Criticai Lapok, 2013 (22. évfolyam, 1-13. szám)

2013 / 1-2. szám

CRITICAI LAPOK - ÉVFORDULÓ 3 évek művészetoktatásának szellemét hason­lítom össze a következő évtized liberálisabb légkörével. De a hatvanas évek cseh színháza sokkal izgalmasabb és korszerűbb volt, mint a magyar, annak ellenére, hogy a frissen lét­rejött kádári „puha” diktatúrából érkeztem egy merevebb és dogmatikusabb politikai légkörbe. Az avantgárd szellemiség, amely a cseh művészet valamennyi területét áthatotta, mélyen gyökerezett a húszas-harmincas évek hagyományaiban. Ez természetes módon tükröződött a művészeti nevelésben is. Az akadémia liberális szellemének köszönhetően felszabadult és boldog lehettem. Emberként, művészként és pedagógusként egyaránt nagyszerű tanszékvezetőm személyre szóló programot állított össze számomra. Bejárhat­tam az éppen újraalakuló kísérleti színpadok próbáira. Láthattam dolgozni a korszak nagy rendezőit, Alfréd Radokot, Otomar Krejcát és Jan Grossmannt­. Tanáraim között - a korabeli cseh bábjáték jelentős alkotói mellett - olyan kivételes művészek voltak, mint a „másik” Radok, Alfréd Emil nevű fivére, a Laterna Magika rendezője, egy káprázatos Faust-bábfilm alkotója. Még a Film Főtanszakra is átjárhattam Milán Kundera szemináriumaira. Vonzalmam a főiskola elvégzése óta is tovább él. Egykori tanáraimnak, később pedig saját korosztályom néhány tagjának köszönhetően rendszeresen vissza-visszatérő vendég vagyok az intézmény falai közt, így nem minden meghatottság nélkül vettem részt a hatvanadik születésnapját ünneplő tanszék rendezvénysorozatán 2012 decem­berében, amelyre számos országból hívtak vendégeket, néhány volt hallgatót, valamint más bábművészképző iskolák és tanszékek vezetőit, tanárait. Egy egész napos szimpózi­um keretében arra a kérdésre kellett választ adnunk: Lehet-e laboratórium egy művészeti főiskola? A költői kérdésre természetesen valamennyien egyértelműen azt válaszoltuk, hogy nemcsak lehet, de a művészképzés csakis és kizárólag laboratóriumi keretek között valósítható meg. Műhelymunka nélkül csak kliséket, paneleket, előre gyártott fogásokat lehet átadni az utánunk következő nemze­dékeknek. Miloslav Klíma rektorhelyettes, a szimpózium házigazdája így fogalmazott bevezetőjében: „Véleményem szerint egy művészeti főiskola, a Múzsás Művészetek Akadémiája, konkrétan az Alternatív és Bábszínházi Tanszék, nem lehet más, mint szüntelenül kísérletező laboratórium. Bár tudomásul kell vennünk, hogy a laborató­riumokban és a művészetben a sikert és a kudarcot egyaránt megélhetjük.” Szerencsére a felkért hazai és külföldi előadók többsége túllépett a kérdés szte­reotip megválaszolásán. A tanszékveze­tők arra használták a lehetőséget, hogy DVD-n bemutatták a saját intézményükben folyó munkát. Izgalmas anyagokat hozott Lucile Bodson, a franciaországi ESNAM (École Nationale Superieure des Arts de la

Next