepergett kilencedfél évtizedre gondolunk viszsza, és összegezni akarjuk a történteket, nem sok borúlátás kell ahhoz, hogy Ady Endre egy verse, pontosabban verscíme jusson eszünkbe: „Vér és arany”. Ez a húr, ha úgy tetszik a „vörös fonál" mely végighúzódott századunkon és ezen variálódtak a történések, s előre láthatóan tovább variálódnak. Úgy vélem nem szükséges felsorolni mindazt, ami történt, vagy nem történt, de a történések okait kétségkívül Ady két szavában találjuk meg: vér és arany! Ennek a két fogalomnak, ha néha átvitt értelemben is, sorsdöntő változatait éltük meg. A publicista feladata tulajdonképpen a pillanatfelvétel. Csak így rögzíthet nagyon is múló pillanatban és pillanatra valamely helyzetet. Keresheti közben a múltat és megpróbálhat a jövő ködébe tekinteni. Óriási a tévedés lehetősége. Mégis kényszer és feladat az írás, mert gondolatokat ébreszthet. Lehet igenlőeket, lehet tagadóakat. A fontos, hogy gondolatok legyenek. Mert az adott helyzeten, csak a gondolatok változtathatnak. A változtatás már nem a publicista dolga. De a tényekre irányított fénysugár, megvilágosíthatja a koponyákat. És ebben rejlik az emberiség reménysége. Természetesen nemcsak a publicista fényjelzéseiben, hanem a tudósokéban, írókéban, költőkében, mindazokéban, akiknek az agyát még nem tompította el a képernyő és képesek önállóan gondolkozni. A tömegek erre már szinte képtelenek. Tovább gargalizálják a médiumok szavait. Perdöntő kérdés merül fel itt: mi hatalmasabb? A szellem, vagy az anyag? Hiszen ha nagyon meszszire tekintünk vissza, mégis megállapíthatjuk, hogy mindenünk ami van, jó és rossz egyaránt, az emberi gondolatokból született. Ezt korunk materialistái sem cáfolhatják, holott materialista világban élünk. És tömegtársadalomban. És atomkorszakban. És megszakítás nélküli, ilyen, vagy amolyan vérontásban. Vér és arany, akkor is ha az aranyon most olajat értünk. A világ nemcsak döbbenetes, hanem érthetetlen is. Nehéz róla pillanatképet készíteni, különösképpen, ha a villámfénnyel felvett kép csak hetek múlva kerül az érdekeltek kezébe. Hetilapunkra gondolok és arra, hogy a felvétel optimális esetben is csak egy két hét múlva kerül a szerkesztő asztalára és újabb hét után a rotációs gépbe s onnan az olvasók kezébe. Közben sok minden megváltozhat. Nem kell hozzá egyéb mint egy váratlan politikai döntés, vagy éppen egy revolverlövés. Ezek a pillanatnyi történések, a variációk egy húron. De ezek is az élet áthághatatlan törvényei alá vannak rendelve. Minden történésnek mély a gyökeres ágai igen messze nyúlnak. Akár évszázadokban is gondolkozhatunk. Jöhetnek szörnyű viharok, melyek derékban törik ketté a szálfákat. De a füvet csak a földre nyomják és ha kisüt a nap, a fűszálak ismét felegyenesednek. Egy a repedésébe hullott apró mag szétrepesztheti a hatalmas sziklát. Ezek természeti törvények, de vannak ilyen szellemi és politikai, történelmi törvények is, melyek határokat szabnak a cselekedetnek—és a szellemnek is. Földünkön két egymással mindenben-ellentétes világ született a második világháború után. Az egyik a szabadságé, a másik a szolgaságé. Mindkettő meg akarja váltani az egész világot. Az egyik a szellemmel, a másik az anyaggal. Az egyik az egész világ felett akar uralkodni, a másik meg akarja segíteni a szabadság eszméjével. Az ellentét áthidalhatatlan. Lehet taktikázni, dialogizálni, egyezkedni, szerződést szegni, fenyegetni és védekezni, csak megegyezni nem. Eddig minden nagyhatalom, amelyik világuralomra tört, megbukott, hozzá hatalma teljében. Ezért nem sikerült se Nagy Sándornak, se Napóleonnak, se Hitlernek, se Sztálinnak és utódainak a kard erején megvalósítani a mondák világában gyökerező nagy álmot: Európa egységét. És az egységet a jelek szerint nem tudják megvalósítani a materiális erők sem. Látjuk az Európai Gazdasági Közösség krízisét. Átvitt értelemben, sőt gyakorlatilag is az „arany” miatt. De az eszme mégis él tovább. Európa mozgalom, Páneurópa mozgalom stb. Csakhogy az eszmének erősnek és sodró erejűnek kell lennie, mint volt 1946-ban, amikor Sir Winston Churchill hirdette meg a zürichi egyetemi ifjúság előtt. Azóta „elpolitizálódott”. De lám tovább él és izzik a terror hamuja Európa keleti részében. Az ottani embermilliók benne látják életük egyetlen megoldását. A szörnyű keleti nyomás alatt, ha emberek akarnak maradni, nem lehetnek mások, mint a szó klasszikus értelmében vett európaiak. A több mint két évezredes nyugati keresztény kultúrközösség tagjai. S itt kimondhatjuk a szentenciát: a kettéosztott Európa nem Európa! Európa a lélekben és a szellemben, az íratlan törvények által előírt magatartásban él. De él! És meghódította az egész földtekét. Mind az öt földrészt. Ne feledjük, hogy Marx Károly is európai volt. Hogy tanait meghamisították és megcsúfolták más lapra tartozik. Jelenünk vészteljes lapjára. Most ez a variáció, ugyanazon a húron. Meg kell értenünk végre, hogy nem két szuperhatalom, hanem két világ összeütközéséről van szó! Az élet minden területén! A kérdés nem az, hogy melyik világ győz a másik felett (egy atomháborúban senki nem lehet győztes), hanem hogy melyik valóban erősebb. Nemcsak gazdaságilag és katonailag, hanem szellemben, hitben, lélekben. A Szovjetunió pszichológiai hadjáratának sikereit nem lehet tagadni. Ötödik hadoszlopai vannak már „hasznos idiótákból”... És haszontalanokból is. Csak eggyel nem rendelkezik, amire százmilliók vágynak égően: a szabadsággal! Moszkva páratlan hatalmi gépezetet épített fel kereken hat évtized alatt. De a gépezet csikorog. A fogaskerekek megkoptak. Új alkatrészek nincsenek. Ezt képletesen értem: hiányzanak az elődök nyomába lépő fiatalok. Tisztelem a kort, mert magam is „koros” vagyok, de megszívlelem Szent István királyunk fiához intézett Intelmeit is: „kérd ki az öregek tanácsát és kormányozz a fiatalokkal! ” Minden egyébtől eltekintve, ez hiányzik a Szovjetunióban. Hiszen ott sem lehet csak kenyéren élni, különösképpen nem, ha az sincsen. És mégegyszer vissza az Egyesült Európához. Fegyverrel, hatalommal nem lehet egyesíteni. De szellemmel igen. Azáltal ha egyszer végre letérünk a „vér és arany” tételéről és nem az államok, hanem a népek és nemzetek, az emberek közösségét teremtjük meg. Ha így teremtjük meg az egymást segítő, békés és gyümölcsöző együttélést. Ha megszüntetjük végleg a népek közötti versengést és a vele járó gyűlöletet, ami a vasfüggönyön túl lett a régi barbárság variációja. Hoszszú és rögös út vezet még odáig, de az út megvan. Végig kell menni rajta. Sok illúziót vesztünk, de sokat is nyerünk, mert minden időkben az illúziókból születtek a realitások. Itt van még Amerika, pontosabban Észak- Amerika. Mindkettő Európa gyermeke, akárcsak Dél-Amerika, Ausztrália és a világ még sok más része. Észak-Amerikában ismét elnökválasztások előtt állunk. Ilyenkor világpolitikai szélcsend van, ami a lényeget illeti. Mindenki arra vár, ki lesz az új elnök. Beleértve Moszkvát is. A választási küzdelem már megindult. Az augurok szerint biztosra vehető, hogy Ronald Reagan lesz ismét az elnök. De ha nem ő lenne, akkor is már visszavonhatatlant cselekedett. Nemzeti és hatalmi öntudatra ébresztette amerika népét. Ezt nem lehet visszacsinálni. És kiadta a nagyon egyszerű jelszót, amin szintén nem lehet változtatni: A világbékét csak az erő pozíciójából lehet tartósan biztosítani! Lassan gyógyuló — halálos sebeink (A megíratlan idő...) Hajnal László Gábor Tudatos hamisítások — sorozatban! A papok és a klérussal kapcsolatos személyek bemutatása röviden úgy jellemezhető, hogy az anakronizmusok csokorbagyűjtésével mondanak ítéletet a szereplőkről. Mindszenty Józsefet és Slachta Margitot „tudatosan”, ám a lényeget tekintve „naivságból” egy kalap alá véve mutatták be. A hercegprímást azonban nem is igyekeznek rehabilitálni, még az 56 előtti „bűnei” alól sem mentik fel. Az 1949. február 3-8-ig tartó kirakatpert, melyben a bíborost nemcsak hazaárulással, hanem valutacsempészéssel iss vádolták, most is a „rendszer jogos önvédelmi lépésének” tekintik. A tömeg- és telekommunikációs eszközök minden alkalmat megragadnak, hogy az apostoli helytartót még holta után is folyamatosan mocskolják. „Aligha gondolhatta bárki is, hogy a nyilas fogságból (1944. novemberében tartóztatták le) a szovjet csapatok segítségével kiszabadult veszprémi püspök lesz az új, demokratikus Magyarország és a Szovjetunió egyik legengesztelhetetlenebb ellensége.”** A témaszegény történészek és politikusok 1983-ban meglepő gyakorisággal publikáltak a bíborosról, oly feketére mázolva Mindszentyt, hogy a jobbérzésű emberekből ennyi támadás csak rokonszenvet és megértést válthat ki.46 A Politikus Pályák sorozatban méltatott és szidott valamennyi személy részletes elemzése, a hamisítások korrigálása — noha kedvünkre való feladat — a terjedelmi korlátok szorítása miatt nem lehetséges. Pedig hosszasan lehetne még arról elmélkedni, hogy például Erdei Ferenc,, a Nemzeti Parasztpárt egyik megalapítója miért tudta börtön, internálás, komolyabb bukás nélkül átvészelni a hatalmi harcokat. Vagy: Kéthly Annát milyen megfontolásból mártogatták hideg és meleg vízben, slusz-poénként úgy lezárva a cikket: „...feltehetően szenvedett attól a súlyos paradoxontól, hogy miután negyedszázadon át harcolt a Horthyrendszer ellen, az imperialista politika szolgálatában kötött ki. Erre utal az a tény is, hogy élete utolsó éveiben fokozatosan visszavonult a nyilvános szerepléstől, sőt foglalkoztatta a hazatérés gondolata is.”** Aztán: miért alakult Balogh páter49 s Barankovics István életútja úgy ahogy, és Sulyok Dezső pályafutását minek alapján fejezték be imigyen: „1965-ben bekövetkezett haláláig nem adta fel retrográd és egyben irreális politikai céljait. Doktriner elviségét, a történeti realitásokkal nem számoló makacsságát, egyfajta ,örök ellenzékiségre’ való hajlam munkál-e benne, netán mindhárom — ez immár a pszichológia birodalmába tartozó kérdés.” 51 A Társadalmi Szemle 1983. novemberi számában olvasható Zárszó számos újabb töprengésre ad okot, mert nem értjük, hogyan jelenthetik ki: „Nem sikerült elkészíteni Pfeiffer Zoltánnak, az ellenzéki Magyar Függetlenség Párt elnökének pályarajzát, mivel egyelőre igen kevés a róla rendelkezésre álló, tudományosan megbízható adat.” A realitásokhoz való ragaszkodás ugyan dicséretes szándék, ám másoknál — legtöbbször — ezt akkor miért nem tartották be. A vonzások és taszítások közepette bár nem könnyű az ecsetvonásokat valósághűen alkalmazni, de a folyóirat szerkesztői szinte minden cikkben kényük-kedvük szerint maszatoltak. Illyés Gyula írta: „Amit a gondolat tisztáz, az érzéseket még nem teszi rendbe!”* Tehát a sorozat olvasói úgy jártak, mint a budapesti Vidám Park „Elvarázsolt Kastélyának” látogatói, akik a homorú és domború tükrök között botorkálva még saját figurájukat is torzítva látják, miként azt a tervezők-rendezők akarják a politikai életben is. A tegnapok bemutatásánál gondosan vigyáznak arra, hogy a portrékat mutató tükrök vagy homályosak, vagy különböző cserepekből összeragasztott, de a valóságot mindenképpen hamisan visszaverő tárgyak legyenek.52 A tabu-témák számának csökkenése önmagában csak porhintés, mert az engedélyezett cikkek megjelenése nem előre,hanem oldallépések a szocialista historizálásban. Az ország jelenlegi vezetői még három és fél évtized múltán sem biztosak dolgukban, s konokul tartják magukat ahhoz a jól bevált kommunista taktikához: csak a jövő a biztos, a múlt sűrűn változhat! A kommentárok és forrásmunkák jegyzéke 44. A Szabad Nép 1948. december 28-i számában (ez volt az MKP központi lapja) így kommentálták a hírt: „Közönséges bűnözőt tartóztattak le!” Furcsa fintora a sorsnak, hogy Mindszentyt a vádlottak padján röviddel később a kommunisták addigi kedvence, Rajk László követte. 45. Gergely Jenő: Társadalmi Szemle, 1983/4. sz. 81. old. 46. Sipos Péter — Vida István: Mindszenty József és az amerikai követség, História, 1983/5-6. sz. Ezt követte Bokor Péter interjúja Nagy Töhötöm volt jerzsuita páterrel arról: Hogyan lett Mindszentyből hercegprímás? Élet és Irodalom, 1983. október 14. Majd Péter László cikke: Mindszenty „káderjellemzése”, Élet és Irodalom, 1983. október 21. 47. Huszár Tibor: Társadalmi Szemle, 1983/5. sz. 86-94. old. 48. Strassenreiter Erzsébet: Társadalmi Szemle, 1983/8-9. sz. 119-126. old. 49. Balázs György: Társadalmi Szemle, 1983/7. sz. 83-89. old. 50. Izsák Lajos: Társadalmi Szemle, 1983/11. sz. 75-81. old. Ugyanebben a számban mutatta be Gergely Jenő Barankovics Istvánt. 51. A Magyarországon betiltott „Szellem és erőszak” című kötet 189. oldalán található idézet. 52. Csak néhány példa: Rajk-életrajzokból mindenütt hiányzik, hogy belügyminisztersége idején az ő tudtával és beleegyezésével 400 ezer „Kékcédulát” nyomtak, melynek tulajdonosai bárhol és akárhányszor szavazhattak. Ezzel a csalással jelentős előnyre tettek szert a kommunisták. A „Politikus Pályák” sorozat elkezdésekor más folyóiratban is hozzáfogtak a közvélemény „puhításához”. A Kritika 1982/11. számában fejezeteket közöltek Nagy Kázmér „Elveszett Alkotmány” című, 1982-ben, Londonban megjelent könyvéből, melynek elsődleges célja az emigrációs szervezetek, újságok hitelének rombolása volt. A szerző azóta hazatelepült. Mindszenty József 1892 — 1975 Állok Istenért, Egyházért, Hazáért, mert ezt a kötelességet rója rám a nagyvilágon legárvább népem történelmi szolgálata — mondotta Mindszenty József Magyarország utolsó hercegprímása 1948. november 18-án, letartóztatása előtt öt héttel, a nemzethez intézett utolsó szózatában. És ebben a mondatában benne volt elszánt hite és a következmények vállalása. Megismertetni a világgal a magyarság kálváriáját. Kilenc éve 1975. május 5-én hunyta le szemét a kereszténység szellemóriása, a XX. század nagy történelmi alakja. Mártíromsága, melyet alázatosan vállalt hitéért ma is példaképe a világnak, és a magyarságnak. Ma amikor a világ békéjét a feladás hisztériája fenyegeti, amelybe sajnos papok is részt vesznek, a szabad világban élő keresztény magyarok feladata Mindszenty bíboros szellemi örökségét továbbadni és megőrizni az egyetemes emberiség számára. Kedves Olvasóink! Kérjük, hogy támogassák a lapunkban hirdető Üzletembereket és Egyesületeket, mert az ő — sokszor erejüket meghaladó — áldozatvállalásuk nélkül, vagy nem lenne magyar újság Chicagóban, vagy az előfizetési díj legalább háromszorosa lenne a jelenlegi árnak, a Chicago és Környéke Szerkesztősége