Cikádor, 2011 (21. évfolyam, 1-11. szám)
2011-03-24 / 3. szám
2011. március 24. * Bátaszéki hagyományainkhoz híven az idei évben is iskoláink megemlékezésével vette kezdetét a március 15-i ünnepségek sora, melyeknek a művelődési ház adott otthont. Március 11-én (pénteken) az első órában a II. Géza Gimnázium tanulói Postáné Herendi Yvett és Wemerné Győri Andrea tanárnők irányításával, a 9.a és b. osztály diákjainak emlékműsorán vettek részt. A Kanizsai Dorottya Általános Iskola felsősei a 6. b osztály megemlékező műsorát láthatták, melyet Jánosi Klaudia tanárnő tanított be, az alsósok pedig a 3.a osztály tanulóinak előadását Gergyéné Cser Ilona tanítónő vezetésével. A városi emlékműsor ünnepi szentmisével vette kezdetét, melyet a művelődési házban tartott zenés megemlékezés követett. Ha majd a bőség kosarából Mindenki egyaránt vehet, Ha majd a jognak asztalánál Mind egyaránt foglal helyet. Ha majd a szellem napvilága Ragyog minden ház ablakán. Akkor mondhatjuk, hogy megálljunk, Mert itt van már a Kánaán! A hangulatos, kort idéző műsorban közreműködtek a bátaszéki színjátszók, a Felvidék Tánccsoport tagjai, valamint Szabó Adrienn és zenekara. Az ünnepi köszöntőt az Alsónyék-Bátaszéki Református társegyházközség lelkésze, Fekete Zoltán tartotta. „Kedves ünneplő egybegyűltek! Nemzetünk március 15-én nem kevesebbet ünnepel, mint a ma törvényi berendezkedésének fordulópontját, a nemzeti egyenlőség alapú testvériesség kimondását, a szabadságjogok kikiáltását. Mindazt, ami ma az ember szabadságának a külső kereteit megteremti. A 12 pontban olvassuk „a törvény előtti egyenlőséget polgári és vallási tekintetben A politikai szabadsághoz, lelkiismereti szabadsághoz hozzátartozik a vallásgyakorlat szabadsága. S ahogy ’48. márciusában fogalmaztak a rendek: „Nincs ott szabadság, ahol a lelkek gúzsba vannak kötve. ” S ennek szentesítését a királytól várták, amit az alá is írt az áprilisi törvényekben. Az 1848. évi XX. törvénycikk „a vallás dolgában kimondja - 2. § E hazában törvényesen bevett minden vallásfelekezetekre nézve különbség nélkül tökéletes egyenlőség és viszonosság állapíttatik meg.” Ezzel megalapozódott egy polgári normális fejlődés lehetősége az országnak. Szabadság - egyenlőség - testvériség!... ... A protestáns egyházak a XX. törvénnyel megoldottnak látták korábbi sérelmeiket. És leszögezték, hogy az állami támogatás fejében sem mondanak le egyházi és iskolai autonómiájukról. Szíves-lélekkel támogatták a szabadság ügyét. Kossuth, Szemere, Görgey, Wesselényi, Teleki, mint politikai vezetők, Petőfi, Jókai, Arany, Tompa Mihály, mint az értelmiség vezérei, mind protestánsok voltak. Igen, mert a magyar nemzet azt kívánta az abszolutista egyenlőtlenség világában: Szabadság - egyenlőség - testvériség! A Habsburg abszolutizmus azonban szószegő módon elindította a százados gúzsba kötöttség visszaállítására haderejét. Szerb felkelések..., közben Jellasich horvát bán szeptember 11 -én átlépi a Drávát. Októberben a császári hadak főparancsnoka Windischgrätz herceg lett, aki a királytól teljhatalmat kapott a bécsi és a magyar forradalom leverésére. V. Ferdinándot lemondatják, és a tapasztalatlan Ferenc József császáron keresztül a bécsi kamarilla végrehajtja terveit, mely nem volt más, csak szolgaság - egyenlőtlenség - önkény. A nemzeti válasz sem késett: Kossuth Lajos azt üzente... S a szemináriumok is kiürültek, a teológusok bevonultak katonának, sok felszentelt pap is fegyvert fogott. A felső papság értéktárgyait és pénzét ajánlotta fel a haza védelmére a trónfosztás kimondásáig. Polgár Mihály, a Dunamelléki Református Egyházkerület püspöke nov. 6-án egy felhívást intézett a kerület lelkészeihez a célból, hogy „ne haladhasson pusztító táborával a népszabadságot leigázni törekvő Windischgrätz” Arra hívja szolgatársait, hogy a „szószékről buzdítsák híveiket a haza és a szabadság védelmére, szóljanak apostoli ihlettel és hívvel, és menjenek maguk is jó példával a nép előtt, ha ily nyomasztó körülmények közt indíttatnak hazánk védelmére. Haubner Máté győri evangélikus püspök körlevélben szólítja fel kerülete lelkészeit, és a harc felvételre buzdít. „Kimondották a törvényben, hogy minden embernek jogában kell állni, hogy emberré lehessen, és íme támadott az ellenség, aki ellene szegül, s az előbbi embert embertelenítő zsarnokságot továbbra is fenn akarja tartani, s ezért 12 millió ember fölött folyik a fegyveres vita. Hogy tovább is barmoknak tekintessenek, vagy szabadjon emberré lenniük... Testvéreim, nem csupán anyagi nyereség az, amelyet nemzetünk eddig küzdése szerzett, hanem lelki szabadság..." A szabadság - egyenlőség - testvériség vágya sugárzik át e szavakon és tetteken. Nagyon sok diák, lelkész, idősebb diákok tanáraikkal együtt beálltak a seregbe fegyverrel, vagy tábori lelkészként. A szabadságharc bukása után sanyarúbb állapotba került hazánkban a külső szabadság ügye. Haynau megtorlása következett: kivégzések, börtönbüntetések sora. Felszámoltak minden intézményt, ami a függetlenségünk, önállóságunk maradékát jelentette. Büntetésként minden alkotmányos jogot megvontak az országtól. Torz fintora a történéseknek, hogy a szabadság leverőit, Haynaut, Jelasicsot és az orosz Paszkievics herceget Pest díszpolgárává választották 1949. december 31-én. A külső szabadság ügye akkor elveszett. De a lelki belső szabadságot semmilyen önkény sem tudja elvenni. Ez kedves ünneplő honfitársaim a keresztyén hívő emberé csak. És azért erősebb hatású minden külső szabadságnál, mert ezt Jézus Krisztus szerezte meg számunkra. Ahogy Pál apostol írja: (Gál 5,1) Krisztus szabadságra szabadított meg minket. E mindenek felett álló, minden hívő által megragadható, és hatásában is örök érvényű szabadságot kell szabadságharcunk ünnepén megvallanunk, újra és újra emlegetnünk, nem felejtve a hősöket...” A megemlékezés koszorúzással ért véget az 1848-as emlékműnél, melyet a csodálatos, napsütéses idő még szebbé tett. Koszorúztak önkormányzataink, intézményeink, pártjaink, valamint egyesületeink képviselői. szÍ EZ ITT AZ ÉN HAZÁM 1848. március 15-ére emlékeztünk 5