Phralipe, 2000 (11. évfolyam, 1-3. szám)

2000-01-01 / 1. szám

PHRALIPE cigány irodalmi és közéleti folyóirat Kiadó-főszerkesztő: Osztojkán Béla Olvasószerkesztő: Blaha Márta Főmunkatárs: Glonczi Ernő Művészeti szerkesztő: Horváth Attila Szerkesztőség: 1084 Budapest Tavaszmező u. 6.1. em. Telefon: 3-340-560 Fax: 2-108-054 a PHRALIPE Cigány Művészet Alapítvány A kuratórium elnöke: Székely Sz. Magdolna Felhőjük Olvasóink figyelmét, hogy lapunkat szerkesztőségünkön keresztül terjesztjük. Előfizethető személyesen, vagy a szerkesztőség rímére küldendő postai utalványon (1084 Budapest, Tavaszmező u. 6.1. emelet), továbbá banki átutalással, a PHRALIPE Cigány Művészeti Alapítvány számlaszámán: 11714006-20044129 (OTP Bank Rt. Budapest XIV. Nagy Lajos kir. útja 19-21.) Kapható az Osiris Könyvesboltban is: Budapest V. ker. Veres Pálné u. 4-6. Köszönjük, ha előfizet! Előfizetési díj 1 évre: 648.- Ft + postaköltség példányonként: Budapestre 34.-Ft vidékre 44.- Ft Nyomdai munka: Lombos Nyomda ISSN: 0865-5847 Készült: A „Magyarországi Nemzet és Etnikai Kisebbségekért” Közalapítvány és a Soros Alapítvány támogatásával Bevallom, gondolataim legmé­lyén sokat foglalkoztatott engemet is a 2000. év eljövetelének napja. Olyasmire figyeltem az elmúlt év­­utolsó napján, amelyre előtte so­ha: lesz-e világvége; kibillen-e a mi Föld a sarkaiból; lesz-e tűz- vagy vízözön; egymásnak esnek-e az emberek; elszabadul-e valahon­nan egy jóvátehetetlen világégést előidéző otromba óriáspetárda; vonyításba kezdenek-e a kutyák; vi­lággá indulnak-e a lakóépületek;­­ kerekedik-e szél, amely majd bele­­sodor valamennyiünket, az embe­­r­­iség minden egyes egyedét a világűrbe? A bűvös és meg nem ismételhe­tő 2000. év közeledte riadt révület­be ejtett tehát engemet is. Ma már persze tudjuk: azonkívül - hogy­­ például Budapesten, s miért ép­­í­ten itt ne! -, kudarcba fulladt a századbúcsúztató éjféli parádé, nem történt a világon semmi. Ve­lem azonban igen. Számítógépe­ i­gen, amelyen idehaza e sorokat is írom, 1999. december 31-én dél­­l­után 14 órakor már váltott az óra. Azaz: december 31-én délután két órakor budapesti lakásomban már 2000 volt. Az ez után következő számítógépes beírások után pedig­­ - mintha megállt volna az idő - s minden egyes dokumentumom mellé két nulla varázsolódott, vagy­is a tényleges dátum mellől eltűnt a kettes és elillant égy­, azaz: egy da­rab nyavalyás nulla is. Naná, hogy rögtön gyanakodni­­ kezdtem. Miért is ne éppen az én számítógépem dátum kijelzőjéről tűnt volna el az idő? Valami furcsa gondolatféle kezdett motoszkálni bennem. Hirtelen - eléggé okton­­di gondolat, elismerem - az jutott i­ eszembe, hogy hát persze, ez a szá­mítógép egy cigány ember számí­tógépe, s már annyi minden író­dott bele, hogy az idők folyamán valószínűleg magamhoz asszimilál­tam, minélfogva e gondolkodó masina cigány masinává változott. Rossz jel! Beírt dokumentuma­im mellett a dátum kijelző máig nem mutatja az időt. Amit mutat, az egyenlő a semmivel! Most hát akkor: élőbről kell kezdenem min­dent? Amit eddig csináltam, az most már a feledés homályába kell hogy vesszen? E fránya számítógép (a Nemzeti Kulturális Alap pénzén vettem) önhatalmúlag elkezdte a 2000. évtől beletárolt munkáimat lenullázni? Szorongás fogott el. Rasszistává vedlett volna az idő? Belelépve a 2000. évbe, a semmi kijelzésével üzenet érkezett volna hozzám, hogy az új évszázad - csinálhatok bármit, írhatok akármit - arról most már nem kíván tudomást venni? Beszaladtam az irodába - a PHRALIPE szerkesztőségébe -, hogy belepillantsak az ottani, szer­kesztőségi számítógépbe. Gyanak­vásom igaznak bizonyult: az irodai gondolkodógép is semmissé nyil­vánított mindent. Deprimált állapotom természe­tesen csak addig tartott, amíg ka­maszodó fiam észre nem vette raj­tam. Vallottam: elmondtam neki, hogy számítógépeink a 2000. évtől kezdődően valószínűleg cigány-el­lenesek lettek. Semmissé tették minden beletáplált irományunkat. Többé az istennek sem mutatja mögöttük a keletkezési időt! Ka­maszodó fiam egyetlen kézlegyin­téssel intézte el a dolgot: menj or­voshoz! Negyedóra múlva azonban okí­tani kezdett: az időnek csak akkor van jelentősége, ha valamiről nem akarsz lekésni. Ha mondjuk teg­nap még rasszista volt, miért kelle­ne, hogy egyetlen másodperc alatt másmilyen legyen? Egyébként pe­dig, bármilyen okos is a számítógé­petek, a dokumentumaitok mellé képtelen odabiggyeszteni az új időt. És ha ott van is, mi változik? Máig gondolkodom ezen. Osztojkán Béla Rasszista idő 2

Next