Ranner Gizella (szerk.): Indiától-hazáig. Anyanyelvünk ölelésében (Budapest, 2002)
Erdős István: A cigányzene hőskora és összefüggése a nyelvvel, a polgárosodással
ország ismétlődően bénult állapotaiban, 1809 után, 1849 után, és 1867 előtt hasonlóan nemzetébresztő, kultúrateremtő, identitásalakító, önbizalom-erősítő volt a nemzeti muzsika is, Bihari, Sárközi, Patikárius, Boka, Rácz Pali, Berkes Lajos, Dankó Pista zenéje is. Ők, s velük együtt még néhány nagy prímás szerte az országban - közel egy évszázadon át - művészetük erejével, zsenialitásuk szuggesztiójával egy olyan nélkülözhetetlen érzelmipszichológiai állapotot alapoztak meg, amely a mágnás palotákban is, mezővárosok, falvak kurtakocsmáinak lobogó gyertyái mellett is átélhetővé, közösségivé tette a magyarság-érzésünket, házasságunkat, összetartásunkat. Nemzeti katasztrófák, szakadékok mélységeiben is támadhatott általuk, s muzsikájuk által a remény: lesz még magyar jövő. Ha a Károlyi Pista gróf cigánymuzsikára eltáncolja húgával a magyar táncot, nemzeti öltözékben eljárják a gyöngyösi kapások táncát, hogy az 1830-as évek közepén útjára induljon a magyar csárdás, akkor ez az esemény is üzen a magyar millióknak a maga módján, mint ahogy a Szózat, a Himnusz, a Nemzeti dal üzen. Ha Vörösmarty, aki egyébként, költőként belerokkan, beleőszül a szabadságharc bukásába, a nemzeti álmok összeroppanásába, és akkor kétségbeesésében éppen Patikárius, a vén cigány muzsikája inspirálására írja le az általános letargia helyzetében: „ ...lesz még egyszer ünnep a világon... ”. Ha Sárközi Ferkó, Kossuth kedves prímása egy évtizeddel a nemzeti tragédia után egyszer csak a bécsi udvar báljába viszi be az ősi magyar muzsikát, a nemzeti táncot, a magyar viseletek ragyogását, akkor vajon nem a deáki bölcsesség szellemében készíti elő a majdani kiegyezést, a remélt polgárosodás körülményeit? Ha a kocsmák imbolygó mécseslángjai körül felvidéki juhászok, nógrádi, gömöri, honti cigánybandák muzsikájára járják a kopogóst, és az iszonyatos szegénység, kiszolgáltatottság viszonyai között is összekapaszkodva táncolják ki, énekelik el minden fájdalmukat, meg csekélyke reménykedésüket is, akkor ez is a nemzeti érzés megmaradását szolgálja: mégiscsak ez a föld a mi hazánk! S erre: 93