Confessio, 1993 (17. évfolyam, 1-4. szám)

1993 / 2. szám - KÉPZŐMŰVÉSZET - Hegyi-Füstös István: Kálvin régebbi és újabb ábrázolása

.SZÁZEZERNYI PARITTYÁS DÁVID 119 dagíthatjuk. A székelyekkel először Bartók zenéjében találkoztam (Este a székelyeknél), aztán Tamási Áron írásaiban, majd jóval később a valóságban. Csallóköz népe a Galántai táncokkal költözött a szívembe, a „Tiszán innen, Dunán túl”-t előbb énekeltem, mint hogy megmárthattam volna magam a legmagyarabb folyó lágy vizében. S folytathatnám tovább. Az éneklés lelki fürdő, a közös éneklés (gyülekezetben, énekkarban vagy bármilyen közösségben) az együttes élmény csodája. Ezt is vissza kell adni a magyar ifjúságnak, a zsoltár és a népdal misztériumát és élményét, melyek nélkül nincs teljes ember. Kodály hazájában nem tudnak, de nem is szeretnek énekelni a gyerekek. A véletlenen múlik, hogy milyen tanító nénihez kerül az a kismagyar, aki fölött már az édesanyja sem dúdolt altatódalt. íme, nagyon sok a teendő. Vagyunk-e elegen hozzá? A teljesség, a százezernyi parittyás Dávid a cél. Ezt csupán kitartó, rendszeres és folyamatos munkával és hosszú évek alatt lehet elérni. De ne feledjük, a zsidó nép is csak negyven évi pusztai bolyongás után jutott el az ígéret földjére. Lehet, ma csak egy gyermek lelkét oltjuk be Dávid szellemével, hol­nap már százét, s holnapután ezeret. Ma csak egy gyermekcserét tudunk megszervezni, holnap százat, s holnapután már ezret. Ma csak egy falukollégiumot építünk föl, holnap már százat, s holnapután ezret. Ma még csak egy népdalt sikerült belopni néhány kisma­gyar szívébe, de holnap már egy egész kórus énekli Kodállyal, hogy „Ne bántsd a magyart”, s holnapután százezernyi parittyás Dávid zengi: „Te benned bíztunk eleitől fogva”. Képzőművészet HEGYI-FÜSTÖS ISTVÁN Kálvin régebbi és újabb ábrázolása Két arca van: az egyik rám mered, Mint büszke kőszirt nyüzsgő völgy felett, Lelkünkbe néző lelkiismeret. Dacos kemény arc. Gránitból faragták. Tekintete a végtelen szabadság. Belécsonkulnak gyilkos, balga szablyák. Századok fölött virraszt egyedül, Magános, büszke csönd veszi körül, Lelkén az óriások gondja ül. A másik arca szenvedő, szelíd... Hordozza titkon mások könnyeit, S magányok mély völgyében rejtezik. Alázatos arc...Remegő gyerek... Amazt mi látjuk, földi emberek, Ezt csak az Ur, a csillagok felett. Muraközy Gyula Kálvin verse egyszerre talál nagy reformátorunk szellemi arcké­pére és testi ábrázatára. Igaz, tudósaink megkérdőjelezik a „frenológia” (arcismeret) elméletének igazát - miszerint a koponya külső formája és az ember észbeli, meg erkölcsi tulajdonságai között összefüggés lenne­­, azért­­ van abban valami, hogy Búza Barna plakettje (bronz, 127 mm, 1991)

Next