Chicago És Környéke, 1990 (85. évfolyam, 10-16. szám)

1990-04-07 / 14. szám

4125 N. CENTRAL PARK AVENUE, CHICAGO, ILLINOIS 60618 U.S.A. PHONE: (312) 588-2894 Litvánia agóniája Washingtoni tudósítónk jelenti: A nappal a litván kor­mányé. A Parlament egész nap ülésezik, Landbergis, az elnök hosszú sajtóértekez­leteket tart, a nyugati tudó­sítók lesik minden szavát, és azonnal továbbítják. Ilyeneket mond: Litvánok legyetek ud­variasak a hívatlan ven­dégekkel szemben, ha a fegyvereteiket kérik, szol­gáltassátok be, ellenkezés nélkül... És a Nyugat számára üzenete: Hallgat a Nyugat megint, mint tette 50 évvel ezelőtt, mikor elfoglaltak bennünket, ismét elad min­ket? A Nyugat csupán nyilvá­nosan hallgat, Bush üze­netek sorát küldte Gorba­­csovnak, hogy mi volt benne az nem kerül nyilvá­nosságra. Ugyanez áll Mar­garet Thatcherre, aki szerda éjszaka (ő volt az első nyu­gati vezető) egy teljes órán keresztül beszélt Gorbacsov­­val telefonon. A fele idő fordításra telt, de nyilván többet is mondott a harcias hölgy, mint az ürügyet, amivel telefonált, gratuláció a kiterjesztett hatalmú el­nökségért. De Thatcher mondanivalóját a diplomá­ciai diszkréciók homálya fedi. Az éjszaka Litvániában a Vörös Hadseregé. Visszafoglalja a kom­munisták jórészt őrizetlen, és ellenállás nélküli ingat­lanait, pártközpontot és hasonlókat, elhurcolja az idegszanatóriumba menedé­ket talált fiatal litván kato­naszökevényeket, vér­nyomok a kövezeten és felforgatott vaságyak árulják csupán el a dulakodást és az ellenkezést. Az éjszaka a szovjet megszállóké. Gorbacsov a kiterjesztett hatalmú elnök mindent megtesz az éjszaka meg­nyújtására. Litvánia terüle­téről kiparancsolták az ott­­tartózkodó nyugatiakat, amint lejár ideiglenes enge­délyük távozniuk kell, szá­muk nap-nap után fogy, s ápilis elején Litvánia való­színű magára marad, s ez az amitől Sandbergis elnök tart. így látja az amerikai és a brit sajtó a keletnémet választás kimenetelét. Vezércikkében a New York Times fanyalogva írja: Első szabad választásu­kon 1932 óta, a keletnéme­tek dicséretesen hatalmas tömegekben tódultak a szavazó urnákhoz, hogy kimutassák vágyukat: a gyors és teljes szakítást kommunista múltjukkal. A jobb­közép pártjai mögé álltak, mert ezeket támogat­ta Kohl kancellár, aki a gyors egyesülés és az ezzel járó prosperitás ígéretetét jelentette számukra. De Mr. Kohl erősen pártoskodó magatartása az egyesülés ügyében később visszatérhet kísérteni nem­csak őt, de Németországot és Európát is, hacsak ő és más német vezetők nem mutatnak megfelelő megér­tést Európa aggodalmai, elsősorban a határok sért­hetetlensége iránt. Sokkal lelkesebb saját vezércikkében, a WSTJ. nálánál. A kimenetel világosabb nem is lehetett volna, 40 év kommunizmusa után a keletnémetek semmit sem akarnak, ami csak halvá­nyan is a szocializmushoz hasonlít. Előbb jött Nicara­gua, most pedig Kelet-Né­­metország, a közvéle­ménykutatók mindkét he­lyütt a baloldal erejét jósol­ták. De a 12 millió 200.000 keletnémet választó más véleményen volt, a többsé­get a konzervatívoknak adta, mint Nicaraguában, ők is azt mutatták ezzel, hogy torkig vannak a szocializ­mussal. Túl ezen, a munkás­­osztály volt az, amely el­sősorban a balos jelöltek ellen fordult, ezeket az értelmiségiek és a bürok­raták támogatták. A konzer­vatív győzelem jelentősége túlnő Németország határain. Kohl kancellár Bush elnök­nél járva kijelentette, hogy az egyesült Németország a NATO keretében marad, a keletnémetek szavazata ezt az elkötelezettséget támo­gatja. A kancellár a NATO mellett kitartva a béke fenntartását célozta, annak megakadályozását, hogy háromhatalmi versengés kezdődjön Nyugat, Kelet és Németország között, — írja vezércikkében a WSTJ. A Christian Science Monitor ezt írja: A konzervatív pártok szövetsége mellé kiállva a keletnémet szavazók a piac­diktálta államgazdaság mellett nyilatkoztak, maga­sabb életszínvonalat óhajtot­tak, olyan hamar, ahogy csak ez lehetséges. De szavazatuk egyben személyi győzelmet jelentett a nyu­gat-német kancellár Helmut Kohl számára, akitől min­­de­nnek a gazdasági csodá­nak beváltását várják — írja a Monitor. A Financial Times ve­­c.1Ca.c egyetért ezzel. Ha valaha is sor kerül egy nagy győzelemre, úgy ez áll a három keletnémet konzervatív párt szövet­ségének vasárnapi győzel­mére, az összes szavazatok 48%-át kapták, ez 8 man­dátummal kevesebb a par­lamenti többségnél, de így is földcsuszamlással felérő győzelem, Kohl kancellár személyes győzelme, miután ő testesíti meg mindazt, amit tőle vár Keletnémetor­szág népe. A szavazás ered­ménye közvetve elvetette azt, amit a szociáldemok­raták habár burkoltan, de ajánlottak számukra, a sem­legesség állapotát. A válasz erre az egyesü­lés mellé való kiállás volt a módon, amit Kohl kancel­lár ajánlott, a kelet-német Länderek csatlakozása a Szövetségi Köztársaság alkotmányához. A lidércnyomás valóra vált, Irakot rajtacsípték atombomba ravaszának lopásán Az rémálom, hogy va­lami középhatalom kegyet­len és felelőtlen, atombom­bát szerez és ezzel fenyegeti majd szomszédait és a vilá­got,­­ valóra vált. A hét közepén London Heathrow repülőterére érke­zett Los Angelesből jövő TWA járat illegálisan szer­zett elektronikus szállít­mányt hozott magával fe­délzetén. Az amerikai hatóságok tudtak róla, maguk segéd­keztek megszerzésében, ők intézték el, hogy a kívánt „atombomba-ravasz” egy komplikált elektronikus robbanószerkezet helyett annak ártatlan mása volt pakolva a ládákba. Ezt az FBI rendelte, hónapokkal ezelőtt. Megtévesztésig hasonlított a valódi model­­re. A vizsgálat 18 hónapja tart. Az az Iraki Titkosszol­gálat megközelített egy californiai Hi-Tech vállatot, busás összeget ajánlott a kívánt árért. A cég azon­ban jelentette az ügyet az amerikai hatóságoknak és ezzel elkezdődött a közös amerikai-brit megtévesztő akció. „Az árut” szerdán továb­bították Los Angelesből Londonba, Bagdad felé. Londonban a Scotland Yard hagyta, hogy a raktárba szállítsák, majd onnét az Iraki Légitársasághoz, ez vitte volna végső rendel­tetési címére Bagdadba. A sikeres művelet ezt megaka­dályozta, a britek több irakit tartóztattak le. A szálak vidékre is nyúltak és most ott folyik a kutatás. Irak londoni nagykövete természetesen tagad, az ő kormánya mit sem tud, az egész az imperialisták és a cionisták meszekedése! Irak kísérlete ezúttal kudarcot vallott. A próbál­kozást nyilván folytatni fogja, s legközelebb talán Kínában, vagy Észak-Viet­námban vásárol. Ki tudja, hogy a haszonéhes nyugati cégek a jövőben is olyan jellemesen viselkednek-e majd, mint a meg­ nem nevezett californiai Hi-Tech vállalat? Az utóirathoz tartozik, hogy Irak a múlt héten végzett ki egy iráni születé­sű, brit lapnak dolgozó újságírót és tartóztatott le egy 53 esztendős brit ápo­lónőt, aki állítólag segítette a tudósítót értesülések szer­zésében. Bagdad, London, valamint Washington között a viszony jelenleg nem a legmelegebb. A litván zsákutca , Gorbacsov nem tudja mit csináljon! A szovjet lépések ahe­lyett, hogy megriasztották volna és meghátrálásra kényszerítették volna a balti államokat és a radikális csoportokat más köztársasá­gokban, arra ösztökélték őket, hogy folytassák kivá­lást célzó saját törekvései­ket. Észtország Kommunista Pártja a Moszkvával való kapcsolatok megszakítását szavazta meg, saját pártot létesít, amely az ország függetlensége mellett köte­lezi el magát. A szomszédos Lettországban a parlamenti szavazás első menete azt mutatja, hogy a független­ségre törekvők közel járnak a szükséges 2/3-os többség megszerzéséhez, ami a függetlenség kinyilvánításá­hoz szükséges. Délen, Grúzia szék­helyén, Tbilisiben több ezren vettek részt a tömeg­gyűlésen, amely Litvánia melletti kiállás volt és egy­ben saját függetlenségük követelése. Ugyanakkor a Szovjet­unió elnöke továbbra is kizárja a Litvániával és más rebellis köztársaságokkal való tárgyalást. Amennyiben nem változtat véleményén, úgy csakis a katonai erő alkalmazásával látszik lehet­ségesnek a növekvő kihívás korlátozása. — Kevesen hiszik azt, hogy Mr. Gor­bacsov ehhez a drasztikus eszközhöz nyúlna a békés balti államokban, tartva attól, hogy ezzel elpusztítja nemzetközi hírét azt, hogy ő a béke embere. Romoul­­das Razulas, a Lettországi Népfront egyik vezetője szerint, ami most történik az idegháború, Moszkva Lit­vánia elleni fenyegetőzése csupán blöffölés — Gorba­csov nem tudja mit csinál­jon. Ennek ellenére Moszkva a múlt hétvég során jelen­tősen fokozta Litvánia elleni kampányát, hogy ezáltal mutassa: továbbra is ő az ura a helyzetnek. Washingtonban a Bush kormány azon aggódva, hogy a litvániai zsákutca erőszakkal végződhet élesen felfokozta nyilvános figyel­meztetéseit. Magasrangú amerikai közegek úgy hi­szik hogy Gorbacsov fél­rekezelte a litvániai helyze­tet és ez aggodalmat ébresz­tett vezetői képességei iránt. Magánbeszélgetésekben azt mondják, hogy az elmúlt hónapok során több lehető­séget szalasztott el a litván probléma megoldására mielőtt az zsákutcába veze­tett volna.­­ A balti kör­zetben azonban számos függetlenségre törekvő úgy hiszi, hogy a szovjet vezető végülis engedni fog kíván­ságaiknak és tárgyalásokba bocsájtkozik majd, mert nincs más választása, az erőszakhoz nyúlva elpusztí­taná saját hitelét mind bel­­mind külföldön. — Mi pedig — mondja Petros Tvakijonavicius, litván aka­démikus, — pszichológiai­lag fel vagyunk készülve a provokációkra. A baltikum jövője Míg Kelet-Németország­­ban az első szabad választá­sok tétje az egyesülés volt, a Baltikumban viszont a Szovjetunióból való kiválás­ról van szó. A politikában még hosszú kötélhúzásra lehet számítani. A litvánok már letették a garast a feltétel nélküli függetlenség mellett. E katolikus ország lakóinak vérében van a függetlenség, számtalan olyan család révén, mint például a Vild­­ziunas. Az ötvennyolc éves Maria édesapja a független litván hadsereg tábornoka volt, és ellenállt a szovjet megszállásnak. A kislány kilenc éves volt, amikor apját kivégezték. Tizennégy éves korában szibériai mun­katáborba hurcolták édes­anyját, mert a litván kultúra megőrzéséért tevékenyke­dett. Később Mariától azt követelték, hogy tagadja meg édesapja emlékét, mert különben nem tanulhat. Leendő férjével, Vladasszal 1957-ben ismerkedett meg, egy titkos összejövetelen, amelyen a magyar forrada­lom vérbefojtásáról tanács­koztak a litván ellenállók. A következő évben, nem sok­kal házasságkötésük után a KGB letartóztatta a fiatal férjet, mert egy szabadsá­gért küzdő szervezet tagja volt. Ezzel a múlttal nem csoda, hogy gyermekeik, Ludwika és Domantasz a Sajudis elkötelezett tagjai. A Vildziunas házaspár azt szeretné, ha most négy és öt éves kisunokáik már egy Hollandiához hasonló Lit­vániában nőnének fel. „Nor­mális életet akarunk, hogy a pénzünkért megvehessük mindazt, amire szükségünk van”. Nem úgy az Észtország­ban élő számos orosz család egyike, a Vovcsuk família. Ők meg csak oroszul tud­nak, bár elismerik, hogy azért legalább a gyerekek tudhatnának valamint észtül. De nem tudnak. A feleség, Jevgenyija már Tallinban született, harmincöt évvel ezelőtt. Apja megszálló katonaként érkezett, és letelepedett. Férje szintén bevándorló. Akárcsak a kis köztársaságnak immár majd­nem a harmadát kitevő többi oroszok, Vovcsukék is félnek az észt nemzeti felbuzdulástól, az esetleges elszakadástól. Ők éppen ezért az Interfront nevű, a kiválást ellenző orosz szer­vezetre voksoltak. És mi történik, hogyha Észtország mégis elnyeri független­ségét? Nos, akkor is mara­dunk, mondja Anatolij Vovcsuk, hová is mennénk. Mert hát, tesszük mi hozzá, a nem őshonosoknak is jól megy ám soruk a Baltikum­ban. Horvát és szlovén választások Szlovéniában és Hor­vátországban a kommunis­ták ezerkilencszáznegyven­­ötös hatalomátvétel óta idén, áprilisban tartanak először szabad választáso­kat. Körülbelül egy hónap múlva Szlovénia és Hor­vátország polgárai több párt jelöltje közül választhatják ki azt, akire voksukat adják. De ahogy közeledik a várva várt pillanat, és ahogy erő­södik a választási hadjárat, úgy nő az aggodalom is a nemzetiségi ellentétek miatt A hét végén az utolsó pillanatban fogtak le egy fegyveres merénylőt, aki egy horvátországi gyűlés szónokát, Franjo Tudjman­t akarta lelőni. Tudjman a Horvát Demokratikus Unió mellett korteskedett, amikor a helyszínen megjelentek a szerbek, kezükben népszerű politikusuknak, Milosevics­­nek a portréjával. „Uszta­­sák, usztasák’ ’ — kiáltották kórusban, az egykori horvát fasiszta szervezetre emlé­keztetve és arra, hogy maga a szónok olyan szervezet tagja, mely a horvát nemzeti törekvéseket támogatta. „Cigányok, cigányok” — kiáltották vissza horvátok. A rendőrség egykedvűen nézte a fejleményeket és csak akkor lépett közbe, amikor dulakodás kezdő­dött. Horvátországban, Ju­goszlávia második leg­nagyobb tagköztársaságá­ban, több mint félmillió szerb él és fenyegetőnek érzi az önállósági törek­véseket. A horvátok és a szlovének számára viszont már hosszú idő óta nyűg a belgrádi központi vezetés. Tudjman, az említett gyűlé­sen, többek között ezt mondta: Mi a saját köztársasá­gunkat akarjuk megterem­teni. Ha a szerbek királysá­got akarnak, ám legyen i de Szerbiában. CHICAGO AND VICINITY/HUNGARIAN WEEKLY NEWSPAPER ESTABLISHED: 1905 ISSUE NO, 14 APRIL 7, 1990 Mi történt a héten? ♦ Budapest. — A Reuter Iroda jelenti: A jobb­középen álló Magyar Demokrata Fórm tiszta győzelmet aratott a március 25-iki szabad választáson s így Antall József a párt vezetője alakít koalíciós kormányt a jobboldali Kisgazda Párttal és a Keresztény Demok­ratákkal. Antall József kijelentette, hogy az április 8-iki második fordulóban szövetségeseivel abszolút többséget fognak kapni. ♦ Brazília. — Mello, Brazília elnökének beiktatására Fidel Castro is Brazíliába érkezett. Castro Sao Paoloban egy sajtókonferencián kijelentette: „A kubai nép fegyver­ben áll, készen az Egyesült Államok imperialista agressziójának visszaverésére.” Arra a kérdésre, hogy miért nem rendez népszavazást? — visszakérdéssel válaszolt: Ki választotta meg a spanyol királyt? Ki választotta meg a brit királynőt? ♦ Bonn. — A szociáldemokrata párt Bonnban egyhangúlag úgy határozott, hogy Oskar Lafontainet, a Saar vidék miniszterelnökét, a párt elnök-helyettesét indítják kancellár-jelöltként a decemberi országos választásokon. ♦ Erdély. — Marosvásárhelyen a román kommunis­ták és szocialisták követelik, hogy az új kormány ne engedélyezze a magyar nyelvű feliratokat. ♦ Moszkva. — A Kremlin problémái tovább súlyosodnak. A második balti­ állam Észtország kom­munista pártja is elszakadást sürget Moszkvától. Ugyanak­kor Örményországban a zavargások tovább folynak, amely következtében 11 -en vesztették életüket. ♦ New York. — A Happy Land nevű kültelki klubban, ahol semmiféle biztonsági készülék nem volt, az első emeleti táncterem kigyulladt és 87-en bennégtek. Ez volt az Egyesült Államokban 13 év óta a legsúlyosabb tűz­katasztrófa, amelyet, mint kiderült — gyújtogatás okozott. Az áldozatok többnyire Hondurasból és a Dominica köztársaságból valók voltak. ♦ Anglia. — Robert Runcie, Cantenbury érsek idő előtt lemondott tisztségéről, miután összetűzésbe került az anglikán egyház több magasrangú képviselőjével abban a kérdésben, hogy homoszexuálisok is lehessenek papok és nők is. Az érsek mindkettőt pártfogolta. A püspök mandátuma jövő őszre járt volna le, de ő január elsejével lemondott. ♦ Erdély. — Marosvásárhelyen fellángoltak ismét a harcok a lakosság és a románok között. A városnak 165 ezer magyar lakosa van, akik nem mernek az utcán magyarul beszélni, mert megtámadják őket. Nyolc halottról és számtalan sebesülésről számolnak be a hírek. ♦ Vatikán Város. — Elkészült a Vatikánban a Sixtus­­kápolna restaurálása, amely sok millióba került, és amit egy japán televíziós állomás finanszírozott, miután négy évszázad pora, gyertyalángja teljesen elhomályosította Michelangelo világhírű mesterműveit. ♦ Ottawa. — Stephen Lewis, az NDP egykori vezére, akit a Mulroney kormány ú.n. nagykövetté nevezett ki, (ma már nem az, Szerk.) kevesli Kanada 4 millió dolláros segélyét az újonnan alakult Namíbiának. Az Egyesült Államok 500.000 dollárt adott Namíbiának. ♦ Lengyelország. — A Katyn-i tömegmészárlás 50. évfordulóján az új lengyel kormány azzal a felhívással fordult Moszkvához, hogy ismerje el, a szörnyű mészár­lást (15.000 katonát) az NKVD követte el, amire minden bizonyíték megvan és amelyet hosszú ideig a németekre fogtak. Brit és amerikai lapvétemények a magyar választásról Magyarország választása merőben más eredményt produkált, mint a tavalyi lengyel, vagy a múlt heti keletnémet választás. Vala­mennyi a kommunisták súlyos veresége volt, de a magyarok látszólag jóval kevesebb lelkesedéssel vetik bele magukat a szabad piacba és a radikális reform­ba. A korai eredmények szerint a Demokrata Fórum kapta a szavazatok egyne­gyedét. A második legerő­sebb párt az SZDSZ az egyötödét, — ez tűzte zász­lajára a radikális reform jelszavát. — A Demokrata Fórumot úgy látszik megerő­sítette a magyarországi növekvő aggodalom, amit a csekk-könyveiket lóbáló külföldi befektetők meg­jelenésének gyorsasága és energiája váltott ki. A határon túl élő magyar kisebbség megpróbáltatása szintén segített a DF-ot. Röviddel a szavazás előtt legalább hat magyart gyil­kolt le a román csőcselék, ami újabb támogatást jelen­tett ennek a pártnak, amely legvilágosabb képviselője a hagyományos magyar naci­onalizmusnak. A román magatartás ennek az incidensnek során szégyenletes volt és a ma­gyarok válasza érthető. Ugyanakkor azonban a balszerencsés történelem visszhangja is felfedezhető benne. A II. Világháború előtt a politikai élet Kelet- Európában szerencsétlenül elferdült, a liberális értékek aláásták a szenvedélyes etnikus és nemzeti civódá­­sokat, ha ezeket a vendet­­tákat nem lehet korlátozni, úgy a demokrácia nem fog itt virágzani. Tragikus len­ne, ha Kelet-Európa új szabadsága felújítaná régi nemzeti viszályait. — Mint az Nyugat-Európában tör­tént egy nemzedékkel eze­lőtt, Kelet-Európának olyan államférfiakra és pártokra van szüksége, akik látnoki erővel rendelkeznek, —­atlakozó szelleműek és képesek arra, hogy határai­kon túlra tekintsenek.

Next