Lungo Drom, 1993 (1. évfolyam, 1-12. szám)

1992-12-01 / 1. szám (próbaszám)

lünk tenni. Januárban induló közéleti felkészítőnkön harminc olyan cigány­ember kezdi meg a tanulást, akire lakó­helyén közéleti, politikai, szervezetveze­tői feladatok várnak. Ezzel a felkészítő­tematikával, a Romániai Magyarok De­mokratikus Szövetségének Brassó me­gyei szervezetével közösen nyolcmilliós pályázatot nyújtottunk be az Európai Közösségek Bizottságához, a PHARE Demokrácia Program keretében. Ha si­kerrel járnánk, mintegy kétmillió forin­tot fordíthatnánk az említett összegből egy oktatást szolgáló technikai bázis lét­rehozására. Azzal pedig már nagy dol­gokat tehetnénk... - És mi a helyzet a gyerekekkel? Hi­szen a kis romák többsége, sajnos, eleve hátrányos helyzetből kezdi az iskolát, az életet. - Ezt én is így érzékelem, és arra tö­rekszik szövetségünk, hogy a gyerekek­kel minél többet törődjön. Idén nyáron két tábort szerveztünk nekik, de tudjuk, hogy ez csak csepp a tengerben. Ezért, a tábori hagyományok ápolása mellett, két más dolgot is tervezünk a jövő évre. Be­jegyeztettünk egy alapítványt, aminek egyik fontos feladata a tehetséges ci­gánygyermekek segítése, anyagi támo­gatása, a tehetséggondozás lesz. A másik nagy terünk az, hogy szakemberekkel olyan felzárkóztató, nevelést segítő programot készíttessünk, amit bármely településen alkalmazni lehet. Keressük az erre a munkára vállalkozó szakem­bereket, de eddig, sajnos, még nem igen találtunk... - Kétségtelenül szép dolog ez a fajta, gyakorlatra és hétköznapokra való kon­centrálás, ám hosszú távon aligha lehet csak erre a területre korlátoznia magát egy munkájára igényes, országos szerve­zetnek. Aki ugyanis manapság kívül ke­rül az úgynevezett nagypolitika berkein, az könnyen háttérbe szorul, perifériára csúszik... - Ez a veszély kétségtelen, s igyek­szünk munkánknak ilyenfajta vetületet is adni. Úgy érzem, hogy részben a már elemzett kormányzati kapcsolataink, részben pedig a más parlamenti pártok­kal kiépített, párbeszédes viszonyunk nyomán, nem fenyeget valósan bennün­ket a politikai perifériára csúszás veszé­lye. Azt hiszem egyébként, hogy a jelen­legi választójogi szabályok változatlan továbbélése esetén, 1994-ben, a romák­nak a helyhatósági választások kínálnak nagyobb esélyeket. Ebből következik számunkra, hogy a dolgok mai állása szerint, a településeken kell majd, okos és hasznos választási kapcsolatokat ki­alakítani, a helyben legmegfelelőbb partnerrel. Még egyszer ugyanis, nem érhet bennünket akkora választási ku­darc, mint 1990-ben! L. M. L. A túrát és a kétegyházi tragédiát 1992. november 6-án újabb követte. Salgótarjánban M. K. és H. Cs. fiatalkorúak agyonverték Danyi Zol­tán 32 éves cigány fiatalembert. Szövetségünk valamennyi helyszínen jelen volt Megállapítást nyert, hogy az attrocitások előre megfontoltan illetve tervszerűen történt. Egyre gyakrabban és brutálisabban jelentkező rasszista, cigányellenes az érzel­mek félelmet, elutasítást és tiltakozást váltanak ki belőlünk. Az előbb felsoroltakat írtuk le egy állásfoglalás keretében, melyet több országos laphoz is eljuttattunk, és amelyet az alábbiakban adunk közre. A demokrácia védelmében Ha az államszocializmus bukása után bárki is szót emel a demokrácia védelmében, korántsem a véletlen műve. Még csak azzal sem magya­rázható, hogy a jogállamiságnak, a demokratikus hatalomgyakorlásnak ne lennének meg a feltételei. Sokkal inkább az játszik ebben szerepet, hogy az autonóm állampolgári lét került veszélybe. Mikor nap nap után azzal szembesülünk, hogy a politizá­lás az utcára kerül, s különböző faj­védő, rasszista csoportok támadják a jogállamiság intézményeit, csupán a félelem növekedhet bennünk. S kü­lönösen a cigányság köreiben, amely amúgy is kisebbségi népcsoportot al­kot. Kellő akarat és politikai érdek­érvényesítés híján eredendően ki van téve a félelmet, a bizonytalanságot tartósító támadásoknak. Ha pedig a nyílt vagy alig leplezett erőszak olyan módon nyilvánul meg, ahogyan a bőrfejűek bizonyos cso­portjainál (ezek a tetteges bántalma­zás és megsemmisítés eszközeitől sem riadnak vissza), semmi mást nem tehetünk, mint hogy a demokrá­cia közösen vallott alapértékei alap­ján tiltakozunk. Mert a legmesszebb­menőkig elutasítjuk azokat a módo­kat, melyekkel gettóba akarnak kény­szeríteni bennünket. S nem akarunk - a militáris elvek alapján - önvé­delmi csoportokat sem szervezni, mert ezzel csak az ellenségeskedést tartósítanánk. A „Lungo Drom"-hoz tartozók egységesen vallják hogy az együttélés európai normáinak betar­tása minden állampolgár számára egyformán kötelező. Ha azt érzékeljük, hogy a kor­mányzati körök bizonyos személyei - akár országgyűlési képviselőként, akár tisztségviselőként - felmentő érveket keresnek a fasizmus ideoló­giájától sem idegen csoportok tevé­kenységére, riadalmunk aligha te­kinthető megalapozatlannak. Mert ugyanakkor tisztába vagyunk azzal, hogy a cigányságot érintő támadások ezzel még csak erősödni fognak. S azzal is, hogy a társadalomban lap­pangó előítéletek ezekhez támogató alapot nyújtanak. Ezért a tiltakozá­son túl, azokhoz a szervezetekhez, állampolgárokhoz fordulunk, akik meggyőződéssel vallják, hogy az erőszak minden megnyilvánulását csírájában meg kell akadályozni. Semmilyen érv, ideológia nem támo­gathatja azokat a törekvéseket, me­lyek a kirekesztő nemzetfelfogáson alapulnak. Ha elfogadjuk azt, hogy "demok­ratának lenni annyit jelent, mint nem félni", a szolidaritás eszközeivel kell harcolnunk a megaláztatás és féle­lemkeltés valamennyi megnyilvánu­lása ellen. A türelem ugyan szá­munkra is fontos érték, de semmilyen intolerancia nem érdemelhet tole­ranciát. S ezt azoknak is tudniuk kell, akik a fajvédő csoportok tevé­kenységében csupán a másságot lát­ják. A „Lungo Drom" - ahogyan a ne­véből következik - abban is a hosszú út valóságát látja, ahogyan a demok­rácia valódi gyakorlata teljesen ki­épül. S ehhez nem egy-két évre van szükség. Mindnyájunk felelőssége rejlik a félelem nélküli élet megte­remtésében, az állampolgári autonó­mia és szabadság minél teljesebbé tételében, így a demokrácia védel­méről sohasem mondhatunk le. 1992. DECEMBER 1 . „LUNGO DROM” 3

Next