Lungo Drom, 2001 (9. évfolyam, 1-12. szám)

2001-01-01 / 1. szám

OSTAFORDULT ROMA LAP Megjelenik havonta a „Magyarországi Nemzeti és Etnikai Kisebbségekért*' Közalapítvány támogatásával. Kiadja: az „Oktatási és Továbbképzési Központ’’ Alapítvány 5000 Szolnok, Aranka utca 3. Szerkesztőségünk telefonszáma megváltozott! És elérhetőségünk: TelefonT­ax: 06-56/513-952, 513-953, 513-954 e-mail: lungodro@matavnet Főszerkesztő: Paksi Éva Főmunkatárs: Farkas Kálmán Tervezőszerkesztő: Arabeszk 3 Bt. Munkatársak: Botusné Káté Lilla, Bubáné Csapó Hana, Bujdosó Jánosné, Lukács Ilona, Pálfi Elvira,­­ Rács Lajos] Felelős kiadó: Farkas Flórián Nyomdai munkák: REPRO STÚDIÓ Nyomdaipari Egyéni Cég ISSN 1216-982 X A nem kért kéziratokat nem őrizzük meg, és nem kü­­ltjü­k vissza. Szerkesztőségünk a mienktől eltérő véleményt is közli. A leveleket esetenként rövidítve, szerkesztett formában adjuk közre. Kedves Paksi Éva! Megint eltelt egy év, a rendszerváltást követő tizedik. Korok, rendszerek vetü­­letében nem nagy idő tíz év. Azonban egy ember életében, mint mondjuk az enyémben, aki türelmetlen, maximalista „volnék", nagy, de még mennyire nagy. Járva a megyénket, találkozva az enyéimmel, mindig erősödik bennem a türelmetlenségek jogossága. De mire is vagyok én oly türelmetlen? Kérdezem, hova ez a nagy sietség? A válasz, mint a téma, az utcán, a nyomorúságos kuny­hókban, az elesett sorsú cigány, szegény gyermekek arcán hever. Ott van! Tombol kishazánkban a szegénység, s arat a nyomor. Nő a gyermekek között az analfabétizmus. Olvasni, írni nem tudó Címlapon: Jónás Judit Nyári Gyula felvétele gyem­ekek kiváló ismerettel rendelkeznek arról, hogy mi az LSD, a Heroin, a szex. Kiálthatnám, itt van Amerika, szabadság van. Szabad a szerelem, szabad a romlás, szabad a homályosodan merengés, a bűvös szer hatására akár a mennyekbe repülés, no és a szabadesés, a felfoghatatlan puffanás, az elkeseredettség világába. De mit is sietek én akkor, amikor honatyáink a parla­mentben egy v­illa építéséről, minden más, fontos napirendeket félretolva csevegnek. Hiába a nagy plénum előtti civakodás füstje, ha a parlamenti folyosókon annak lángját amolyan kollegálisan eloltják. Mit is sietek én? Ott van például az olajügy, ahol igaz vagy nem, én kevés vagyok megítélni, milliárdok röpködtek a le­vegőben, azonban az utcai tyúktolvaj azonnali, szinte rögtönítélő törvényszék elé kerül. De végül is ott van a kis­vállalkozó, aki a bürokrácia tengerét nem ismerve, önmagát ámítva élt demokrácia adta lehetőségével, s megbotlott Az ára „dalolás" az APEH-nek, és még sok mindenkinek. Tűnődöm, vajon mit is feszengek, miért is türelmetlenkedek? Én a szegények és úgy a cigányok képviselője. A szegényeké, mert az a seb jobban sajog, mint az, amelyik a cigányságunk kulturális autonómiáját, nyelvi szabadságát stb. illeti. Türelmetlen vagyok azért is, mert az a képviselői team, amelynek tagja vagyok számomra már-már egy nagycsalád. Büszke vagyok arra, hogy a „nagycsalád" tagja vagyok. Csakhogy bármennyire is vagyok erre és ennek összekovácsolójára, Farkas Flórián elnökre büszke, az éhes, ingerült és jogosan elégedetlen cigányok korholnak, szidnak minket. Nem el­lenségek ők! Hiszen tudják azt, amit mi közvetlenül érzünk: gyötrelmes küzdelem a cigányságunk kinyilvánítása mellett, jogos érdekeink megjelenít­ése minden szinten. Tudják és örülik azt, hogy népünknek, a cigányságnak sorsa egy nagy egységes csapat kezében van. Tudják, hogy a Lungo Drom nem csak a magyarországi cigányság nagy egységes élcsapata, hanem jelentése: hosszú út. Azonban mégis olyanok, mint a családban az éhes gyer­mek, aki apjától kér, éhségében pedig toporzékos. Nekünk kell ezt meg­hallanunk? Vélem, nem csak nekünk. Érzem, a szegények moraja nem csak a szegény cigányok hangjából tevődik össze. Érzem, ez már a társadalom egy rétegének moraja, ahol állhat a magyar ember mellett a cigány is. Vagy! Lehet ez fordítva is! Talán mellékes, hogy ki, ki mellett áll. A kis lépésnek taktikájával elért sikereink meggyőződésem, hogy nem hiábavalók. Az, hogy ügyünk a Magyar Kormány, a Magyar Parlament szintjén van, hogy Elnökünk az Európai Tanács plénuma előtt, nagy érdek­lődéssel hallgatott beszámolójában tol­mácsolta a magyarországi cigányok gondját, baját, és jövőbe vetett hitét. Ez nem semmi. Talán a legmagasabb szin­ten is az a cigány ember, aki a magyar mellet áll? Köszönöm a megtisztelő türelmet, köszönöm hogy szólhattam, és minden kedves olvasómnak kívánok békét, egészséget, sikert a vágyai elérésében, eredményes és gyümölcsöző munkát, családi szeretetet, így együtt, Boldog Új Évet. Baráti üdvözlettel: Aradi Pál, OCÖ alelnök Ózd .LUNGO DROM, 2000. d­ecember 2001 • január Enciklopédia Munczy Ádám (1819-1888) Munczy Ádám, egykori soproni zene­karvezető, Munczy Lajos jeles, konzer­vatóriumot végzett zenész édesapja. 1819- ben született a Sopron melletti Berényben. Már fiatal korában rendkívül tehetséges zenész lett, klarinétszólói az egész Dunántúlon híresek voltak. 1848-ban, a forradalomban, Farkas Miska bandájában vett részt, majd 1873- ban Lajos fia zenekarához csatlakozott és bejárta Németországot, Norvégiát, Portu­gáliát, végül pedig Amerikát. Hazatérte után nyugalomba vonult Sopronban. Mun­czy ritka gondossággal neveltette k­i fiát, Lajost és Bélát, akik konzervatóriumot végeztek Bécsben. Az ő érdeme, hogy az elnémetesedett Sopron városában a cigányzenét felkapták. ((.'seiner Géza: llabis/ti)

Next