Chicago És Környéke, 1988 (83. évfolyam, 7-49. szám)

1988-02-13 / 7. szám

A Camp David kettőt hol, az egyelőre még épp olyan ismeretlen, mint az amerikai stratégia részletei. Az azonban kezd ki­bontakozni, hogy a Rea­gan kormány az 1979-es Camp David megegye­zés formuláját veszi elő ismét és saját 1982- es hozzátoldását. Amit ajánl, ez Palesz­tina autonómiája lenne Izrael névleges fenn­hatósága alatt. Ezt kö­vetné egy nemzetközi konferencia Palesztina jövőjének rendezésére. A Reagan kormány tö­kéletesen tudatában van annak, hogy milyen hálátlan szerep a közve­títő szerepe. A kérdés, hogy kié legyen Palesz­tina, hatalmas szenve­délyeket kavart fel. A zsidók 2000 éves törté­nelmi tulajdon­jogukra hivatkoznak, az arabok, akik a török szultánság és a brit uralom idején települtek oda később, most Palesztina lakos­ságának többségét te­szik ki és ezen az alapon saját otthonuknak hir­detik. A problémát tovább mérgesíti, hogy időköz­ben a palesztinai arabok radikálisabbá váltak, amit a Gáza Térség és a Jordán folyó nyugati partján kitört lázongás illusztrál. A keserűség az izrae­li megszállás és a kör­nyező arab államok nemtörődömsége miatt,­ szinte felmérhetetlen. A héten az izraeli hatósá­gok a Jordán folyó nyu­gati partján kénytelenek voltak 800 iskolát lezá­ratni. Rabin honvédelmi mi­niszter szerint a rendkí­vüli állapotok bevezeté­se addig fog tartani amíg ezt a helyzet meg­kívánja. Ilyen körülmé­nyek között egy ameri­kai ajánlat a paleszti­­naiak önrendelkezésére könnyen ezt a választ kaphatja: „Túl kevés és túl ké­sőn történt!” További nehézség az izraeli koalíció széthú­zása. Shimon Peres kül­ügyminiszter és mun­káspártja támogatja a mérsékelt arab államok kívánságát egy nemzet­közi konferencia össze­hívására. Shamir mi­niszterelnök most haj­landó elmenni a Camp David-i formuláig, a mérsékelt arabokkal va­ló külön-külön tárgya­lásig. Izrael népének többsé­ge úgy tűnik Shamir ál­láspontját osztja,­ ha­bár erre végleges választ az országos választás adja meg csupán. De lehet-e addig vár­ni? Nem mérgesedik-e el a helyzet túlságosan időközben? Az összeüt­közés az izraeli karha­talom és a tüntető ara­bok között eddig közel 50 emberéletet követelt, és e szám növekedése újabb olaj a tűzre. A körülmények kény­szerére, az ostromlott Izrael kérésére és a mér­sékelt arabok sürgeté­sére a Reagan kormány­zat nem nagyon lelke­sen, de ismét próbálko­zik a közel-keleti kon­fliktus rendezésével. Richard Murphy a kö­zel-keleti ügyekkel meg­bízott államtitkár nem­sokára visszatér majd a vitatott térségbe. Az amerikai stratégia tel­jes méreteiben még nem bontakozott ki. Első lát­ható jele, amint ezt alább olvashatják, Fillip Habib nagykövet hirte­len felbukkanása volt Ammanban. Hogy mikor követi őt Murphy és « iiirí litt ivii/c'f/'i7 CHICAGO KORNYÉKÉ CHICAGO AND VICINITY/HUNGARIAN WEEKLY NEWSPAPER ESTABLISHED: 1905 4125 N. CENTRAL PARK AVENUE, CHICAGO, ILLINOIS 60618 U.S.A. Nicaragua hússzor annyi segélyt kapott a Szovjetuniótól, mint az Egyesült Államoktól Washingtoni tudósítónk jelenti. Hajszálnyi, 8 szava­zat­többséggel, a bal­oldali demokraták által uralt képviselőház el­utasította az elnök (sze­rény, 36,2 millió dollá­ros) kérését, hogy segít­sék továbbra is a kont­rákat és júniusig har­ci egységükben tartsák együtt őket. Reagan érve: Ez biz­tosítási kötvény arra, hogy a kommunista szandinista kormány to­vábbra is a demokrácia irányába készüljön ha­ladni. A demokrata ellen­érv: vállaljuk a kocká­zatot, hogy a békés ki­bontakozást elősegítsük. Szerintünk, aki velünk szavaz, az Közép-Ameri­­ka békéjére adja vok­­sát. A hét törpe, a demok­rata párti elnöki kandi­dátusok tapsa kísérte ezt az érvet. A republikánusok vá­lasza: A demokraták lesznek felelősek mind­azért a bajért, ami a ka­tonai nyomás feladásá­ból származik majd. Az amerikai hírközlő média szokása szerint nem csupán jelentett, hanem szintén kivette saját részét a harcból. Visszautasította a Fe­hér Ház kérését, hogy a szavazás előestéjén, ked­den közvetítse Reagan el­nök utolsó felhívását. Az ABC, CBS és NBC válasza: Az elnök semmi újat nem mond, ismétli önmagát, nem közvetít­jük! Ennek következtében az amerikai közönség 75 %-a nem láthatta és hall­hatta, amikor Reagan ezeket mondotta: „Déli határunk közvet­len közelében a Panama Csatorna tőszomszédsá­gában a Közép-Ameriká­ba való beférkőzés pél­dátlan stratégiai győzel­met ígért a Szovjetunió­nak és szövetségeseinek. Ők hajlandók megfizet­ni érte az árat. A kubaiak már Nica­raguában vannak, ott mélytengeri kikötőt épí­tenek szovjet tenger­alattjáróknak. Managua repülőtere most a szov­jet légiflotta bármelyik gépének leszállására al­kalmas. Nicaragua katonai re­pülőgépeinek pilótái a kubaiak, ők irányítják a titkosszolgálatot is. A Szovjetunió és szö­vetségesei katonai és gazdasági segély formá­jában eddig több mint 4 milliárd dollárt küldtek Nicaraguába, hússzor annyit, mint amennyit az Egyesült Államok jut­hatott a demokráciáért harcoló szabadsághar­coknak. Vajon a Szovjetunió, amely odahaza anyagi váltsággal küzd, miért ölt több mint 4 milliárd dollárt egy távoli közép­amerikai államba? Tévedés ne történjen, a Nicaragua körüli sza­vazáson a béke és a sza­badság forog kockán. Az igenen és a nemen mú­lik Amerika nemzetbiz­tonsága ! Ezt az elnöki üzenetet az amerikai hírközlő média három óriása un­ta. Helyette szokott szó­rakoztató programját közvetítette. — Termé­szetesen nem szándéko­san! Jim Wright házelnö­köt és a szandinista kom­munista diktatúrát ez­zel a média hajszálnyi kongresszusi győzelmé­hez segítette. A szandinista rádió, nyomban a washingtoni szavazás után ezt köz­vetítette a Contráknak Hondurasba: „Amerika feladott benneteket! Nem kap­tok többé segítséget! Térjetek haza! Tegyé­tek le a fegyvert, mert különben halál vár rá­tok!” Kilátás a demokráciára a panamai köztársaságban? A Reagan kormány hónapok óta próbálko­zik Panama katonai dik­tátorát Noriega táborno­kot kitessékelni a hata­lomból, — Panama ve­zetőségének és népének aktív segítségével. — Éspedig attól a meg­gondolástól irányítva, hogy ez a stratégiailag végtelenül fontos ország jelen diktatúrája alatt ingatag, a nem-cselek­vés veszélyesebb lenne, mint Washington fokozó­dó nyomása. A múlt év végefelé még maga a diktátor is belátta ezt, megbízta egyik munkatársát, hogy dolgozzon ki tervet a ha­talomátadásra és a de­mokrácia helyreállítá­sára. Noriega azonban feltételeket szabott, ő maradhasson továbbra is a Panama Köztársa­ságban és ne emeljenek ellene vádat a kábító­­szerüzérkedésért, előd­je meggyilkolásáért és hasonlókért.­­ Noriega azután meggondolta magát, menesztette a terv kidolgozásával megbízott beosztottját — és maradt! Most ismét Washing­ton lépett. A múlt héten Miami városában egy Grand Jury TV­ közve­­títette kihallgatást tar­tott. Stephen Kalish, egy 35 esztendős ameri­kai kábítószer üzér, akit kokain csempészetért amerikai bíróság 8 évre ítélt, azt vallotta, hogy panarpa ura éveken át cinkosa volt, dollár­­milliókat kapott azért, hogy a kábítószer to­vábbítását elősegítette, az érte kapott ,,pénzt megmosta Panamában” nehogy az amerikai ha­tóságok eredetére rá­jöjjenek... A hosszú és részletes vallomás lé­nyegében vádemelés volt egy külföldi államfő el­len.­­ A fiatal amerikai üzér vallomását egy rendkí­vül szavahihető szemta­nú támasztotta alá, José I. Brandón, Noriega tá­bornok korábbi politikai tanácsadója, aki a leg­utóbbi időkig Panama főkonzula volt New Yorkban. Noriega nem­régiben őt is menesz­tette. Senor Brandón azonban válaszolt, kije­lentette: amennyiben Noriega nem adja fel sa­ját posztját nyilvánosan feltárja mindazt a terhe­lő adatot, amit tud róla. Ez most megtörtént. Noriega hirtelen gyen­gülésének újabb jele az ellenzék öt száműzött vezetője visszatért Pa­nama Citybe és ott fo­gadalmat tettek, nem nyugszanak," amíg No­­riegát el nem űzik. PHONE: (312) 588-2894 Görögország és Törökország kezet ráz A két ellenséges szom­széd, a NATO szövetség két déli bástyája, Anka­ra és Athén kormányá­nak két vezetője, Turgut Ozal és Andreas Pa­pandreou semleges terü­leten, a svájci Davosban találkoztak egymással, kezet ráztak és megál­lapodtak abban, hogy mindkét részről bizott­ságot állítanak fel, hogy az vizsgálja meg hogyan lehetne kettőjük között szorosabb gazdasági és kulturális együttműkö­dést létesíteni? — Ta­valy a két szomszéd majdnem háborúsko­dásba kezdett, az Égei tenger talajában tör­tént tervezett olajkút feltárások jogának vitá­ja volt összekapásuk oka. A felállítandó bizott­ságok vezetését két nagykövetre bízzák, időnkénti ellenőrzését azonban maguk a mi­niszterelnökök végzik majd. A cél tartós meg­oldások kutatása. A két balkáni minisz­terelnök tárgyalása há­rom és fél órát tartott, alkalmat a Világ Gazda­sági Fórumának Davos­ban rendezett találkozó­ja szolgáltatott. A meg­beszélés fő meglepetése, túl azon, hogy egyáltalá­ban szóbaálltak egy­mással, a kölcsönös megegyezés volt, hogy a görög-török lakosságú és megosztott Ciprus szigete „nem képezi a görög-török vita tár­gyát, az nem ide tarto­zik, hanem az ENSZ-re annak kell megoldást ta­lálnia.” A két miniszterelnök abban is megegyezett, hogy legalább évente egyszer ellátogatnak egymás fővárosába és „hot-line” telefon ösz­­szeköttetést létesítenek Ankara és Athén között.­­ Találkozásuk után kö­zös kommünikét adtak ki és abban azt ígérték, hogy tartós baráti vi­szonyt kívánnak kiépíte­ni országaik között. A kommüniké arra is utal, hogy katonai kiadásaik csökkentésére is törek­szenek. A NATO számára ör­vendetes hír, hogy a két szomszéd viszálya eny­hült és esetleg elteme­tik a csatabárdot, ame­lyet elsősorban Andre­as Papandreou rázott, hogy feledtesse népével az óriási bajokat, ame­lyeket egyre népszerűt­lenebb kormányzásával okozott. Az USA újabb közvetítési próbálkozása Közel-Keleten A libanoni származá­sú nyugalmazott ameri­kai diplomata, Philip Habib Jordániába repült és Reagan elnök levelét nyújtotta át Amman­ban Hussein királynak.­­ A hír meglepte Wa­shingtont, az amerikai főváros Ammanból ér­kező híradásból értesült Habib missziójáról. — A nyugalmazott nagykö­vet, aki közelkeleti spe­cialista, erőteljesen tá­mogatta Hussein király javaslatát egy nemzet­közi konferencia össze­hívására a közelkeleti válság rendezésére. — Feltehető, hogy a Rea­gan kormányt múlt heti látogatója, Mubarak egyiptomi elnök beszélte rá a közvetítéssel való újabb próbálkozásra.­­ Mubarak, aki Dallasban tartózkodott amikor Ha­bib utazásának híre el­terjedt, így nyilatkozott: ,,Az összes arab vezető akikkel a közelmúltban tárgyaltam, beleértve még a Palesztin Felsza­­badítási Mozgalom ve­zetőjét, Arafatot is, a bé­kés rendezés mellett nyi­latkozott. Tragikus len­ne, ha elszalasztanánk ezt a kiváló alkalmat.” A Reagan elnök Muba­rak látogatásakor tele­fonált Hussein királynak megkérdezte fogadna-e egy amerikai közvetítőt, aki üzenetét hozná ma­gával. Igenlő választ ka­pott rá.­­ Hussein bele­egyezése azonban az a bizonyos rózsa, amely­nek tövisei vannak. A kis arab király a múlt héten egy interjúban élesen támadta Rea­gan kormányt ,mert az izraeli szélsőségesek befolyása alatt áll, ezek a szélsőségesek nem lát­nak messzebb az orruk­nál”. Mit tehetnek a Contrák? És a Reagan-kormány? A nicaraguai szabad­ságharcosok, amint már a szavazás előtt sejtet­­t­ék annak szomorú ki­menetelét, jó előre ki­jelentették, akár kap­nak amerikai segítsé­get, akár nem, a harcot igenis folytatni fogják! És Reagan elnök azon­­nal Freák­ Cioja? „A Cont­­rákat pedig igenis to­vábbra is segíteni fog­juk!” De hogyan? A Reagan vezérkar most fejét ösz­­szedugva tanácskozik ezen. Egyik mód lenne harmadik országtól kér­ni ideiglenes segítsé­get. Schultz külügymi­niszter nem zárta ki en­nek lehetőségét, noha az adminisztráció jól tud­ja, hogy ezzel milyen újabb politikai támadá­soknak tenné ki magát. A második lehetőség amerikai polgárokat magán adakozásra fel­kérni. Az amerikaiak ponto­san tudják, hogy a Cont­rák elutasításával a kongresszus nemet mon­dott külföldieknek, akik életüket áldozzák az USA nemzetbiztonságá­ért. Nagyon sok az olyan amerikai száma, akiket az elmúlt napok esemé­nyei végtelenül felhábo­rított és mielőtt kérték volna őket, a maguk fe­je után menve cseleked­tek. Az ABC, a CBS és az NBC tiltakozó táviratok és telefonok özönét kap­ja. Nagyjából ez a kö­zönség üzenete: „Kötelességetek lett volna az elnök beszédé­nek közvetítése. Megta­gadásáért a legérzéke­nyebb ponton ütünk visz­­sza reátok, pénztárcá­tokon!” Mostantól fogva töb­bé nem nézzük a ti hír­adásaitokat, műsoraito­kat. A helyi állomások, vagy a CNN és a Cable TV lesz a hírforrásunk! ” A közönségnek ez a láncreakciója a kom­merciális nagyokat vég­telenül nyugtalanítja, mert már jóval a kont­­raverzió előtt állandóan csappant nézőközönsé­gük. A Contra-segítséget elutasító törvényhozó­kat is tiltakozások hal­maza árasztja el, amire szintén sokan érzéke­nyen reagálnak, utóvég­re is választási eszten­dőben járunk, amikor a szavazónak módja van jutalmazni, vagy bün­tetni ! A 40%-os áremelés Lengyelországban rongás törjön ki, mint többizben azelőtt ár­emelésekkor. Ennek el­lenére a betiltott Szoli­daritás tiltakozott és a helyét elfoglaló újabb szakszervezet úgyszin­tén. Diplomata-szakértők szerint az áremelések inflációt eredményez­hetnek, ami újabb pró­batétele lenne a Jaru­zelski rendszernek. Az öregek és rászorulók jut­tatását 52%-kal emelik, az állami üzemek dolgo­zói $20.00-nak megfele­lő kárpótlást kapnak. Az átlag lengyel havi bére a dollár hivatalos átváltá­sával számolva körülbe­lül $95.00-nek felel meg. Emelkedés az alkohol árában 46%, a dohányé­ban 40%. A lengyelek számolva az áremelke­déssel megrohanták az üzleteket és amit ott ta­láltak azt mind felvásá­rolták. Ami most nem emel­kedett az a fűtőanyag és az elektromosság ára. Ezzel várnak a tél el­múltáig, április 1-ig és akkor duplázzák meg mind a kettőét. A Jaruzelski kormány további érve az áreme­lés szükségességét ma­gyarázva, a Nemzetközi Pénzalap és a Világ Bank ajánlatára történt és azért, hogy tőlük új kölcsönt kaphasson az ország. (Lengyelország külföldi adóssága, 37 milliárd dollár, a legna­gyobb egész Kelet-Euró­­pában. Az államgazda­ság évi növekedése vi­szont 2%-ra esett visz­­sza a tavalyi majdnem 5%-ról. — Az új áreme­lésre a nép azonnali vá­lasza: Gdanszk városá­ban 3,000-es tömeg tün­tetett, az egyik tiltakozó tábla felírása: „Le a kommunizmussal! ’ ’ Múlt hétfőn lengyel­­országban az árak, az élemet is beleértve, 40 %-kal emelkedtek. A kormány nyilatkozata kijelentette, hogy a szubvenciók megszün­tetése és a szabad piac diktálására való átállás tette az áremelkedést szükségessé. A lakbé­rek, vasúti jegyek 50 %-kal drágulnak, a benzin ára pedig 60%­­kal. A béreket 40%-kal emelik. A lengyel ható­ságok eredetileg még magasabb áremelést terveztek, de az orszá­gos referendum során szavazatával a nép ezt elutasította. A kormány előzetes nyilvános vi­ták tartásával igyeke­zett a közönséget a ke­serű orvossághoz szok­tatni, nehogy ismét for- ISSUE NO. FEBRUARY 13, 1988 Mi történt a héten? • John Demjanjuk ítélet­hirdetését a bíróság újból elhalasztotta áprilisra. Demjanjukot azzal vádolják, hogy ő volt a Treblinkai haláltábor hó­hérja: „Ivan the Terrible”. Az egyik koronatanú vallomásában először kijelentette, hogy Rettene­tes Ivánt a lágerben szeme láttára agyonverték. Ezt a vallomását később megváltoztatta. Nehéz dolga lesz a bíróságnak. • Az izraeliek által megszállt területen a palesz­tin halálos áldozatainak száma elérte a 42-et. A sebesültek száma többszázra rúg. Izraelben a la­kosság többségének fogalma sincs, hogy mi folyik a menekült­táborokban. • Romániát sorozatosan rajta kapták a hazugsá­gon. Legutóbb a belga király, King Baudouin csat­lakozott a tiltakozókhoz, akiknek nevében Ceauses­­cu „köszöntötte” magát 70. születésnapja alkalmá­ból. Eddig a következők tiltakoztak: II. Erzsébet angol királynő, Károly Gustav svéd király, Juan Carlos spanyol király, valamennyi kijelentette, hogy soha sem üdvözölte a román diktátort 70. születése­ napja alkalmából. • Finnországban ismételten a szoc.dem.-ek nyertek 47,9%-kal az elnöki választáson. Második a közép, a Central Párt lett 20%-kal és a konzer­vatívok 18,1%-ot kaptak. A Kreml közvetlen szom­szédságában egyetlen kommunista sem futott be.

Next