Criticai Lapok, 2019 (28. évfolyam, 1-12. szám)

2019 / 3-4. szám

HANGHORDOZÓVÁLTÁS Kemény Egon két rádiós daljátéka CD-albumokon A hangrögzítés, felvételkészítés kezdetei óta felgyűlt dokumentumokat hangarchívumok őrzik. Az őrzésnél hasznosabb az ismételt használatba vételük, felidézésük alkalman­ként, életben tartásuk újrajátszásukkal. Ter­mészetesen módjával, hiszen folyamatosan gyűlnek az anyagok. A Magyar Rádió hangarchívumának kincsei elvileg mindmáig felhasználhatók a műsor­­készítésnél, azonban - ismerve az aktuális műsorstruktúrákat - elenyésző a felhasználás mértéke. Éppen ezért nagy öröm, ha digitalizált felvételek kerülnek forgalomba. A régi hangversenyek hangképeinek felidé­zése azért is érdekes, mert az előadóművé­szet-történet közelmúltjáról ad mindennél megbízhatóbb (hang)képet, ám fokozott mértékű a jelentősége annak, ha időközben szinte kihalásra ítélt műfajokat sikerül így átmenteni. Ilyesmire került sor a közelmúltban, ami­kor Kemény Egon lánya, Kemény Anna Mária arra az elhatározásra jutott, hogy a zeneszerző halálának 50. évfordulójáról két daljáték CD-albumon való megjelentetésével emlékezik meg. Több évtizeddel ezelőtt, az Ifjúsági Főosztály szerkesztőjeként találkoztam először a nevével mint gyermekkari művek szerzőjével. Össze­állításokban szívesen idéztem fel a Játszótéren című dalciklust, a Csillebérci fák alatt, vagy a Sétarepülés című, kamarazenekar-kíséretes szvitet. Többi művének csak címével talál­koztam a kartontárban - de tudtam arról, hogy rádiós daljátékok szerzője is. Érdemes elgondolkozni csodálatosan gazdag nyelvünk szóhasználatán, pontosabban sza­vaknak azon a sajátosságán, hogy időről-időre másik, módosult jelentésük kerül előtérbe. Ilyen a „könnyűzene” kifejezés, amely Ke­mény Egon esetében korántsem csupán slágereket jelent (bár azokat is komponált és népszerű táncszámokat), hanem elsősorban az alkalmazott zeneszerzés lehetőségeinek gazdag tárházát. Kemény Egon, aki a családi emlékezet szerint ötéves korától zeneszerzőnek készült, szívesen vett részt mindenfajta zenei háttértevékenységben, beleértve más szerzők műveinek hangszerelését, átiratok készítését, vagy gyakorló muzsikusként korrepetíciót, vezénylést. Saját kompozícióinál az operett és a filmzene jelentett ígéretes pályakezdést, és főként a rádió, ahol gyakran kérték fel rádiójátékok zenéjének megírására. Nevéhez fűződik az első rádiós daljáték (Schönbrunni orgonák, 1937) és az első rádiós nagyoperett (Májusfa, 1949) - ez utóbbival kezdődött a Rádiószínház, majd a Rádió Dalszínháza rendkívül népszerű sorozata. De miként a későbbi korszakos jelentőségű kezdeményezés, a TV-operáké, ez is kiszorult a műsoridőből. Kemény Anna Máriának köszönhetően élvezhető minőségűre feljavított, digitalizált előadások jelentek meg. A Hatvani diákjai című daljátékot, amiért második Erkel-díját kapta Kemény Egon, először 1955. január 23-án sugározta a Kossuth adó, a Komáromi farsang első adása 1957. március 9-én volt. Mindkét történet magyar tematikájú, az előbbi szövegét Ignácz Rózsa és Soós László, verseit Ambrózy Ágoston írta, az utóbbiét a zenei ismeretterjesztő könyvek szerzőiként ismert Erdődy János és Gál György Sándor. A daljátékokat hallgatva utólag megérthető, hogyan lehetett egykor TV (és más audi­ovizuális média) nélkül „élni”. A rádió a színvonalas műsorokkal házhoz szállította a kultúrát, élvezetes formában (általános műveltséget szerezhetett szinte észrevétlen, akinek volt módja rendszeresen hallgatni). A daljátékok felvétele több szempontból is tanulságos. Kiderül, hogy igényes munkával az egykor rendelkezésre álló technikai lehe­tőségek is alkalmasak voltak az élményszerű előadás létrehozására. Atmoszférateremtőek a jelenetek, mondhatni, láttatóak. És érthető a történet, „ülnek” a poénok. Az előadók szá­mára korántsem tűnt „hakni”-nak a könnyű műfajban való kalandozás - Bessenyei Ferenc énekes szerepben Hatvani professzorként mutatkozott be a Rádióban, s e daljátékban volt először prózai szerepe is Simándy Jó­zsefnek (Hatvani famulusa, Kerekes Máté). Partnereik között hallhatjuk többek között Petress Zsuzsát és Mezei Máriát. A Komáromi farsangban - élve a stúdió adta lehetőséggel - több szerep esetében megosztották a prózai és zenei feladatokat, Csokonai Vitéz Mihály beszédhangját Zenthe Ferenc, énekhangját Ilosfalvy Róbert adta, Lillát Házy Erzsébet és Korompai Vali „alakította”, Lavotta Jánost pedig Gönczöl János és Molnár Miklós. Csodálatosan énekel Lehoczky Éva (olasz primadonnaként is kiváló), és elragadóan komédiázik Bánligeti Kázmérként Fekete Pál. Nosztalgiázás az idősebbeknek, akik an­nak idején „élőben” találkozhattak ilyen rádióműsorokkal, és időutazás a fiataloknak. Zenészeknek külön tanulságos megfigyelni a műgondot, az igényes interpretációt­­ és nem utolsósorban észrevenni azt a mesterségbeli tudást, ami a szerzők részéről biztosította a nívós kikapcsolódást. Hogy a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara Lehel György vezényletével milyen kedvvel vett részt ebben a munkában (felvételkészítő és koncertfeladatai mellett), az szintén „átjön” a CD­. A „könnyűzene” fogalma így nyer sajátos értelmezést ezeken a régi-új felvételeken. FITTLER KATALIN HIBAIGAZÍTÓ Előző számunkban a Katona József Szín­ház előadásáról. Az ügyről szólva kétszer említtetik a zeneszerző, Dargay Marcell, ám a második esetben hibás keresztnévvel. Elnézést kérünk tőle s olvasóinktól. A szerk.

Next