Lungo Drom, 1993 (1. évfolyam, 1-12. szám)
1992-12-01 / 1. szám (próbaszám)
lünk tenni. Januárban induló közéleti felkészítőnkön harminc olyan cigányember kezdi meg a tanulást, akire lakóhelyén közéleti, politikai, szervezetvezetői feladatok várnak. Ezzel a felkészítőtematikával, a Romániai Magyarok Demokratikus Szövetségének Brassó megyei szervezetével közösen nyolcmilliós pályázatot nyújtottunk be az Európai Közösségek Bizottságához, a PHARE Demokrácia Program keretében. Ha sikerrel járnánk, mintegy kétmillió forintot fordíthatnánk az említett összegből egy oktatást szolgáló technikai bázis létrehozására. Azzal pedig már nagy dolgokat tehetnénk... - És mi a helyzet a gyerekekkel? Hiszen a kis romák többsége, sajnos, eleve hátrányos helyzetből kezdi az iskolát, az életet. - Ezt én is így érzékelem, és arra törekszik szövetségünk, hogy a gyerekekkel minél többet törődjön. Idén nyáron két tábort szerveztünk nekik, de tudjuk, hogy ez csak csepp a tengerben. Ezért, a tábori hagyományok ápolása mellett, két más dolgot is tervezünk a jövő évre. Bejegyeztettünk egy alapítványt, aminek egyik fontos feladata a tehetséges cigánygyermekek segítése, anyagi támogatása, a tehetséggondozás lesz. A másik nagy terünk az, hogy szakemberekkel olyan felzárkóztató, nevelést segítő programot készíttessünk, amit bármely településen alkalmazni lehet. Keressük az erre a munkára vállalkozó szakembereket, de eddig, sajnos, még nem igen találtunk... - Kétségtelenül szép dolog ez a fajta, gyakorlatra és hétköznapokra való koncentrálás, ám hosszú távon aligha lehet csak erre a területre korlátoznia magát egy munkájára igényes, országos szervezetnek. Aki ugyanis manapság kívül kerül az úgynevezett nagypolitika berkein, az könnyen háttérbe szorul, perifériára csúszik... - Ez a veszély kétségtelen, s igyekszünk munkánknak ilyenfajta vetületet is adni. Úgy érzem, hogy részben a már elemzett kormányzati kapcsolataink, részben pedig a más parlamenti pártokkal kiépített, párbeszédes viszonyunk nyomán, nem fenyeget valósan bennünket a politikai perifériára csúszás veszélye. Azt hiszem egyébként, hogy a jelenlegi választójogi szabályok változatlan továbbélése esetén, 1994-ben, a romáknak a helyhatósági választások kínálnak nagyobb esélyeket. Ebből következik számunkra, hogy a dolgok mai állása szerint, a településeken kell majd, okos és hasznos választási kapcsolatokat kialakítani, a helyben legmegfelelőbb partnerrel. Még egyszer ugyanis, nem érhet bennünket akkora választási kudarc, mint 1990-ben! L. M. L. A túrát és a kétegyházi tragédiát 1992. november 6-án újabb követte. Salgótarjánban M. K. és H. Cs. fiatalkorúak agyonverték Danyi Zoltán 32 éves cigány fiatalembert. Szövetségünk valamennyi helyszínen jelen volt Megállapítást nyert, hogy az attrocitások előre megfontoltan illetve tervszerűen történt. Egyre gyakrabban és brutálisabban jelentkező rasszista, cigányellenes az érzelmek félelmet, elutasítást és tiltakozást váltanak ki belőlünk. Az előbb felsoroltakat írtuk le egy állásfoglalás keretében, melyet több országos laphoz is eljuttattunk, és amelyet az alábbiakban adunk közre. A demokrácia védelmében Ha az államszocializmus bukása után bárki is szót emel a demokrácia védelmében, korántsem a véletlen műve. Még csak azzal sem magyarázható, hogy a jogállamiságnak, a demokratikus hatalomgyakorlásnak ne lennének meg a feltételei. Sokkal inkább az játszik ebben szerepet, hogy az autonóm állampolgári lét került veszélybe. Mikor nap nap után azzal szembesülünk, hogy a politizálás az utcára kerül, s különböző fajvédő, rasszista csoportok támadják a jogállamiság intézményeit, csupán a félelem növekedhet bennünk. S különösen a cigányság köreiben, amely amúgy is kisebbségi népcsoportot alkot. Kellő akarat és politikai érdekérvényesítés híján eredendően ki van téve a félelmet, a bizonytalanságot tartósító támadásoknak. Ha pedig a nyílt vagy alig leplezett erőszak olyan módon nyilvánul meg, ahogyan a bőrfejűek bizonyos csoportjainál (ezek a tetteges bántalmazás és megsemmisítés eszközeitől sem riadnak vissza), semmi mást nem tehetünk, mint hogy a demokrácia közösen vallott alapértékei alapján tiltakozunk. Mert a legmesszebbmenőkig elutasítjuk azokat a módokat, melyekkel gettóba akarnak kényszeríteni bennünket. S nem akarunk - a militáris elvek alapján - önvédelmi csoportokat sem szervezni, mert ezzel csak az ellenségeskedést tartósítanánk. A „Lungo Drom"-hoz tartozók egységesen vallják hogy az együttélés európai normáinak betartása minden állampolgár számára egyformán kötelező. Ha azt érzékeljük, hogy a kormányzati körök bizonyos személyei - akár országgyűlési képviselőként, akár tisztségviselőként - felmentő érveket keresnek a fasizmus ideológiájától sem idegen csoportok tevékenységére, riadalmunk aligha tekinthető megalapozatlannak. Mert ugyanakkor tisztába vagyunk azzal, hogy a cigányságot érintő támadások ezzel még csak erősödni fognak. S azzal is, hogy a társadalomban lappangó előítéletek ezekhez támogató alapot nyújtanak. Ezért a tiltakozáson túl, azokhoz a szervezetekhez, állampolgárokhoz fordulunk, akik meggyőződéssel vallják, hogy az erőszak minden megnyilvánulását csírájában meg kell akadályozni. Semmilyen érv, ideológia nem támogathatja azokat a törekvéseket, melyek a kirekesztő nemzetfelfogáson alapulnak. Ha elfogadjuk azt, hogy "demokratának lenni annyit jelent, mint nem félni", a szolidaritás eszközeivel kell harcolnunk a megaláztatás és félelemkeltés valamennyi megnyilvánulása ellen. A türelem ugyan számunkra is fontos érték, de semmilyen intolerancia nem érdemelhet toleranciát. S ezt azoknak is tudniuk kell, akik a fajvédő csoportok tevékenységében csupán a másságot látják. A „Lungo Drom" - ahogyan a nevéből következik - abban is a hosszú út valóságát látja, ahogyan a demokrácia valódi gyakorlata teljesen kiépül. S ehhez nem egy-két évre van szükség. Mindnyájunk felelőssége rejlik a félelem nélküli élet megteremtésében, az állampolgári autonómia és szabadság minél teljesebbé tételében, így a demokrácia védelméről sohasem mondhatunk le. 1992. DECEMBER 1 . „LUNGO DROM” 3