Budapest Székesfőváros Közigazgatása az 1902. évben (1904, Budapest)
Előszó
ELŐSZÓ. Valamint minden öntudatos életet élő és czélok szolgálatában cselekvő embernek szüksége van arra, hogy a mindennapi élet eseményeinek áradatában néha-néha nyugvópontot keressen, koronként számot vessen önmagával, megvonja cselekedeteinek mérlegét, s a múltba nézvén, annak tanulságain okulván irányelveket nyerjen jövendőbeli cselekedetei számára, még sokkal fokozottabb mértékben van szüksége a nagyvárosnak, ennek a polgárok ezreiből és százezreiből összetevődött, öntudattal, czélokkal és akarattal bíró, széles körökre kihatással, súlyos felelősséggel cselekvő nagy eleven szervezetnek arra, hogy időnkint önmagára eszméljen, sokirányú tevékenységének eredményeit egységbe foglalja, azok egyetemét áttekintse s a múltak alapján megszabja az irányt, a mely felé a jövőben haladnia, a programmot, amely szerint a jövőben fejlődnie kell, hogy a közérdeket mentői jobban szolgálja, hogy nagy feladatait és czéljait mentői jobban megoldhassa és elérhesse. Ennek a tanulságos visszapillantásnak eszközei azok az évi jelentések, évkönyvek, aminőket a külföld nagy városai csekély kivétellel valamennyien már évek óta kiadnak. Ámde nemcsak magának a városi szervezetnek szempontjából van az évkönyveknek ilyen jelentőségük, hanem — ami épannyira megszívlelendő — a nagyközönség szempontjából is. A polgároknak mind szélesebb körben való öntudatra ébredése, mind élénkebb érdeklődésük városuk ügyei iránt, mind sűrűbb részvételük azok intézésében, az önkormányzatban, a hivatali működés mind nyilvánosabbá válása, mind hathatósabb közpolgári ellenőrzése, a jelenkor elvitathatatlan tényei. A fejlődés kétségtelenül arra tart, hogy a városi élet sokkal nagyobb mértékben válik valódi és egészséges közéletté, mint a múltban volt.