Cikádor, 1995 (5. évfolyam, 1-24. szám)
1995-03-20 / 4. szám
V. évfolyam 4. szám 1995. március 20. NEMZETI ÜNNEPÜNKÖN Az óvodásoktól a nyugdíjasokig ünnepelték Nemzeti ünnepünket Bátaszék lakói március 14—15-én. A szerdai, központi ünnepségen 10 órától a Kultúrházban az általános iskola 3.c és 5.c osztálya adott műsort. Az ezt követő koszorúzáson a gimnáziumunk diákjai voltak a főszereplők. Kedves ünneplők ! Tavasz van. Újra itt van ’48 márciusának ünnepe. Frissen fúj a szél, nemzetiszínű ruhába öltözött az ország, lobognak az ünnepi zászlók, virítanak a háromszínű kokárdák, országszerte megkoronázzák a Petőfi és Kossuth - szobrokat, a forradalom és szabadságharc emlékműveit. Az embereknek megpezsdül a vére. Vajon csak a tavasz miatt, vagy a mai márciusi ifjakra is hatással van az egykori márciusi ifjak, a forradalom és a szabadságharc szelleme? Mit jelent nekünk, mai magyaroknak, mai fiataloknak 1848. március 15? Hosszú évekig legszebb nemzeti ünnepünk nem volt munkaszüneti nap, nem volt igazi ünnep, jórészt csk az iskolák falai közt lehetett emlékezni. Akkor az ünnep vállalása bátorságot kívánt, nem nézte jó szemmel a hatalom, a nemzetiszínű kokárdát viselőket. Miért? Tehetjük föl a kérdést? Miért féltek ’48. március 15-től? Azért, mert bár sok víz lefolyt a Dunán ama márciusi nap óta, Magyarország helyzete sok lényeges vonatkozásban az akkori viszonyokra emlékeztetett. A szabadságért, a függetlenségért, a demokráciáért, a szabad sajtóért kellett küzdeni. Akkor is, ma is időszerűek Kossuth szavai: „Vigyázzatok! hazámfiai! Ne féljetek annyira az anarchiától, hogy túlfélelemből a szabadságtól irtózzatok! Rend csak mi velünk lehet, kik a szabadság hívei vagyunk.” ’48-ban a forradalmat szabadságharc követte, fiatalok százai áldozták fel életüket, de a küzdelem mégis elbukott. Néhány évvel ezelőtt, a rendszerváltás nem járt véres áldozattal, egy csepp vér sem folyt, mégis sikerült kivívni a függetlenséget, a szabadságot. Úgy tűnt, hogy megvalósult mindaz, amiért egykor Petőfiék, Kossuthék küzdöttek, amiért az elmúlt másfélszáz esztendő alatt a nemzet legjobbjai szót emeltek. S mégsem vagyunk elégedettek, nem értjük igazán ’48 üzenetét. Akkor mindenki összefogott a közös cél érdekében. Egy akarat munkált a Kossuth vezette radikálisokban, a nála is hevesebb márciusi ifjakban, a mérsékelteket képviselő Széchenyiben. Ma külön ünnepel az ország, pártérdekek dominálnak, ami elkeserítő. A magyarságnak a történelem másodszor is megadta a lehetőséget arra, hogy saját kezébe vegye sorsa irányítását. Elődeinknek csak szűk másfél év adatott, velünk kegyesebben bán a sors, mi mégis tétlenkedünk, eljátszuk a nagy lehetőséget? Soha nem volt akkora szükség összefogásra, mint most. Egy boldogabb Magyarországot csak közösen és áldozatos munkával teremethetünk meg. Csak magunkra számíthatunk. Ez ma ’48 üzenete, ezért megfontolandók ma is Juhász Gyula szavai: „Szépség, igazság lassan megy előre. Egy szebb, igazabb, boldogabb jövőbe .” Küzdeni tudásból JELES! Még el sem ültek a Nagy Ákos edző által irányított gyermek és ifjúsági karate csapatunk február 25-én a Botond Kupán elért remek eredményeinek örömhullámai, és máris újabb országos sikereknek örvendhet a csapat, a szülők, a szponzorok és mi mindannyian. Most már biztosan elmondhatjuk, hogy Bátaszéken nem csak rendkívül népszerű e sportág, hanem igazán eredményes is. Köszönjük a segítséget minden közreműködőnek. Gratulálunk a csapatnak és az edzőnek! (Tudósítás a 7. oldalon.)