Amaro Drom, 1999 (9. évfolyam, 1-12. szám)

1999-01-01 / 1. szám

Mester Zsuzsa alábbi előadása a Kisebbségi Hivatal december közepén szervezett szakmai tanácskozásán került a szűkebb nyilvánosság elé. A dolgozatban foglalt gondolatokat olyannyira fontosnak tartjuk, hogy a lapunkban megszokottnál hosszabb terjedelme ellenére egészében közöljük. Reméljük, hogy a cigány gyerekek oktatási helyzetével kapcsolatos tudományos, szakmai vélekedések állóvizét felkavarják az alábbi gondolatok, melyek meggyőzően bizonyítják, hogy a cigány gyerekek iskolai kudarca valójában a magyar oktatási rendszer kudarca. Itt volna az ideje újragondolni a több tízezer cigány gyerek sorsát, életét meghatározó oktatási alapelveket. Bár kisebbségügyben az eddigi kormányzati megnyilatkozások a folyamatosságot hangsúlyozzák, a cigány gyerekek ennél többet érdemelnek. A magyar oktatás „problémavilága” A lassan mindenütt bekövetkező gazdasági szerkezetváltás új ismere­tek elsajátítását teszi szükségessé. Eh­hez - fizikai és szellemi értelemben - egészséges, jól képzett, az új elvárá­sokhoz alkalmazkodni képes állam­polgárok sokaságára van szükség. „De mindennél fontosabb - és mind­máig elhanyagoltabb - szempont az, hogy egyre inkább úgy tűnik, a tartós és kiegyensúlyozott gazdasági növe­kedéshez megfelelő társadalmi és em­beri közeg tartozik, »a jó minőségű«, szorongásmentes, viszonylag kevés szélsőséges feszültséget keltő élet.” (Ferge, Ezredforduló, 1998/5.) A ver­senyképesség fokozásához az út az oktatáson keresztül vezet. A csatla­kozni szándékozó országoknak az ok­tatásban az Európa Tanács a követke­ző célkitűzéseket fogalmazza meg: - támogatjuk új ismeretek elsajátí­tását, - segítjük az iskolák és a gazdaság közötti jobb együttműködést, - felvesszük a harcot a kirekesztés ellen, - el kívánjuk érni, hogy minél több ember beszéljen három európai nyelvet, - azonos elbírálást kívánunk bizto­sítani a tőkeberuházás és az oktatásba eszközölt beruházások számára. (Fehér Könyv az oktatásról, 1996) A remélt 2002-es csatlakozásig nincs már sok idő. A magyar oktatás­nak minden bizonnyal erőltetett me­netben kell megtenni az utat a kijelölt célok felé (három nyelv ismerete, az iskolák és gazdaság közötti jobb együttműködés, az azonos elbírálás a tőkeberházások és az oktatási beru­házások között­, de a kirekesztés elle­ni harcban sokkal hatásosabb straté­giát kell választani. Az 1995-től eltelt három év néze­tem szerint sorsdöntő jelentőségű volt a cigány gyerekek oktatási helyzeté­ben.­­ 1995 júliusában megjelent a Mű­velődési és Közoktatási Minisztérium Kisebbségi Főosztályának Cigány Oktatásfejlesztési és Országos cigány közoktatási programja. - 1997. július: a kormány 1093/1997. (VII. 29.) határozata a ci­gányság élethelyzetének javítására vonatkozó középtávú intézkedéscso­magról. - 1997. november: a művelődési és közoktatási miniszter 32/1997. (XI. 5.) MKM rendelete: a Nemzeti, etni­kai kisebbség óvodai nevelésének irányelve és a Nemzeti, etnikai ki­sebbség iskolai oktatásának irányelve. - 1998. március 5.: az előbbi ren­delet módosítása. - 1998. május: a kisebbségi om­budsman jelentése a kisebbségek ok­tatásának átfogó vizsgálatáról. Ezeknek a rendeleteknek és irány­elveknek az előzményekhez képest annyi újdonságuk van, hogy magas szinteken próbálnak választ adni a ci­gány gyerekek oktatásával kapcsola­tos problémákra. Megoldást találni azt hiszem, nem sikerült, viszont leg­alább világossá váltak azok az elvek és nézetek, amik a következtetések­hez elvezettek. Azok az adatok, amelyek a ma­gyarországi cigányság helyzetét ,tele­pülésviszonyait, foglalkoztatási ada­tait, egészségi állapotát, oktatási hely­zetét) jellemzik, már évek óta ismer­tek a szakemberek előtt. Az ezzel kap­csolatos számok legfeljebb annyit változnak, amennyire a helyzet rom­lik - a szakemberek között talán ab­ban van különbség, hogy egyéni vér­­mérséklet szerint milyen jelzőt talál­nak megfelelőnek a helyzet leírására. Az összefüggésekből adódó követ­keztetések azonban már erősen külön­böznek egymástól. A tanulmányok elején gyakran találkozunk statiszti­kai adatokkal, táblázatokkal, a társa­dalmi folyamatok objektív leírásával, amitől az embernek könnyen olyan érzése támad, mintha a gazdaság fej­lődése alakítaná így a dolgokat. Mint­ha az új demokrácia és a liberalizmus .

Next