Chicago és Környéke, 1986 (1-52. szám)
1986-01-04 / 1. szám
Az olajárak esése: Kinek átok, kinek áldás A Reagan-kormányzat örömmel fogadta az olaj világpiaci árának esését, mert az infláció csökkenését és az alacsonyabb kamatlábat vélik felfedezni benne. Ugyanakkor az eladósodott és túlnépesedett Mexicónak az olajáresés még akkor is, ha ez csupán csak néhány dolláros, katasztrófát okoz. És ha Mexicóban baj van, ez rendszerint érezteti hatását a szomszédságban, az Egyesült Államokban is. A konzervatívok kezdenek kiábrándulni Marcosból Jack Kemp, egyik politikai csillaguk szeptemberi távolkeleti látogatása után kijelentette, hogy Marcos antidemokratikus politikájával lázadókat toboroz uralma ellen. Manilában újabb konzervatív látogatók azt tapasztalták, hogy Marcos és környezete nincs tudatában annak, hogy uralmuk milyen bajokkal néz szembe. Az egyre Amerika-ellenesebb hang, amit Ferdinand Marcos újabban használ, megkönynyíti a konzervatívoknak, hogy a vele való kapcsolatos eddigi álláspontjukon módosítsanak. Ferdinand Marcos, a Fülöp Szigetek elnöke hosszú időn át az amerikai konzervatívok kedvence volt, következetesen antikommunista politikája miatt. Újabban azonban a konzervatívok kezdenek kiábrándulni belőle. Két korábbi ellenség ölelkezése Két engesztelhetetlen ellenség barátkozásával lepte meg a világot, Új Delhiben, India fővárosában Rajiv Gandhi barátságosan fogadta Pakisztán elnökét,Zhia tábornokot, aki civilbe öltözve nehru zakót viselve jelent meg és ölelkezett India ifjú elnökével. A két vezető kölcsönösen megfogadta, hogy nem támadnak egymás nukleáris telepeire és nem ütik ki azokat. Megfogadták azt is, hogy mindent megtesznek, hogy Indiát és Pakisztánt egymástól elválasztó ellentéteket sorra kiküszöböljék és hogy a két szomszéd, amely 1947 óta három háborút vívott meg egymással, a jövőben baráti viszonyt építsene ki és gazdasági téren is együttműködjenek. A közeledés elsősorban Zhia ötlete volt, aki felbátorítva a mérséklettől amit Rajiv Gandhi tanúsított elődje, anyja, Madame Gandhi politikájához hasonlítva, jóideje igyekezett Indiához közeledni. Időközben azonban mindkét ország harcias szólamokat tett egymást vádolták azzal, hogy atomerő telepeik a szomszéd elleni rajtaütésszerű támadást, nem pedig az energiaforrás békés felhasználását szolgálják. A vádak úgy elmérgesedtek, hogy sokan egy újabb konfliktus kirobbanásától tartottak. Érdekes módon Rajiv Gandhi, amíg a legharciasabb nyilatkozatokat tette, titokban tárgyalt Zhiával az Új Delhi-i találkozás előkészítésén. A két vezető utasította külügyminisztereit, hogy tegyenek meg mindent a vitatott Khasmir jövője békés rendezését illetően. Zhia arról biztosította Gandhit, hogy Pakisztán nem fogja kihasználni India belviszályait és nem támogat semmiféle terroristát, aki a terror eszközeit használja az Új Delhi-i kormánynyal szemben. Gandhi és Zhia ismét találkoznak egy féléven belül és a béke kidolgozása addig is folyamatban van. Az amerikai Bonapartedinasztia örököse lemond a trónkövetelésről Teddy Kennedy, akit egyre többen sejtettek az 1988-as demokrata elnökjelöltségre pályázók soraiban, híveit és ellenfeleit azzal a bejelentéssel lepte meg, hogy szenátusi újraválasztására pályázik csupán, az elnökségre többé nem! Szűkebb pátriája, Massachusetts szavazói video-képszalag nyilatkozat révén értesültek elsőnek Teddy visszavonulásának tényéről. Arról, hogy szenátoruk érzése szerint többet tud tenni a közösség szolgálatára, amennyiben csupán jelen hivatala megtartására törekszik inkább, mintsem az elnöki hivatalra is pályázzon. Amikor Teddy utoljára az elnökségre törekedett, 1980-ban Jimmy Carter jelöltetését igyekezve megakadályozni, kettős kudarcot szenvedett. A demokrata jelölés Carteré lett, az elnökség pedig Ronald Reagané — részben Teddy önkéntelen segítségével. A kis Kennedy a három fivér túlélője most azért mondott le véglegesen az elnökség álmáról, mert tanácsadói meggyőzték őt arról, hogy az ábránd hiú Amerika politikusai, amint ezt Mario Cuomo new yorki kormányzó példája is mutatja, Reagan hatására a balszárnyról a közép felé gravitálnak. Teddy maga is evvel kísérletezett az elmúlt két esztendő során, de túl soká volt eljegyezve a liberalizmussal ahhoz, hogy átállása hihetővé váljék. Edward Kennedy viszszavonulása két erőteljes önjelölt esélyeit növeli: Gary Hart, aki 49 esztendős és kortestapasztalattal, valamint országos szervezettel rendelkezik, most az élenjáró lett, Mario Cuomo pedig a másik, aki szorosan nyomon követi Hartot. Cuomo ugyan azt mondja, hogy egyelőre kizárólag kormányzói posztjának újbóli elnyerése érdekli, de azt mindenki tudja hogy miért. Elsősorban, hogy az elnökjelöltség irányába ugródeszkaként használhassa. De az is meglehet, hogy 1988-ra Cuomo és Gary Hart „fáradt öreg arcnak” tűnnek majd és a demokraták a siker reményében valami új és mutatós kandidátust néznek, mint például Lyndon Johnson középutas veje Chuck Robb, volt virginiai kormányzó, vagy pedig Delaware jelenlegi szenátora Joseph Biden felé. Shultz külügyminiszter közel-keleti útja: Sok a lehetőség a változásra, de a folyamat lassú lesz Ez volt körülbelül a jelentés, amit George Shultz külügyminiszter Reagan elnöknek tett kilenc napos közel-keleti körútja után. Shultz Berlinben kijelentette, hogy az USA nem hajlandó véglegesnek elismerni Kelet-Európának a szovjet érdekszférába való bekebelezését. De hazatérőben az őt kísérő tudósítókkal diskurálva a külügyminiszter intette őket, ne higgyék azt, hogy ha a világban valami változás áll be, ez kizárólag azért történik, mert az USA ezt vagy azt cselekszi. Szerinte más okok is léteznek, és ezeket is latolgatni kell. A kelet-nyugati kapcsolatok — mondotta Schultz a tudósítóknak —új fázishoz érkeztek el, sebességváltásra van kilátás a Szovjetunióvalvaló viszonyunkban, aminek következménye a kelet-európai országokkal való viszonyban , várható változás lesz, esz azonban egy lassú és kényes procedúra, és nem fog gyors eredményeket produkálni. Schultz Bukarestnek intést kézbesített ki: elveszítheti kedvezményes elbánását, az amerikai vámkedvezményeket, amennyiben továbbra is folytatja sérelmes magatartását a kisebbségekkel és a vallásfelekezetekkel szemben. Schultz röviddel rá ellenfenyegetést kapott Románia diktátorától, Ceausescutól, aki ezt röpítette világgá: „Nagyobb együttműködésre lenne szükség Románia és a Varsói Szerződéshez tartozó tagállamok között!”.— Románia „függetlenségét” eddig a Varsói Szerződéshez tartozó országok hadgyakorlatainak állandó szabotálásával demonstrálta. Feldühödve Schultz fenyegetésén most ő maga fenyegetőzik azzal, hogy ismét közeledik a varsói paktumhoz. De igazában valaha is távolodott tőle? Budapesti látogatásával kapcsolatban Mr. Schultz ezt mondotta tudósítók kíséretének a repülőgépen útközben hazatérve: Kádár János, aki országának és önmagának elismerést vívott ki az általa eszközölt változások révén, olyasvalaki, akinek nézeteit érdemes meghallgatni. Kádár nem titkolta, hogy tagja a Varsói Szerződésnek és azt mondotta neki, az amerikai látogatónak, amit tőle a Kreml kívánt, hogy mondja neki — ugyanakkor azonban Kádár hosszú tapasztalata és szolgálata, valamint az általa bevezetett változások mérve miatt olyasvalaki aki szakértő abban hogy a változások hogyan jönnek létre, ezért nagyon is érdemes Kádár nézeteit meghallgatni. Jugoszláviában az amerikai külügyminiszter összecsapott kollégájával, Raif Dizdrevic jugoszláv külügyminiszterrel, az Achille Lauro olasz hajó elrablásáról volt szó és Schultz kifogásolta, hogy a jugoszlávok hagyták távozni a kitervezéssel vádolt közel-keleti terroristát, Mohammed Abbas-t, nem véve figyelembe az USA kérelmét Abbas kiadatására. Dizdrevic válasza: Jugoszlávia elvben elítéli a terrorizmust, ugyanakkor azonban úgy véli, azt is figyelembe kell venni, hogy melyek az okok, amelyek a terrorizmus kiváltói? Mr. Schultz elvörösödött, öklével az asztalra ütött: „Egy olasz hajó elrablására és egy amerikai turista kínzására, majd brutális meggyilkolására véleményem szerint nincs semmiféle mentség! Nincs olyan ok ami ezt indokolná! A terrorizmus elítélendő rossz és a nemzetközi közösségnek együttesen kell fellépnie nemcsak az ellene való küzdelemben, hanem elítélésében, és a probléma végleges és erőteljes kiküszöbölésében is.” A flegmatikus természetű és önuralmáról, diszkréciójáról híres amerikai külügyminiszter dühkitörését később a tudósítók előtt így indokolta hazatérőben repülőgépén: „Tudtukra akartam adni az átlag amerikai érzelmeit a terrorizmus iránt!” Schultz érzelem távlatából azonban hazatérése utánra is maradt valamicske. Az év végefelé az elnök által elrendelt hazugságjelző készülék használatát utasító direktívára reagálva, George Shultz kijelentette, hogy annak ő nem vetné alá magát és azon a napon amidőn megrendült benne a bizalom, venné a kalapját és távozna! Washingtoni konzervatív körök remélve, hogy megszabadulhatnak George Shhultztól, aki szerintük túlságosan a külügyminisztérium káros befolyása alá került, ajánlgatták, hogy amennyiben nem ért egyet az elnök rendeletével, úgy talán ideje lenne lemondásra. Reagan elnök azonban kiengedte a gőzt ebből a próbálkozásból, — kijelentette, hogy az illetékes rendelet az elnökre és külügyminiszterére nem vonatkozik. George Shultz pedig kijelentette, amiben kevesen kételkedtek, — marad a helyén, ahol kitűnően érzi magát. Schultz Budapesten megkoszorúzza a háborúban elesett katonák síremlékét. A genfi spiritusz •A hetente szelleme átcsapott a Fehér Ház sajtóosztályára is. Karácsonyi csomagot és üdvözletet kézbesítettek ki, a küldője a szovjet távirati iroda, a Tass volt. Tartalma? Mi más lehetett volna, mint vodka és kaviár és a következő üzenet: Merry Christmas, Happy New Year — a TASS iroda. „Modern határ” 1985-ben A háború befejezése után, a béke negyvenedik évében is ilyen a „modern határ” Berlinben. Az érintkezési hálót a határőrök „veszély-kerítés”-nek is nevezik. Ez egy 2 méter magas fal, 100 méterenként betonoszlop áll, melyekre a szögesdrótok vannak erősítve. A háló, azaz drót megérintésekor a jelzőtoronyban kis lámpa gyullad ki. A táblán több kis jelzőlámpa van elhelyezve, melyek mindjárt az irányvonalat is jelzik, hol, melyik helyen kell a határsértőt keresni. A képen látható „építmény” kb. 50 méter széles. Az őrjárati út 6-7 m széles, beton vagy aszfaltozott út, melyen a határkörzeti autók haladnak. Kb. hatszáz méterenként jelzőtornyok állnak. Az út mellett színes határjelző oszlopok, melyeket csak a határt „kezelők” engedéllyel léphetnek át. Az autó árok arra szolgál, ha esetleg valaki gépjárművel akarna a határon átkelni, az árokba, mint csapdába essen. 10-11 gereblyézett földrész, az áruló nyomok felderítésére szolgál. Keleti zónában élő határőröknek, ebben a halálzónában már a határsértőkre is lőniük kell. A homokárok, vagy terület szélessége 15 m. A vasbetonból készült fal 3-4 m. magas, tetejére azért szereltek vascsövet, hogy az esetleges határsértő ne tudjon megkapaszkodni a falon. 1961 augusztus óta a kelet-német határőrök 1540 alkalommal használták lőfegyvereiket a határsértőkre. Statisztikai adatok: 1978 óta a demarkációs vonalon, Berlinen keresztül, 104.5 kilométeres betonfalat emeltek, 55.1 km rácsot építettek, 4.5 km szögesdrótot, 10.5 km betonfalat, vagy régi házak maradványait építették be határvonalnak. 252 megfigyelő tornyot állítottak fel, 136 BUNKERT, 262 kutyakifutót készítettek, 107 km hosszú autóárkot, 122.8 (Folytatás a 3. oldalon) Boldog Újévet Kívánunk! Alapítva: 1986. január 4. Issue No. 1. Vonakodva írjuk le ezeket a sorokat, a lapzárta az év vége előtt történt, tartunk tőle Isten-kísértés, ha előre azt jelentjük, hogy 1985 csendben búcsúzott tőlünk és 1986 ugyanígy köszöntött be. Ugyanakkor az elmúlt hét annyira eseménytelen volt, hogy valósággal üdítően hatott, ezt nem hagyhatjuk szótlanul. Washingtonból távozott a kongresszus, turisták töltötték be az űrt, nem volt ki károgjon készülő katasztrófákról. Piros szalag díszítette fenyőkoszorúk a köz- és magánépületeken, az időjárás pedig jojót játszott velünk, hol kiskabátban sétáltunk a sugárutakon, hol a mélyhűtőben dideregtünk, messze, messze a fagypont alatt. Apró bajok továbbra is történtek a világban. Dél-Afrikában a Zulu törzs 2 ezer tagja a Pondo törzs 3 ezer tagjával ütközött, ők tudják miért és félszáz halott maradt az Indiai óceán partján fekvő csatatéren, Umbulu mellett, amiről most hallott először és reméljük utoljára a világ. A köd a karácsonyra hazakészülő amerikai utasok ezreit tartotta bezárva a Távol-nyugati repülőterein. Az Etna tűzhányó Szicíliában lávát kötött és megölt egy olasz turistát. Itt-ott bomba robbant, repülőgép zuhant le, millió és millió ember a templomokba tódult, mert Mennyből az angyal, vagy pedig az esztendő nem túl rossz befejezéséért hálálkodott. Üzleti iroda—Business office 1 4125 N. Central Park Ave. Chicago, III. 60618 Tel: (312)478-0853/501 Csendes esztendő változás Washingtoni tudósítónk jelenti: A Djilas kórházban van Milovan Djilas szívrohamot kapott és kórházba szállították — közli a szűkszavú belgrádi jelentés. Néhány soros hír amely szinte észrevétlen az újságokban, arról tanúskodik, hogy a világ könnyen felejt. Milovan Djilas, aki ma már öreg, fáradt és nagyon beteg ember, valamikor világszerte ismert személyiség volt. Djilas, Tito régi barátja és harcostársa, a kommunista hatalomátvétel után Jugoszlávia alelnöke, Tito hivatalos helyettese lett. Nem sokkal később kiábrándult a kommunizmusból és könyvet írt. Könyve sohasem jelent meg Jugoszláviában, Nyugaton azonban bestseller lett, körülbelül a magyar forradalom időpontjában, 1956-ban jelent meg, ezen a címen: — Az új osztály. Djilas egyik megállapítása a könyvben így hangzik: — A kommunizmusban kifejlődik egy olyan új uralkodó osztály, amely minden korábbi uralkodó osztálynál kegyetlenebb, könyörtelenebb, mohóbb és vérszomjasabb. Állításának igazságát semmi sem bizonyította hathatósabban, mint az a körülmény, hogy régi barátja és harcostársa, Broz Tito, elrendelte azonnali letartóztatását. Milovan Djilas több évet töltött börtönben, végülis, szabadlábra került, de akkor sem hallgatott. Ismét letartóztatták. Két évi fogsága után megint szabadon engedték és azóta, szerény nyugdíjból tengeti életét Belgrádban. A jelenlegi jugoszláv kormány véleménye: — Teljesen ártalmatlan. Túlságosan öreg és beteg ahhoz, hogy ártalmas legyen.