Cinema, 1995. január-június (1-6. szám)
1995-06-01 / 6. szám
MAGWW 45. Berlinale hhmhmisító medve Bágyatag program, kevés sztár, érthetetlen zsűri - Berlin idén nem ért semmit A 45. berlini filmfesztivál csalódással kezdődött: Margarete von Trotta nyitófilmjét, a Das Versprechent a sajtó és a publikum is csak mérsékelt lelkesedéssel fogadta. A tengerentúlról pedig megérkezett a kiábrándító hír, hogy a mű az Oscar-zsűrinek még egy nevezést sem ért. De kit érdekel Hollywood, ez most Berlin. Vagy, mint az egyik újságírókolléga a szinte teljesen csúcspont nélküli program átböngészése után megjegyezte: talán az előszobában vagyunk? Nem, nem, egy fáradt filmünnepen! A fesztivál főnöke, Moritz de Hadein - sok vendéghez hasonlóan - az influenzajárvány áldozata lett, és az első napokban kizárólag maszkkal az arca előtt jelent meg az emberek között - nehogy megfertőzzön valakit. Kétségtelen, az elkerülhetetlen németek közül Peter Kern vagy Udo Kier valóban megjelentek a sajtókonferenciákon és szakpartikon, de hol volt a ragyogás, hol a szenzáció? Az biztos, hogy a Robert Redford tiszteletére adott gálaesten nem, az utolsó pillanatban ugyanis kiderült, hogy Redford családi okok miatt nem tudott eljönni. Ehelyett két ifjú titán, Rob Morrow (Kvíz-show) és Ethan Hawke (Mielőtt felkel a nap...) jelent meg a színen kecskeszakállban, zsíros hajjal és konfekciós zakóban - hiába, a fiatalok a grunge-hullám áldozatai. A hoppon maradt fotósok és operatőrök őket vették körül nagy zajjal - ha Redford itt lett volna, a két fiút biztosan észre sem veszik. Ugyanez érvényes Julie Delpyre is, aki a fényképészek nagy örömére meglehetős rendszerességgel beleült Ethan Hawke ölébe. A filmművészeti ínyencfalatokra váró sajtó és a nézők ezenközben harmadik típusú mozitalálkozásokat éltek át. De Hadeln úr állítólag jó szimatú orra már a válogatás közben eldugulhatott. A Transatlantis rendezője, Christian Wagner így szólt: „Már régóta szerettem volna filmet készíteni egy hegyláncról.” Jó, jó, de kit érdekel? Abel Ferrara véres és giccses The Addiction című vámpírmeséje szintén csalódást okozott. Herbert Achternbusch Hades című filmjével nevezett a versenyre, de később úgy nyilatkozott, hogy némafilmeket kellene gyártani. Nos, miért nem teszi? A némafilmek jelentették az idei fesztivál csúcspontját: Joe May 1929-ben készült Asphalt című művével zárult a program, s a brandenburgi filhamonikusok élő zenéje kísérte, vagy ott volt például a Buster Keaton-retrospektív. Keaton özvegye, Eleanor szintén eljött. A Berlinale központja a Zoo-Palast, ahol a versenyfilmeket mutatták be Rikító és profi: a Teddy nevű homoszexuális filmdíj átadógálája Moritz de Hadeln, a fesztivál főnöke Alain Delon medvedíjas mögött Christiane Hörbinger, a zsűri tagja Ethan Hawke, a grunge áldozata Igazi úrhölgy a sztárvendég: Leslie Caron ( amerikai Párizsban) FOTÓK: DPA, PETER ADAMIK, CHRISTINA BEDNARZ