Amaro Drom, 1998 (8. évfolyam, 1-12. szám)

1998-12-01 / 12. szám

védelmet heti 4 órában 6 féléven ke­resztül az óvodapedagógusoknak. 1992-ben ebből a speciális kollégium­ból fejlesztették ki a szociálpedagó­­gus szakot. A szociálpedagógusok jo­gi tanulmányaik során megismerik a kisebbségi törvényt és az önkom­ány­­zatok működését, társadalomismeret óráikon pedig a „szegénység kezelé­sét”. A Szociálpedagógia Tanszéken Szemán Józsefné elképzelései alapján oktatnak. Az ő 1996-ban kiadott, Út­mutató a hátrányos helyzetű cigány­­gyermekek óvodai neveléséhez című kiadványa képezi az alapját a főiskola tanítási irányelveinek. Ennek alapel­ve, hogy a gyerekek nevelése ne le­gyen szegregált, és a gyerekek egyéni szükségleteinek figyelembevételével történjék. E fontos tételek mellett az Útmutatónak a cigányság történetéről szóló általános fejezetében mégis elég sommás általánosítások hangzanak el a cigányságról: „A Magyarországon élő cigány lakosság ma már differen­ciálódott. Az országba érkező kárpáti cigányok életfeltételei jók, kézműve­sek, muzsikusok, a gyermekeiket igé­nyesen nevelik, zeneiskolába járatják. A második hullámban érkező beás ci­gányok szolid, fegyelmezett emberek, zárt világukból kultúrájukat nem köz­vetítik, nem zajosak, megélhetésüket a teknő, kanál, villakészítés biztosítja. A legnehezebb helyzetben az oláh ci­gányok vannak, ők őrzik gyökereiket, iskolázatlanabbak, jobban beszélik a cigány nyelvet a családban, őrzik ősi hagyományaikat. A cigányok nehezen fogadják el a más életformát”. (Lásd még keretes írásunkat.) Szemán Józsefné a Szabolcs-Szat­­már Megyei Pedagógia Intézet felké­résére 30 órás tanfolyamot szervezett tavaly „cigánytémában”. A közel­múltban elkészített egy 120 órás to­vábbképzési programot is akkreditá­lásra, amely elsősorban az óvodák, is­kolák gyermekvédelmi felelősségéről szólna, és amiben „nagyszámú óra foglalkozik az etnikummal a képzési programban.” A debreceni Kölcsey Ferenc Refor­mátus Tanítóképző Főiskolán Nan­­szákné dr. Cserfalvi Ilona szervezett speciális kollégiumot cigánykultúrá­ról stb. A főiskola speciális nevelési módszert dolgozott ki a cigány tanu­lókat tanító pedagógusoknak, és biz­tos, ami biztos, nagy súlyt fektetnek a cigány szülők nevelésére is. A budapesti Eötvös Loránd Tudo­mányegyetem Neveléstudományi Tanszékén belül működik egy cigány­pedagógiai (helyesen két szóban kell írni, ám ők hivatalos leírásukban egy szóban írták le) szakcsoport dr. Rácz Sándor vezetésével. Fő céljuk a ci­gánygyerekeket érintő pedagógiai gyakorlat megváltoztatása. Órakínála­­tukban a cigány nép- és nyelvismeret­ből, egy szociálpedagógiai órából, egy multikulturális oktatás órából és egy etnikai konfliktuskezelő órából választhatnak a hallgatók. Már megszűnt programok Az ELTE Tanárképző Főiskola Ne­veléstudományi Tanszékén 1991-től szerveztek cigány speciális kollégiu­mot az azóta elhunyt Farkas Endre vezetésével. A meghívott előadók ala­kították ki a speciális kollégium me­netét. 1994-ben jelent meg Farkas Endre összeállításában a Gyerekci­gány című pedagógiai tanulmány­­gyűjtemény, ami a meghívott előadók előadásanyagából állt össze. Farkas a bevezetőben a cigánygyerekek (megint csak egy szóban) jellemző sa­játosságait fejtegeti, mint például azt, hogy a „cigánygyerekek érzelmei, mint a természeti népeknél általában, intellektuális képességeikhez viszo­nyítva kifinomultabbak”. A speciális kollégiumot Farkas Endre halála után még egy-két évig szervezték, aztán el­halt az ügy. Farkas halála után Lukács István és Boreczky Ágnes indított ingyenes nulladik évfolyamot cigány tanulók­nak az 1995/96-os tanévben, amire annak idején még Farkas Endre szer­zett pénzt az MKM-től. Ez két éven keresztül folyt, és az első évben, ha a tanulók sikeresen végezték a nulladi­kat, nem kellett felvételizniük a főis­kolára. A második évben viszont már mindenkinek felvételi vizsgát kellett tennie. Azóta ez a nulladik évfolyam is megszűnt. A Budapesti Tanítóképző Főiskolán Kereszty Zsuzsa szervezett cigány speciális kollégiumot, amit két fél­éven át tanítottak 60 órában. A szak­­kollégiumok megszűntével ez a kép­zés is abbamaradt, viszont a jövőben kötelezően építik be a pedagógia tan­tárgyba ezt a témát. Tervek Az Eötvös Loránd Tudományegye­tem Kulturális Antropológia Tanszé­kén Prónai Csaba próbált évekig egy önálló, több tanegységből álló romo­­lógia programot létrehozni, de az egyetemi tudományos bizottságtól nem kapták meg rá az engedélyt. Kö­rülbelül 5-6 ember végez a tanszékről cigányok között terepmunkát, ami kö­ré egy kutatási szemináriumot szerve­zett a tanszék. A Rendőrtiszti Főiskolán dr. Né­meth Zsolt kezdeményezésére készí­tettek tervet romológia speciális kol­légiumra. Dr. Csányi Klára szerkesz­tette a tananyagot, és állított össze két segédkönyvet a speciális kollégium beindításához. Bár a kormányváltás miatt ez elmaradt, „de ami késik, nem múlik” - mondta dr. Csányi Klára. Annak idején Kuncze Gábor volt bel­ügyminiszter rendelte meg, hogy a tananyagba építsék be a cigányságról szóló ismeretanyagot. 2000-ig terve­zik a Rendőrtiszti Főiskola tantárgyi rendjének átstrukturálását, mivel most áll a főiskola akkreditálás előtt. Mint megtudtuk, egyedül a szegedi Rend­őrtiszti Szakközépiskolában szerepel önálló tantárgyként a cigányságról szóló ismeretek oktatása. A nyíregyházi Bessenyei György Tanárképző Főiskolán a romológiát 2000 után akkreditált szakként akar­ják működtetni. Egyelőre a tanárkép­ző szakon egy-egy tantárgy keretén belül 1-2 óra foglalkozik a témával. Cigány gyerekekkel foglalkozó szo­ciálpedagógiai kurzusokat szeretné­nek létrehozni. Jelenleg a gyermek- és ifjúságvédelmen belül ejtenek szót a témáról. Dr. Venczel György, a Peda­gógia Tanszék tanára szerint illúzió lenne azt gondolni, hogy egy romoló­gia tanszék felállítása megoldaná a „roma” problémát. Preventív progra­mokat kell kialakítani, mondja, olyat, mint amit a miskolci önkormányzat is szeretne, hogy „a lumpen cigány csa­ládok gyerekeit az önkormányzat ösz­­szeszedi és beviszi az óvodába, hogy elkerüljék később a gyerekek iskolai lemaradását”. ❖ ❖ ❖ Úgy tűnik­­ e sorok írójának leg­alábbis­­, hogy az egyes romológia szakok meglehetősen különböző szemlélettel, tudományos igényesség­gel közelítik meg a romák ügyét, éle­tét, szokásait. A nyilatkozatok, az ok­tatásban használt segédanyagok alap­ján azt is megkockáztatják, hogy az a tudás, amelyet a leendő értelmiségiek szereznek meg ezeken az egyeteme­ken, néhol csak tudományosnak tűnő tévképzetekből, általánosításokból áll össze. Hiányzik a szakmai kontroll és néhol annak tudomásul vétele is, hogy milyen előítélet-háló veszi kör­be a romákat. A romológia nem sem­leges, értékmentes tudomány (leg­alábbis kevésbé az, mint a többi), erő­sen függ művelője világképétől, ha­talmas tehát a felelőssége annak, aki a cigányokról tanít bármit is fiata­loknak. Kende Ágnes 22

Next