Cikádor, 2005 (15. évfolyam, 1-6. szám)
2005-04-01 / 2. szám
4 2005. április „Anyám, az álmok nem hazudnak... ” Az 1848-49-es Magyar Forradalom és Szabadságharc ünnepén Városunkban több ünnepéllyel is emlékeztünk az 1848-49-es Magyar Forradalom és Szabadságharc ünnepére. Iskoláink a művelődési házban tartották megemlékező műsoraikat. A városi ünnepélyre a Kalász János Tornacsarnokban került sor. Március 11 -én ünnepi hangulatba öltözött a művelődési ház. Itt tartották ugyanis megemlékezésüket városunk diákjai. Elsőként a II. Géza Gimnázium diákjai töltötték meg a nagytermet. A 9. a osztály diákjai Péter Albert tanár úr irányításával hívták időutazásra társaikat. Verses, zenés, táncos műsorukkal idézték fel 1848-49 neves eseményeit, győzelmeit és bukását. Méltó módon adóztak előadásukkal a forradalom és szabadságharc áldozatai emlékének. A Kanizsai Dorottya Általános Iskola tanulói folytatták a megemlékezések sorát. Az alsó tagozatosok műsorát Nagy Istvánná színjátszó szakkörösei tartották. Színvonalas előadásuk méltóan idézte jeles ünnepünk hangulatát. A felsősök az 5. d osztály diákjainak műsorát láthatták, melyet Krammer Ádám tanár úr tanított be. Műsorukból tükröződött az 1848-as események kapcsán a szabadság, az öröm, és a hazaszeretet érzése. Bepillantást nyerhettünk a forradalom és szabadságharc Pest- Budai eseményeibe. „Anyám, az álmok nem hazudnak...” címmel tartotta Bátaszék városa az 1848-49-es Magyar Forradalom és Szabadságharc tiszteletére rendezett ünnepségét, mellyel Petőfi Sándorra, a forradalom jelképes és kiemelkedő alakjára emlékezett. A műsorban ismert, és kevéssé ismert költeményeivel, zenével, tánccal idézték meg a költő alakját, a forradalom eseményeit. Közreműködtek Nyáriné Harcsa Edit, Balogh István, Csáki Norbert, Kovács Istvánná, Kismődi Nándor, a Felvidék Néptánc Együttes, a Heimat Német Nemzetiségi Tánccsoport, valamint a Csurgó Zenekar. A mozgások koreográfiáját Halasi Henrietta készítette, a műsort rendezte Riglerné Stang Erika. Az ünnepi beszédet Péter Péter, a II. Géza Gimnázium tanára tartotta. „Hol vannak a hazafiak? Pihenni térhetnek, hisz megvalósulni látszik minden, mit Petőfi és Kossuth álmodott. Magyarország immár respublika, s nem ül a nyakunkon sem az osztrák, sem a muszka. Egyenrangú félként, békében élünk az európai nemzetek nagy családjában. Végre szabadok vagyunk. De széttekintve azonban azt látjuk, hogy kiveszőben a patriotizmus, oly sokan feledik magyarságukat, s érzik még mindig úgy, hogy ami „magyar”, vagy „ nemzeti", az már nem is lehet jó, sőt az biztosan valami bűnös, soviniszta dolog. Hiszen ezt nevelték belénk abban a bizonyos „átkosban ”. 40 évig hol fortélyosan, hol kegyetlenül rombolták, apasztották magyarságtudatunkat az internacionalizmus jegyében. Mert az, akinek gyökerei nincsenek, védtelenül áll a hatalommal szemben és bármivé átnevelhető. Mily szerencse, hogy ez a korszak letűnt s mily szomorú látnunk, hogy a magyarságtudat 15 évvel a rendszerváltozás után sem lett sokkal divatosabb. Folytatás a következő oldalon