Lungo Drom, 2001 (9. évfolyam, 1-12. szám)
2001-01-01 / 1. szám
OSTAFORDULT ROMA LAP Megjelenik havonta a „Magyarországi Nemzeti és Etnikai Kisebbségekért*' Közalapítvány támogatásával. Kiadja: az „Oktatási és Továbbképzési Központ’’ Alapítvány 5000 Szolnok, Aranka utca 3. Szerkesztőségünk telefonszáma megváltozott! És elérhetőségünk: TelefonTax: 06-56/513-952, 513-953, 513-954 e-mail: lungodro@matavnet Főszerkesztő: Paksi Éva Főmunkatárs: Farkas Kálmán Tervezőszerkesztő: Arabeszk 3 Bt. Munkatársak: Botusné Káté Lilla, Bubáné Csapó Hana, Bujdosó Jánosné, Lukács Ilona, Pálfi Elvira, Rács Lajos] Felelős kiadó: Farkas Flórián Nyomdai munkák: REPRO STÚDIÓ Nyomdaipari Egyéni Cég ISSN 1216-982 X A nem kért kéziratokat nem őrizzük meg, és nem kültjük vissza. Szerkesztőségünk a mienktől eltérő véleményt is közli. A leveleket esetenként rövidítve, szerkesztett formában adjuk közre. Kedves Paksi Éva! Megint eltelt egy év, a rendszerváltást követő tizedik. Korok, rendszerek vetületében nem nagy idő tíz év. Azonban egy ember életében, mint mondjuk az enyémben, aki türelmetlen, maximalista „volnék", nagy, de még mennyire nagy. Járva a megyénket, találkozva az enyéimmel, mindig erősödik bennem a türelmetlenségek jogossága. De mire is vagyok én oly türelmetlen? Kérdezem, hova ez a nagy sietség? A válasz, mint a téma, az utcán, a nyomorúságos kunyhókban, az elesett sorsú cigány, szegény gyermekek arcán hever. Ott van! Tombol kishazánkban a szegénység, s arat a nyomor. Nő a gyermekek között az analfabétizmus. Olvasni, írni nem tudó Címlapon: Jónás Judit Nyári Gyula felvétele gyemekek kiváló ismerettel rendelkeznek arról, hogy mi az LSD, a Heroin, a szex. Kiálthatnám, itt van Amerika, szabadság van. Szabad a szerelem, szabad a romlás, szabad a homályosodan merengés, a bűvös szer hatására akár a mennyekbe repülés, no és a szabadesés, a felfoghatatlan puffanás, az elkeseredettség világába. De mit is sietek én akkor, amikor honatyáink a parlamentben egy villa építéséről, minden más, fontos napirendeket félretolva csevegnek. Hiába a nagy plénum előtti civakodás füstje, ha a parlamenti folyosókon annak lángját amolyan kollegálisan eloltják. Mit is sietek én? Ott van például az olajügy, ahol igaz vagy nem, én kevés vagyok megítélni, milliárdok röpködtek a levegőben, azonban az utcai tyúktolvaj azonnali, szinte rögtönítélő törvényszék elé kerül. De végül is ott van a kisvállalkozó, aki a bürokrácia tengerét nem ismerve, önmagát ámítva élt demokrácia adta lehetőségével, s megbotlott Az ára „dalolás" az APEH-nek, és még sok mindenkinek. Tűnődöm, vajon mit is feszengek, miért is türelmetlenkedek? Én a szegények és úgy a cigányok képviselője. A szegényeké, mert az a seb jobban sajog, mint az, amelyik a cigányságunk kulturális autonómiáját, nyelvi szabadságát stb. illeti. Türelmetlen vagyok azért is, mert az a képviselői team, amelynek tagja vagyok számomra már-már egy nagycsalád. Büszke vagyok arra, hogy a „nagycsalád" tagja vagyok. Csakhogy bármennyire is vagyok erre és ennek összekovácsolójára, Farkas Flórián elnökre büszke, az éhes, ingerült és jogosan elégedetlen cigányok korholnak, szidnak minket. Nem ellenségek ők! Hiszen tudják azt, amit mi közvetlenül érzünk: gyötrelmes küzdelem a cigányságunk kinyilvánítása mellett, jogos érdekeink megjelenítése minden szinten. Tudják és örülik azt, hogy népünknek, a cigányságnak sorsa egy nagy egységes csapat kezében van. Tudják, hogy a Lungo Drom nem csak a magyarországi cigányság nagy egységes élcsapata, hanem jelentése: hosszú út. Azonban mégis olyanok, mint a családban az éhes gyermek, aki apjától kér, éhségében pedig toporzékos. Nekünk kell ezt meghallanunk? Vélem, nem csak nekünk. Érzem, a szegények moraja nem csak a szegény cigányok hangjából tevődik össze. Érzem, ez már a társadalom egy rétegének moraja, ahol állhat a magyar ember mellett a cigány is. Vagy! Lehet ez fordítva is! Talán mellékes, hogy ki, ki mellett áll. A kis lépésnek taktikájával elért sikereink meggyőződésem, hogy nem hiábavalók. Az, hogy ügyünk a Magyar Kormány, a Magyar Parlament szintjén van, hogy Elnökünk az Európai Tanács plénuma előtt, nagy érdeklődéssel hallgatott beszámolójában tolmácsolta a magyarországi cigányok gondját, baját, és jövőbe vetett hitét. Ez nem semmi. Talán a legmagasabb szinten is az a cigány ember, aki a magyar mellet áll? Köszönöm a megtisztelő türelmet, köszönöm hogy szólhattam, és minden kedves olvasómnak kívánok békét, egészséget, sikert a vágyai elérésében, eredményes és gyümölcsöző munkát, családi szeretetet, így együtt, Boldog Új Évet. Baráti üdvözlettel: Aradi Pál, OCÖ alelnök Ózd .LUNGO DROM, 2000. december 2001 • január Enciklopédia Munczy Ádám (1819-1888) Munczy Ádám, egykori soproni zenekarvezető, Munczy Lajos jeles, konzervatóriumot végzett zenész édesapja. 1819- ben született a Sopron melletti Berényben. Már fiatal korában rendkívül tehetséges zenész lett, klarinétszólói az egész Dunántúlon híresek voltak. 1848-ban, a forradalomban, Farkas Miska bandájában vett részt, majd 1873- ban Lajos fia zenekarához csatlakozott és bejárta Németországot, Norvégiát, Portugáliát, végül pedig Amerikát. Hazatérte után nyugalomba vonult Sopronban. Munczy ritka gondossággal neveltette ki fiát, Lajost és Bélát, akik konzervatóriumot végeztek Bécsben. Az ő érdeme, hogy az elnémetesedett Sopron városában a cigányzenét felkapták. ((.'seiner Géza: llabis/ti)