Ranner Gizella (szerk.): Indiától-hazáig. Anyanyelvünk ölelésében (Budapest, 2002)
Erdős István: A cigányzene hőskora és összefüggése a nyelvvel, a polgárosodással
nyomorúság viszonyai között is beszélni lehessen cigány identitásról, jövőalakításról. A feltűnő (többségi) mellőzés nyomán először még napjaink nehezen gyarapodó cigány értelmiségének kéne kutatnia, bizonygatnia az önismeret formálásához szükséges tényeket, folyamatokat? Kissé bizony kínos feladat lenne ez! S az adott anyagi feltételek között megoldhatatlan is! S hogy miért kikerülhetetlen kérdés ez mégis? Kissé pedagogikus példaértékűre leegyszerűsítve az igen bonyolult dolgot: ahogyan a magyarság a XIX. század végére természetes nemzetépítő erőként, érzelemként olvaszthatta milliók szívébe, lelkébe Széchenyi, Kossuth, Deák életművének üzenetét, s velük együtt Petőfi, Erkel, Arany, Liszt, Jókai, Munkácsy szellemi örökségét is, de a Festetich-grófok, Baross Gáborok, Eötvös Lórándok hatását is, a cigányságnak a maga körében, a maga identitás-építési pályáján ilyenféle gazdag lehetősége nem volt. A cigányságnak európai és magyarországi múltjából következően, értelemszerűen nem is lehetett se Széchenyire, se Deákja és a millennium korszakára negyedmillióra növekvő magyar cigányságnak még a gazdaságfejlesztés, tudományosság terén sem volt módja olyan személyiségeket hozzáadni az ország modernizációjához, akiknek teljesítménye tudományos szenzáció, reform-csoda. De igenis születhettek körükben olyan muzsikus-zsenik, akik az ország sajátos XIX. századi változásaiban nagy hatásúak, európai színvonalúak. Nemcsak zsenialitásuk ragyogásával, virtuóz előadóművészetük páratlan eredetiségével jelentősek önmagukban, de szerepük, hatásuk, s velük a cigányzene, a nemzeti muzsika hatása felbecsülhetetlen értékű a nemzetté válásban, a hazafias érzelmek alakításában, a polgárosodás előmozdításában, egy olyan országban, ahol a főváros lakosságának többsége németül beszél. A szatócsboltban, a konfliskocsiban német a szó, német az éttermek étlapja, német a jogászbálok táncrendje még a kiegyezést követően is... Nemzetébresztő volt, kultúraformáló volt Csokonai, Kölcsey, Katona, Petőfi, Arany, Jókai, Erkel, Liszt, Munkácsy az 92