Chicago és Környéke, 1985 (80. évfolyam, 1-52. szám)
1985-07-06 / 27. szám
BT/ 10. oldal Szálljunk vissza 50 évet (Harmadik rész.) Abban az ötven évvel ezelőtt, 1935-ben megjelent folyóiratban, amelyről már beszéltem, érdekes cikket olvastam arról, mit tudott akkoriban egy angol gyarmati ezredes Magyarországról. Az ezredest így hívták: Colonel Francis Congreve. Vendégként látogatott el ötven évvel ezelőtt Magyarországra, ahol az akkori idők neves operaénekesének, Székelyhidy Ferencnek és feleségének, a szintén kiváló énekesnőnek, Marschalkó Rózsinak vendége volt. Leányuk, Székelyhidy Rózsi kalauzolta az angol ezredest Budapesten és vidéki útjain. A „Magyar Úriasszony Lapjának” 1935- ös számában Vándor Kálmán, a lap munkatársa interjút készített Székelyhidy Rózsival. Érzésem szerint érdemes felidézni a fél évszázaddal ezelőtti szöveget, mert fényt vet arra, mennyire keveset tudtak az angolok Magyarországról. Vajda Albert Nagyot csalódtam — kezdte a beszélgetést Székelyhidy Rózsi. — Ha az itthoni lapokat olvassa az ember, azt hinné, hogy Angliában jól ismernek bennünket. Ez tévedés. — Csak nem azt akarja mondani ezzel, hogy az angolok nem is tudnak rólunk? — tette fel a kérdést az újságíró. — Általában még a legintelligensebb angolokban is ködös fogalmak élnek velünk, magyarokkal kapcsolatban. Még ma, 1935-ben is a nagy többség úgy tudja, Ausztria és Magyarország összetartozik. Congreve ezredes például nem tudott arról, hogy a két ország különvált. Arról nem is beszélve, hogy halvány fogalma sem volt arról, milyen körülmények között történt ez a szétválás. — De Budapestről, a magyar fővárosról csak hallott? — Szentül erősítgette, hogy Magyarország fővárosa Vienna. Végül sikerült meggyőznöm, hogy téved. — Mégis, mi volt az, amit tudott rólunk az angol ezredes? — Azt, hogy szép a cigányzene és szépek a magyar nők. — És kiket ismert a magyarok közül? Úgy értem, névleg? — Bethlen Istvánt és Gömbös Gyulát. — Magyar művészeket nem említett? Mit tudom én... Lehár Ferenc nevét csak ismerte? — Hogyne. De az angolok szerint Lehár Ferenc osztrák. — Ez bizony szomorú. — Szerintem is az. Amikor kint jártam Angliában, csak az foglalkoztatott, hogy jobb propagandát kellene csinálnunk, jobb eszközöket alkalmazni, hogy az angolok érdeklődését felkeltsük magunk iránt. Hogy csak egy jó példát említsek: kitűnő propaganda, hogy Kisfaludy Stróbl Zsigmond szobrászművész most Londonban van és elkészítette György királyi herceg márványszobrát. (Ő lett a későbbi VI. György király. A szerkesztő megjegyzése.) Londonban nagy sikere van a szobornak, az emberek tódulnak a magyar szobrász műtermébe, hogy lássák a hercegi képmást. — Beszéljünk most egy kicsit a maga angliai élményeiről. Milyenek az angol fiúk? — A magyar fiúk ezen a téren sok hosszat nyernek. — Miért? — Az angol fiúk udvariasak, szívélyesek, szolgálatkészek, de csak a pipa és a krikett érdekli őket. — Dehát táncolni csak tudnak? — Táncban is a magyar fiúk vezetnek. És százszor mulatságosabbak. — Mondana erre egy példát? — Szívesen. Csónakázni hívott egy angol fiú. Beültünk a csónakba és, akár hiszi, akár nem, teljes órán át evezett és egyetlen szót sem szólt. Pedig, úgynevezett „édes-kettesben” voltunk. Elképzelhetőnek tartja ezt egy magyar fiú esetében? — Elképzelhetetlennek. De végül azért sikerült szólásra bírnia az angol fiút? — Annyira hosszan-ított a némasága, hogy végül mérgemben felborítottam a csónakot. Akkor csuromvizesen kisegített a vízből — nem volt mély a folyó — és azt mondta: I’m awfully sorry, Miss Scekelháj- J di”. — Remélem, maga azért tanította néhány fontos magyar szóra a szófuk az angol fiúkat. — Igen, de ez sem voltkönnyű. Az angolok máskép ejtik ki a szavakat, mint ahogyan leírják. Nekem úgy kellett tehát leírnom a magyar szavakat, hogy ha egy angol elolvassa és ki mondja, akkor hasonlítson valahogyan a magyar kiejtéshez. — Példákat kérek. — Szívesen. Azt a szót, hogy „jó éjszakát” így írtam le nekik: — ,,Yo ai za cat.” — És azt, hogy „szeretlek”? — Let at lack. — Összbenyomásáról szeretnék még hallani. — Az átlag angol kedves, előzékeny, jómodorú, de unalmas. Vendégszeretetük nem anynyira közmondásos, mint a miénk, de azért kedvelik a vendéget, ha nem is kényeztetik el annyira, mint mi magyarok. — Végezetül az utolsó kérdés: férjhez menne-e angol fiúhoz? — Mi, magyar lányok több temperamentumhoz szoktunk. Angol— magyar házasság nem nagyon kecsegtet. ☆ így szólt az 1935-ben készített interjú. Tanulságos olvasmány ötven év távlatából is. Vajon teljes joggal elmondhatjuk-e, hogy az angolok — és általában a nyugati világ — ma már tökéletesen tiszta képet alkot magának rólunk, magyarokról? KÖNYV Ismertetés — Ajánlat — Kritika LEGENDÁK NÉLKÜL Gosztonyi Péter: Magyarország a második világháborúban. 2 kötet. Herp Verlag, München 1984, 199, 243 old. Svájcban élő történészünk két kötetes munkája az elmúlt évben jelent meg, igazi időszerűségét azonban most nyerte el, amikor a második világháború befejezésének negyvenedik évfordulójáról emlékezik meg a világ. Hangsúlyozni szeretném: „igazi" időszerűséget említek, nem pusztán időszerűséget. Mert a téma negyven éve időszerű. Gosztonyi számára pedig különösen az, hiszen a négy és félszáz oldalas munkát az utóbbi két évtized tanulmányaiból, riportjaiból állította össze, amelyek jórésze már napvilágot látott különböző magyar emigráns folyóiratok hasábjain. Az olvasónál is érdeklődésre találtak ezek az írások, nemcsak a hadtörténész-szerzőnél, akinek fiatal éves központját az élő magyar történelem, az 1956-os szabadságharc, a későbbi éveiét pedig a közelmúlt világtörténelme, ezen belül pedig elsősorban Magyarországé alkotja. Az átfogó műve összeállt négy évtizeddel ezelőtti magyar történelem közzéadása indokát Nyugaton Gosztonyi abban látja, hogy ...a hatvanas évek második felétől kezdve a hazai kortörténeti irodalom több olyan művel lepte meg az olvasót, amelynek témája még nem is olyan régen a tiltott gyümölcsök világába tartozott. A második világháborúba belesodródott Magyarország történetéről azonban mégsem írtak meg mindent a hazai történészek, mert nem írhattak meg...” Idézettel folytatom, mert így érti meg leghamarabb az olvasó, hogy a történeti mű még a laikusok számára is, - mint e könyv recenzora - miért le nem tehető, izgalmas olvasmány. Már az első tanulmány,a magyar hadbalépés történetéhez így szól, a többi között: „Kevés olyan háború van, amelybe egy országot és népet annyira könnyelműen vittek volna bele, mint ahogyan Magyarországot döntötték veszélybe 1941 júniusában vezetői. Ehhez a háborúhoz a magyarságnak kezdettől fogva semmi köze nem volt. A kassai bombázást a háború okának nyilvánítani még akkor sem lehet, ha - tegyük fel - a várost valóban , szovjet gépek támadták volna meg. A háború alatt például amerikai gépek, navigációs hibából bombázták Schaffhausent és Zürichet, anélkül, hogy ezt a svájci kormány részéről hadüzenet követte volna...” Ám ez még csak a kezdet volt. Ami utána történt, arra emlékszik az idősebb nemzedék, és tanulja, - de honnan, kiktől, és az igazságnak mennyire híven? - a fiatalabb korosztály. Gosztonyinak nemcsak az szól javára, hogy nem az otthoni, — soha be nem vallott — cenzúra nyomása alatt tanítja a nemtudókat hanem az is, hogy szabad világban él, tájékozódhat a még élő résztvevők, szemtanúk körében. Fáradhatatlanul keresi fel mindazokat akiknek tevékeny részük volt a tragikus magyar közelmúltban, kivallatja a hajdani tróca vezetője életben lévő tagjait, de a kevésbé nevezeteseket is, akiktől konkrét adatokat remél. Tömeggyilkosokkal ül le egy asztalhoz hogy kitudja tőlük azokat a konkrétumokat amelyeket haláluk után többé nem hoz teliszínre senki. Sok riportjában vissza-visszatérő megjegyzés: ...Megdöbbenve hallgatok. A krónikás fegyelme elnyomja bennem a dühödt ellenvetést. Jegyezni jöttem, nem vitatkozni. Ha tetszik, ha nem, kezet kell fognom, búcsúzóul...” Nos, hogyan is volt azután, hogy Magyarország megüzente a háborút a Szovjetuniónak és az Amerikai Egyesült Államoknak? „Megkezdődött a koncert”, — ez volt a titkos jelszava a „magyar apokalipszis”, a doni csata elkezdésének, — 1943 januárjában — a második magyar hadsereg pusztulásának. Magyarország német megszállásáról, Horthy kiugrási kísérleteiről, Horthy és Hitler kapcsolatairól, a magyar ellenállási mozgalom reális történetéről lényegesen hitelesebb képet kap az olvasó, mintha átrágja magát az utóbbi évtizedekben, Magyarországon kiadásra került „objektív” történetírásokon. Az utóbbi téma kapcsán Gosztonyi megmondja, hogy „Rákosi 1949-1950-ben több honvédtisztet akasztatott, mint Haynau, és többet, mint Szálasi.” Leszámolhat-e a hazai rendszer, ilyen mélységekig a saját múltjával? Aligha. Az igen múlt ugyanis annyira brutális, hogy nehezen hihető: egy-két évtized alatt nyomtalanul eltűnik... A két kötet legizgalmasabb része alighanem a befejező tanulmány a szovjet parlamenterek lemészárlásáról Budapest határában, 1944 decemberében. Nem árulom el a részleteket, sem a szovjet fényképfelvételek, azok aláírásainak „hitelességéről” szóló kommentárokat. Biztos, hogy Gosztonyinak ez a műve is - nem először - heves vitákat,kritikákat” eredményez majd a hazai sajtóban is. „Mondd meg az igazat, betörik a fejed”, miért volna ez most másként? Kinek kellemes, a mai, „sokkal jobb” rendszerben, hogy valaki idekint kendőzetlenül igazat mond? Márpedig azt mond. A második kötet rövid előszavát így fejezi be Gosztonyi Péter: »Új, és először került e kötetben közlésre a Budapest ostrománál 1944 decemberében a főváros határában elesett szovjet követek sorsának története, mégpedig úgy, ahogy ez az esemény valóban megtörtént. Tehát: legendák nélkül.” _rti WOL. HOPPING w Black Forest Meat Market tulajdonos MOHAPP BÉLA Top quality meats Specializing in home made sausages Imported and domestic delicatesen * Importált és belföldi csemegeáruk * Igazi magyar fűszerek és savanyúság Nyitva minden nap: 99 6-ig, vasárnap zárva. Tel: 348-3660 2002 W. ROSCOE 472-7720 Chicago, III. Június 7-én, a Szabadságharcos Szövetség rendezésében Tollas Tibor és Nagy Alajos estjére igyekeztünk a Lengyel-házba. Ugyanezen a napon érkezett Párizsba Rajiv Ghandi India miniszterelnöke feleségével és óriási kíséretével. Két hajórakomány áruval, indiai különlegességekkel, eleven állatokkal, elefántokkal, púpostevékkel, medvékkel. Három repülőgép hozta a kíséretet és a párizsiaknak szánt népi csemegét, eredeti egyszerű népzenészeket (ezeket úgy szedték öszsze falvakból, repülőn még nem ültek soha s amikor megérkeztek úgy kellett őket ölben kihordani, mert megdermedtek a rémülettől). A „lacikonyha”, ékszer, illatszer és mutatványos sátrakat ott állították föl a Chaillotpalota előtti lejtőn a szökőkutak két oldalán. Ez a palota az előtte lévő híres „vízágyúkkal” az Eiffel toronnyal éppen szemben, a Szajna túlsó Szőke Klári partján épült. Egész Párizs kivonult e látványosságot megnézni. Különösen a gyerekek örültek nagyon, hiszen medvetáncoltatásban gyönyörködhettek és ügyes, díszesen fölöltöztetett elefántok produkcióiban. A nagy kivilágításban indiai zene, illat kavargott a levegőben. Tűzijáték, sőt, még egy nagy dézsa Gangesz vizet is beleöntöttek a „bűnös" Szajnába, hogy szent vizükkel megtisztítsák. A vásáráru is igen olcsó volt, mert indiai áron adták a csodálatosan megmunkált elefántcsont, féldrágakő, szantálfa ékszereket. S mi ezen a szédületes nagy tömegen keresztül igyekeztünk időre beérkezni Tollas Tibor estjére, amelynek címe: Szellemi ellenállás Magyarországon és a Kárpátmedencében. Sokan gondolhatják most kedves olvasóink, hogy ilyen színes párizsi kavarodásból érkezve, talán nehéz volt átállni s figyelni a súlyos magyar témára. De állítom, Tollas Tibor legyőzte Párizst! Az ő magával ragadó, lendületes, lelkes és bíztató előadása mindannyiunkat felrázott s nem volt már „indiai Párizs” eszünkben, csak egyedül a magyar sors. Keveseknek adja meg a Jó Isten, hogy az alkotó, költői géniuszon túl még ilyen nagyszerű előadó is legyen. S a költő fáradtságot nem ismerve (vagy ha ismerve is, hiszen jól tudjuk szívműtéten esett át, de le m küzdve) könyvekkel megtömött bőröndökkel terhelve, járja a világot... Járja, hogy lelket öntsön belénk s tanítson összetartásra. Ezzel kapcsolatban jut eszembe, előadása közben csak úgy odavetett, de nagyon találó mondata: „Gondoljuk csak el, hogy amikor egy-egy magyart temetünk, milyen szép beszédeket mondunk sírjánál. Ha csak a felét elmondanánk neki életében, talán nem is jutott volna oda! ” Akkor mindenki nevetett, de azért az eszünkben maradt. Kísérője, Nagy Alajos szavalóművész, — ő ugyan határozottan elhárítja magával kapcsolatban ezt a megjelölést, mert csak mint „versszerető, műkedvelő szavalók", de az előadott művek költői, — a jelen levő Tollas Tibor kivételével — hallhatták volna verseiket az ő előadásában, bizonyára helybenhagynák ezt a címzést. Különösen sikert aratott a hazai és emigrációs körökben ritkán hallott nagy költők, mint Csoóri, Sinka megszólaltatásával. Az éppen Párizsban tartózkodó Róth István montreáli M.H.B.K. vezető is fölszólalt s pár mondatban beszámolt amerikai tevékenységük eredményeiről, az erdélyi és felvidéki magyarság védelmében. A hír, hogy Duray Miklós pozsonyi geológus és író a Csehszlovákiai Magyar Kisebbség Jogvédő Bizottságának megalapítója, a szlovákiai magyar iskolák kitartó védelmezője, börtönéből kiszabadult, általános örömet okozott, s nagy tapsban köszöntük meg. Márai Sándor könyvei: San Gennaro vére $10.00 Napló 1958-67 $15.00 Szindbád hazamegy $9.00 Béke Ithakában $10.00 Kérje ingyenes katalógusunkat! Megrendelhetők: Újváry- „Griff’ Kiadó Titurelstrasse 2 D-8000 München 81 Telefon: (0 89) 98 94 23 Kedves Olvasóink! Kérjük, hogy támogassák a lapunkban hirdető Üzletembereket és Egyesületeket, mert az ő — sokszor erejüket meghaladó — áldozatvállalásuk nélkül, vagy nem lenne magyar újság Chicagóban, vagy az előfizetési díj legalább háromszorosa lenne a jelenlegi árnak, a Chicago és Környéke Szerkesztősége FIZESSEN ELŐ LAPUNKRA! Az év legszebb napja! MEGHÍVÓ szeretettel hívja önt, kedves A 63. ÉVES CALIFORNIAI MAGYARSÁG családját, amerikai és magyar barátait, ismerőseit, legnagyobb évi magyar társadalmi eseményére, a hazánk határain kívül a világ 49. SAJTÓNAPRA 1985. augusztus 4-én VASÁRNAP DÉLELŐTT 11-TŐL ESTE 9-IG AZ Alpinetfillant f Sörkertjébe V / 833 W TORRANCE BLVD., TORRANCE. CALIFORNIA 90502 Tel.: (213) 3274384. (213) 770-1961 FÉL ÓRÁS MŰSOR: 2, 3, 4, és 5 órakor Főrendező: FÉNYES MÁRIA Rendező: IVOIS Aildor SZEREPLŐK: Stage manager: DBnniS György Braun Sanyi, Karikás Bros Cecilia, Dóra Lívia, Varga Tibor, Lorincz Magda, Népi Táncfesztivál: KÁRPÁTOK, MEXIKÓI TRADICIONÁLIS NÉPI TÁNC EGYÜTTESEK tj®____ Cigányzene GYERMEKEKNEK MŰSOR 2.30 ÉS 3.30-KOR! B. J. a bohóc. Luftballonból állatok, bűvész és varázsló AZ IFJÚSÁGNAK JÁTSZIK: JULISKA 7 TAGÚ CIGÁNYZENEKARA A CIMBALOMNÁL: SOMSÁK JIMMY A kitűnő magyar ételek MOLNÁR JOE és TERESZ felügyelete alatt készülnek. Gulyás, töltöttkáposzta, friss kolbász. — Bor, sör, alkoholmentes üdítő italok. SZÓRAKOZTATÓ JÁTÉK-SÁTRAK ? Belépődíj 3.00 dollár, elővételben 2.00 dollár, senioroknak 1.00 dollár. A 12 éven aluliaknak, cserkész, vagy magyar ruhában érkezőknek ingyen! • ’ Elővételi jegyrendelés és további információ: (213) 463-3473 1 (213)384-7642 ÚTIRÁNY: A Harbor Freeway. Térjenek le a Torrance Blvd.-on. A Free- Tway kijáratának nyugati oldalán van az Alpine Village parkolóhelye. ! BŐSÉGES INGYEN PARKOLÁS! ! BAZÁR! AJTÓDÍJAK!