Cikádor, 1995 (5. évfolyam, 1-24. szám)

1995-03-20 / 4. szám

V. évfolyam 4. szám 1995. március 20. NEMZETI ÜNNEPÜNKÖN Az óvodásoktól a nyugdíjasokig ünnepelték Nemzeti ünnepünket Bátaszék lakói március 14—15-én. A szerdai, központi ünnepségen 10 órától a Kultúrházban az általános iskola 3.c és 5.c osztálya adott mű­sort. Az ezt követő koszorúzáson a gimnáziumunk diákjai voltak a fő­szereplők. Kedves ünneplők ! Tavasz van. Újra itt van ’48 márciusának ünne­pe. Frissen fúj a szél, nemzetiszínű ruhába öltözött az ország, lobognak az ünnepi zászlók, virítanak a háromszínű kokárdák, országszerte megkoronáz­zák a Petőfi és Kossuth - szobrokat, a forradalom és szabadságharc emlékműveit. Az embereknek megpezsdül a vére. Vajon csak a tavasz miatt, vagy a mai márciusi ifjakra is hatással van az egykori márciusi ifjak, a forradalom és a szabadságharc szelleme? Mit jelent nekünk, mai magyaroknak, mai fiata­loknak 1848. március 15? Hosszú évekig legszebb nemzeti ünnepünk nem volt munkaszüneti nap, nem volt igazi ünnep, jórészt csk az iskolák falai közt lehetett emlékezni. Akkor az ünnep vállalása bátorságot kívánt, nem nézte jó szemmel a hata­lom, a nemzetiszínű kokárdát viselőket. Miért? Tehetjük föl a kérdést? Miért féltek ’48. március 15-től? Azért, mert bár sok víz lefolyt a Dunán ama márciusi nap óta, Magyarország helyzete sok lé­nyeges vonatkozásban az akkori viszonyokra em­lékeztetett. A szabadságért, a függetlenségért, a demokrá­ciáért, a szabad sajtóért kellett küzdeni. Akkor is, ma is időszerűek Kossuth szavai: „Vigyázzatok! hazámfiai! Ne féljetek annyira az anarchiától, hogy túlfélelemből a szabadságtól irtózzatok! Rend csak mi velünk lehet, kik a szabadság hívei vagyunk.” ’48-ban a forradalmat szabadságharc követte, fiatalok százai áldozták fel életüket, de a küzdelem mégis elbukott. Néhány évvel ezelőtt, a rendszerváltás nem járt véres áldozattal, egy csepp vér sem folyt, mégis sikerült kivívni a függetlenséget, a szabadságot. Úgy tűnt, hogy megvalósult mindaz, amiért egy­kor Petőfiék, Kossuthék küzdöttek, amiért az el­múlt másfélszáz esztendő alatt a nemzet legjobbjai szót emeltek. S mégsem vagyunk elégedettek, nem értjük iga­zán ’48 üzenetét. Akkor mindenki összefogott a közös cél érdekében. Egy akarat munkált a Kos­suth vezette radikálisokban, a nála is hevesebb márciusi ifjakban, a mérsékelteket képviselő Szé­chenyiben. Ma külön ünnepel az ország, pártérdekek domi­nálnak, ami elkeserítő. A magyarságnak a történelem másodszor is megadta a lehetőséget arra, hogy saját kezébe ve­gye sorsa irányítását. Elődeinknek csak szűk más­fél év adatott, velünk kegyesebben bán a sors, mi mégis tétlenkedünk, eljátszuk a nagy lehetőséget? Soha nem volt akkora szükség összefogásra, mint most. Egy boldogabb Magyarországot csak közösen és áldozatos munkával teremethetünk meg. Csak magunkra számíthatunk. Ez ma ’48 üzenete, ezért megfontolandók ma is Juhász Gyula szavai: „Szépség, igazság lassan megy előre. Egy szebb, igazabb, boldogabb jövőbe .” Küzdeni tudás­ból JELES! Még el sem ültek a Nagy Ákos edző által irányított gyer­mek és ifjúsági karate csapa­tunk február 25-én a Botond Kupán elért remek eredménye­inek örömhullámai, és máris újabb országos sikereknek ör­vendhet a csapat, a szülők, a szponzorok és mi mindannyi­an. Most már biztosan elmond­hatjuk, hogy Bátaszéken nem csak rendkívül népszerű e sportág, hanem igazán ered­ményes is. Köszönjük a segít­séget minden közre­működőnek. Gratulálunk a csapatnak és az edzőnek! (Tudósítás a 7. oldalon.)

Next