Confessio, 1998 (22. évfolyam, 1-4. szám)
1998 / 1. szám - SZÉPMÍVESSÉG - Nádasdi Éva: Tiéd ez az ország - Böszörményi Ede: "Egy kálomista pap s Csokonai". Emlékezés Nagy István lelkész-énekszerzőre
„EGY KÁLOMSTA PAP S CSOKONAI 45 Ugyan hogy esett ilyen későn ez a különös szerencsénk? Ekkor jutott eszébe...az ő, csaplyukánál már görnyedezésben, a kiabálásban és boszszankodásban egészen eltikkadt gazdája.” Közkeletű anekdota, már talán Csokonai életében. Dombynál: „furcsa története, mellyel ötét sokszor nevették.” Persze, ez még nem perdöntő. Az anekdoták több változatban forognak, sokszor az elmondók is megváltoztatják. Ettől még lehetett pap a vendéglátó; a falu (Domby szerint: falu) lehetett Hajdúböszörmény (a „kilódul egyszer Debrecenből” Petőfinél Debrecen közelében lévő helyre utal); a pap lehetett Nagy István. De a Nagy Istvánnal való azonosítást bonyolítja az a tény, hogy Domby, bár öt évvel fiatalabb Csokonainál és nyolccal Nagy Istvánnál, nem csak Csokonai barátságával dicsekedhet („Én, ki vele csak három vagy négy esztendeig barátkoztam...”), de nyilván jól ismeri Nagy Istvánt is, nem hozza az anekdotát kapcsolatba vele. Hogy jól ismeri Nagy Istvánt: természetes. Nagy, a szó szerint koldusszegény debreceni szülők gyermeke, a Kollégium felfedezettje és neveltje, az egyik leglátványosabb kollégiumi pályát futotta be. Mikor Csokonait 1794-ben a poétai osztály tanítójává (preceptorává) teszik, ő a conjugisták tanítója (gimnáziumi második osztály, latin igeragozás), majd két év múlva Csokonai utódjaként ő a poéták tanítója; maga is ismert költő; 1799-ben ő a főiskola széniora, tehát Domby elődje e tisztségben; 1801-től az egyik legnagyobb eklézsia, a hajdúböszörményi lelkésze; hat évvel a Domby Csokonai-életrajz megjelenése után már egyházkerületi főjegyző; az 1806-os Énekeskönyvbe 12 énekét vették föl. Domby nyilván mindent tud Nagy Istvánról. Még érdekesebb, hogy Csokonai életrajzában meg is említi Nagyot, hozzá éppen Csokonaival, és Csokonai böszörményi „mulatozásával” kapcsolatban. E most idézendő szakaszt is, az egy lappal később leírt anekdotát is annak bizonyítására említi, hogy Csokonait az ivás, részegeskedés vádja alól mentesítse. „...a bortól megvidámodottnak ugyan elégszer, részegnek pedig soha se láttam.” „Nékem jó szentimrei borom lévén Böszörményben - ezt írja felőle tiszteletes tudós Kocsi Sebestyén úr - nálam mulatott gyakran tekintetes Nagy István patriótájával s poétatársával, de csak borosnak sem láttam soha.” Két bekezdéssel ez után pedig közli Domby a furcsa történetet, a hordóból „kiberhelt” vagy beletört csapról, a szomszédban felejtkező Csokonairól, de a házigazda neve nélkül. Kocsi Sebestyén István kollégiumi professzor volt, 1803-tól szintén böszörményi lelkész. Úgy tűnhet, mintha Kocsi Sebestyén emlékét olvasztotta volna össze Petőfi az anekdotával. Remek szerkesztői ösztönnel változtatta meg a csattanót: nem a hordónál kucorgó pap boszszankodó alakjával zárul a vers, hanem Csokonaiéval, aki csapot, papot, mindent felejtett. Mégsem hiszem, hogy ilyen egyértelműen tekinthetnénk hitelesebbnek Dombyt, mint Petőfit. Azt sem, hogy ha már papról lett légyen szó a történetben, az nem Nagy István, hanem Kocsi Sebestyén lett volna. A „kálomista papról”. Domby - ne felejtsük el, ő maga ügyvéd - nem jelez semmit a házigazda foglalkozásáról. Egy jó barát, semmi több. De hát a Csokonai baráti kör talán többségében lelkészekből állt. Életrajza lapjain a Kollégiumból való „kizáratása” után is egyre-másra lelkészek, rektorok neveivel találkozunk, akiknél vendégeskedett. Debrecen után Sárospatakon, majd Csurgó ugyancsak református gimnáziumában találjuk. Református maradt ő, Tóth Árpád verse szerint is: Vitézem, ó te nem voltál a zordság. / Vitéze, vén diák, csak kálvinista, még ha a Kollégiumra haragjában föl is ötlött egyszer benne, hogy „idegen vallás kebelébe” állítja magát. Mellesleg Csokonai kicsapatásának körülményei is megérdemelnek egy bekezdést. Egy hónap sem telt el Martinovicsék kivégzése óta. Csokonai ott volt a Vérmezőn. Volt tanárát, Fodor Gersont is letartóztatták, bár felmentették. Kazinczy börtönben. A sebes (tanári szék) - még az iránta túl sok szimpátiát nem mutató Vargha Balázs szerint is — Csokonaival szemben izgalmas volt. „Olyan ítéletet fogalmazott meg..., amelyből kimaradt a kicsapás