Criticai Lapok, 2009 (18. évfolyam, 1-12. szám)
2009-03-01 / 3. szám
A gyorsétterem szimbólum. Aki színpadra teszi, számolhat erős jelentésével. A fogyasztói társadalom karakteres helye. Ahol nem az elit találkozik. A szüntelen időzavartól sürgetett közember tudja le kalóriaszükségletét. S a mama főztjével már nemigen kényeztetett, az egyenkosztot hovatovább megkedvelő fiatalok „mekdóznak”, akiknek találkahelyként is funkcionál. Itt játszódik az Éjjeli menedékhely, Makszim Gorkij drámája, legalábbis az első fele, a József Attila Színház előadásában. A színpad bal portálján jókora hamburger képe fogadja a nézőt. Csak az „ecseny haraso” felirat utal az eredetileg orosz környezetre. S a húspogácsás szendvicsek fotókon is sorakoznak a háttérben. Ahogy szokásos, szalagban a pult fölött. Mert van pult is, s olyan jellegtelen székek is, amilyenekkel várják mindenfelé a világon a betérőket, a gyorséttermi lánc megannyi egységében. Kijelöli tehát az Antal Csaba tervezte helyszín a jelent, a színmű már évszázadnyira távolodott korához képest. És hasznos asszociációkra sarkall. De pontatlan. E helyeken valóban a „burger” (burgher), vagyis a polgár fordul elő. Legritkábban a hajléktalan. Azok pedig, akik a pulton túl vannak, sohasem a tulajdonosok, hanem kiszolgálók, többnyire olyan fiatalok, akik még nem teremtették meg egzisztenciájukat. Alig különböznek némely vendégüktől. De formaruhát hordanak, hasonlót azokhoz a sötétkék-fekete, ingből vagy blúzból és nadrágból vagy szoknyából álló - Benedek Mari elgondolta - öltözetekhez, amelyeket a darabbeli menedékhely gazdája, Kosztiljov és felesége, Vaszilisza, s annak húga, Natasa hord. Félrevezetnek a pontos viszonyokat illetően. Hihetni, hogy ezért is változik a szünet után a színhely, amely már inkább hasonlít az eredeti nyomorszállásra a tábori ágyak jóvoltából. De alighanem a változtatásra az az igény (is) sarkallhatott, hogy más-más lehetőséget kínáljanak a játéknak, a berendezés mozgatásával másmásképpen szerveződő teret. Míg a szintén el-elmozduló pult szigorúbban tagolt, addig a fekhelyek mobilabb látványt alakítanak ki, könnyebben is eltávolíthatók a színről. Mert helyet kell adniuk a végső képeknek. Annak a műanyag szalagfüggönysornak, amely mögé kerülnek a személyek a drámai csúcsponton. S a bejárati szélfogókhoz hasonló, áttetsző, hosszanti szeletekre a társaik mintegy a tragédiájukat mázolják rá vérvörös ketchuppal, illetve kivételképp mustárral. Ami valóban meghökkentően hatásos. Persze, avantgárd ízlés szerint. Időközben a színpad jobb hátsó szegletéből a középpontba került az az óriásira felfújt reklámfigura, amely csak fekete-fehér színeiben nem, de a formájában-ruházatában erősen hajaz az itt nem Aí-mel, hanem - mintegy a betűt megfordítva - W-vel jelölt gyorséttermek Ronaldjára. Ismét a fogyasztás jelképéhez vezet, amelyet az úgynevezett jóléti társadalomból kívül rekedtek végül laposra taposnak, akár egy leeresztett luftballont. Ennek a sugallata világos lehet bárkinek. De még egy szó a bohócforma Rónáldról. Noha kissé bárgyún, de szívélyesen invitál világszerte. Csíkos ingujját, csíkos zokniját most Luka megkapta, miként a „sminkjét”, a vörösre festett szájat is. Vagyis Lukát a porondok komédiájához hasonítja az előadás. Nem az az elhivatott vigasztaló, rendületlen emberbarát jut eszünkbe, amilyennek a színműben s megannyi színielődásában megismertük. Természetesen, volt már olyan színjáték, amely Luka hazugságait nem jócselekedetként értelmezte, az illúziókat tápláló magatartást haszontalannak találta, hanem éppen ártalmasnak. De most az ítélet nem egyértelmű róla. Hiszen a színjáték második részében Luka szája már nem piroslik bohócosan. Amit mond, azt sem úgy mondja már, hogy az produkcióóóóó! S amikor a reménnyel áltatott Színész felköti magát, éppen Luka térde-teste fogja fel. Ami úgy néz ki, hogy Luka akadályozza meg a végzetes himbálózást. Ugye, nem csupán a beállítás ügyetlen? Mert nem volt mód egy hevedert felvenni? Nem bírta volna el a rúd a szereplő súlyát? S inkább azt sugallták volna, hogy a Színész éppen Luka segítségével kapaszkodik a halálba? Óvatosan kell bánni a legeslegújabbkor emblematikus alakjaival. Ha egy fiatal és formás nő feszülő pólót, forrónadrágot, TRAGÉDIA KETCHUPPAL József Attila Színház ------------------------------------------------------------------------------------------------------- Gorkij: Éjjeli menedékhely SZÍNHÁZ - CRITICAI LAPOK - TÖBB SZÓLAMBAN