Confessio, 2008 (32. évfolyam, 1-4. szám)

2008 / 4. szám - SZÉPMÍVESSÉG - Tóth Éva: Csokonai és a Biblia

CSOKONAI ÉS A BIBLIA 73 versek sorától, és vegyük szemügyre szúrópróbaszerűen a bibliai motívumokat. Nézzük elsőként magát a Bibliát: Az istenek osztozásában (1789) Jupiter „Erősségűl produkálta Az apja bibliáját S ebből mindjárt demonstrálta Genealógiáját, Mert az első paginára, A biblia táblájára Fel volt írva a nevek.” A többszörös anakronizmus egy Csokonai idejében általános és napjainkra ki­veszőfélben lévő szokásra utal, amelyben a Biblia, a családi Biblia egyben a csa­lád életének legfontosabb eseményeit is megőrizte. Bek Pálhoz intézett, 1804. szeptember 10-én kelt levelében Csokonai magát olyan emberként aposztrofálja, „akinek bibliája Linné”, de egy tíz évvel korábbi levelében azt közli barátjával, Nagy Gáborral, hogy „Mind a Cantique des Cantiquest, mind az Ecclesiastet szó­­ról-szóra leírtam, az alatta való textussal és jegyzésekkel”, tanulmányozta ő tehát a Bibliát, az oskolai szabályokon túlmenően is. Mi sem természetesebb, mint hogy az „alkalmatosságra írott”, névnapot köszön­tő, vendéglátást megköszönő, reménybeli mecénásoknak udvarló, halottakat elpa­­rentáló versekben gyakran szerepel az Isten, az Úr, a Mindenható, ritkábban az Atya, Jehova: „Az Isten, aki most aláz, majd magasztal, Ha most látogatott, ismét megvigasztal.” [Szomorú hallgatók...] 1793 „Az Úr tehát, aki életünk reményje, Légyen életednek fogyhatatlan fényje.” (Névnapra íratott versek, 1788) „Imádja mély tisztelettel az örök Mindenhatót, Aki csak egy légyen szóra illy dicsőt formálhatott”. (Horváth Ádámhoz, 1792) Többször szerepel a hazafias, a Napoleon elleni nemesi felkelést dicsőítő versek­ben a magyarok Istene: „Túl Budán más láthatárra A setétség elmene, Rátekintvén ez hazára A magyar jó Istene.” (Nagy Sámuelhez, 1793)

Next