Corvina, 1921 (44. évfolyam, 1-52. szám)
1921-04-08 / 14. szám
70 veinek liquidálására kiküldött bizottság még nem fejezte be működését. A könyvkivitel címén befolyt összegek a tiszta bevételt jelentik, amelyre vonatkozólag a kiadási tételek már előzetesen levonattak. A «Könyvészetek» készleten lévő példányai pedig előállítási árban lettek a vagyonmérlegben feltüntetve. Németh József pénztáros válaszát a közgyűlés egyhangúlag tudomásul vette. * * * Jegyzőkönyv a Magyar Könyvkiadók és Könyvkereskedők, Zeneműkiadók és Zeneműkereskedők Országos Egyesülete könyvkiadói szakosztályának 1921 március 19-ikén megtartott rendes évi közgyűléséről. Jelen voltak. Apor Dezső, Alföldi István, Dick Manó, Gárdos Alfréd, Káldor Miksa, Lantos Adolf, Lasswitz Kálmán, Németh József, Párvy Sándor,Ranschburg Viktor, Sugár Jenő, dr. Szántó Andor, Sziklai Jenő, Weiler István. Gárdos Alfréd elnök üdvözli a megjelenteket. Rámutat azokra a nehéz időkre, amelyeket a lefolyt egyesületi év alatt a magyar kultúra és gazdaság átélt. Hazánk szerencsétlen szétdarabolása, legjobb könyvvásárlóinknak, a középosztálynak súlyos anyagi leromlása válságos helyzetbe hozzák a magyar könyvkiadás sorsát is. Ily körülmények között s a rendkívül emelkedett előállítási költségek mellett a könyvkiadóság komoly kulturális hivatást teljesít, amikor újabb kiadványokat ad ki. Valutánk javulása s a hozzánk is elérkező olcsósági hullám újabb feladatok elé fogják állítani a könyvkiadóságot, amelynek azonban meg lesz az ereje és fegyelmezettsége ahhoz, hogy az új körülmények között is megállja a helyét. Az ülést megnyitja, a jegyzőkönyv vezetésével dr. György Ernő titkárt, annak hitelesítésével Dick Manó és Németh József tagtársakat bízza meg. A kiadói szakosztály működéséről szóló jelentést a közgyűlés egyhangúlag elfogadja. A jelölőbizottság előterjesztése alapján állást foglalt a közgyűlés a tisztújítás ügyében, amely a március 20-iki rendes közgyűlésen fog megejtetni. Dick Manó s. k., Gárdos Alfréd s. k., Németh József s. k., elnökjegyzőkönyvhitelesítők. dr. György Ernő s. k. jegyzőkönyvvezető. * Jegyzőkönyv felvétetett a Magyar Könyvkiadók és Könyvkereskedők, Zeneműkiadók és Zeneműkereskedők Országos Egyesülete vidéki könyvkereskedői szakosztályának március 20-ikán megtartott közgyűléséről. Jelen voltak: Donáth Gyula (Szombathely), Ferenczi Károly (Miskolc), Komor Gyula (Kecskemét), Klökner József (Székesfehérvár), Novotna Andor (Jászberény), Nádudvari Mihály (Gyoma), Vészi Dezső (Makó). Ferenczi Károly szakosztályi elnök : A Magyar Könyvkereskedők Egyesületének Vidéki szakosztálya az újjáalakulás óta most tartja az első közgyűlését. Kötelességemnek tartom, hogy az Egyesület vezetőségének Gárdos Alfréd, Irényi Károly és dr. György Ernő uraknak, kik a megszervezés nehéz munkiáját önzetlen buzgalommal vezették és akkor, amikor a vidéki könyvkereskedelem a forgalmi akadályok következtében nem vehetett részt a szervezésben, mirólunk nem feledkeztek meg, hanem az alapszabályok keretében biztosították a vidéki szakosztály autonómiáját és megteremtették azt a hasist, melyre a vidéki könyvkereskedelem boldogabb jövőjének felépítése lehetővé tétetett . Rényi Károly úrnak, ki ezekben a nehéz időkben a vidéki könyvkereskedelem érdekeinek megvédését magára vállalta,soron kívül is kifejezzük hálás köszönetünket. A vidéki könyvkereskedelem ma sajnos összezsugorodott. Alig néhány városra szorítkozik. De nem adjuk fel a reményt soha, hogy erőszakkal elszakított véreinkkel egyesülni fogunk és addig is, míg a mai természetellenes határok leomlanak, szívünk egész melegével, összetartozásunk minden szeretetével fordulunk a magyar kultúra végvárai felé és bánatos lélekkel, de törhetetlen bizakodással köszöntjük a kuruc Kassát, kincses Kolozsvárt, a koronázó Pozsonyt, a büszke Temesvárt és a többi nekünk oly drága elszakított részeket. Minden igyekezettel kell szolgálnunk azt a feladatot, hogy a megszállott országrészekkel a postai és kereskedelmi forgalom minél előbb meginduljon. Országos érdek az, hogy a magyar könyv eljuthasson mindenüvé, hol magyarok élnek, mert nyelvünk ma az egyetlen közös kincs, ez egy olyan erős letéphetetlen kapocs, mely bennünket örökre egybefűz. Hisszük, hogy a kormány mindent meg fog tenni, hogy a könyvexport az elszakadt részekre akadálytalanul lebonyolítható legyen. A vidéki, könyvkereskedelem helyzetéről sok örvendeteset nem konstatálhatók. A háború alatt nagy lendületet vett a könyvvásárlás. A lövészárkok lakói, a hosszú hónapokig tartó állóharcok alatt sok könyvet fogyasztottak. A forradalom és a commun idejében, mikor az értéktelen pénzekért egyéb reális árut vásárolni csaknem lehetetlen volt, nagy kelete volt a könyvnek jó fehér pénzért. De jött az árak emelkedése és vele párhuzamosan a közönség vásárlóképességének nagymérvű csökkenése. Mi vidéken talán erősebben és súlyosabban érezzük ezt, mint a fővárosban. Mert igaz, hogy a vidék népe, a földmíves, a birtokos gazdagok, azonban ép a közfogyasztó kontingens a laternes osztály, mely számra nézve amúgy is minoritásban volt, megszűnt könyvvásárló lenni és ezt a hiányt nem pótolta az új gazdagok hivalkodó könyvvásárlása. A beszerzéssel járó költségek, a portók, fuvarok és csomagolások legitim és illegitim úton nagyon megdrágultak. A személyes utazgatások horribilis költséggel jártak. Ezekkel szemben a rabatt maradt a régi és az engedélyezett 10—15% felár nem nyújtott rekompenzációt, mert míg a tankönyveknél, melyeknél egy bizonyos konzum eo ipso biztosítva van 10°/0-nál többet nem lehetett felszámítani, holott ily feltételek mellett a könyvkereskedő nyilván vesztességgel dolgozott, akkor az amúgy is drága szépirodalom és tudományos műveknél az engedélyezett 15% felár nem befolyásolta kedvezően a konzum emelkedését. Azt hiszem a vidéki könyvkereskedelem egyetért velem abban, hogy a tankönyveknél, melyeknek ára amúgy is olcsón van megállapítva, a vidéki könyvkereskedelemnek minimálisan 15% felár felszámítása engedélyeztessék meg. Számtalan eredeti számlát tudunk produkálni, melyekben a 20—25% rabattot a portó és csomagolási költség teljesen felemészti. 10% bruttó haszon az üzleti általános régiót sem fedezi, nemhogy hasznot biztosítana s így a tankönyvárusítás a kereskedő részéről ingyen munkát, vesződséget és anyagi vesztességet jelent. Az a kérdés a legrövidebb időn belől orvoslandó és ebben kérem és számítok a szakosztály egységes állásfoglalására és támogatására. 1921