Communicationes Archaeologicae Hungariae, 2010-2013
Méri István - Emlékkonferencia - Szathmári Ildikó: Méri István kapcsolata a magyar ősrégészeti kutatással. Korai évek a Magyar Nemzeti Múzeumban
COMMUNICATIONES ARCH Ai LOGICA2 HUNGARIAN 2010-2013 Szathmári Ildikó MÉRI ISTVÁN KAPCSOLATA A MAGYAR ŐSRÉGÉSZETI KUTATÁSSAL. KORAI ÉVEK A MAGYAR NEMZETI MÚZEUMBAN A Régészeti osztály kerámia restaurátori műhelyének működése 1932 nyarán, Méri István munkába lépésével kezdődött. Új restaurálási módszereit főként az őskori kerámiák kiegészítésében alkalmazta. Jó gyakorlati érzékének, precíz rajzoló tehetségének köszönhetően számos ásatáson vett részt. Először 1933-ban Tompa Ferenc vitte magával a füzesabonyi bronzkori telep feltárására, ahol 1933 és 1937 között aktívan közreműködött a munkákban. Méri István első tanulmányai az őskorkutatáshoz, elsősorban az őskori edények készítéstechnikájának vizsgálatához kapcsolódnak. Kulcsszavak: retaurátori munkák, új módszerek az őskori kerámiák restaurálásában, az első ásatások, a füzesabonyi bronzkori teli telep, őskorral kapcsolatos tanulmányok Méri István a magyar középkor kiváló ismerője és kutatója volt, aki igazi tereprégészként tudásával, szakmai precizitásával iskolát teremtett a fiatalabb középkoros régész nemzedékek számára. Az őskorkutatással pályája legelején egy rövid időre került kapcsolatba, elsősorban, mint restaurátor. Az Abonyban született Méri, az abonyi földbirtokos, kiváló őskoros régész, Márton Lajos ajánlásával került a Magyar Nemzeti Múzeumba. 1931 őszén, az akkor alig 20 éves fiatalember a szolnoki Felsőkereskedelmi Iskolában letett érettségi után, munkát keresve jelentkezett Márton Lajosnál Budapesten. Márton Lajos abban az időben a Magyar Nemzeti Múzeum Régészeti osztályának igazgatója volt, aki már régebbről ismerte Mérit. A tehetséges, szorgalmas gyermeknek tartott „földijét” korábban támogatta abban a törekvésében, hogy mint szobrásznövendék bejusson a budapesti Iparművészeti Iskolába, ahol egy évig díszítő szobrászatot tanult (Kovalovszki 2002, 599). Márton Lajos alapos körültekintéssel járt el, mielőtt a fiatal Mérit a Nemzeti Múzeum Régészeti osztályán alkalmazta volna. Megbízhatóságát, szorgalmát illetően levélben kért ajánlást mind a szolnoki Felsőkereskedelmi Iskola igazgatójától, Goóts Mihálytól, mind pedig Abony jegyzőjétől, Szabó Józseftől. A válaszlevelekben mindketten a legjobbakat írták róla, jó tanulónak, jóravaló, törekvő fiatalembernek ismerték, aki „erkölcsi felfogás és nemzethűség tekintetében mindenkor kifogástalan és teljesen megbízható volt.” Márton Lajos Mérit 1932-ben csak néhány hónapos, meghatározott munkára tudta felvenni, havi 60 pengő fizetésért. Egy amerikai múzeum megrendelésére rövid idő alatt gipszmásolatokat kellett készítenie a Régészeti osztály igen változatos tárgyairól. Ennek a feladatnak az elvégzéséhez előnyös volt számára kiváló gyakorlati érzéke, jó technikai tudása, szobrászati szakismerete. Márton tisztában volt azzal, hogy ez a munka bár sok ügyességet kíván, nem megfelelő Méri iskolai képzettségének: „...ipari munka, amely alatta áll a Maga mostani iskolai képzettségének, de a törekvő ember a legszerényebb munka közben is kitüntetheti magát, és ezt várom Magától” - írta 1932 januárjában felkérő levelében Mérinek.2 Méri