Criticai Lapok, 2015 (24. évfolyam, 1-13. szám)

2015 / 9-10. szám

szovjet motoros katonával, majd nyolc napig tartó gyaloglás után a hazatérésre. Az első eufórikus napok egyikén aláírja élete második igazi színházi szerződését: a Pódium Kabaré tagja lesz. Az újdonsült igazgatók: Békeffi Gábor (a népszerű konferanszié és humorista, Békeffi László fia) és Pethes Sándor. A Nagy­mező utca 11-ben, az egykori Vidám Színház (a mai Radnóti Miklós Színház) helyén 1945. március 27-én nyitt meg. A társulat tagjai között van a korábbi Terézkörúti Színpad színe-java meg Kiss Manyi, Feleki Kamill, Peti Sándor és mások. Az igazgatók szándéka, hogy Békeffi László nyomdokain megteremtsék a háború utáni - még nem tudni, milyen - korszak ka­baréját. Ascher lenne hivatott a korszerűséget, vagy ahogy akkor illett mondani: a haladó szellemet képviselni. Felújítja Ady korábban gyakran szavalt kuruc versciklusát, majd egy József Attila-összeállításra kerül sor, csekély sikerrel. Illyés Gyula Dózsa György beszéde a ceglédi piacon című versét kis híján kifütyüli a röhögni vágyó közönség. Még Karinthy humoros krokijai sem kellenek. Hamarosan a Művész Színházban is fellép. Először Anouilh Euridikéjében játszik egy nyúlfarknyi szerepet, majd sorra jönnek a kisebb-nagyobb feladatok: Giraudoux: Trójában nem lesz háború (Hypokritosz, jogtudós), Sartre: Temetetlen holtak (Sorbier), Agatha Christie: Tíz kicsi néger (Rogers, inas), Joseph Otto Kesselring: Arzén és levendula (Ideggyógyász), Gádor Béla: Urak, költők, gyilkosok (Detektív), Moliére: Képzelt beteg (Purgó, orvos). „A színpadon való szereplés meggyőzött a műfaji különállásról vallott elveim igazságáról - írja színészi tapaszta­latairól. - Első színpadi szereplésem nem járt annyi izgalommal, lámpalázzal, mint tízezredik pódiumi kiállásom! Kapcsolatom a közönséggel csak közvetett volt. A közvetlen tennivalóm a színpadi partnerekkel volt, a cselekvés mozgással párosult; olyan oldódás, könnyebbség, amit a pódium szigorúsága soha nem engedhet meg!!” 1947-ben Békeffi Gábor félmillió forintos adósságot hátrahagyva megszökik. A Fővárosi Tanács kulturális osztálya törli a Pódium Kabaré felhalmozott tartozását (vagyis kifizeti az elmaradt gázsikat, adókat és közmű-szám­lákat), majd Aschert nevezi ki igazgatóvá. A koalíciós időkben a napi megélhetésért küzdő magánszínházak életébe is egyre erő­teljesebben szól bele a politika. Nyilvánvaló, hogy a kinevezők Aschertől a kabaré eszmei megújítását várják. Másfél éves igazgatói működése során erre számos hamvába holt kísérletet tesz, amit a sajtó szűnni nem akaró káröröme kísér. „Ha nem volna amúgy is elég súlyos színházi válság, ez alkalomból szépen lehetne értekezni a kabaré válságáról - írja az Esti Szabad Szó kritikusa az Arccal a nívó felé című műsorról.­­ Ascher Oszkárt, a Pódium új igazgatóját érzésünk szerint nemes cél ve­zérelte, mikor parányi színpadáról száműzte a felelőtlen, egyértelmű malackodást, és arccal a nívó felé fordulva magasabb színvonalat kívánt helyébe hozni. Hogy ez nem sikerült, hogy »nívó« helyett langyos unalom terjeng a színpadon és a nézőtéren, nemcsak az ő hibája. De nem lehet megkívánni azoktól a szerzőktől sem, akik eddig csak könnyed és léha jelenetecskéket, tréfákat fabrikáltak, hogy most egyszerre, mintegy jelszóra, színvonalas, tartalmas, mondhatnánk irodalmi műveket alkossanak. Ascher Oszkár számára tehát nem marad más: vagy megalkuszik a helyzettel, és visszatér a nívótól a malackodáshoz, vagy komoly és nehéz munkával új írói gárdát nevel magának.” A kétségbeesett igazgató mindent megpróbál. Színpadra állítják Marx életének egyik epizód­ját (Marx: Ascher), kompozíció készül Villon balladáiból (Villon: Ascher), mégsem sikerül a sajtó haragját enyhíteni. Amikor a kabaré humorforrásai végképp kimerülnek, három felvonásos vígjátékokkal próbálkoznak. Akkor meg ez a baj. Műsorra tűzik a Louis Verneuil- George Berr szerzőpáros egykori sikerdarabját, Az ügyvéd és a férjét Honthy Hannával, Turay Idával és Ajtay Andorral. Darvas Szilárd (aki korábban a Pódium egyik konferansziéjaként kezdte pályafutását) védelmébe veszi a kabarét a Világosság hasábjain: „Pest legkisebb és ehhez mérten legdrágább színháza a Pódium Kabaré. Már ennél a megállapításnál is érdemes volna Ascher Oszkár tanít - 1947, Magyar Rádió (Az Országos Széchényi Könyvtár Színháztörténeti Tárának gyűjteményéből) CRITICAI LAPOK - ÉVFORDULÓ

Next