Corvina, 1921 (44. évfolyam, 1-52. szám)

1921-01-07 / 1. szám

A MAGYAR KÖNYVKIADÓK ÉS KÖNYVKERESKEDŐK, ZEN­EMŰ- ÉS ZENEMŰKERESKEDŐK ORSZÁGOS EGYESÜLETÉNEK KÖ.21 Nagy kérdőjel — sok remény, bizalom és aggo­dalom közepette — mered újból elibénk. Várjon, mi k­ár reánk, mit hoz az 1921 ? Mennyire sikerül tovább­haladnunk a gazdasági konszolidáció rögös útján, sta­bilizálni pénzünket, belekapcsolódni a világ­forga­lmba ? Fog-e az új esztendő végre valami jót is hozni -ok megpróbáltatáson átment szegény hazánknak­­? Ha a horoszkópot a nagy, egyetemes kérdések­ről, a szakmánkat legközelebbről érintőkre akarjuk be­állítani — nem valami kedvező kép körvonalai bon­akoznak ki előttünk. A termelési előfeltételek egyre nehezebbek, deálunktól , az olcsó könyvtől, egyre messzebb jutunk. tpk­, munkabér, nyomda és könyvkötés egyre gyér­abb ütemben drágulnak. S ha a magyar könyv még mind­­­ig a legolcsóbb is, akár a kü­lfilmi viszonylatban, bár egyéb cikkek árm­ójához viszonyítva, mi magunk mégis csak keserűséggel és szorongó szívvel látjuk azt, úgy a könyv előállítása egyre nagyobb tőkét igényel hogy a drága könyv elhelyezési lehetősége egyre éhezebb. Mert valóban egyre világosabban m­ulat­ozik, hogy amint a gazdasági élet rendes menetében alami fennakadás történik, a drágulás újabb hulláma üti el a fogyasztás mezőit, a közönség a leghama­rbb a könyv és kotta vásárlásról mond le, eldöntvén vitát is, mennyire «közszükségleti cikk» a könyv, ha a könyvesbolt forgalma még számszerűleg ne­ekszik is, annak akár figyelve nézi az üzletmenet­endenciáját, meg kell állapítania, hogy egyre keve­sebb ember vásárol könyvet s az eladott művek száma s egyre csökken, vagyis a könyvüzlet tendenciája hanyatló, csak a leromlott pénzben kifejezett összeg­szerűségben van meg a többlet­. S h­a még ehhez az általános, gazdasági jellegű tünethez hozzávesszük a szerencsétlen béke szörnyű következményeit, a nagy magyar nyelvterületek erőszakos lekapcsolását, az új nipériumok kíméletlen nemzetiségi politikáját, amely az iskola és közigazgatás frontjain teljes erővel harcol a magyar kultúra felsőbbsége ellen, úgy nagy sajná­attal kell megállapítanunk, hogy a jövőben a magyar k­önyv terjesztése még nehezebb, a piac felvevő képes­sége még csekélyebb lesz. A súlyos gazdasági viszonyok, amelyek elé szak­mánk néz, parancsolóan szükségessé teszik, hogy saját erőnkből mindent megtegyünk a szervezkedés és ön­fegyelmezés teljes erkölcsi erejével, hogy tőlünk telhe­tőleg a bajt elhárítsuk, a súrlódási felületeket kiseb­bítsük, a kóros jelenségeket lokalizáljuk. Minél nehe­zs­bb viszonyok várnak reánk, annál jobban kell ragasz­kolnunk Egyesületünk frontjának egységéhez. Jól tudjuk, hogy az Egyesület működésének köre korlá­tozott, hatalma véges, s nincs csodatévő ereje. Nem tudja eltüntetni az Egyesület sem a gazdasági élet általános jellegű bajait, s nem­ tudja végkép kiküszö­bölni szakmánkon belül sem a természetszerűleg adott helyzeti jellegű érdekellentéteket. De a döntő kérdés i.mégis csak a következő : hol tartanánk, ha az Egye­sület nem volna meg, presztízsével, fékező erejével, az ellentéteket letompító, kiegyenlítő munkájával ? A válasz erre a kérdésre — úgy érezzük — csak az lehet, hogyha mindent nem is, de sokat tett az Egye­sület az új keretek közt lefolytatott működésének most lezárt korszakában. A közgyűlés, amely a közel­jövő­ben fog ítélni a vezetőség egyéves munkájáról, teljes tárgyilagossággal elmondhatja, hogy az Egyesület új szervezete egészséges keretnek bizonyult. A Szakosz­tályok autonóm működésre megtalálták az alapot. Kifelé, befele az Egyesület presztízst jelent immár. Ne feledjük el, hogy végre is az Egyesület mű­ködésének egyik legfőbb jelentősége abban domborodik ki, hogy mennyire tudja garantálni a bolti árat, a felárat, az alapszabályszerű könyvárusi szokásjog be­tartását. Ne feledjük soha s azt éppen oly időkben, amikor rosszabbodó gazdasági viszonyok és élesedik konkurrencia felé haladunk, nem lehet elég nyoma­tékkal hangsúlyozni — erős Egyesület nélkül nincs se bolti ár, se felár, de van a tiszteségtelen verseny­nek egy oly tobzódása, amely a nagy­közönség széles rétegei előtt rövid időn belül lerontaná szakmánk jó hírnevét. Éppen ezért a nehéz viszonyok közepette kell különös gonddal őrködni Egyesü­leti életünk tiszta­ságán, kiküszöbölni minden rendbontást, lehetetlenné tenni minden egyéni akciót. Az Egyesület munkájának elmélyítése sürgősen szükségessé fogja tenni szokásjogunk újabb kodifi­kációját. Ez az alapvető jelentőségű munka, régi szokásjogunknak az új viszonyokhoz történő átformá­lása, kell hogy megoldást hozzon azokra a kérdésekre is, amelyek szakmánknak ma nyitott, sajgó sebei. Itt kell majd a különböző érdekeltségek közt fennálló ellentéteket becsületes kompromi­sszummal nyugvó pontra hozni. Egyre több a panasz, hogy a könyvárusító üzletek gombamódra szaporodnak s lévén a könyv mellékes cikkük, nem törődnek sem bolti ár, sem felár betartásával. Minél nehezebb a könyvet eladni, annál fontosabbak lesznek ezek a kérdések s azokra a kielé­gítő megoldás szüksége annál égetőbb. Jó szabályok s erős Egyesület, amely ezekre meg­adja a szankciót — nagy szükségünk lesz reájuk az új

Next