Chicago És Környéke, 1989 (84. évfolyam, 5-49. szám)

1989-02-04 / 5. szám

4125 N. CENTRAL PARK AVENUE, CHICAGO, ILLINOIS 60618 U.S.A. PHONE: (312) 588-2894 Mi rejlik Kelet-Európa leszerelési láza mögött? Washingtoni tudósítónk jelenti: A kórus szólistája, Edu­ard Sevardnadze szovjet külügyminiszter volt. A múlt héten újabb részle­teket közölt a Gorba­csov által New Yorkban bejelentett csapatvisz­­szavonásokról a hat szovjet páncélos hadosz­tály kivonásáról Kelet- Németországból, Cseh­szlovákiából és Magyar­­országról. Sevardnadze közölte, hogy a Szovjetunió le­szereli nukleáris tüzér­ségének egy részét, va­lamint rövid­ távú nukle­áris fegyvereinek egy részét. Sevardnadzét a kelet­német kommunista ve­zér, Erich Honecker kö­vette, akinek száján mindeddig még vélet­lenül sem csúszott ki a peresztrojka, vagy a glasznoszty kifejezés. (Lásd kommentárun­kat a 3. oldalon.) De ezúttal csodák cso­dája ,,Der Erich”-t szin­tén elkapta a leszerelé­si láz, ő 10 ezer katonát öltöztet civilbe és 1990-re azt ígéri, hogy 10%­­kal csökkenti a hadfel­készültségi kiadásokat. Ezt Lengyelország be­jelentése követte, Var­só két hadosztályt szá­mol fel és két újabbat 85%-kal csökkent. A len­gyel hadosztályok lét­száma a londoni straté­giai tudományok inté­zetének 1987-es becslése szerint 12 ezer ember és az össz-lengyel hadse­reg létszáma pedig kö­zel 400 ezer. A NATO-ba beosztot­tak ide-oda forgatták fejüket csodálkozásuk­ban, nem hittek szemük­nek és a fülüknek. De most amikor a kórus el­énekelte szövegét kivi­láglott, hogy mi lehetett a célja mindennek. Nyugati diplomaták Párizsban, Brüsszelben és Bonnban egyetérte­nek az amerikaiakkal abban, hogy a Szovjet­unió a nyugat-német kö­zönség megpuhításán dolgozik megfeszített erővel. Másik célja az lehet, hogy rávegye az amerikai kongresszust, tagadja meg a Fehér Háztól az Európában ál­lomásozó Lance rövidtá­vú rakéta­védelmi rend­szer modernizálását. A Lance rendszer 1995- re elavulttá válik, ami­óta az amerikai—szovjet megegyezés értelmé­ben a közép­távolságú bétákat eltávolítot­ták, a rövidtávolságú rakéták képezik a Nyu­gat egyetlen nukleáris védelmét, lehengerlően nagy előnnyel rendelke­ző szokványos szovjet haderővel szemben. Túl ezen azonban a rövidtávú rakétákat il­letően is elképesztően nagy a szovjet fölény: 1400-ra becsülik raké­takilövő berendezésü­ket, szemben a NATO 88 Lancerjével, ami nemsokára elavul. Mint a Reagan-elnök­­ség kezdetén (a Per­shing és a Cruise Mis­sile) európai felállítá­sával a NATO-nak most fel kellene frissítenie rövidtávú nukleáris vé­delmét. Annak idején Moszkva körömszakadtáig küz­dött az új amerikai ra­kéták ellen, főleg a fe­nyegetés eszközét hasz­nálva. Most a mosolyon és az ígéreteken a sor. Bush elnök helyzete azonban jóval gyengébb mint volt Ronald Reagané ugyan­ebben a vitában: Nyugat-Németország közvéleménye erősen megosztott a kérdésben. És nagyon könnyen megeshet, hogy ugyan­ez lesz a helyzet az ame­rikai kongresszusban. A brittek és a franciák erő­sen aggódnak, azt mond­ják, hogy a rövidtávú rakéta­védelem moder­nizálásának elmaradá­sa a kezdetét jelentené annak, hogy az USA töb­bé nem olyan elkötele­zett Európa védelmére, mint volt korábban. Sakharov az új szovjet törvényhozás egyik jelöltje (Bill Keller jelenti Moszkvából a NYT-nek.) Andrei Sakharov a fi­zikus és emberjogi har­cos az új szovjet nem­zeti képviselők kong­resszusának egyik je­löltje, de nem a Tudomá­nyos Akadémiáé, amely­nek tagja és amely tőle ezt megtagadta. Ezután Moszkva az Oktyabr ne­vű negyedében a Lebe­dev Fizikai Intézet dol­gozói jelölték Sakharo­­vot, hogy kerületüket képviselje. Noha még egy aka­dály áll előtte mielőtt je­löltsége véglegessé vá­lik, Sakharov elfogadta azt és kijelentette, hogy programmja ugyanaz lesz, mint eddig volt, küzdeni fog az emberi jogokért. A politikai és gazdasági pluralizmu­sért, a leszerelésért, a környezetvédelemért és a szocialista, vala­mint kapitalista beren­dezkedések egybeolva­dásáért. A Lebedev Intézet dol­gozói egy nappal azután jelölték a 67 esztendős Sakharovot, hogy saját testülete, a Tudomá­nyos Aadémia ezt meg­tagadta tőle, noha 50 akadémikus pártolta őt. A Nobel-díjas tudós mellőzése a Tudomá­nyos Akadémia kebelén belül újabb bizonyíté­ka annak, hogy az Aka­démia vezetői továbbra is mellőzik Sakharovot. Másik jeles kollégája Roald Z. Sagdeyev, aki­vel ugyanez történt, a szavazást szégyentel­jesnek nyilvánította, igazolja félelmét, — mondotta, — hogy ,,az ország a közepesek dik­tatúrája.” Mindeddig az új vá­lasztás előkészítése nem éppen a demokráciának diadala és a jelöltek sem éppen a legbuzgóbb de­mokraták.­­ A politikai és gazdasági liberalizá­lás több szószólójának nem sikerült áthágnia az első akadályt, a kiválo­gatást végző hivatalos szerveken való keresztül jutást. Olyan ismert személyek, mint a két közgazdász, Abel Agan­­begyan és Nikolai Shme­lev, vagy a költő Yev­geny Yevtushenko, és a szerkesztő, Vitaly Koro­tich és az ex-moszkvai párttitkár, Boris Yeltsin el lettek utasítva a párt és a hivatalos szerveze­tek által, gyakran a párt eddigi pilléreinek ked­véért. Többen közülük, így Yeltsin, Sakharov és Korotich talán mégis a listára jutnak, mert ke­rületek jelölik őket, így számukra egy második lehetőség nyílik. Tény az is, hogy több hangos konzervatív pe­resztrojka támogató is kibukott az első jelölé­seknél,­­ a kritikusok szerint ez azt bizonyítja, hogy az új választási rendszer a status quo fenntartását célozza. A márciusi választá­son a Szovjetunió egy új kormányzó testületet választ, a Képviselők Kongresszusát. 1,500-at a különböző kerületek választják, 750-et a meg­bízható szervezetek, a Kommunista Párt, az az Ifjú Kommunisták a hivatalos szakszerve­zetek és a Tudományos Akadémia jelölik. A kongresszus saját tagjai közül választ magának elnököt és vezetőséget. A bírálók a kezdettől fogva kifogásolták, hogy a hivatalos szervezetek ilyen nagyszámú jelöl­teket küldhetnek az új testületbe. Dr. Sagde­yev szerint ez nem ép­pen az igazi demokrá­cia tükörképe, inkább Szaúd- Arábiára emlé­keztet, ahol a király ne­vezi ki a Szenátus egy­­harmadát. Noha a hivatalos szer­vezeteknek minden tag­ja jelölhet valakit, elv­ben legalább is, de a je­löltek végső listáját a magas vezetőség válo­gatja össze, ők döntik el azt is, hogy két jelölt kö­zül lehet-e választani, avagy a jól bevált régi kommunista recept sze­rint minden egyes poszt­ra egy jelöltet állí­­tanak-e csupán? Iskola­példával a kom­munista párt szolgált, amikor az uralkodó Poli­tikai Bizottság jelölte ki, hogy ki kapja a 100 fenn­tartott helyet az új testü­letben. A listán, élén Gorbacsovval, a Politi­kai Bizottság minden egyes tagja szerepelt, plusz a látszat kedvéért írók, ismert tudósok. Az összeállított listát a Párt Központi Bizottsága tel­jes egészében elfogadta. Boris Yelcsin ismét felbukkan Múlt szombaton Moszk­va egyik körzetében Yelcsin támogatói egy­szerűen túlkiabálták a többi jelöltet, a hivata­losakat és a függetlene­ket egyaránt és Yelcsint jelölték 510 szavazattal 3 ellenében. Legerősebb versenytársa, egy kör­nyezetvédő, aki a nyuga­ti befektetéseket is pár­tolta, 14 szavazatot ka­pott mindössze. Amikor a helyi pártbizottság saját vezetőjét jelölte a hallgatóság őt kifütyül­te és a jelölt megszégye­nítve visszavonulásra kényszerült. Az új törvényhozó tes­tületbe való összes jelö­lésnek január 24-ig bezá­rólag kell beérkeznie. — Yel­sin addig mérlegeli azt, hol a legnagyobb esélye a győzelemre? És ha a február 23-i végső ülésen jelölése bebizo­nyosodna, úgy lemond miniszteri rangjáról, hogy felléphessen a vá­lasztáson. Jelen rendel­kezések értelmében a kormányhoz tartozók nem léphetnek fel a vá­lasztáson. Mi az oka Yelcsin hal­latlan népszerűségé­nek? A múlt szombati gyűlésen magyarázatok sorát lehetett hallani. Egy fémipari munkás azt mondta, hogy torkig van a párttal. A jelenlevő közönség akkor ábrándult ki hir­telen az egyik független és a bürokrácia ellenes támadásai miatt a rövid ideig népszerű jelöltből, amikor az Lenint kezdte idézgetni. Egy fiatal ügyvédnő így magya­rázta, hogy ő miért pár­tolja Yeltsint: ,,A leg­több embert megrontja a hatalom, — mondta, — de Yeltsint nem változ­tatta meg, ő tiszta és hozzáférhetetlen ma­radt. Yejtsin­nek ezidő­­szerint még nincs kor­tesszervezete választá­si hadjáratát Lev Suva­­nov, egyik beosztottja irányítja, aki múlt esz­tendő óta dolgozik alat­ta, amióta Yeltsint lefe­lé buktatták és az állami építkezések minisztéri­umába helyezték át. Sukhanov azt mondja, hogy a választási szer­vezet hiánya nem prob­léma, amint bebizonyo­sodik, hogy Yelcsin fel­lép, tódulnak majd hoz­zá a támogatók és fel­építjük szervezetét. Kabul kezd Budapest, 1944-re emlékeztetni A nyugati nagykövet­ségek figyelmeztették Afganisztánban műkö­dő polgári honfitársai­kat: elérkezett az idő a távozásra, az oroszok ki­vonulnak, a felkelők kö­zelednek, nemsokára megszűnik a légiforga­lom, Kabul többé nem biztonságos. Ezután ugyanezek a nagykövetségek küld­ték haza felesleges sze­mélyzetüket, csak né­hány megfigyelőt hagy­tak hátra, azokat is fő­leg a pincékben, a fő­várost a felkelők állan­dóan lövik. A magyar, a csehszlo­vák és a bulgár nagykö­vetségek szintén csoma­golnak és távoznak. A Kabult és környékét vé­dő 30 ezer főnyi szovjet csapatok felét már el­szállították, a teljes ki­vonulás határideje feb­ruár 15-e a küszöbön áll. Azt nem lehet tudni, hogy a valamikor 120 ezer főnyi szovjet meg­szállókból mennyi ma­radt vissza, hogy a ki­vonulást biztosítsa? Ahogy a szovjet kato­nai és polgári személy­zet távozik teherszállí­tó repülőgépeken és gép­kocsi karavánokon, úgy özönlik a Szovjetunió­ból az ellenforgalom. Élelem az ostromra ké­szülő Kabulnak és fegy­verek a bábkormány ka­tonaságának. Ez védőál­lásokat foglalt el a fővá­ros peremén. Megritkult sorait fiatalemberekkel pótolja, akiket városi otthonaikból hurcoltak el és öltöztettek egyen­ruhába. Sokukat Kabul­tól délnyugatra szállí­tották Kandahar váro­sába és az északi Kun­­dusba, ahol most súlyos harcok folynak. Kabul órája is közeledik. • Lengyelországban meggyilkoltak egy katoli­kus papot, aki a Szolidaritás erős támogatója volt. Varsóban attól félnek, hogy ez újabb kormány­­ellenes tüntetésekre fog vezetni, mint a közked­velt Popielesku páter meggyilkolása néhány év­vel ezelőtt. • Január 25-én egy floridai börtönben kivégez­ték Amerika leghirhedtebb és legkegyetlenebb gyilkosát, Robert Bundy-t. A bíróság három fia­tal megerőszakolásáért és meggyilkolásáért ítélte el, de halála előtt bevallotta, hogy még 23 másik lányt ölt meg kegyetlen módon. • Az afganisztáni szabadságharcosok több he­lyen elvágták a Kabulból a szovjet határ felé ve­zető utat, úgyhogy a fővárosban lévő szovjet csa­patok utánpótlását légi úton látják el. Kabul telje­sen körül van zárva és a lakosság többsége éhezik. • Budapesti jelentés szerint a Szovjetunió júni­us elsejéig egy tankhadosztályt von ki Magyaror­szágról. • George Bush elnök február 10-én egynapos hi­vatalos látogatásra Ottawába érkezik. Ez lesz az új elnök első külföldi útja, ami arra mutat, mennyi­re értékeli a két ország között fennálló baráti vi­szonyt. • Buenos Airesben szélsőbaloldali gerillák meg­támadtak egy gyalogsági kaszárnyát. A tűzharc folyam­án 36-an vesztették életüket. A támadók legnagyobb részét elfogták és a nyugalom a fővá­rosban helyreállt. • Az Amnesty International jelentése szerint Kelet-Németországban most is folyik a másként­­gondolkodók üldözése. Az ellenállókat titkos tár­gyalásokon, védőügyvéd nélkül ítélik el és azokról semmiféle jelentést nem adnak ki. Az elítéltek csa­ládtagjai rendesen csak a nyugat-német híradások­ból értesülnek sorsukról. • Pekingi jelentés szerint Kínában a bűnözés 1988-ban 45%-kal emelkedett. A hatóságok a váro­sok túlnépesedését és a szabadabb mozgási lehe­tőséget okolják a bűnözés terjedéséért. • Mind több bizonyíték kerül nyilvánosságra ar­ra nézve, hogy nyugat-német cégek segítették Lí­biát kémiai gyárának felépítésében, amely az ame­rikaiak szerint mérges gázokat termel, hadi célok­ra. • Meghalt Salvadore Dali, ismert spanyol festő­művész, akit művészi körökben Picasso méltó utó­dának tekintenek. Rendkívül színes egyéniség volt és képeiben több a realitás, mint Picasso festmé­nyeiben. A Bush elnökség kilátásai (A Wall Street Journal felmérése:) George Herbert Bush, Amerika 41. elnöke hi­vatalba lépésekor keve­set örököl az előnyök­ből, amelyekkel elődje rendelkezett, viszont jó egynéhány hátrány jut neki osztályrészül, ami­vel derűlátó elődjének nem kellett szembenéz­nie. A republikánus kor­mánypárt kisebbségbe szorult a kongresszus mindkét házában. A Re­agan elnökség kezdetén a Szenátus még szilár­dan a republikánusoké volt. Bush elnök válasz­tási győzelme kétségte­lenül mandátum, de nem olyan nagy mérvű, mint korábban Mr. Rea­gané, a demokraták mind a Kongresszusban, mind az egyes államok törvényhozásában erősbödtek.­­ A 150 mil­liárd dolláros deficit is nehezíti majd az új elnök helyzetét. Nehezen fogja tudni betartani még a mérsékelt ígéreteket is, amelyeket a választási hadjárat idején tett és kormányán belül mi­niszterei küzdeni fog­nak azért, hogy a szűk­keblű költségvetésből minél nagyobb jusson számukra. Az elnökre kemény stratégiai döntések vár­nak, annak eldöntése, hogy a honvédelem mi­lyen új rakétán nyugod­jon, az új földi támasz­pontokra épült Midget­­man-en, avagy a moz­gatható MX-et építse-e ki az USA? A döntéstől függ Amerika új nukleá­ris fegyvertárának ka­raktere, a honvédelmi költségvetés mérve és a további fegyverkorláto­zási tárgyalások jövője. Bush elnöknek vála­szolnia kell minden idők leglátványosabb szov­jet leszerelési javaslatá­ra is, Mihail Gorbacsov ajánlatára, hogy fél mil­lióval csökkenti csapa­tainak létszámát, több százzal tankjainak ere­jét.­­ A Közel-Keleten, a reagani külpolitika ke­vés kudarcainak színhe­lyén szintén gyors akciót várnak az új elnök részé­ről. És ami mind között ta­lán a legelőnytelenebb, nem mutatkozik a látha­táron valami könnyen megoldható probléma, gyors politikai győze­lem, mint amilyennel Reagan elnök rendelke­zett, amikor a kezdet­kezdetén keresztül haj­totta a honvédelmi beru­házás jelentős növelé­sét, az adó és a költség­­vetés csökkentését. A gyors cselekedet, ami a Bush kormányra vár, a bajba jutott hitel­bankok talpra állítása, ami dollárok extra mil­lióit jelenti az amúgy is szűkös költségvetésből. Mindez nem a gyors si­ker receptje. A hórihor­­gas, rokonszenves és lel­kes George Bush-ra sú­lyos problémák nehe­zednek és ugyanakkor ő maga is elismeri, hogy nem rendelkezik hatal­mas intellektussal, vagy kiváló szónoki képessé­gekkel. Erejét másból merí­ti. Kiváló iskolát vég­zett, a Yale Egyetem ér­telmes diákja volt. Wa­shingtonban széltében, hosszában rengeteg a barátja, jóakarója. A személyes kapcsolatok és a politikai érzék segí­tik majd. Izig-vérig po­litikus, élvezi mestersé­gét, az adok-kapok­nak mesteri művelője. Cha­se Untermeyer az új el­nök régi munkatársa és jelenleg a Fehér Ház személyzeti osztályának vezetője szerint a Bush kormányzatot korai és beható tárgyalások jel­lemzik majd amelyeket a kongresszussal folytat majd a költségvetésről, a nicaraguai kontra felkelőknek juttatandó segélyről és hasonlók­ról. Az új elnök keresni fogja a kompromisszu­mokat a legális ellenzék­kel. Korábbi szolgálata, fődelegátusként az ENSZ-nél, küldöttként Kínában és a CIA főnö­keként, külpolitikai ta­pasztalatokkal gyara­pította és valószínű, hogy a külpolitikára összpon­tosítja majd figyelmét, hogy ott éreztesse je­lenlétét. A Szovjetuniót illetően is hosszú tapasztalattal rendelkezik, a szovjet katonai gépezetet jóide­je figyeli és mint általá­ban a legtöbb középutas republikánus politikus a Szovjetunió szándékait illetően meglehetősen szkeptikus. így való­színű, hogy a Bush kor­mányzat a szuperhatal­mak viszonyát a szédí­­tően gyors változások, a feszültségek, majd a de­rűlátó várakozások he­lyett egyenletes szinten tartja majd, óvatosan közelíti meg Moszkvát. Az óvatosság egyéb­ként is jellemző tulaj­donsága. Alaposan át­gondolja mielőtt dönte­ne, nem szereti ha elha­markodott döntéseket akar valaki, vagy vala­mi reá erőszakolni. És mielőtt döntene, számos barátját konzultálja, nem csupán saját párt­ján belül, hanem a de­mokraták sorából is. 1987-ben amikor alel­nöki minőségében Var­sóba készült, a korábbi Carter kormány Nem­zetbiztonsági Tanács­adójától, Brzezinski pro­fesszortól kért előzete­sen kiértékelést és taná­csot. — Brzezinski, tud­valevőleg lengyel szár­mazású. George Bush elődjé­nél, Ronald Reagan-nál jóval többet tépődik mi­előtt döntene valami fe­lett. — Fiatalabb korá­ban, még az üzleti pá­lyán ez egyszer a gyo­morfekélyhez vezetett. Azóta megtanulta, hogy az aggodalomnak is ha­tárt kell szabni, azt sem szabad túlzásba vinni.­­ A gárda amit maga kö­ré kiválogatott a kor­mányba és a Fehér Ház­ba, elsősorban önmaga képmása. Legtöbbjük rendkívül művelt, szak­tudással rendelkező, tapasztalt hivatásos, problémák megoldása érdekli őket inkább, mint az ideológia köve­tése. ISSUE NO. FEBRUARY 4, 1989

Next