Corvina, 1946 (69. évfolyam, 1-20. szám)

1946-01 / 1. szám

fia/ta ké'dftjrt' — volt remény, binatom és Eggfidkiora közepette — mered újból elénk. Vajjon mi vár reánk, mit hoz a* 1046. Mennyire sikerül tovább halad­nunk a gazdasági konszolidáció rögös útján, stabilizálni pénzün­ket, belekapcsolódni a világfor­galomba? Fog-e új esztendő végre valami jót is hozni sok megpróbáltatáson átment sze­gény hazánknak? Ha a horoszkópot a nagy egyetemes kérdésekről a szak­mánkat legközelebbről érintő kérdésekre akarjuk beállítani nem valami kedvező kép körvonalai bontakoznak ki előttünk. A termelési előfeltételek egyre­­diccebbek. Ideálunkról: az olcsó könyvtől egyre messzebb futunk. Papír, munkabér, ir­ed­da és könyvkötés egyre gyorsabb illemben drágulnak. Fe ha a magyar könyv még m­indig­­a legolcsóbb is, akár külföldi viszonylatban, akár egyéb cikkek irrivójához viszo­nyítva, mi magunk mégiscsak keserűséggel és szorongó szívvel látjuk azt, hogy a drága könyv khelyezési lehetősége egyre ne­hezebb. Mert valóban mind vilá­gosabban mutatkozik, hogy amint a gazdasági élet rendes menetében valami fennakadás történik, a drágulás újabb hul­láma önti el a fogyasztás meze­jét, a közönség leghamarább a könyv és a kotta vásárlásáról mond le, eldöntvén a vitát is, mennyire „közszükségleti cikk" a könyv, éis ha a könyvesbolt forgalma számszerűleg növek­szik is, úgy annak, aki figyelve nézi az üzletmenet tendenciáját, meg kell állapítania, hogy egyre kevesebb ember vásárol könyvet és az eloidott könyvek száma egyre csökken, vagyis a könyv­üzlet hanyatló irányzatot mutat és csak a romló pénzben kife­jezett összegszerűségben jelent­kezik a többlet... A súlyos gazdasági viszonyok, amelyek elé szakmánk néz, pa­rancsolóan szükségessé teszik, hogy saját erőnkből mindent m­egtegyü­nk a szervezkedés és önfegyelmezés teljes erkölcsi ere­jével, hogy tőlünk telhetőleg a bajt elhárítsuk, a súrlódási elüle­teket kisebbítsük, a kóros jelenségeket lokalizáljuk. Minél nehezebb viszonyok várnak reánk, annál jobban kell ra­gaszkodnunk a mi egyesületünk frontjának egységéhez. Jól tud­tuk, hogy az egyesület műkö­désének köre korlátozott, ha­talma véges és nincs csodatévő feje. Nem tudja eltüntetni­­z egyesület sem a gazdasági élet általános jellegű bajait, sem a természetszerűleg adott helyzeti jellegű érdekellentéteket. De a dön­tő kérdés mégiscsak a kö­vetkező: hőt tartanánk, ha az egyesület nem volna: presztízsé­vel, fékezőerejével, az ellentéte­let letompító, kiegyenlü­lt mun­k­ájával? A válasz erre a kér­désre, úgy érezzük, csak az le­het, hogy ha mindent nem is, de sokat tett az egyesület az új keretek közt lefolytatott műkö­désének most lezárult korszaká­trgyeire­t Corobaánkluen. — Hu­szonöt esztendővel eselőt­ Eh­he a hozzáfűznivalónk alig vam. Csak­ annyi, hogy milyen furcsa az élet, meg az, hogy az is esztendő elé bizalommal ke­l­léznünk. Jobb lesz, mint a tvalyi. Erdősi Károly­­ Mult év december 4-én ittha­gyott bennünket, eltávozott eg­yzebb és jobb világba. 190 május havában hívta meg ő­­ Szent István Társulat, a tár­s igazgatói állásába. Későb­b társulat vezérigazgatója, mai alelnöke, 1929-ben pedig egye­sületünk tiszteletbeli elnöke lett Mindannyiunk előtt ismerete kiadói tevékenységéről nem­ aka­runk itt bővebben e szomor alkatomból beszámolni, csak arra az egy adatra akarunk rámutatni, hogy a Szent István társulat az Erdősi Károlyt meg­előző 58 év alatt 25.346 ívet 28.416.550 példányban állítot­t lő, míg az ő 25 éves igazga­ása alatt 36.783 ív készült 56.797.750 példányban. Ezek­ből az ívekből persze könyvei alakultak. Megszámlálhatatlan népiskolai, középiskolai, kato­lkus polgári fiú- és leányis­kolai tankönyv, kultúráns gy-egy téglája. Prohászka Ottó már összegyűjtött munkáinál huszinötkötetes nagy kiadvá­nya, négyhónapos indiai útjá­ról beszámoló nagysikerű köny­ve: A napsütéses Indiában. Az­ ország minden részében létesült Szent István Társulat szor kim­­entek az ő allaltássi Életének utolsó évtizedében a «Élet» című folyóirat megalapí­tója és szerkesztője. Páratlan lelkesedéssel, hozzáértéssel és szeretettel buzgólkodott heti­lapjának fejlesztésén. Mint ember a legszeretetre méltóbbak egyike volt, minden jó ügynek szószólója. Minden­kinek készségesen állt szolgá­latára. Boldog volt, ha valakit segíthetett. Isten embere volt igazi pap, aki egész életével pél­dázta Krisztus hű tanítványa és felkent szolgáját. Egyesületünk életében nagy szerepet játszott, mint a magyar könyvnek, a magyar kultúrá­nak lelkes és meggyőződése, harcosa. És most,, mindannyi­unk mérhetetlen fájdalmára itt hagyott bennünket. Nyugodjék békében. Müller Dávid halálára A Nova Irodalmi Intézet ala­pítója, a könyvesszakráa egyik öreg és lelkes harcosa eltávo­zott körünkből. Az ép testben ép lélek közmondásnak meg­testesítője. A sportban szerzett rugékonyságát, fiatalos lendüle­tét s lovagiasságát a legutolsó időkig épségben megőrizte. Kai társai körében éppen ezért osz­tatlan megbecsülésnek örven­dett. Elhunyta egész szakmánk vesztesége, emlékét kegyeiért k­öriazük nje$.

Next