Corvina, 1921 (44. évfolyam, 1-52. szám)
1921-01-07 / 1. szám
A MAGYAR KÖNYVKIADÓK ÉS KÖNYVKERESKEDŐK, ZENEMŰ- ÉS ZENEMŰKERESKEDŐK ORSZÁGOS EGYESÜLETÉNEK KÖ.21 Nagy kérdőjel — sok remény, bizalom és aggodalom közepette — mered újból elibénk. Várjon, mi kár reánk, mit hoz az 1921 ? Mennyire sikerül továbbhaladnunk a gazdasági konszolidáció rögös útján, stabilizálni pénzünket, belekapcsolódni a világforgalmba ? Fog-e az új esztendő végre valami jót is hozni -ok megpróbáltatáson átment szegény hazánknak? Ha a horoszkópot a nagy, egyetemes kérdésekről, a szakmánkat legközelebbről érintőkre akarjuk beállítani — nem valami kedvező kép körvonalai bonakoznak ki előttünk. A termelési előfeltételek egyre nehezebbek, deálunktól , az olcsó könyvtől, egyre messzebb jutunk. tpk, munkabér, nyomda és könyvkötés egyre gyérabb ütemben drágulnak. S ha a magyar könyv még mindig a legolcsóbb is, akár a külfilmi viszonylatban, bár egyéb cikkek ármójához viszonyítva, mi magunk mégis csak keserűséggel és szorongó szívvel látjuk azt, úgy a könyv előállítása egyre nagyobb tőkét igényel hogy a drága könyv elhelyezési lehetősége egyre éhezebb. Mert valóban egyre világosabban mulatozik, hogy amint a gazdasági élet rendes menetében alami fennakadás történik, a drágulás újabb hulláma üti el a fogyasztás mezőit, a közönség a leghamarbb a könyv és kotta vásárlásról mond le, eldöntvén vitát is, mennyire «közszükségleti cikk» a könyv, ha a könyvesbolt forgalma még számszerűleg neekszik is, annak akár figyelve nézi az üzletmenetendenciáját, meg kell állapítania, hogy egyre kevesebb ember vásárol könyvet s az eladott művek száma s egyre csökken, vagyis a könyvüzlet tendenciája hanyatló, csak a leromlott pénzben kifejezett összegszerűségben van meg a többlet. S ha még ehhez az általános, gazdasági jellegű tünethez hozzávesszük a szerencsétlen béke szörnyű következményeit, a nagy magyar nyelvterületek erőszakos lekapcsolását, az új nipériumok kíméletlen nemzetiségi politikáját, amely az iskola és közigazgatás frontjain teljes erővel harcol a magyar kultúra felsőbbsége ellen, úgy nagy sajnáattal kell megállapítanunk, hogy a jövőben a magyar könyv terjesztése még nehezebb, a piac felvevő képessége még csekélyebb lesz. A súlyos gazdasági viszonyok, amelyek elé szakmánk néz, parancsolóan szükségessé teszik, hogy saját erőnkből mindent megtegyünk a szervezkedés és önfegyelmezés teljes erkölcsi erejével, hogy tőlünk telhetőleg a bajt elhárítsuk, a súrlódási felületeket kisebbítsük, a kóros jelenségeket lokalizáljuk. Minél nehezsbb viszonyok várnak reánk, annál jobban kell ragaszkolnunk Egyesületünk frontjának egységéhez. Jól tudjuk, hogy az Egyesület működésének köre korlátozott, hatalma véges, s nincs csodatévő ereje. Nem tudja eltüntetni az Egyesület sem a gazdasági élet általános jellegű bajait, s nem tudja végkép kiküszöbölni szakmánkon belül sem a természetszerűleg adott helyzeti jellegű érdekellentéteket. De a döntő kérdés i.mégis csak a következő : hol tartanánk, ha az Egyesület nem volna meg, presztízsével, fékező erejével, az ellentéteket letompító, kiegyenlítő munkájával ? A válasz erre a kérdésre — úgy érezzük — csak az lehet, hogyha mindent nem is, de sokat tett az Egyesület az új keretek közt lefolytatott működésének most lezárt korszakában. A közgyűlés, amely a közeljövőben fog ítélni a vezetőség egyéves munkájáról, teljes tárgyilagossággal elmondhatja, hogy az Egyesület új szervezete egészséges keretnek bizonyult. A Szakosztályok autonóm működésre megtalálták az alapot. Kifelé, befele az Egyesület presztízst jelent immár. Ne feledjük el, hogy végre is az Egyesület működésének egyik legfőbb jelentősége abban domborodik ki, hogy mennyire tudja garantálni a bolti árat, a felárat, az alapszabályszerű könyvárusi szokásjog betartását. Ne feledjük soha s azt éppen oly időkben, amikor rosszabbodó gazdasági viszonyok és élesedik konkurrencia felé haladunk, nem lehet elég nyomatékkal hangsúlyozni — erős Egyesület nélkül nincs se bolti ár, se felár, de van a tiszteségtelen versenynek egy oly tobzódása, amely a nagyközönség széles rétegei előtt rövid időn belül lerontaná szakmánk jó hírnevét. Éppen ezért a nehéz viszonyok közepette kell különös gonddal őrködni Egyesületi életünk tisztaságán, kiküszöbölni minden rendbontást, lehetetlenné tenni minden egyéni akciót. Az Egyesület munkájának elmélyítése sürgősen szükségessé fogja tenni szokásjogunk újabb kodifikációját. Ez az alapvető jelentőségű munka, régi szokásjogunknak az új viszonyokhoz történő átformálása, kell hogy megoldást hozzon azokra a kérdésekre is, amelyek szakmánknak ma nyitott, sajgó sebei. Itt kell majd a különböző érdekeltségek közt fennálló ellentéteket becsületes kompromisszummal nyugvó pontra hozni. Egyre több a panasz, hogy a könyvárusító üzletek gombamódra szaporodnak s lévén a könyv mellékes cikkük, nem törődnek sem bolti ár, sem felár betartásával. Minél nehezebb a könyvet eladni, annál fontosabbak lesznek ezek a kérdések s azokra a kielégítő megoldás szüksége annál égetőbb. Jó szabályok s erős Egyesület, amely ezekre megadja a szankciót — nagy szükségünk lesz reájuk az új