Gyáripari címtár, 1946 (1948, Budapest)

Előszó

ELŐSZÓ Több érdemes magánkezdeményezés mellett a Központi Statisztikai Hivatal is már több ízben foglalkozott a Gyáripari címtár kiadásának gondolatával, de magvalósulását­­— rendszerint még az előmunkálatok kezdetén — mindig meg­akadályozta valami gátló körülmény. Ez alkalommal végre napvilágot láthatott e kötet, talán éppen nagyon időszerűen is, mintegy számbavételeként annak, hogy mi maradt meg a második világháború után alapjaiban is szörnyen meg­rázkódtatott magyar gyáriparból. S íme a kötet — már vaskosságánál fogva is — örvendetesebb képet nyújt, amint az talán várható lett volna. Több mint 4.500 üzemet sorol fel, igaz ugyan, hogy közöttük sok olyat is, amelyek bár a statisz­tikai adatszolgáltatás szempontjából gyári jellegűeknek tekintendők, de termelési tevékenységük a múlt esztendőben még kisipari keretek között folyt. A felsorolt üzemek együttesen majdnem 1­ 3 millió lóerő erőgépi és 900 ezer lóerőt meg­közelítő villamos-motorikus erő felett rendelkeznek, egyidőben pedig összesen majdnem félmillió munkást tudnának foglalkoztatni. Az 1946. évben ugyan a tényleg foglalkoztatott munkások létszáma nem érte el a 300 ezret, beleértve a második és harmadik műszakban foglalkoztatottak számát is. De hiszen ismere­tesek mindazok a nehézségek, amelyekkel a gyáraknak a háború után már csak talpraállásukért is meg kellett küzdeniök. A gyáriparnak megtépázott, sok sebből vérző teste sérüléséből felépülve, 1946-ban még csak lábadozott. Kitűnik ez lépten-nyomon e kötet lapozásakor, a gyárak életlehetőségeinek s az azokkal való élésnek egyenkénti vizsgálatából is. A Gyáripari címtár most, az 1947. év végén 1946. évi adatokat tár fel s még­sem tekinthetők azok már időszerűtleneknek, lerögzítésük pedig szinte kívánatos is volt. Nem elavultak a közölt adatok, mert egy részük — az évi átlagos munkás­létszám, továbbá az évvégi állapotnak megfelelő erőgépi kapacitás — az 1947 évre vonatkozóan ezidőszerint még a gyáraknak sem áll rendelkezésére , de szint szükségszerűnek látszott az 1946. évi adatok közlése, már csak azért is, hogy bepillantás legyen nyerhető a mélységbe, ahonnan a kiemelkedésnek meg kellet indulnia. Az 1947. évi adatok már kétségtelenül derűsebb képet fognak feltárni s ha talán a Címtárnak újabb kiadása is rövidesen megjelenhet, az már a gyárai lényegesen erősebb foglalkoztatásáról adhat számot, s a gyáripar életképessége valamint fejlődési ütemének nagy lendülete mellett is hitet tehet. A Címtár használatára vonatkozó néhány gyakorlati megjegyzés is ide­kívánkozik. A statisztikai szempontból gyárszerűnek tekintendő üzemek ipari csoportok és alcsoportok sorrendjében s azok keretében a telephely alapján terü­leti csoportosításban (Budapesten kerületenkint, vidéken abc szerint rendezett helységenkint) sorakoznak egymásután. Minden iparág élén a budapesti üzemek állnak s nagy számuk egyszersmind tükrözője is a magyar gyáripar nagyfokú központosítottságának.­ ­*

Next