Confessio, 2002 (26. évfolyam, 1-4. szám)
2002 / 3. szám - TANÚSÁG - Hegyi-Füstös István: Világosság, szabadság, szövetség. Igehirdetés Vargha Domokos ravatalánál
58 HEGYI-FÜSTÖS ISTVÁN következik a második. Üdvözítőnk pünkösdi lángja - Pneumája - éppúgy meg tudja gyújtani a mi emberi lelkünk-szellemünk - pszichénk - kanócát, mint az egyik gyertya a másikat, az égő a hamvasodottat. Elköltözött Testvérünk életének gyertyatartója egy kálvinista lelkipásztor családi közössége volt. Ez fandálta emberi sorsát, ez adott szilárd tartást neki. Ifjúkora serdülő idejében törékeny egészsége, férfi kora delelőjén börtönével fenyegették kihunyással a lángot. De az a csodálatos Segítő, aki a megrepedt nádat nem töri el, s a pislogó gyertyabelet nem oltja ki, újra meg újra reá lehelte éltető Lelkét, és kiválasztottja folytathatta - olykor fájdalmas - diadalútját, évtizedeken keresztül. Ha valaki azt mondja - és méltán - Dombiról: fényes tálentum, ragyogó tehetség, jó, ha tudja, hogy dicsérő szavainak arany fedezetéről a Biblia kezeskedik: „Az Úr az én világosságom és Szabadítom”. A világosság után, íme, a Mennyei Segítő adta szabadság ajándéka, ez a második kulcsszó Vargha Domokos pályáján. Neki egész élete szabadságharc volt. Nem szenvedhette a zsarnokságot, a rabszolgaságot, a kiszolgáltatottságot. Lázadt az elnyomásnak minden megnyilvánulása ellen - egyéni sorsban, társadalmi, szellemi téren egyaránt. Nem csak a saját gondja-baja, de mások segítése is szíve ügye volt. Hadd valljam meg és köszönjem meg itt a ravatalánál: én is sokszor megtapasztaltam ezt, és amíg élek, hálával gondolok rá. Nem túlzás azt mondanunk, egy ország gondját hordozta. Nem hivatalból, hivatásból! Hatalmas volt, mert hatott. A Mindenható Isten erőterében élt. Vargha Domokos értékrendjében nem a szabadság jelentette a végállomást. Tovább haladt a szövetségig. Ebben találta meg az emberi társas együttélés felsőfokát. Ennek szívderítően szép modellje a család szeretetközössége. Ebben ki-ki saját jószántából vállal szolgálatot a másik segítésére és ajándékoz szabadságot a verebelieknek. Ez a kölcsönösség kizárja az élősködést, és éltető kedvességgel munkálja hitvese, övéi és mások javát. Ó, milyen szívmelengetőek, tanulságosak, felejthetetlenek azok az ő vallomásai, elbeszélései mindezekről könyveiben! Jó, ha tudjuk, egyik írásában meghatódott áhítattal csodálkozott rá - a Bibliát olvasva -, hogy az Efézusi levél tanúsága szerint Jézus Krisztus és az Anyaszentegyház viszonya ugyanaz, mint a házastársak szövetsége, meghitt, bensőséges kapcsolata. Szent közösség. Elköltözött drága Testvérünk életében, földi pályáján ezt az „etalont”, mértékegységet érvényesítette, követte élete mindennapjaiban. Példája ezért követésre méltó. Nevét, emlékét szívünkre ölelve, hallgassuk a felszólító módban megfogalmazott Igét hálás szívvel, ez alkalommal kijelentő módban mondván: „Úgy fénylett az ő világossága az emberek előtt, hogy látták az ő cselekedeteit és dicsőítették, dicsőítik a Mennyei Atyát”. Dicsőítsük mi is, mindahányan. Imádkozzunk! Úr Jézus Krisztus, életnek és halálnak győzelmes Ura, Te vagy minékünk egyetlen egy reménységünk mind életünkben, mind halálunkban. Szomorú szívvel búcsúzunk most szeretett Halottunktól: — a Hitves 55 gyönyörű együtt töltött év múltán, népes nagy Családja, kicsinyek, nagyok, baráti köre, munkatársai, seregnyi olvasótábora, tisztelői, szerettei közel, távol. Elköszönünk Tőle, erős hittel bízván a viszontlátásban, mert hisszük testünknek feltámadását és az örök életet. Titokzatos az a másik világ, ott túl van a küszöbön, nem tudjuk, mi lesz velünk. De azt boldogan tudjuk, hogy KJ! Te, a mi Urunk, Megváltónk, Krisztusunk, Aki a feltámadás vagy és az élet! Hittel hagyatkozunk ígéretedre, amellyel biztatsz: „Én élek és ti is élni fogtok". Teremtő, Megváltó, Megszentelő Istenünk, köszönjük Néked Vargha Domokost. Áldd meg őt ott, ama mennyei hajlékban, amelyet tiéidnek készítettél! Áldd meg és vigasztald meg, erősítsed övéit! Virágoztasd és tedd gazdagon gyümölcsözővé az ő életművét nemzetünk életében, mindannyiunk életében. - Amen.